A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
"... ezek az emberek éppen nem látszottak olyan buta egyéneknek, akik mesékben hisznek!... * Másvallásúak megtérésének el indítója számos esetben a hitük szerint élő katolikusok jópéldája. Egy barát, rokon, vagy szomszéd következetes, hithű élete a másvallásúban érdeklődést ébreszt a katolikus Egyház iránt. Ennek a ténynek megfontolásából nyilvánvaló, hogy a katolikus egyént, másvallásúak kai való érintkezésében, fokozott felelősség terheli vallása gyakorlása terén. Az alábbiakban egy (Floridában élő) megtért egyén elmondja, hogy hogyan találta meg Istent és lelke békéjét, egy katolikus rokona példája nyomán. Megtérésemet egy nálunk látogatóban járt katolikus unokatestvéremnek egyszerű kérdése indította el: "Mikor van vasárnap a mise?" Egyesek azt állítják, hogy nincs szükségük a vallásra. Én sohasem gondolkoztam így. Ereztem, hogy szükségem van a vallásra, és vágyódtam is rá, de nem tudtam megtalálni. A katolikus vallásra talán sohasem gondoltam volna, mert úgy képzeltem, hogy az lényegében csak jámbor mese, telve babonákkal. Mivel túlnyomóan protestáns városban éltem, nem volt egyetlen katolikus barátnőm sem. Protestáns barátnőim közül többen meghívtak a saját, különféle felekezetű templomaikba. Néha el is mentem velük, de mindig csalódva tértem haza. Efféle kérdések foglalkoztattak állandóan: "Hol van az Isten? En, úgy látszik, soha sem fogom megtalálni. Van-e egyáltalán Isten? Viszont, ha nincs, akkor mi értelme van annak, hogy élünk?" Akárhová mentem, akármit tettem, mindig csak nyomasztó ürességet éreztem lelkemben. Mivel a kereszténység, úgy amint én ismertem, nem tudott kielégíteni, a keleti vallásokat kezdtem tanulmányozni. Sok jót találtam a lelki tisztulásra vonatkozó gyakorlataikban. De úgy éreztem, hogy ezekből a vallásokból is hiányzik valami. / Es akkor, egy szép napon, egy katolikus unokanővérem jött el látogatóba hozzánk. Egyik legelső kérdése az volt, amelyet fentebb már említettem: Mikor van vasárnap a mise?" Minden vasárnap elment a misére. Semmiféle címen el nem hagyta ezt. /959. június 25 "MEGTALÁLTAM BOLDOGSÁGOMAT!"
