A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

FELEBARATI SZERETETÜNK

39

egyesít minket. A természet szerint egyik embertársunk közelebb van hozzánk, a másik távolabb, a legtöbbel semmiféle viszonyban sem állunk. De az istengyermeki élet révén csodálatosan közel kerülünk egymáshoz. Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, Krisztusnak testvérei, Krisztus titokzatos testének tagjai. Ez a természetfeletti kapcsolat a természetfeletti felebaráti szeretet indítóoka.

Szeretjük Istent, mert Ő szeret minket és elhalmozott adományaival. Mi is szeretnénk adni neki valamit, hálánk kifejezéseként. Istennek azonban nem tudunk semmit sem adni, ami már nem volna az övé, vagy ami neki hasznot hajthatna. Azért azt kívánja tőlünk, hogy amint mi az O szeretetében és ajándékaiban részesülünk, akkép részesítsük mi is erőink szerint felebarátainkat szeretetünkben és jótéteményeinkben. Megígérte, hogy mindent, amit gyermekeinek teszünk, úgy fogad, mintha közvetlenül neki tettük volna. "Szeretteim - mondja Szent János Apostol - ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. " (1. Ján. 4,11.) "Legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. Kövessétek tehát Isten példáját, mint kedves gyermekei. Éljetek szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket, és jóillatú áldozati adományként ajánlotta föl magát értünk Istennek" - buzdít Szent Pál. (Efez. 4, 32. 5,1.2)

Minél nagyobb volt Isten kegyelme, mikor bennünket gyermekei sorába fogadott, minél gazdagabb bőkezűsége, minél kimeríthetetle- nebb irgalmassága, annál nagyobb legyen a mi szeretetünk, bőkezűségünk és irgalmasságunk, különbség nélkül mindenkivel szemben, aki csak rászorul segítségünkre és gyámolításunkra. Legyünk határtalanul jóságosak és irgalmasok felebarátaink iránt, amint Isten is határtalanul jóságos és irgalmas volt irányunkban. Egészen át kell adnunk magunkat felebarátunkért, üdvösségükért életünket is föl kell áldoznunk, amint Isten egészen nekünk ajándékozta magát és életét egészen feláldozta értünk. Csak így leszünkméltó gyermekei Istennek, csak így bizonyítjuk be, hogy irántunk tanúsított jóságát és kegyességét valóban és teljesen megbecsüljük, csak így mutatjuk meg, hogy méltók vagyunk további szeretetére.

De milyen cselekedetekkel, milyen adományokkal kell felebarátaink iránti szeretetünket kimutatnunk? Elsősorban arra kell törekednünk, hogy ők is részesüljenek azokban az isteni adományokban a- melyekben mi részesedtünk. Ha Istent valóban szeretjük, akkor vele együtt mi is azt fogjuk mindenekelőtt kívánni, hogy felebarátunk is szeresse Istent, hogy ő is Isten gyermekévé váljék.