A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK A "keresztények” megtérítése Európa és Amerika tekintélyes részein a legújabb korban a keresztényvallás elveszítette a népességnagy tömegeire minden befolyását. Különösen a városokban egyre nő azok száma, akik már meg sem ke- reszteltetik gyermekeiket, vagy ha keresztények, a vallást teljesen kizárták életükből, nem törődnek vele. Meg kell mindjárt jegyeznünk, hogy óriási a különbség a született pogányok és az elkereszténytelenedett keresztények között. - Ez u- tóbbiak a keresztény vallást úgy könyvelik el, mint amit a mai ember már túlhaladott, ami figyelemre se méltó, mert alkalmatlannak bizonyult az élet nehézségeinek megoldására, az emberi szív vágyainak kielégítésére. A kereszténység helyére ezeknél az embereknél vagy egy minden vallással szembeszegülő közöny és ellenséges magatartás kerül, vagy pedig egy más világnézetre alapuló rajongó messiás-várás. Napjainkban igen sokan az elveszített vallás pótlékát a marxizmusban találják meg: egyesek tisztán anyagi boldogságot, az élet anyagi kényelmének növekedését várják tőle; mások azonban valóságos új világmegváltást látnak benne, amely idővel majd megszüntet minden nyomort, boldoggá tesz minden embert az anyagi és értelmi műveltség szinte korlátlan fejlődésével. A misszió pogányái nyitva állnak a kereszténység felé, mint valami új ismeretlen felé. Ókét csak meg kell tanítani az igazi keresztény élet példájával és oktatómunkával Krisztus kinyilatkoztatására, az Egyház tanítására. Ez sem egyszerű és könnyű feladat, és egyre bonyolultabbá, nehezebbé válik. Korunk elkereszténytelenedett tömegei azonban kiszakadtak a keresztény Egyházból, többé-kevésbé tudatos előítéleteket és ellenszenvet táplálnak vele szemben. Gyakran olyan ferde és zavaros fogalmaik, képzeteik vannak róla, vagy annyira rá se hederítenek, hogy a keresztény igehirdetés, akármennyire újszerű is, semmi visszhangra sem talál lelkűkben. Uj, marxista, vagy egyéb "vallásukhoz" szívósan, görcsösen és hévvel ragaszkodnak, mert vele életük értelmét és utolsó reményüket vesztenék el. Sokan az Egyházat igazán és szívből gyűlölik, mert a földi boldogságnak, az emberi művelődés haladásának legnagyobb ellenségét látják benne. Az Egyházat a mai világban sokhelyütt az a sors éri, amely az első évszázadokban jutott ki neki. A viszonylag hatalmas,-elanyagia20 A Szív
