A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Liliom a mocsárban
DRÁMA A TANYÁN Az olasz tanyaház csöndjébe most tör be a tragédia vihara. Marietta ezen a napon nyugodtabb, mint máskor. Mi történhetik, mikor ma édesanyja is itthon van, testvéreivel és Alessandroval babot foszt a csűrben ? A kisleány varrásával a ház lépcsőjén ül, mellette van kétéves kistestvére, aki a forró napon elaludt. Az öreg Serenelli is alszik a ház mellett egy csomó szalmán. Holnap — gondolj a magában a kisleány — holnap ismét magamhoz veszem az Ur Jézust. Öt hete, hogy először járult a szentáldozáshoz. Hirtelen Alessandro fut a ház felé, föl a lépcsőn és eltűnik a szobában. Marietta keze szorosabbra fogja a rozs füzért, amelyet dél óta még munka közben sem engedett el. Nem, Alessandro nem is vette észre, hogy itt ül. De, mégis! Most hívja. Marietta nem felel. Alessandro most kirohant és egyetlen mozdulattal magával rántja be a házba és kulcsra zárja az ajtót. « Engedj el! Bűn! Bűn! A pokolba kerülsz! » kiabál Marietta, mig igyekszik magát kiszabadítani és támadóját lerázni. Alessandrot a szenvedély vakká teszi. Zsebkendőt gyömöszöl a leány szájába és összetépi ruháit. « Engedj, vagy megöllek! » sziszegi. Marietta fejét rázza. Ebben a pillanatban az éles vas után nyúl és vak dühében a védtelen felé szúr. Nyolc mély sebbel marad a szerencsétlen kislány vérében fekve a földön. Alessandro azt hiszi, meghalt és ott hagyja. Anyja kinn a mezőn dolgozik. Hosszú idő után előkerül valaki, szomszédasszony, aki megpróbál segíteni a vérző gyermeken. Marietta megszólal, erőtlenül suttogja: Tegyetek az ágyra, Szűz Máriához szeretnék közelebb lenni. — A kép az ágya fölött függött, állandóan virággal díszítette. Lázálmában sokszor felkiált: « Bűn! Alessandro! Bűn! inkább meghalok! » Mielőtt azonban kileheli lelkét, még egy rázós, rozoga kocsiban kell elviselnie az utat Nettunóig, ahol meg akarják operálni. Maga az operáció is, melyet szivgyön- gesége miatt narkózis nélkül kell levezetni, újabb két órai kint jelent. Csillapíthatatlan szomjúság gyötri. Mind gyöngébb lesz. A lelkész, aki feladja néki az utolsó kenetet, megkérdi: Hajlandó-e, mint az Ur Jézus, megbocsátani gyilkosának? A haldokló szemei tágra nyílnak: Megbocsátok. Odafönn megtéréséért fogok imádkozni, azt akarom, hogy velem legyen az örök boldogságban. Addig kérem a jó Istent, amig meg nem hallgat. Sajnálom szegény bűnös Alessandrot, megbocsáj- tok neki. És szeretném, ha Isten is megbocsátaná tettét. Mennyire szüksége volt Alessandronak erre a közbenjárásra! Cinikus egykedvűséggel lépett át áldozata vértócsáján, mikor a rendőrök érte jöttek, hogy elvezessék. Az izgatott tömeg zúgása sem érdekelte, gúnyos mosollyal felelt a feléje szórt szitkokra és fenyegetésekre. Az is egészen ridegen hagyta, amikor a Nettunó felé vezető úton találkozott Marietta betegkocsijával. Egykedvűen vette tudomásul az Ítéletet, amely harminc évi börtönre szólt és egykedvűségében megmaradt raboskodása első idejében is. Igen, a gyilkos Alessandro Serenellit harminc évi fegyházra Ítélték. A per nagy feltűnést keltett ország-, sőt világszerte, mert a latiumi mocsárvidek szociális és erkölcsi süllyedtségét tárta fel. Huszonhat év után Serenelli kegyelmet nyert. Később belépett a kapucinus 120
