A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5-6. szám
1986. május—június 5. oldal I# Május 11. ANYÁK NAPJA Bár az anyák napja nem piros betűs üdvtörténeti ünnep, mégis szívesen csatlakozunk azokhoz, akik ezen a napon hálájuk jeleként virágcsokorral a kezükben köszöntik az édesanyákat. A KURT olvasói nevében mi is szeretettel üdvözöljük őket, különösen azokat, akik hivő módon szeretnék nevelni gyermekeiket. Kívánjuk, hogy rájuk is igaz legyen Pál apostol megállapítása, amit a fiatal Timóteushoz írt: “Eszembe jutott ugyanis a benned (Lukács 18:15—17) Többféleképpen lehet megakadályozni, hogy a gyermekek Jézus Krisztushoz jussanak. Tévednek azok a szülők, akik kihagyják az Úr tanítása szerint való nevelést gyermekeik életéből. Talán úgy vélik, a gyermek még úgysem térhet meg, tehát nem számít, hogy kicsi korukban milyen nevelésben részesülnek. Pedig ez nem így van. Amit vetünk, azt aratjuk. Ezért legyen gondunk rá, hogy gyermekeink megismerjék az Urat. Az ABC mellett tanulják meg az Úrnak útjait is. Legyen a Biblia első olvasókönyvük. Ismert jelenség, hogy a gyermekek az Újszövetségből tanulnak meg leggyorsabban olvasni. Van ennek a könyvnek valami bája, amely vonzza a gyermekeket. Mint szülők, soha ne essünk a hivő nevelés elhanyagolásának a vétkébe, mert különben lelkünk ellen vétkezünk. Sokan hitetlenkedve fogadják, amikor gyermek-megtérésről hallanak. Nos, igazuk van abban, hogy az ilyen gyermekeket gondosan meg kell vizsgálnunk, mielőtt befogadnánk a gyülekezetbe. Abban azonban nincs igazuk, hogy csak egészen kivételes esetben fogadhatók be. Egyetértünk velük a gondos vizsgálatot tekintve: mind a gyermekek, mind a felnőttek esetében. Sokan elvárnák, hogy a gyermekek is ugyanolyan komoly magatartást tanúsítsanak, mint a felnőttek! Pedig de jó lenne, ha felnövekedvén, mindnyájan egy kicsit gyermekek is tudnánk maradni! Ahhoz, hogy szentek legyünk, nem föltétlenül szükséges, hogy megöldököljük önmagunkban a gyerélő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban Loiszban és anyádban Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan” (1 Ti m 1:5). * Ehhez a felelősségteljes megbízatáshoz nyerhetünk követésre méltó jó tanácsot Spurgeon alább közölt prédikáció-részletében. Vezessétek hát bátran Jézushoz gyermekeiteket kedves édesanyák! meki lelkületet. Miért várjuk, hogy a gyermek, megtérése pillanatában egyszerre húsz évet öregedjék?! Megtérésem után egy rendkívül ünnepélyes uraság elhívott a játszótérről, ahol éppen fogócskáztam a többiekkel, mondván: “Hogyan játszhatsz még azután is, hogy Isten gyermeke lettél?” Azt feleltem: “Én voltam a fogó, és nem hagyhattam ott a többieket.” Nos, az én tiszteletreméltó kritikusom igazat adott nekem, de magatartásában világosan tükröződött az a szemlélet, hogy a megtért fiúnak már nem illő játszani. Sokan elvárják, hogy a megtért gyermek különbül viselkedjék, mint ők maguk. Ha a hitre jutott gyermek “illetlenül” viselkedik, vagy éppen elfelejt valami csekélységet, tüstént képmutatónak bélyegzik, mégpedig éppen azok, akik önmaguk is távol vannak a tökéletességtől. Jézus Krisztus azt mondja, vigyázzatok, hogy meg ne vessétek ezeket a kicsinyeket. Ne legyetek hozzájuk szigorúak, hiszen Krisztusban kistestvéreitek ők. Az Úr Jézus annyira szereti drága báránykáit, hogy keblén hordozza őket. Kérlek titeket, akik az Urat követitek, hogy az Ő gyengédségével viseltessetek az Isten családjának kicsinyeivel szemben. Egyszer gyermekeket hoztak az Úr Jézushoz, hogy áldja meg őket. Tanítványai azonban dorgálták azokat, akik odavitték őket. Mikor ezt Jézus Krisztus meglátta, elszomorodott és haragra gerjedt. Azért haragudott azokra, akik a kisgyermekeket el akarták tiltani tőle, mert ez ellentétben állt a gyermekek iránti szeretetével. A tanítványok megbántották az édesanyákat is, akik igazi szülők módjára cselekedtek — azt tették, ami az Űr Jézus kedve szerint való volt: Jézus Krisztushoz vitték gyermekeiket. Hitték, hogy Jézus Krisztus kezének érintése gyermekeiket egész életükben boldoggá teszi. Azért gerjedt haragra az Úr, mert háromszoros sérelem történt: a tanítványok megbántották a gyermekeket, az anyákat és Őt magát. Bármit teszünk, amivel megakadályozzuk, hogy a gyermekek az Úr Jézushoz jussanak, megszomorítjuk az Urat. Engedjük őket! “Engedjétek hozzám jönni őket, és ne tiltsátok el tőlem.” Az Úr így folytatta: “Ha valaki nem úgy fogadja Isten országát, mint a kisgyermek, nem megy be oda.” Krisztus soha nem tanított olyasmit, hogy csak valamelyest is alkalmasak volnánk az Isten országába való belépésre, azt sem mondta, hogy majd évek múltán alkalmasak leszünk rá. Egészen mást tanított: azt, hogy meg kell üresítenünk magunkat; minél kisebbnek, minél gyöngébbnek tudjuk magunkat, annál jobb, mert minél kisebb az énünk, annál több hely lesz benne az Isten kegyelme számára. Maradj ott, ahol vagy, kedves ifjú ember; Jézus Krisztus életed kapujában akar veled találkozni. Nem kér tőled semmi egyebet, csak azt, hogy te magad önmagadtól ne akarj semmi se lenni, Ő lehessen mindened. Ez az Ő tanítása. (Részlet C. H. Spurgeon: “Jöjjetek gyermekek " című könyvéből.) “Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket...”
