A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-01 / 4. szám

III. ÉVF., 4. SZÁM, 1983. ÁPRILIS * - VOL. III., No. 4. ÁPRILIS 1983

Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC — 12193 W. Pleasant Valley Road. Parma, OH 44130

GYŐZELEM A HALÁL FÖLÖTT

Victory over Death

Az Apostoli Hitvallásnak van egy különösen hangzó sora: “Szállá alá poklokra.” Kétségkívül ez a legkésőbbi eredetű része a hitvallásnak, ez azonban az értékét nem csökkenti.

Alapja ugyanis nem egyszerűen az őskeresztyén hitvilág, a hagyomány, hanem az Ige. Az idézett sor nem fedi mindenben a Biblia közvetlen kijelentéseit, lényegében azonban biblikusnak mondható. Hogyan is áll Jézus Krisztus “pokolraszállásának” kérdése?

Először is: pokolraszállásról nem tud a Szentírás. Az Apostoli Hitvallásban szereplő görög kifejezés (hádész) sem poklot jelent, hanem a holtak országát, a holtak tartózkodási helyét. Ugyanez mondható el a latin szövegről is (inferus = alsó, inferi = alvilág). Leszállt a holtak birodalmába, a halottak közé (descends ad inferna). A hádész héber megfelelője a söól. A zsidók ezt amolyan szomorú várakozóhelynek gondolták, ahonnan nem lehet meglátni Isten arcát. Az izraeliták — éppúgy, mint a pogányok — föld alatti helyként képzelték el a holtak hazáját.

A dogmatörténészek és valláskritikusok közül jó néhányan próbálkoztak azzal, hogy az Úr “pokolraszállását” párhuzamba hozzák bizonyos pogány istenek, héroszok vagy épp emberi hősök alvilági kalandjaival. Valóban fölfedezhető helyenként hasonlóság. (Gondoljunk

pl. az egyiptomi Oziriszre, a babiloni Tammuzra, Gilgames eposzának alvilági jeleneteire, a görög Odüsszeiára; Orfeuszra, Attiszra és Adoniszra stb.) A hasonlóság azonban csak lényegtelen kérdésekben áll fönn, és eltörpül a különbözőségek mellett. Addig ugyanis, amíg az imént említett esetekben történetiségről aligha beszélhetünk, Jézus Krisztus történetiségéhez nem fér kétség. Jézus Krisztus alászállására egyetemes szabadítás végett kerül sor. Nincs olyan pogány “párhuzam”, amelyben egyetemes megváltási szándék nyerne kifejezést. Jézus Krisztus nem önmagáért, nem egy emberért és nem is kíváncsiságból szállt le — ahogy Máté fogalmaz (12:40) — a föld szívébe, hanem azért, hogy teljessé tegye a megváltás művét.

A “pokolraszállás” — mint kifejezés—hibás. A pokol szó ugyanis a magyar nyelvben elsősorban az elkárhozottak végső helyét jelenti. A “leszállás” sem olyan egyértelmű. Mit tett akkor tehát Jézus halála után? A helyes választ a Bibliától várhatjuk csupán. Meg is kapjuk. 1 Péter 3:19 szerint először is: Jézus nem leszállt, alászállt, hanem egyszerűen elment (poreüteisz), és nem a pokolba, hanem a börtönbe, a fogházba, az őrizet alatt tartottak közé (fülaké). A megelőző (18.) versből az is kitűnik, hogy mindez szellemi létformában történt. Ezt a verset (és a következőt) így adhatnánk vissza: Krisztus is meghalt egyszer a bűnök miatt... hogy (titeket vagy minket) odavezessen Istenhez. Meghalt ugyan testre nézve, de

megeleveníttetett Szellem tekintetében, vagy Szellem által (19. v.) — amiben (ti. Szellemben) — miután elment — a fogházban levő lelkek előtt kezdett prédikálni.

Ez az ige tisztázza azt a lényeges dogmatikai kérdést, hogy a kereszten elhangzott “elvégeztetett” (és az azt közvetlenül követő halál) után tovább folytatódott-e Krisztus megalázkodása úgy, hogy a pokol kínjait is kiállta miattunk, oda is leszállt; vagy a halál beálltával tényleg befejeződött a megalázkodás út(Folytatás a 4. oldalon)

Dr. Almási Mihály