A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Elmélkedések az evangéliumról
« És jőve Názáretbe és engedelmes vala nekik. » A názáreti otthon szelleme, légköre nem a jog, nem a törvény, hanem a szeretet s a készség, a figyelem, jóindulat s előzékenység. Mi a különbség az otthon s a kaszárnya közt? Ez a kényszer háza; ha kinyitnák kapuit, lakói mind szétszaladnának; az otthonból meg, ha ki is verik az embert, vissza-vissza bujdosik. Mi a különbség azotthonésavendéglő közt? Itt a profit vezet; pénzért még mosolyognak is. Az otthonban önzetlenség lakik. Mi a különbség az otthon és ismerősünk vendéglátó háza között? Egy-két napra fogad, mienk is meg nem is; az otthon a mienk s az is marad. Ezt a szellemet vigyük bele Istenhez való viszonyunkba; készséget, szeretetet, önzetlenséget, édes átkarolást. Éljük át, hogy nála és vele vagyunk. Értelmünk otthona az igazság, szivünk otthona a jóság, kedélyünké a sokarcú szépség s igazságot, szépséget mérhetetlen mértékben nála találunk. Tehát ő a mi otthonunk. Édes otthon, hangulatos, illatos... jó nekem itt lennem. Jellemzi a názáreti házat sok dolog és csupa kis dolog. Munka kell. Restségben, tunyaságban nem nyitunk rá a názáreti házra. Csupa kis dolog az élet; amilyen a szivdobbanás, lélekébredés, buzdulás, napi foglalkozás, jóindulat, mosoly, szeretet, készség, elnézés, segítés. Csak az Isten nagy, minden egyéb kicsiny. S ami nagynak mutatkozik be, az is kicsinyből áll. A nagynak művészete a kicsinynek formás, kedves kialakításában áll. A szép, nagy életnek tehát a sok kicsiny apróság nem ellensége; hiszen szép élet ép a kis dolgokban való ütemességből és azok harmóniájából való. Imáink, hivatásos s polgári kötelességeink, belső indulatunk, emberekkel való bánásmódunk, a szó s a hangsúly rajta, az arckifejezés és testtartás, mindezek a kis dolgok a nagy szép életnek ragyogó mozaikkövei. Művészük a názáreti ház szelleme. 110
