A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1986-11-01 / 11-12. szám

4. oldal 1986. november—december Dr. Billy Graham: A Krisztus-középpontú otthon III. Rész A feleség kulcsszerepben Az első személy, akiről az otthon­nal kapcsolatban beszélni akarok, a feleség. A Szentírás szerint: „Az asz­­szonyi bölcsesség építi a házat” (Péld. 14:1). Ezért van az, hogy az otthon nagyon sokat jelent az asszonynak. Az ő fő élettere még akkor is, ha az otthonon kívül is dolgozik. Ha valóban akarjátok otthonotok épülését, akkor figyeljetek Isten Igé­jére, és engedelmeskedjetek minden törvényének! Azt mondja a Biblia a Kol. 3:18-ban: „Ti asszonyok, enge­delmeskedjetek férjeteknek!” Magá­ba foglalja ez az önzetlen szolgálat gondolatát és a tántoríthatatlan hű­séget férjetek iránt. Azt tanítja a Bib­lia, hogy a férj feje a feleségnek, mint ahogy Krisztus is feje az egyháznak. A Krisztus és a gyülekezet közötti kapcsolatot haasználja a Biblia a férj és a feleség közötti kapcsolat leírásá­ra (Ef. 5:22—24). Ennek megvalósu­lása által jön létre a hatalmi egyen­súly a férj és a feleség között. Néhány javaslatom volna számo­tokra, feleségek. Amikor hazajön a munkából a férjed, még ha egész, nap fáradoztál is, siess eléje, és az. ajtóban fogadjad őt! Lehet, hogy eddig a kony­hából kiáltottad ki az ajtónyitást hall­va: „Te vagy az, János? Rendben, csukd be jól az ajtót!” Ehelyett sok­kal jobb lenne, ha otthonias, de még­is csinos öltözetben eléje sietnél, s így szólítanád: „Örülök, hogy már itthon vagy.” Lehet, hogy te sokkal fárad­tabb vagy, mint ő, de egy férjnek cso­dálatos azt látni hazaérve, hogy fele­sége szíves örömmel köszönti őt. Légy vonzó! A gyűrött ruha, a fé­sületlen haj, a rendetlen és piszkos lakás megöli a házastársi szeretetet. Talán nem vagy szépségkirálynő, de van lelki szépséged Krisztus által, s ha ez ragyog az arcodról, egész lénye­det széppé teszi. Továbbá javaslom: olvass, műve­lődj! Találkoztam már olyan felesé­gekkel, akik elképesztően tájékozat­lanok voltak az otthonon kívüli leg­elemibb kérdésekben is. A feleségnek lépést kell tartania férjével. Ha nem teszed, akkor ne csodálkozzál azon, hogy férjed a reggelinél az újságot bújja, majd valami köszönésfélét mo­rogva indul a munkába. Ha semmi be­szédtémája sincs veled, feltétlenül szedd össze magad, hogy értelmes be­szélgetést folytathass azzal, akit leg­jobban szeretsz! Ne pletykálkodjál! Ha beszélsz is valakiről, azt ne gyermekeid előtt tedd, mert könnyen pórul járhatsz. Egyszer étkezés közben egy kislány feltekintett a látogatóba jött prédiká­torra, és azt mondta: „Te tényleg úgy eszel, mint egy malac!” A lelkipász­tor így válaszolt: „De gyermekem, honnan veszed te ezt?” Mire a kis­lány: „Anyu mondta.” Ha pletykálkodsz, gyermekeid is pletykálkodók lesznek. Sok otthon­ban a szülők állandóan a szomszéd­jukról, a lelkipásztorukról, a gyüleke­zetükről beszélnek az egész étkezés alatt. És akkor csodálkoznak, hogy miért vesznek el gyermekeik Isten számára, és miért nem érdekli őket a gyülekezet. A szülők elrabolták tő­lük a gyülekezetbe vetett hitüket. Le­het, hogy nem rajongsz a lelkipászto­rodért, de ez ne legyen ismert gyer­mekeitek előtt! Lehet, hogy nem sze­retsz bizonyos dolgokat gyülekezeted­ben, de ezt ne tudja meg a gyerme­ked! Különben eltávolítod őt a gyü­lekezettől. Ne légy zsémbes és panaszkodó! Ne felejtsd el, hogy mikor ilyen vagy, Isten ellen zúgolódsz, és az ellen, akit Ő adott neked. A Biblia azt mondja, hogy megelégedettnek kell lenni min­denért, amink van, és ezt hitvestár­sadra is alkalmaznod kell. A Szent­írás szerint „jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asz­­szonnyal” (Péld. 21:19). „A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák” (Péld. 27:15). Feleségnek és anyának lenni oly roppant nagy feladat, amit képtelen volnál Krisztus nélkül ellátni. Add át életedet Krisztusnak, hogy ezáltal olyan kedves feleség, édesanya le­hess, amilyennek lenned kell. Gyer­mekeid nemsokára felnőnek, s elmen­nek otthonról. Vajon egy imádkozó, istenfélő, imaházba járó édesanya em­lékével mennek el? Törekedj tehát arra, hogy Jézus ké­pe legyen látható benned! Egy édesanya megírta, hogy mi­ként történt változás életében. „So­káig vádoltam a férjemet és a gyer­mekeimet, mivel nem akartak velem együttműködni. Nem volt boldog ott­honom. Ez nem azt jelenti, hogy a fér­jem vagy én hűtlenek lettünk volna, de az otthonunk a veszekedés és az el­keseredettség színtere volt. Amikor Jézus Krisztust elfogadtam, akkor történt meg először, hogy nem vádol­tam a férjemet vagy a gyermekeimet. Fölismertem önzésemet, mely arra késztetett, hogy férjemtől és csalá­domtól várjam el, hogy boldoggá te­gyenek. Krisztust elfogadva olyan bol­dogságot találtam, amely elegendő lett az egész családomnak. Végül meg­valósult a csodálatos család, amely szeretetet mutatott irántam is. Kide­rült, hogy a baj tehát éppen énbennem volt.” A feleség képes a házat otthonná varázsolni! A világ feszültségeitől mentes kikötőjévé teheti azt, vagy a feszültségek és a harcok központi gó­cává. rFolytatjuk) Fordította: L. A. Feleségemnek Karácsonyra Betegség bús bilincse ágyba láncol, már nemcsak testem, lelkem is beteg, sírásba csuklott most a víg karácsony, s távol vagy, kit legjobban szeretek! Karácsony angyalát Tebenned várom, mert tudom, Tőled mindig csak kapok, de szép Szerelmem, édes Életpárom, ajándékot most én nem adhatok! Nagy tűzeső viharzott el felettem, belérokkanva tán tisztább is lettem, de adni Néked semmit sem tudok már. Csak önmagam. Ha kellek így Neked. Isten kézéből egyszer elfogadtál. . . Fogadj el Tőle újra engemet! Balogh Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom