A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Elmélkedések az evangéliumról
«... menny e gzó vala Galilea Kána nevű városában... s elfogyván a bor, mondó Jézus anyja neki: Nincs boruk. » A názáreti szerény viszonyokhoz szoktatott édesanya hamar észrevette, hogy zavarban vannak s jóságos szive ösztönözte a közbenjárásra. Mély, bensőséges tisztelettel közeledik szent Fiához s neki, ki a násznép zavarát s az ő óhaját is egyaránt ismeri, előadja a kérését. Bármi lesz a felelet, az őt nem bánthatja. Ismeri Fia szivét s tudja, hogy meghallgattatik. A szerető, Istenhez tapadó szivek tudják, hogy végre is meghallgattatnak, ha nem igy, hát úgy. Ilyen volt a Szent Szűz. így imádkozom majd én is. Minden kérésemen kiverődik a vezető gondolat... a te szent akaratod. « Nincs boruk. » Életünk lakomája sokszor nagyon szomorú. Sok az étel; nehéz ételek, melyekkel tudomány s politika szolgál, de hiányzik a borunk, mely a lelket földerítse s tiszta, nemes életörömmel eltöltse. Anyánk, járj közbe isteni Fiadnál, mutasd be neki szükségünket. Mondd bizalommal: nincs boruk. Ó majd gondoskodik rólunk. « Ez volt Jézus csodatételeinek kezdete. » Igazán szerény kezdet. Kedves körben, kedves ajándék. Mások is hoztak ajándékot a násznépnek. Ki ezt, ki azt. Jézus is hozott. Az ó kelyhét nyújtotta nekik. Édes bort, tüzes bort nyújt az Ür Jézus mennyegzős lelkűnknek; fölheviti, fölmele- giti szivünket. Ó, az elsq, forró szeretetnek, a mámoros, első buzgalomnak a bora édes és világfeledtetó. Ezt a drágalátos kelyhet szomjazom én! Ili
