A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Liliom a mocsárban
AHOL A MALARIA ARAT A kis parasztleány története nagyon egyszerű. Nyomorúságos, szomorúéletü földmunkáscsaládnak a gyermeke. A család vándorol munka után. A múlt század végén vagyunk, a nyomor nagy az olasz ég alatt, aki tud. elmegy más világtájak felé, a népességet alig tudja már eltartani a föld. A család a maláriás Pontini-mocsarak területére költözik. Az apa meghal. A kis Marietta apró gyermekkezével már szőni- fonni kezd, segíteni kell anyjának. A nyomor súlyos és romboló. A kisleányt egy su- gárzólelkü hitoktató vezeti, — csak igy tud megbirkózni önmagában mindazzal a szörnyűséggel, amit maga körül lát: a szomszédok részegségét, veszekedést-ve- rekedést, a nyomortanyák és kikötőnegyedek tipikus szerelmi életét. Marietta 12 éves akkor. Ilyen környezetben a délolasz gyermekek hamar érnek. Marietta nagyon jól meg tudta érezni a különbséget az igazi, tiszta szerelem és a környező romlott légkör között. Elhú.ó- dott a többiektől, menedéke a templom volt, imádkozott és segített anyjának. « Misztikus magatartása »feltűnt a szomszédoknak. Sokszor nevettek az érzékeny gyermeken. A gyermek komoly szemével figyel, a sok munka és nyomorúság közt észrevétlenül felnőtt lett. Apja ravatalánál ott áll hét kis testérével. A szegényes koporsót letakarják és a gyermekleányka oda- búvik édesanyjához, ott áll a nyitott sírnál az árva család, Marietta azt mondja az ismeretlen jövő felé néző édesanyjának: Ne félj, légy erős anyám, most majd a jó Isten lesz a mi édesapánk. Az asszony meghalt férje helyett beáll a mezei munkába. A tízéves kisleány átveszi az asszony és anya kötelességeit a ház, a konyha, az udvar körül, később testvérei mellett. Két család él egy házban, a két család közös bérletben él, mert az « öreg major » nagyobb, mintsemhogy a gondozást valamelyikük egymagában vállalhatta volna. Serenelliéknek hívják a másik családot, van egy felnőtt fiú is itt, Alessandro. Mariettának mind a két háztartást el kell látnia. Allessandro sötét és tépelődő természet. Sokat forgatja az újságokat és képeslapokat, amiket a tengerészektől kap. A kivágott képekkel teliragasztja a szegényes lakás falait, a hajókajütőkben is ezt látta. A falakat beborítják a képeslapok meztelen figurái és rémdrámás képei. Gyilkosok és áldozatok is vannak a falon, Alessandro bőbeszédüen mesél ezekről, Mariettának ide kell járnia takarítani. Elfordul, hogy ne kelljen látnia a képeket. Hirtelen rájön, hogy kicsoda Alessandro és miért nem állhatja. Miért van Alessandro mindig egyedül és miért félnek a környékbeliek. Sejtelmek mélyén ő is fél tőle. A sok nehézség ellenére — a magányos tanya mindentől messze van, a munka sok. a pénz kevés — a gyermek keresztül viszi, hogy az első áldozási előkészületekre átjárhasson a szomszéd faluba. Ezekben a hetekben és hónapokban Marietta csodálatos titkokkal teljes lelki tavaszt ér meg, mely kimondhatatlan boldoggá teszi. Többször megkísérli testvéreinek elmondani, hogy Isten milyen jó. Az Ur, úgy látszik, ebben az időben veszi teljesen hatalmába a tiszta gyermekleiket, amelyet kiválasztott magának. Ha ma olvasunk arról a rövid szentbeszédről, amelyet a plébános a kislány első szentáldozása alkalmával elmondott, úgy érezzük, hogy ez a Szentlélek külön üzenete volt a mártirsorsra kiválasztott kis lélekhez. A hitoktató rövid prédikációja ebben a mondatban foglalható össze: Maradj az Ur Jézus szeretetében őrizd meg szived tisztaságát, még életed árán is. Mig Marietta ettől a naptól kezdve Ígérete szerint igyekszik élni: « Mindig jobb leszek », addig Alessandro a magános tanya eldugottságában ennek az útnak az ellenkezőjét járja. A két fiatal útja — amely szélsőségekig vezet majd és később a világ érdeklődésének középpontjába kerül, — először egy délben találkozik, amikor Alessandro korábban tér haza, mint a többiek és a konyhában dolgozgató Mariettát hátulról meg akarja ölelni. Az izzó földek forróságát és a mohó vágy tüzes lehelletét érzi nyakán az ijedt kisleány. A fiú első támadása inkább fauni volt, mint gonosz szándékú. A meglepett Marietta azonban, mint az angolna, kisiklik karjai közül és gondolkodás nélkül löki el magától a fiút. Már be is ugrik a szobába és magára zárja az ajtót. Alessandro dühösen tépi a kilincset és fenyeget: Ha elmondod anyádnak, meglátod mi lesz! — Röviddel azután mindnyájan az ebéd körül ülnek és a rövid jelenetre talán mindketten úgy gondolnak, mint valami rossz álomra. Marietta hallgat anyja miatt, aki rá van szorulva Serenelliékre. Alessandroban azonban nem ül el egykönnyen a vihar, amelyet a visszautasítás kavar fel benne. Megbántott hiúsága és vak szenvedélye szörnyű elhatározást érlel meg benne. Megélesit egy 24 centi hosszú vasdarabot és kikésziti. 119
