A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

ISTENSZERETETUNK

37

Isteni életünk forrása a Szentlélek által belénköntött természetfeletti- és különösen az isteni erények. Törvényeit a természet- feletti hit világánál a Szentlélek ismerteti meg velünk. Célja a leg- fönségesebb javak elérése. Indítóokai Istennel való természetfeletti rokonságunkban és az Isten által ránk gyakorolt csodálatos vonzóerőben rejlenek.

Isten gyermekei vétenének természetük ellen, ha nem természet- feletti módon akarnának élni. A gilisztánál természetes az, hogy a földet túrja, és ostobaság lenne azt kívánni, hogy repüljön. Haa- zonban Isten hatalmas pillangóvá változtatná, és szárnyai nőnének, az ilyen kívánság észszerű és természetes volna. Természete ellen cselekednék, ha továbbra is a földön kúsznék.

Hasonló módon oktalanság volna a természetes és földi embertől azt kívánni, hogy isteni és mennyei életet éljen. Miután azonban a kegyelem erejével isteni, mennyei természetet vett fel, önmagát tagadná meg, ha előbbi életmódját követné és magasabbra emelkedni nem akarna.

Ne gondoljuk, hogy csak a nagy szentek képesek és kötelesek természetfeletti életet élni. Hiszen ez az élet nem különös megvilágításokban, elragadtatásokban és csodákban áll, amelyekkel Isten a szenteket kitüntette, hanem a mindnyájunk számára lehetséges benső egyesülésben Istennel és abban a szent jellegben, amellyel a Szentlélek az igazi keresztény minden cselekedetét felruházza.

Nincs ezen a földön nagyobb dolog, mint az isteni erények gyakorlása, ami által részt veszünk Isten szent életében. Lássuk azért e- zeket röviden.

Istenszeretetetünk

Miután Isten oly világosan bebizonyította irántunk szeretetét azáltal, hogy részesített saját természetében, gyermekeivé tett, mi sem magátólértetődőbb, mint hogy viszontszeressük Őt. Maga a lelkünket eltöltő isteni kegyelem képesít minket erre. Engedjük, hogy amikor a kegyelem tüze lelkünket megdicsőíti és megszépíti, akkor akaratunkat is lángoló szeretetre gyújtsa, hogy szeretetben éljünk és dolgozzunk.

Isten szereti saját végtelen jóságát, és ez az egyedüli hozzá méltó ténykedés. Isten gyermekeinek szent szeretettel kell viseltetniük mennyei Atyjuk iránt, s egyedül ez a foglalkozás lesz méltó hozzájuk. Ennek a szeretetnek ki kellene elégítenie minket akkor is, ha