A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

16 AZ ISTENGYERMEKSÉG TITKA Minden növény csak bizonyos magasságra nő meg, s meghatáro­zott alakot vesz fel. Az állatok különböző fajai szintén meghatáro­zott módon fejlődnek, nincs módjuk arra, hogy a végtelenségig tö­kéletesedjenek. Még az emberi értelemnek is megvannak a korlátái, amelyeken nem léphet túl. Egyedül az életszentségnek nincsenek határai. Hiszen alapja, a kegyelem, az isteni természetből való részesedés, s azért végtelen, miként az Isten. Oráról-órára, napról-napra gazdagodhat, növeked­het, nemesebbé válhat. Sose érkezik el egy olyan határhoz, amelyen túl már nem haladhat. Minden újabb kegyelem kibővíti természetünk befogadóképességét. A kegyelemnek minden foka végtelenül értéke^. Sokkal értékesebb, mint a teremtett világ együttvéve. S még értékesebbé teszi a tény, hogy állandóan növelhető. Minden természetfeletti cselekedet, ame­lyet a kegyelem állapotában viszünk végbe, újabb kegyelmeket érde­mel ki Istentől. Rövid időn belül megkettőzhetjük így életszentségün­ket, azaz másszóval a megszentelő kegyelmet, amely lelkünket éke?- síti. Minél nagyobb fokban vagyunk birtokában a megszentelő kegye­lemnek, annál könnyebben és annál nagyobb fokban tudunk újabb ke­gyelmeket kiérdemelni jócselekedeteinkkel. Mily buzgón fáradoznak a tőzsdeügynökök azon, hogy rövid időn belül nagy vagyonra tegyenek szert! Ha Isten gyermekei ugyanily le­leményesek lennének, s ugyanily buzgón fáradoznának azon, hogy i- gazi gazdagságra tegyenek szert, amit egy szikrából kipattant láng nem hamvaszthat el pillanatok alatt, hanem ami örökre megmarad, mennyivel könnyebben biztosíthatnák örök gazdagságukat és boldog­ságukat! Így szerzett vagyonukat nem földi bankár váltaná be, hanem a náluk végtelenül gazdagabb Isten. Kövessük Szent Pált, aki megfeledkezett arról a tökéletességről, amelyet már elért, és arra törekedett, hogy elérje mindazt, ami még előtte van. "Felejtem, ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom. Futok a kitűzött cél felé... " (Filipp. 3, 13.14.) Az A- postol hatalmas iramban törtetett az életszentség felé, mi azonban nem sietünk. Sőt gyakran meg is állunk, mintha teljesen kielégítene minket az életszentségnek az a csekély foka, amelynek már birtoká­ban vagyunk. Az Apostol még nem tekintette magát tökéletesnek, pe­dig fáradhatatlan munkája, számtalan szenvedése, dicsőséges cso­dái máris rendkívüli életszentségről tanúskodtak. Ő még magasabbra vágyott, még nagyobb tökéletességre törekedett. Az életszentség végtelen lehetőségeihez viszonyítva, mi is tartsuk csekélységnek azt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom