A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
15 nyitva, amely sugaraival betölti az egész világot. Értelmünk világa a megdicsőült szentek látásához hasonlítva olyan, mint a denevér szeme mellett az egekbe szárnyaló sasnak bátran a napra irányuló tekintete. Azért, ha érezzük természetünk kielégíthetetlen vágyát az igazság megismerése és a szépben való gyönyörködés után, hol elégíthetnénk ki azt teljesen, ha nem annál az egyetlen forrásnál, amely egyedül képes erre? Ha annyit fáradozunk a tudás megszerzéséért, miért nem kutatunk az örök világosság forrása után? Minden természetes tudásunk siralmasan tökéletlen, s felszínes. A kegyelem világossága azonban elvezet minket Isten világosságához, a tudás lényegéhez és legvégső forrásához. Az állat nem képes ugyanazokra az örömökre, amelyek eltöltik az ember szívét. Csak érzékei által képes élvezni a világot. Az ember már a szellemi értékekben, a rendben, összhangban, az igazság és erény szépségében is képes gyönyörködni. Hasonlóképen saját szépségében és boldogságában csak maga az Isten tud gyönyörködni, Kinek szépségét és jóságát szem nem látta, fül nem hallotta, sem az emberek szívébe be nem hatolt az, hanem csak Isten előtt nyilvánvaló. Amint azonban Szent Lelke által isteni természetének részeseivé tesz minket, megnyitja számunkra isteni boldogságának ö- römeit is. Aminek O természete szerint van birtokában, azt nekünk a kegyelmen keresztül adja. Tény az, hogy még a legmagasztosabb teremtmény sem lett volna képes arra, hogy ezt a boldogságot elképzelje, vagy megkívánja, még kevésbé gondolhatott volna arra, hogy jogot tartson rá. Épp e- zért, mily hálásaknak kell lennünk Istennek ezért a felmérhetetlen kegyelemért! Részesedünk Isten szentségében Még a leggonoszabb és istentelen bűnös is önkéntelenül megcsodálja a szentek tündökő tökéletességét. De mi tette a szenteket oly naggyá, oly dicsőségessé, ha nem az, hogy egész életükben közreműködtek Isten kegyelmével? Az Apostol mindenkit szentnek hív, aki a megszentelő kegyelem állapotában van, merta Szentlélek megszentelte őket az újjászületés vizében, és lényegében véve birtokában vannak az életszentségnek. Mindnyájan szentekké lehetünk, és azokká is kell lennünk, ha nem is egyforma mértékben, de épp oly igazán, mint azok, akikről az Apostol beszél. RÉSZESEDÜNK ISTEN SZENTSÉGÉBEN
