A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-01 / 4. szám

6. oldal 1983. április r= DR. ALMÄSI MIHÁLY:-----------------­MÚLT, JELEN, JŐ VŐ Past, Present, Future Az “Amerikai Magyar Baptisták Történelme” című könyvben (Cleveland, Ohio, 1958) az előszóban a követ­kező sorok találhatók: “E könyv anyagát Vér Ferenc pré­dikátor testvérünk kezdte gyűjteni, aki — mint fiatal ember — több helyen ott volt az úttörő prédikátorok sarkában, és szemtanúja volt az eseményeknek.” * A napokban csomagot kaptam. Mrs. Teresa Vér volt a feladó Dayton Ohio-ból. Ahelyett, hogy leírnám a cso­mag tartalmát, közlöm a Vér néninek írt válaszlevelem másolatának fotóját. AMERICAN HUNGARIAN SCHOOL OF THEOLOGY BAPTIST SEMINARY President: REV ALEXANDER S. HARASZTI. Ph.D.. M.D. Henry General Professional Building Stockbridge. GA 30281 Mrs. Teresa Ver 3225 Regent Street Dayton OHIO 45409 Kedves Vér Néni! Igen megörültem, amikor a postás két nappal ezelőtt egy nagy csomagot hozott, és láttam, hogy a föladó Vér néni. A kedves, áldozatkészségéről nemcsak Amerikában, de Magyarországon is ismert Vér családról sokat hallottam és olvastam. Még jobban megörültem, amikor a csomagot fölbontva igen értékes régi, a clevelandi magyar baptista szemináriumban kiadott köny­vek és jegyzetek egész sora, no meg Vér néni Bibliája akadt a kezembe. Hálásan köszönjük a történelmi értéké anyagot. Elhelyezzük Tör­ténelmi Emlékgyüjteraényünkbe, hogy ne csak mi, de utódaink is épüljenek belőle. Nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem: Nincs meg véletlenül Vér testvér szemináriumi diplomája vagy avatási bizonyitványa, esetleg egy-két régi levele, irata, fényképe? Ezek gyűjteményünk ékességei lehetnének. Örülnék, ha pár sort tetszene Írni ezekről. Dean: RÉV. MIHÁLY ALMÄSI. Tb.D. 8758 Oldc Eight Road Northfield Center, Ohio 44067 Telephone: (216) 467-6495 Dékáni, 56/82-83 1983. Fete. 25. Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy Clevelandban történelmi kiállítást rendeztünk az új Amerikai Magyar Baptista Theologiai Szeminárium Történelmi Emlék­gyűjteményének anyagából. 1983. február 14—15-én lelkipásztor értekezletet tartottunk Clevelandban, melyen hét magyar lelkipásztor volt jelen (Lant Emil nyugdíjas szolgatársunk gyengesége miatt nem tudott el­jönni közénk). A lelkipásztorok megnézték a tárlatot. (A KÜRT 1983 januári számában képes beszámolót közöl­tünk a kiállításról.) A gyűjtemény most Vér Terézia nő­vérünk ajándékával újból gazdagodott. Itt jegyzem meg, hogy Fodor Lajos testvér (Shedden, Ont., Kanada) 35 régi magyar könyvet és mintegy 40 újabbat ajándékozott könyvtárunknak, Ernest Atten­borough (Scarborough, Ont., Kanada) néhány angol könyvet, Rev. John Craig (Toronto, Ont., Kanada) pe­dig 50 dollárt adományozott. Ezúton is köszönjük az ér­tékes adományokat. Buzdítjuk testvéreinket arra, hogy elfekvő, kallódó vagy éppen gondosan őrzött emlékeiket küldjék el törté­nelmi emlékgyűjteményünk címére (8758 Olde Eight Rd., Northfield Center, Ohio 44067), ahol az anyagot rendszerezzük és kiállítjuk. * A szemináriumi könyvtár és emlékgyűjtemény gon­dolata akkor vetődött föl bennem, amikor Major Mihály elhunyt lelkipásztor testvér örökösei nevében Mrs. Mar­git Fecko fölajánlotta, hogy Major testvér könyveit sze­mély szerint nekem adja. A könyvek természetesen ne­kem is értéket jelentenek, de úgy gondoltam, hogy ez az anyag alapja lehet egy könyvtárnak és emlékgyűjte­ménynek. Mrs. Fecko igen örült annak, hogy jó helyre adhatja a hagyatékot, úgyannyira, hogy sajátkezűleg csomagolta és saját kocsiján hozta el hozzánk az anya­got. Elmondta, hogy ez már csak töredék. Azok a köny­vek és képek, amelyeket haláláig magánál tartott Major testvér. Egyébként — mint mondta — “Rév. Major az egész anyagot fölajánlotta évekkel ezelőtt a Bethesda Otthonnak, és kérte az ottani testvéreket, hogy vigyék el a sok láda könyvet, melyet maga csomagolt be. Erre a munkára sajnos nem akadt vállalkozó.” Igen érdekelt, hogy mi lett a sorsa a beládázott könyveknek. Mint ki­derült, az örökösök nem tudtak róla. A költözködések során valamelyik lakásban maradhatott — mondták —, aztán (mint lenni szokott), az új lakók bizonyára kidob­ták. Nem lenne jó, ha gondatlanság, felelőtlenség miatt más értékes magyar emlékek is hasonló sorsra jutnának! * Két idős szolga neve került szóba ez írásban. Rév. Vér Ferenc és Rév. Major Mihály. Emlékezzünk rájuk kegyelettel és tisztelettel! Amikor leírom ez utóbbi mondatot, eszembe villan az a lehangoló temetési istentisztelet, melyen Major Mi­hály testvért, gyülekezetünk felejthetetlenül kedves és békeszerető tagját búcsúztattuk. Soha nem fogom elfe­lejteni! A család arra kért (nem mi rendeztük a teme­tést), hogy magyarul prédikáljak a campbelli First Baptist Church-ben. Amikor beléptünk a templomba, Mrs. Martha Lant (Bretz Márta), feleségem és én, a templom üres volt. Major testvér nyitott koporsója foga­dott bennünket. Elgondolkodtam. Vajon mi hárman fogjuk képviselni az amerikai magyar baptizmust? (Ma­jor testvér egy ideig az Evangéliumi Hírnök szerkesztője és az Amerikai Magyar Baptista Szövetség elnöke is volt!) Bizony így lett. Olvasni azóta is olvasok Major testvér­ről. Ügy látszik írni könnyebb, mint elmenni —akár egy idős lelkipásztor temetésére, akár az évek óta fölajánlott és végül elveszett könyvekért... Lassan gyűltek a testvérek a templomban, magyarok is, a helyi gyülekezet tagjai. Az angol pásztort még nem láttam. A gyászistentisztelet meghirdetett kezdési idő­pontja már régen elmúlt. Végül a pásztor felesége kezd­te meg az éneklést, majd fölkért a szolgálatra. Úgy tűnt, hogy angol nyelvű prédikáció már nem lesz. Ezért arra (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom