A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
II. ÉVF., 11. SZÁM, 1982. NOVEMBER VOL. II., No. 11, NOVEMBER 1982 Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC — 12193 W. Pleasant Valley Road, Parma, OH 44130 HÁLÁVAL ÁLDOZZÁL _________Sacrifice with Thanksgiving__________ — Amint a zsoltárokat olvasgatom, lelkem eltelik csodálkozással Dávid Isten-ismeretén és Isten-szeretetén. Nagyon sok zsoltárában hálára és áldozatra szólítja fel népét. Valahogy úgy érzem, hogy ő nemcsak királya, hanem papja is volt Izráelnek. Izráel népe gyakran áldozott. A mai istentiszteleti formáinkat tekintve nekik sokkal nehezebb volt, mert nagyon sok ünnepet kellett megtartaniok melyeket Isten rendelt el. Ha beleképzeljük magunkat egy idő-gépbe, és feltárul a sok ezer éves múlt, érdekes dolgokat figyelhetünk meg. Azt látjuk, hogy az ősatyáknak nemcsak oltáraik, emlék-oszlopaik, hanem szent fáik és szent kútjaik is voltak. Kain és Abel volt az első áldozó. Nőé az özönvíz után oltárt épített. Ábrám szintén oltárt készített. Jákob emlék-oszlopot állított. Hág ár látomást látott a forrásnál. — Az oltárok, oszlopok, fák, források és kutak a népet Isten cselekedeteire emlékeztették. A pátriárkák korában nem volt még papság, az ősatyák voltak a család, vagy a törzs papjai is. Mózes idejében új istentiszteleti, és áldozati formák jelentek meg. Amikor Mózes a Sinai hegyen volt, nemcsak a 10 parancsolatot kapta Istentől, hanem a szent sátor-templom és az új istentiszteleti szolgálat tervét is. Isten jelenlétét nappal a felhő-, éjjel a tűz-oszlop mutatta. A zsidó nép úgy tartotta, hogy Isten a Szent Helyen tartózkodik, a templomban. Mi tudjuk, hogy Isten mindenütt jelen van. Ennek dacára nekünk is szükségünk van helyekre, templomokra, ahol összej^yűlünk, hogy együttesen imádjuk Őt. Nagy szükségünk van a gyülekezeti életre. Isten beszélt Mózessel a szent sátorban. Mózes közbenjáró volt Isten és a nép között. Nem volt pap, egy nagy vezér volt, de Isten mégis őt választotta ki először, hogy üzeneteinek közvetítője legyen a néphez. Isten még Mózes idejében megalapította a papi rendet. A papi rend isteni eredetű. Áron volt az első pap, fiai követték őt ebben a tisztségben. Ezek Lévi törzséből valók voltak. Ettől kezdve a hivatalos papi szolgálat a Lévitákhoz tartozott. A szent sátor-templomban a szentek szentjébe csak a főpap mehetett be egy évben egyszer és meghintette a kegyelem trónját az áldozati vérrel. Ezzel magáért, családjáért és az egész népért áldozott. — A főpap, aki lelki vezetője is volt Izráelnek, naponta ételáldozatot is mutatott be. Felügyelt a többi pap tevékenységére is (2 Móz 27:21). A papok egészségügyi tanácsadók és bírók is voltak. A Léviták 30-tól 50 éves korukig szolgálhattak, tehát 20 éven keresztül. Ezután csak segédkezhettek, már nyugdíjban voltak. A tized adás a Léviták ellátására szolgált (4 Móz 18:21, 24-32). Isten a prófétákon keresztül sokszor kérte: “Hozzátok be a tizedet az én tárházamba, hogy legyen étel a házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitóm é meg néktek az egek csatornáit és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen?” (Mai 3:10.) Mózes harmadik könyve tartalmazza a különböző áldozatok leírását. Mózes idejében a közös istentisztelet kötelezővé vált az év bizonyos időszakaiban. A szombat nap megünneplése már a pusztában kezdődött (2 Móz 16:23). A páska megünneplése a kivonuláskor kezdődik (2 Móz 12:8). A pünkösd az aratás végét jelentette (3 Móz 23:15-21). A sátoros ünnep visszamutatott a vándorlásra (3 Móz 23:42 — 44). A vezeklés napja a pihenés, böjt, szent gyülekezés ideje volt. A főpap bűnért való áldozatot mutatott be az egész népért (2 Móz 30:10, IV Móz 29:7-11). Nekünk, boldog újszövetségi hívőknek, már nincs szükségünk bűnökért való áldozatokra, mert Jézus Krisztus megjelent e földön, megáldoztatott a keresztfán, vére kihullott a mi bűneinkért és aki hozzájárul hittel, bűnbánattal, annak vétkei megbocsáttatnak. Egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket! Isten dicsérete és a neki való szolgálat, az áldozat, ma is nagyon fontos! Az Ő templomait, gyülekezeteit fenntartani ma is kötelességünk, a mi kötelességünk! “Aki hálával áldozik, az dicsőít engem!” Somogyi Gáborné “Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. ” (Zsolt 103: 1, 2.) Somogyi Gáborné
