A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
38 AZ ELET TELJESSÉGE a földön más teendőnk nem volna. Ez egymaga hasonlóbbakká tesz minket Istenhez, mint bármi más nagy tett. A szeretet valóban fönséges. A hittudósok és a lelki élet mesterei azt mondják, hogy megistenít, és istenekké változtat át bennünket. A természetfeletti szeretet érzelmeinket, lelkünk erőit és működéseit isteniekké teszi, amikor szellemi tevékenységünket áz isteni szeretet és jóság hasonlatosságára emeli. Amilyen a szeretete, olyan az ember, mondja Szent Ágoston. Ha Istent szereted, a magasba emelkedel, ha a világot szereted, mélyre süllyedsz. Miért? Mert a földies szeretet tárgya önmagunk és minden egyéb annyiban, amennyiben számlánkra megfelel. Annyira szeretjük önmagunkat, hogy Istenről könnyen megfeledkezünk. A természetfeletti szeretet tárgya azonban Isten. Mi magunkat is csak Istenben szeretjük, és minden mást is csak annyiban szeretünk, amennyiben Istenhez hasonló, vele egyesült és hozzá tartozik. Ebből következik, hogy szeretetünk önmagunk és felebarátunk iránt nemcsak Isten szeretetéből fakad, hanem azonos is vele. A természetfeletti szeretet nem oltja ki bennünk a természetes szeretetet, éppen azért törekednünk kell arra, hogy ez a két szeretet ne kerüljön ellentétbe egymással. Ebben segítenek minket az önmegtagadások, az ima és erénygyakorlatok. Felebaráti szeretetünk Istenszer etetőnket felebarátaink iránt tanúsított viselkedésünkben is valóra kell váltanunk. Természetes szeretettel ragaszkodunk felebarátainkhoz, mert hozzánk hasonló emberek, mert jótulajdonságokkal rendelkeznek, vagy mert hálával tartozunk nekik, vagy rokonsági, társadalmi kötelékek fűznek hozzájuk. A fiú szereti atyját, a testvér testvérét, a barát barátját, a polgár polgártársát. Ez az érzelem jó, sőt kötelességszerű addig, amíg ellentmondásba nem kerül az Isten szereteté- vel, vagy más kötelességeink korlátját át nem lépi. De mindig csak emberi és természetes, egyáltalán nem isteni és természetfölötti. A csupán természetes indítóokból fakadó szeretetet Isten örök élettel nem jutalmazza. Semmiféle természetes viszony nem képes bennünket olyan közel hozni felebarátainkhoz, mint az istengyermeki élet, amely Istennel
