A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
Világos ebből, hogy én sem teszek semmi rosszat, amikor protestáns barátomat meghívom a mi templomunkba. Sőt, a legnagyobb jót teszem ezzel, mert módot adok neki arra, hogy megismerje vallásunk szépségét, vigaszát és igazságait. Ezzel ő csak nyerhet, és semmiféle veszélynek nincs kitéve üdvössége. Én viszont megvagyok győződve arról, hogy az egyetlen igaz Egyház tagja vagyok, ahol mindent megtalálok, amire lelkileg szükségem van. Tudom, hogy tőlem azt kívánja az Isten, hogy a szentmisehallgatással szenteljem meg az O napját. Azzal csak hitemet veszélyeztetném, ha másvallású prédikációkat hallgatnák meg, mert esetleg nem fedezném fel azonnal az igazságközött meghúzódó tévedéseket. Márpedig számomra a hitem mindennél drágább, és azt még legjobb barátom kedvéért sem vagyok hajlandó veszélynek kitenni. Ezért nem veszek részt sem protestáns, sem egyéb vallású istentiszteleten.1 Nem vallási türelmetlenség ez, hanem az öntudatos vallásosságból észszerűen következő életelvek gerinces követése! GY ÁSZMEZŐK ÁZSIÁBAN Ha a térképen fekete színnel festenénk át azokat az ázsiai országokat, amelyekben az Egyház minden tevékenységét megbénították, Ázsia területén ijesztően nagy gyászmező jelentkeznék. Ezekre a népekre túlzás nélkül áll, hogy "Sötétségben és a halál árnyékában sínylődnek. " (Luk. 1, 79.) Melyek ezek az országok? ARABIA és az angol SZOMALI-FÖLD. A11 milliónyi összlakosság tengerében szinte elvész a 6810 katolikus. AFGANISZTÁN. Egyetlen pap, kb. 300 katolikus külföldivel. ESZAK-KOREA ÉS ÉSZAK-VIETNAM katolikusai kommunista elnyomatás alatt állnak. KINABAN ugyanez a helyzet. A kormány bevallott szándéka szerint: az Egyházat végleg ki kell irtani, mert egyetlen számottevő ellenfele a kommunista eszméknek. OROSZORSZÁG azsiai részéről nincsenek adataink, de ha tekintetbe vesszük az európai orosz elnyomást, elképzelhetjük sorsukat. TIBETBE 1864 óta katolikus pap nem teheti be a lábát. TÖRÖKORSZÁG. Kb. 22.000 főnyi, több keleti szertartáshoz tartozó katolikus. Az Egyház fejlődésére belátható időn belül nincs kilátás. Szentatyánk azt kéri, hogy júniusban, az Ur Jézus irgalmas Szíve hónapjában, különös buzgósággal imádkozzunk azért, hogy a hosszantartó, s mind komorabbá váló, szörnyű nagypénteki időszak után virradjon fel a húsvét hajnala ezeknek a népeknek számára. 24 A Szív
