A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11-12. szám
1986. november—december 3. oldal DICSŐSÉG ISTENNEK - BEKESSEG EMBERNEK! „Dicsőség a magasságban Is- P'Ss* tenne^ a földön békesség és az emberekhez jóakarat. ” Lukács 2, 14 Jézus Krisztus születésekor a betlehemi mezőkön angyali énekkar éneke hangzott, és két nagy üzenetet, mondanivalót tartalmazott ez az ének, ami azóta is a szívekben mindmáig visszhangzik: Dicsőség Istennek — békesség embernek. I. Dicsőség Istennek. A magasságban, érzékelésünkön túli mennyei világban Isten dicsőítése hangzik, de Isten azért engedte meghallani emberi fülnek, hogy emberszívekben is visszhangozzék. Mit is jelent ez ma számunkra? Istentagadás helyett — dicsőség Istennek! Minden alkotás alkotóját dicséri; a világmindenség Istent dicsőíti. Minél többet ismerünk meg világunk titkaiból, annál mélyebb hódolat fakadjon szívünkben az Alkotó iránt! „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” (Zsolt. 19:2). Istenkáromlás helyett — dicsőség Istennek! Isten teremtett nekünk szájat, nyelvet, beszélőképességet — milyen gyalázatos dolog, hogy nyelvünket Alkotónk ellen fordítjuk, s éppen mi magyarok világrekorderei vagyunk az istenkáromlásnak, már óvodáskortól kezdve. „Szenteltessék meg a Te neved” — Jézus így tanított imádkozni. Trágár, illetlen, tiszteletlen módon a legszentebb Nevet többé ki ne ejtsük! Mint Isién törvényének megszegői— adjunk dicsőséget Istennek bűnvallásunkkal. Lehet, hogy valakinek Isten léte felől nincs kétsége, de törvényét mégis megszegi. A Római levélben szól Pál olyanokról, akik bár „megismerték Istent, mégsem dicsőítették, hanem érteden szívük elsötétedett. És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, kiszolgáltatta őket Isten az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal...” (Róm. 1:21; 28—30). Isten nemcsak a Teremtő, hanem az erkölcsi Rend Ura is. Ákánnak, aki az ígéret Földje birtokbavételekor lopott az Istennek szentelt dolgokból, azt mondotta Józsué, a vezér: „Adj dicsőséget Istennek; valid be, amit tettél.” Adj dicsőséget Istennek azzal, hogy bűnös voltodban nem vádaskodsz, nem mentegetőzöl, hanem beismered, hogy bűnös ember vagy Isten törvényének mértéke szerint. Dicsőség Istennek — Jézus Krisztusért, akiben Isten kegyelme, mentő szeretete testet öltött egy kis gyermek alakjában, s lehajolt hozzánk. Azért jött a mennyei világból hozzánk, akik elidegenedtünk a menynyei világtól, hogy mennyei fény ragyogjon bele sötét földi világunkba, s hogy Otthonunkká válhasson a mennyei világ. Hogy hazavezessen minket oda, ahonnan Ő közénk jött. Adj dicsőséget Istennek a testetöltés csodájáért, ezért a csodálatos közösségvállalásért, s ne gondold, hogy megrabolod Isten dicsőségét, ha Krisztus előtt leborulsz. Nádudvari Nagy János népi költő versében szépen vall erről a hódolatról: „ Csak bölcsek ismerik Őt meg, azok mennek Hozzá ma is; s azok maradtak meg hívőknek oly sokszor kigúnyolva is, kik többet tudnak a tudósnál, s leborulnak Előtte mélyen, épp úgy, mint szegényes jászlánál kelet bölcsei tették régen. " Dicsekedés helyett — dicsőség Istennek, ha Fiát szívünkbe fogadva, Ő növekszik bennünk, munkálkodik bennünk s általunk, újjáteremtő hatalma által. Nem a Krisztus előtt leboruló hódolat rabolja meg Isten dicsőségét, hanem a sikert, az eredményt gőgösen önmagának tulajdonító ember. Nagy Én-ünk Istent szorítja háttérbe. Dicsőség Istennek! Pál ezt mélyen értette, amikor így vallott: „Élek többé nem én, hanem él bennem Krisztus... Többet munkálkodtam Isten országáért, mint a többi apostolok összesen, de nem én, hanem Istennek bennem munkálkodó kegyelme.” És jól értette ezt Kálvin János is, aki KARA CSONYI ÉNEK Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig boldog énekszó! Eljött a mennyből. Emberré lett. Ö hoz a földre békességet. Itt a Megváltó! Itt a szeretet! Elhagyott, árva senki nem lehet. Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. Szálljon a jóhír! Vigyük szerteszét! Hirdessük Isten nagy szeretetét! Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. Hirdessük szóval, tettel, élettel: Jézusban Isten szívére ölel! Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig boldog énekszó! Eljött a mennyből. Emberré lett. O hoz a földre békességet. Túrmezei Erzsébet élete jelmondatául választotta: „Egyedül Istené a dicsőség!” Ne gőgösen dicsekvő emberek legyünk. „ Dicsőség a magasságban Istennek ” — akkor élünk ember-voltunk magas szintjén, ha dicsőséget adunk neki. II. Békesség a földön embereknek, akik Isten jóakaratában részesültek. Jézus békességet hozott, elsősorban békét Isten és ember között. De békíti egymással az örökösen civódó testvéreket, békességet teremt férj és feleség között, szülő és gyermek között. (A tékozló Fiú példázatában ott látjuk a bocsánatot kérve visszatérő fiút és a szemrehányás nélkül megbocsátó apát.) Ledönt faji, vagyoni, társadalmi korlátokat és még ellenségeket is testvérré formál! „ Csak egy kicsi jászol, és micsoda fönség! Eltűnik előtte az osztály különbség. Csak egy kicsi Gyermek, de micsoda béke emberek és barmok elgyötört szívébe ’! Csak egy kicsi Csillag, de ahová fényt vet, az a kicsi élet mégis örök élet. ” püje Laj0S) A bölcsőnél térdet hajtanak az írástudatlan pásztorok és a kor legmagasabb műveltségi színvonalán álló keleti bölcsek. A pásztorok Izraelből valók, a keleti bölcsek pogányok voltak. Korlátok dőlnek le köztük a békesség munkálói lesznek azok, akik Jézust Megváltójukként szívükbe fogadták. Békesség a földön az embereknek, akik átélték Istennek Jézusban hozzánk lehajtó irgalmát és jóakaratát. Négy igei szellemű tanács a békesség megvalósítása tekintetében; 1. Magad részéről viszályt, civódást sose kezdj. 2. Ha más kezdi, ne folytasd — s akkor már nem lesz belőle veszekedés. Minden vitához, viszályhoz kettő kell. 3. Ha már fennáll bárkivel rendezetlen, vitás ügy vagy ellenségeskedés: magad részéről sürgősen tégy meg mindent a megbékélés érdekében. „Szeressétek ellenségeiteket; békülj meg ellenségeddel hamar, míg az úton vagy vele; ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen haragotokon” — Jézus erre tanít. Mondd ki bátran: Bocsánatot kérek! —vagy: Megbocsátok! — ahogyan arra Isten Lelke indít. 4. Mások viszályába ne uszíts, hanem békíts, mert Isten a békéltetés szolgálatát bízta ránk. Istennek dicsőséget adva, egymással békességben élve lesz rajtunk maradandó a karácsonyi áldás — és így ölt testet bennünk is az Ür Jézus! Vetés és aralás
