A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

44 AZ ELET TELJESSÉGE Előrehaladás Nem elég az istengyermeki élet megszerzése, arra is töreked­nünk kell, hogy ezt megerősítsük, fejlesszük magunkban. Ehhez szük­ségünk van a természetfeletti erények gyakorlására, a lelkiolvas­mányra, s annak folytatásaként a szemlélődő imára, Krisztus köve­tésére es a kísértések elleni küzdelemre. A lelkiéletnek ez a szaka­sza már nem a kezdőket, hanem a haladókat jellemzi. A lelki életnek nem szabad lehanyatlania. Itt a földön sohasem ju­tunk el oly nagyfokú tökéletességre, amelyen túl nem haladhatnánk. Ha tehát elakadunk, megállunk, egyedül bennünk van a hiba, mert nem működünk együtt Isten további kegyelmeivel. Növekednünk kell egészen a tökéletességig, "amíg mindnyájan el nem jutunka hitnek és Isten Fia megismerésének egységére és meg­lett emberré nem leszünk, Krisztus teljességének mértékében. " (E- fez. 4, 13.) De hogyan érjük el ezt? Ehhez a növekedéshez Isten megkívánja a mi közreműködésünket, de az eredményt pusztán ez sohasem hozná létre. Amint megszerez­ni nem tudjuk az istengyermeki életet saját erőnkből, ugyanúgy nö­velésére sem vagyunk képesek. Ezt egyedül Isten képes végbevinni bennünk, egyedül tőle kell ezt várnunk és nála kell keresnünk. Mi­vel pedig Isten a szentségekbe rejtette kegyelemkincseit, nincs más hátra, minthogy azokhoz gyakran és a lehető leggondo­sabb előkészülettel járuljunk. A szentségekben áradat­ként folyik a kegyelem, és természetes, hogy annál többet kapunk belőlük, minél forróbb vággyal járulunk hozzájuk, minél jobban el­tölti lelkünket a remény, és minél méltóbbá tesz a kegyelem befoga­dására szívünk tisztasága és a bűntől való irtózatunk. A szentségek között a s zent ál do zásnak különös és kifejezett célja ép az, hogy a kegyelmet lelkűnkben gyarapítsa. A többi szent­ség csak csatorna, de ez a kegyelem ősi forrása és tengere. Ittesz- szük az élet kenyerét, amelyben az istenség egyesül a Fiúisten em­berségével. Amily gyakran élvezzük ezt a kenyeret, oly szorosan forrunk össze, mint a szőlővesszők Krisztussal, a mennyei szőlőtő­vel. Ennek a szőlőtőnek isteni életnedve, a kegyelem, átjár minket is és fejleszti, táplálja lelki életünket. Ugyancsak erősíti bennünk az isteni életet a természetfe­letti erények gyakorlása is. Ezek ugyanis arra indítják Istent, hogy növelje bennünk kegyelmiét. A természetfeletti jócselekedetek ereje a Megváltó érdemeiből flakad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom