A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9-10. szám
1986. szeptember—október 3. oldal cí'i ÖTÉVES A KÜRT Az Amerikai Magyar Baptisták Konferenciájának hivatalos lapja, A KÜRT (The Trumphet) 1981. szeptemberében jelent meg először. Nem nagy idő ez egy folyóirat életében, itt Amerikában azonban mégis jelentős. Talán mindenki tudja, hogy A KÜRT névelődje eredetileg a Magyarországi Baptista Ifjúsági Szövetség hivatalos lapja volt, melynek első száma 1924. január 1-én jelent meg Budapesten. Az évente 10 alkalommal 2000 példányban kiadott színvonalas ifjúsági lap szerkesztői között olyan lelkipásztorok nevét találjuk, mint Somogyi Imre, Gruber Károly, Pannonhalmi Béla és mások. Ez a magyarországi A KÜRT áldott szolgálatot végzett — a „Hajnalcsillag” gyermeklappal együtt — a magyarországi baptista ifjúság evangéliumi szellemű nevelésében. Sokan a mai olvasók közül is szeretettel emlékeznek a színes, tartalmas lelki olvasmányokra és missziós hírekre. Az óhazai A KÜ RT további megjelenését 1944 tavaszán az egyre súlyosabbá váló háborús körülmények között az akkori magyarországi kormány — sok más folyóirattal együtt — betiltotta. 1980. augusztus 30—31-én a Rámái Magyar Baptista Táborban megalakult az Amerikai Magyar Baptisták Konferenciája (The Hungarian Baptist Conference of the American Continent.) Az új konvenciónak szüksége volt egy hivatalos lapra, így jött létre egy év múlva A KÜRT. Elindítóinak az volt a törekvése, hogy a korábbi nemes hagyományokat ápolva a külhoni magyar nyelvű misszió szolgálatába állítsák. Mindez 5 éve történt. (Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy az óhazai éveket hozzászámolva — hosszabb kihagyással — 25 éve jelenik meg A KÜRT, azonos címfelirattal.) Konferenciánk — melynek hivatalos orgánuma A KÜRT — azoknak a gyülekezeteknek az egyesülése, melyekben még mindig nagy szükség van a magyar nyelvű igehirdetésre, vasárnapi iskolára, a Biblia tanulmányozására és magyar nyelvű éneklésre. Mindannyiunknak fájó pontja, hogy el kellett válnunk az Amerikai Magyar Baptista Szövetségtől (Hungarian Baptist Union of America). Ha csupán rajtunk állt volna, ma is együtt lehetnénk. De ezért nem kívánunk senkit okolni, vagy felelőssé tenni. A másik szövetség vezetői ma már bizonyára nem vonnák meg prédikátorainktól a teljes jogú résztvételt szövetségük munkájában, sem a szavazati jogot évi konvencióikon. De nem célunk fölhányni a múltat. Építeni szeretnénk és nem bírálni. Véleményünk szerint Amerikában és Kanadában elég sok magyar van ahhoz, hogy mind a két szövetség megtalálja a maga munkaterületét és egymás eredményeinek örülve végezzék a lélekmentés Krisztustól nyert feladatát. Ez a békességre igyekvő szándék nyilvánult meg az elmúlt esztendőben is, amikor a konvenciónkhoz tartozó Torontói Első Magyar Baptista Gyülekezet Rámái Tábora fennállásának 25, és a tábori kápolna építésének 10. évfordulójára meghívta dr. Haraszti Sándort, az Amerikai Magyar Baptisták Konferenciájának elnökét, a tábor első konferenciáját megnyitó Udvarnoki Bélát, az Amerikai Magyar Baptista Szövetség tiszteletbeli elnökét, és Cserepka János misszionáriust, a gyülekezet egykori lelkipásztorát, valamint a kápolna építésekor és megnyitásakor Torontóban szolgáló Viczián Jánost, a Magyarországi Baptista Egyház elnökét. A testvérszövetség képviseletében megjelent még Bogár József szövetségi elnök, Kish Ernő, a Bethesda Retirement Home igazgatója, és Drescher Lajos pénztáros. Dr. Udvarnoki Béla és Cserepka János, néhai Schäffer Ferenccel együtt rendezte és nyitotta meg a rámái tábor legelső konferenciáját 1960-ban. Megható volt, amikor a tavalyi 25 éves jubileumon Haraszti Sándor, Udvarnoki Béla és Cserepka János együtt járták be a tábor területét az amerikai, kanadai és a magyar zászlóval. Mögöttük a két szövetség szép számmal megjelent képviselői sorakoztak. Kegyelettel gondoltunk a néhány évvel ezelőtt hazaköltözött Schäffer testvérre. A meghívott vezető testvérek és gyülekezeteink lelkipásztorai a jubileumi konferencia idején együtt hirdették az Igét, együtt imádkoztak, együtt énekeltek, és volt alkalom arra is, hogy egy asztalhoz ülve, közös dolgaikról beszélgessenek. Nem kétséges, hogy mind a két konvenció gyülekezetei idővel kétnyelvűvé válnak. A nyelv nem célja, csak eszköze az igehirdetésnek: angolul, ha így értik jobban, és magyarul, ha erre is szükség van. Ehhez viszont alkalmas lelkipásztorok kellenek. Nem könnyű feladat a lelkipásztor-utánpótlás a diaszpórában élő magyarság lelkigondozására. Ennek leginkább járható útja eddig az volt, hogy az óhazából hívtunk képzett lelkipásztorokat meghatározott időre. Megítélésünk szerint hasznos elgondolásnak tűnt az a lassan már 15 éves gyakorlat, melynek során 10 magyarországi lelkipásztor nyert szolgálati teret az amerikai és kanadai magyarság körében. Anyanyelven missziómunkát végezni távol az óhazától — sohasem volt könnyű vállalkozás. Mégis hisszük, hogy munkánk nem volt hiábavaló az Űrban. Igyekeztünk A KÜRT-öt a tiszta evangélium szolgálatába állítani az el-
