A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5-6. szám
4. oldal irányítja, akkor helyes nyomon vagyunk. 3. Milyen hatással van a Szentíráshoz való kapcsolatomra? A lelkek megvizsgálásának harmadik lehetősége, hogy feltesszük a kérdést: ez az új élmény, igazság, tanítás vagy ismeret Isten Igéjéből származik-e, vagy valamilyen más forrásból. Gyönge idegzetű keresztyének gyakran lesznek áldozatai erős pszichológiai nyomásnak, amely személyes bizonyságtételből, színesen előadott élményből vagy a Szentírás olyan magyarázatából származik, amely nem egyezik meg Isten Igéjével. Mindaz, aminek forrása nem a Szentírás, gyanús. Egyetlen élmény sem valódi — legyen az érzelmileg bármilyen erős —, ha nem áll a Biblia talaján. Isten Igéje nem tanítja, hogy az utolsó napokban új világosság és új szellemi élmények támadnak. A Bibliában sehol sem olvashatunk arról, hogy az újszövetségi idők végén olyan további megismerések és tanítások lesznek, amelyek nem léteztek kezdettől fogva. Ha azonban egy új élmény vagy tanítás vágyat ébreszt a szívemben a Szentírás gyakoribb és alaposabb kutatására, az Igében való elmélyülésre, akkor szabad föltételeznem, hogy maga Isten szólt hozzám. De ha azt kell megállapítanom, hogy az új találkozás hatására Isten Igéje iránti szeretetem lehűlt, akkor világos, hogy félreértettem Isten jelzését, és sürgősen vissza kell térnem a helyes útra. Aki Istent szereti, szereti Igéjét is. Mindaz, ami Istentől való, elmélyíti az Ige iránti szeretetben. Igaz: Isten Igéjét nem mindig értjük meg egész világosan, és néha még komoly hívők is eltérő magyarázatokat adnak egy-egy igehelyről. Ennek ellenére, az Isten Igéje iránti szeretet erősödése vagy kihűlése döntő ismertetőjele annak, hogy a helyes vagy a téves úton vagyok-e. 4. Milyen hatással van a magam életére? Az ember énje és a Szentlélek ellenkeznek egymással (Gál 5:17; Róm 8:5—7). Mielőtt Isten Lelke bennünk munkálkodhatna, előbb nekünk hozzá kell járulnunk, hogy énünket Krisztus személyével helyettesítse. Ezt a folyamatot írja le részletesen a Római levél 6—8. fejezete. Ennek az igazságnak a fényében nem nehéz belátnunk, hogy a keresztyén embernek saját énjével szembeni magatartása miért kitűnő próbája minden vallásos élménynek. Aranyszabályként mondhatjuk ki: ha az új élmény vagy találkozás önelégültség vagy önigazolás érzésével ajándékoz meg, akkor hazug, és nyilván a Sátántól vagy önmagunktól való. Ami Istentől származik, sohasem szolgálja saját büszkeségemet. Ha megkörnyékez a kísértés, hogy egy különleges lelki élmény, látomás vagy találkozás nyomán önmagamat felmagasztaljam és a többiek fölé emeljem, akkor azonnal térdre, és kérjem bűneim bocsánatát, mert az ellenség áldozatává lettem! Isten minden jelentős bizonyságtevője óva int az olyan látszólagos lelki élményektől, amelyek szívünket önszeretettel és önhittséggel töltik meg. 5. Milyen hatással van a keresztyén testvérekkel való kapcsolatomra? Megtörténik, hogy a keresztyén ember valamiféle különleges lelki élménye után visszahúzódik testvéreitől, mivel ő most már “különleges kegyelmet nyert”, és más magasságokban lebeg. Gyülekezetében minden középszerűség bosszantja, hiszen egyedül ő az, aki helyesen látja a dolgokat. Veszélyes szellemi magatartás ez. Az új élmény jelentőségteljes lehetett a számára, de testiképpen reagált rá. Új szellemi élménye tette kevésbé szeretetre méltóvá a gyülekezetben. Ezért igaz az, hogy minden olyan vallásos élmény, amely nem erősíti bennünk a keresztyén testvéreink iránti szeretetet, fölöttébb gyanús. János egyenesen a testvérek iránti szeretetet mondja az igazi hit próbakövének. “Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi, ami megbotránkoztatna, aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította a szemét” (ÍJn 2:9—11). Ezért levonhatjuk azt a következtetést, hogy mindaz, ami bennünket a gyülekezetbeli hivő testvérektől elvá1986. május—június laszt, nincs Istentől, hanem testi, vagy a Sátántól való. Mindazt, ami a hívők iránti szeretetet elmélyíti, Istentől kapjuk: “Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13:35). 6. Hogyan befolyásolja viszonyulásomat a világhoz? További fontos tesztkérdés ez. A világon nem Isten teremtett világát értjük itt, amelyet nekünk adott, hanem ennek a világnak a szellemiségét, amelyről János így ír: “Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökké”(ÍJn 2:16—17). Minden olyan lélek, tanítás és élmény, amely megengedi a világgal való megalkuvást, hamis. Minden olyan vallási mozgalom, amely a világ mércéjéhez igazodik, Krisztus keresztjének ellensége, még ha hangoztat is kegyes szólamokat, mint “fogadd el Jézust” stb. Isten minden valódi munkálkodása azt végzi el a szívünkben, hogy bensőnkben elszakadjunk e világ szellemiségétől. 7. Hogyan befolyásolja viszonyulásomat a bűnhöz? Ez az utolsó pont igen nagyjelentőségű. Isten kegyelme minden egyes keresztyén ember szívében azt akarja munkálni, hogy a bűntől elvonja, és megszentelje (Tit 2:11 — 13). A kegyelemnek van mind pozitív, mind negatív oldala. A negatív megtanít bennünket arra, hogyan szabaduljunk meg istenellenes lényünktől. A pozitív megmutatja, miként élhetünk helyesen ebben a világban. Egyetlen becsületes embernek sem esik nehezére ezt megérteni. Mindaz, ami a bűnnel szembeni ellenállást gyöngíti, nyilván nem Istentől való. Mindaz, ami a bűnt elviselhetetlenné teszi, az valódi és Istentől való. Jézus Krisztus óvott minket: “Mert hamis Krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék — ha lehet — a választottakat is. íme, előre megmondtam nektek” (Mt 24:24—25). Ezek a szavak nagyon találóan jellemzik korunkat. Ezért a “választottak” vizsgálják meg a lelkeket, nehogy elhitessék őket. y. a.
