A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
sodott zsidó tömegben, amelyből kinó'tt, gyűlölt és kisded nyáj volt - amint azt az Ur előre megmondta (Mt. 10,18. Jn 15,18. Lk 12,32.) Hasonlóképen ma is kevés azoknak a száma akik az igazi, végső boldogságot nem ezen a földön, hanem az örök életben keresik, akiknek az üdvösség kapája az Egyház. És sorsuk ma is a kicsúfolás és a megvetés. Róma világot átfogó birodalmában is megvetett kisebbség volt a kereszténység. Ezért vigasztalta híveit Szent Pál: "Gondoljatok csak a meghívástokra, testvérek! Itt nem sok az emberi bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. Hanem Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy azokat, akik valaminek látszanak, megsemmisítse." (1. Kor. 1,26-28.) A "kisded nyájhoz" írta ezeket a sorokat, azokhoz, akik Krisztus mellett kitartanak akkor is, ha emiatt a világ kineveti, elmarasztalja őket. Mi is őhozzájuk szólunk, hogy legalább ebben a hónapban munkálkodjanak az elkereszténytelenedett világ megtérítésén imájuk és napi felajánlásuk által. Ne feledkezzünk meg imáinkban arról sem, hogy ezt az apostoli munkát nemcsak a megtérítendő tömegek lelkülete teszi nehézzé, veszélyessé, hanem a lelkipásztori munkát végző papság sajátos nehézségei is. - Megvan a veszély, hogy nem tartanak lépést az idővel, elavult módszerekkel erőlködnek (régimódi szentbeszédek, ijedt elzárkózás a mai emberek világa elől); vagy ellenkezőleg, annyira alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez,hogy ezzel a kereszténység lényeges elemeit adják fel (pl. előfordult, hogy munkáspapok szerveztek kommunista ízű sztrájkot.) Másik veszély a kislelküség: mennyi munka és semmi eredmény, sőt csak újabb tömegaposztáziák! Bízhatunk-e Istenben, bízhatunk-e keresztény hitünkben, amelyet mintha senki se venne komolyan és annyian kinevetnek? - Nagy veszély és kísértés a pap számára a titokban, vagy nyiltan ellene folytatott rágalomhadjárat, vagy üldözés is. Sokan nem merik vállalni a küzdelmet, a szegénységet, a gyalázatot, az esetleges vértanúságot. Maga ez az imaszándék nagy kísértés és próbáratétel az Ima- apostolság tagjainak is. Merünk-e, tudunk-e imádkozni akkor, amikor a kereszténységből kivetkőzött milliók nem imádkoznak, sőt kinevetnek minket? A kérdés: Tudunk-e úgy imádkozni, hogy eredménye legyen? Átérezzük-e igazán imánk szükségességét, értelmét? ! 1959. április 21
