A Jó Pásztor, 1964. január-március (44. évfolyam, 4-10. szám)
1964-03-06 / 10. szám
A J6 PÁSZTÓ R 5. OLDAL SÉTÁK-ÖNMAGAMMAL Hideg téli estéken sétálok i az utcákon és lábam alatt ro- ] pog a hó. Ha nem volna ilyen ; hideg, romantikusak lennének ezek az esti séták. Vagy talán, ha fiatal volnék, akkor is. Mikor az ember megöregedett, már nincs többé romantika az életében. Ilyenkor, már csak gyomorbaj van, epekövek és diéta. Reménytelenül számoljuk azt a néhány fogunkat és álmunkat, ami még megmaradt a múltból. Hideg téli estéken sétálok az utcákon és lábam alatt ropog a hó. Emlékszem a bolond, apró dolgokra, amelyek a közelmúltban történtek velem. Fiatalkorunkban még azzal áltatjuk magunkat, hogy majd később nagy és jelentős dolgok történnek velünk. Mire megöregedtünk, az átlagemberek szürke reménytelensége borul reánk. Hideg téli estéken sétálok az utcákon — önmagámmal és önmagámban s a körülöttem és velem történt apró, buta dolgokra emlékezem, melyek az életet jelentik számomra. ♦ Hirtelen felriadok, mintha fejbevágtak volna. Dörzsölöm a szemem és lasankint arra eszmélek, hogy cseng a telefon. Megnézem a karórámat az éjjeliszekrényen: éjjel két óra múlt öt perccel. Dermedten, erőszakosan bámulok a telefonkészülékre, — mintha hipnotizálni tudnám. , Hirtelen a következő lehetőségek villannak az agyamba: Johnson elnök hiv a Fehéi Házból, mert hirtelen rádöbbent arra, hogy . az Alliance for , Progress .latinamerikai válságát nem tudja nélkülem megoldani. Elizabeth Taylor hiv, aki nemrégiben meglátta a fényképemet egyik napilapunkban és most döbbent rá, hogy én vagyok az igazi. Dick Burton, nal .szakítani fog és hozzám akar jönni feleségül. •r Nem engedem, hogy egy-, millió dollárt adjon Eddie Fishérnék — határozom el hirtelen —- elég lesz 500,000 is. Nekünk is élni kell valamiből! Felveszem a telefonkagylót és beleásitok: ; —Hello... — Henry, drágám — mondja egy búgó női hang angolul — csak azért hivtalak fel, hogy közöljem: hazaérkez-: tem. Minden rendben van. Tanácstalanul bámulok maj gam elé, kezemben a telefonkagylóval. Végül is megembee relem magam, j —. Asszonyom — mondom ;i szilárdan és hangomban az erős férfi mély együttérzése •• vibrál Boldog vagyok, hogy épségben hazaérkezett. A közlés megnyugtatott, annak ellenére, hogy nem vagyok Henry. Pillanatnyi csönd a membránban, majd az iménti női •in; hang: y, — Úristen! Tehet, hogy Henry nem a 305-ös lakásban, hanem a 205-ösben lakik és tévedtem. Bocsánat — ezzel lepontosán a lakás számát. Né' teszi a kagylót, n h; Visszabujok az ágyba és ar-Irta: KÜRTHY MIKLÓS ra gondolok, hogy vannak még igazi szerelmesek, habár az ember nem tudja mindig hány perc és elalszom. Arra ébredek, hogy cseng a telefon. Nem akarok hinni a KOittax VUld A* s fülemnek. Felveszem a kagy- ^ lót. Az iménti női hang. — Bocsásson meg uram, most már tudom, hogy ön nem Henry. Azért hivom fel, a mert rettenetesen sajnálom a u dolgot. Elnézését akarom kérni. Remélem, nem haragszik? — Szó sincs róla — nyögöm és hangulatom erősen emlékeztet egy tömeggyilkoséra. — Köszönöm —, mondja a nő és leteszi a kagylót. d Nyomban felhívom a szál- e loda deskjét. e —- Ma éjszaka már nem L akarok több telefont — mon- s dóm a portásnak. ♦ Kiskutyámat — Beautiful t —, minden délután kiviszem sétálni és boldogan szaladgál a szálloda két hatalmas épülete közötti térségen, amelyei most hó borit. Néhány hét óta az egyik földszinti lakás ablakából egy apró cirmos cica bámul ki és ipereven nézi kiskutyámat, s Beauty visszanéz. Ezt a far- f kasszemet nézést akár egy e óráig is tudják csinálni. I Mereven, rezzenetlenül bámulják egymást. Először arra í gondoltam, hogy a, kutya- i macska hagyomány érteimé- j ben gyűlölik egymást. Ma f már azonban nem vagyok i olyan bizonyos a dologban. c . A rendkívüli, összpontosi- ] tolt figyelem — szeretet és < vonzalom jele is lehet. A két-. tőt aligha lehet megkülönböz- ^ tetni egymástól, sőt, aligha- ( nem, a szeretet és a gyűlölet voltaképepn vegyes érzelem. Mindkettő halált és életet ' jelenthet. Van, aki azért öl, mert gyűlöl. Egyesek azért J ölnek, mert szeretnek. Ki tudná a határvonalat megszab- • ■» ; Ki tudná, hogy két ember voltaképpen szereti, vagy gyűlöli egymást? Ki tudná, 1 hogy egy kutya és egy macska szeretik, vagy gyűlölik egymást ? A szeretet és a gyűlölet az emberi élet reménytelen titkai között foglal helyet. ♦ Valamelyik nap kora délután, véletlenül letörött a konyhámban a jégszekrény kilincse és ennek eredményeként a jégszekrényt nem lehetett kinyitni. A szálloda karbantartó szerelője aznap délután nem ért rá, a jégszekrény tehát egész délután zárva maradt. Leültem a konyhában és mereven bámultam a jégszekrényt. Csukott ajtaja szinte sötét titkokat rejtét magában, annak ellnére, hogy tudtam, mi van a jégszekrényben. A jégszekrény ajtaja konokul mozdulatlan volt és valamiképen úgy képzeltem magamban, hogy a bentlévő élelmiszer — felszabadulva a gazda ellenőrzése alól — önálló életet kezdett. Képzeletemben láttam, amint a sertéshús táncot jár és a túró, a szelíd, bolondos túró, vad, sivitó éhekeket dalol, akár az angol Beatle csoport. A csöves paprika valószínűleg csípős megjegyzéseket tesz a képmutató társadalomra. Amikor másnap feljött a karbantartó szerelő, majdnem arra kértem, hogy hagyja úgy a jégszekrényt, ahogy .van, nem akarom, kinyitni. Nem mertem megtenni. Nem értette volna, hogy voltaképpen a titokra áhítozom a zárt ajtók titkára. Mikor kinyitotta az ajtót, láttam, hogy a csöves paprika fonnyadtan hever polcán, közben ugyanis a jégszekrény villanyvezetéke is elromlott Szeretettel, gyengéden kezembe vettem a fonnyadt csöves paprikát és becézően mondottam : Micsoda bolond titkok szövevénye az élet!, Micsoda veszélyek halmaza! Olyan veszélyes az élet, hogy végülis — belehalunk. Aztán kidobtam a fonnyadt csöves paprikát a szemétbe. ♦ Hideg téli estéken sétálok — önmagámmal és önmagámban s a körülöttem és velem történt apró, buta dolgokra emlékezem, amelyek az életet — és alkalomadtán a halált jelentik számomra. BOLDOG AMERIKA Irta: KERESZTESI MIHÁLY DISZNÓTOR írta.; Trl CAI ÁNTAV TPM/lNíli! Egy Jókai regényalak: Fényes László j> (Folytatás a 4-ik oldalról) ““ .jén felemelt fizetését. De nem sokáig bírta idegekkel Buda' pesten ezt a jól fizetett tét/, lenséget. Becsbe emigrált, ahová minden elsején megérkezett részere a Népszavától a havi fizetés. • u •! A történelem szekere azon{Iíí ban mozgásban volt, sőt ro?./ hant előre végzetes utján. Hitler inváziós előnyomulása megkezdődött. Először Ausz, triába/ azután Csehszlovákiába. LV öv. Fényes, a fanatikus antiná-KWMStMi Mihály szalmán heverve egy osztrák faluban hét évvel ezelőtt eképpen fejtetet ki nézetét a boldogságról:-— Én azt tekintem boldog állapotnak, amikor az embereknek nem kell politizálni, pártszemináriumokra járni, félni a rendőrségtől, intrikálni; hanem izgalmainak és érdeklődésének tárgyait éhé-, lyett a mindennapi élet egyszerű dolgai adják. , Ez a meghatározás jutott eszembe a minap, amint a Christian Science Monitor című országos napilapot lapozgattam. A kitűnő újság első félében az ország és világ ügyes-bajos dolgaival foglalkozott és híven tükrözte napjaink vajúdásait. Az utolsóelőtti lap azonban, ahol a hobby rovat van és az olvasók levelei kapnak nyilvánosságot, úgy hatott, mint egy váratlanul elémcseppent idill, napsugaras boldog sziget, ahová nem hatol be a külvilág lármája. Miről volt szó ezen az oldalon? Ezen az országos nyílt fórumon Amerika arról vitatkozott, hogy mit csináljon a teméntelen mennyiségű barna papírzacskóval és papirzsákkal, amelybe a supermarketok vagy a fűszeresek becsomagolják az árut. A vita azon kérdés körül folyt: érdemes-e a háziaaszonynak megtartani a papírzacskót, vagy jobb elégetni azonnal, miután az árut kipakolta belőle? Erről a kérdésről előzőleg a lap rovatvezetője komoly tanulmányt irt és a levelek a cikkre irt hozzászólásokat képezték. Amikor ezeket elolvastam, enyihe felháborodás vett rajtam erőt, amely hamar elpárolgott, mivel hirtelen eszembejutott a fenti menekült magyar. Mrs. Wood Texasból ezt Írja: “A barna papírzacskó a mi házunkban még mindig nagyon jól jön. A napokban például a fiam hazajött az iskolából azzal, hogy a tanító megparancsolta, neki, kösse be barna zacskóba vásott könyvét. Azután Holloweenkor a fiuk szépen kifestett barna zsacskókkal mennek házról-házra gyűjteni az ajándékot. Nagyon büszkék a munkájukra, s ráadásul még pénzt is megspórolunk. A kinőtt ruhákat szintén a nagy és erős papirzsákokba csomagolom és adom át a jótékony egyesületeknek . . .” Lucile Spencer Los Angelesből különlegesen .fontos szerepet talált a barna papírzacskóknak. A női kalapokon függő fátyolt vasaláskor beteszi abban és mérsékelten forró vassal lesimitja. Mrs. Ben Tettis, Wapello, Iowából el sem tudná képzelni az életet barna papírzacskó nélkül. “Mivel bélelném ki a fiókokat, mire teríteném le száradni a diót?” — írja. A zacskó nélkülözhetetlen része életünknek. Miben vihetnénk a lepényt a Chureh-piknikre, a cipőt á suszterhoz, ruhát a mosodába? Legkedvesebb emléktárgyam egy festmény, amelyet a nővérem festett .sokévvel ezelőtt egy bárha papírzacskóra.’L Mrs. Diane H- Ágnew Novato,, Kaliforniáiból, különösen fontos tapasztalatokat szerzett a papírzacskó sokrétű alkalmazásában. Bezsirozza a zacskót, beleteszi a pulykát és az állat a zacskóban kerül be a sütőbe. Cserkészlány korában szalonnás rántottát sütöttek a tábortűznél jól bezsirozott barna papírzacskóban. A zacskót ugyancsak nélkülözhehetlennek találja, amikor kirántott csirkét csinál. Beleszórja a morzsát, beléje dobja a csirkedarabokat, jól megrázza azt és kész. Ezt a módszert használja, mikor a halrészeket és a pörkölthöz szolgáló husdarabokat finomra be kell hinteni liszttel. Mrs. Agnew levele végén arra a megállapításra jut, hogy mindenkinek megfontolás tárgyává kellene tenni a papírzacskó sokoldalúságát s ennek megfelelő becsületben részesíteni azt. A nagytekintélyű New York Times, mintha megirigyelte volna a Christian Science Monitornak a papírzacskó terén szerzett dicsőségét és érdemeit, nem sokkal az ankét után egy hosszabb képes cikket közölt a new yorki Papirzacskó Színjátszó Társulat működéséről. Ez a társulat önkéntes férfiakból és nőkből áll, akik a néger és portoricoi negyedek iskoláiba mennek és ott a gyermekek szórakoztatására és okulására előadásokat rögtönöznek. A nevüket onnan kapták, hogy kosztümnek papírzacskókat használnak. Erre különösen alkalmask a nagy vastag zacskók, amelyek méretüknél fogva zsákoknak is beillenek. i Amit ezek a színjátszók pro- i dukálnak, azt a papírzacskó “apoteózisának”, megdicsőülésének lehet tekinteni. Ennek a társulatnak az a célja, hogy szellemileg elmaradott gyermekek iképzelőerejét és tanulásikászségét i fejlessze olyan eszközökkel, - amelyek még a legszegé-Ennek a szónak hallatára, l összefut a nyál az embernek .< a szájában és szinte érzi a fi- ( nőm hurka, kolbász hazai i izét. I Gyermekkorom egyik bol- 1 dog emléke a sok disznótor, ] amelyeken résztvettem. Nem- i csak a magunk házánál, hane ma rokonság, szomszédság körében is. Micsoda pompás szórakozás volt ez a felnőtteknek, pedig sok munkával járt, de ezt ők jókedvvel végezték. Hát még a gyermekeknek micsoda öröm volt. Már hetekkel előbb készültünk a látványosságra, ami az udvaron folyt le. Nálunk leginkább karácsony előtt ren- ' dezték, amikor már esett a hó, de még nem volt túlságosan nagy hideg. No meg azért is, hogy az ünnepekre kéznél : legyen az Ízletes disznóhus. Hajnalban 4 5 órakor, amikor még sötét volt a decemberi reggel, a család apraja, « nagyja talpon volt. Felöltöztettek bennünket jó meleg ruhába, a lábunkra a harisnyán kivül újságpapírt tekertek és úgy huztuk fel a ráncos kis csizmákat. Kucsma, kesztyű és már rohantunk is az ólhoz, hogy mégegyszer élve láthassuk az' ' “áldozatot”, amely lustán feküdt a pocsolyában. Hiába, csak ott érezte jól magát, pedig még a külső helyiségében is szalmát szórtak le a vályú mellett. De ettől eltekintve, azt hiszem, minden magyar embernek a legkedvesebb eledele, a finoman megsózott, paprikázott és füstölt szalonna. Vaj jón melyik része nem Ízletes ennek a pocsolyában fetrengő állatnak? A sonka, a karaj, az * * oldalas? Mindegyek egyformán ízletes, ki mit szeret' job-,, ban. Azt - tartják,; hogy a ló sokkal tisztább állat,; mégsem szeretik az emberek a busát. Milyen ündorral vágtunk le egy-egy darabot az utcán heverő lététemről ,amikor, közvetlenül a második világhá-. ború után ,napokon keresztül nem volt mit enni és örültünk, ha hozzájutottunk a lesoványodott gebe busához. Ezt persze csak azok a magyarok értik meg, akik két háborút átvészeltek, mint jómagam. Hát csak térjünk vissza a sertéshez. Amig mi gyerekek az udvaron szaladgáltunk, a felnőttek a konyhában fenték a hatalmas késeket, bárdokat, — közben literszámra öntötték magukba a jóerősen megborsozott forralt bort, hogy meg ne fázzanak, mialatt a perzselés műveletét végzik kint a hidegben. Mikor aztán minden előkészület megtörtént, kihozták az áldozatot a siralomházból: Nem ment ám az olyan egyszerűen, mert mintha megsejtette volna a nyebb családban is megtalál, hatók. Ilyen eszköz a papírzacskó. Az eredmény csodálatos. A gyerekek képzelete felgyullad, mindenféle játéko- kát találnak ki a papirzacskókkal. Végső soron tanulmányi eredményeik jelentősen megjiavulnak. ; Mint mondottam, a papir. zacskó ügy tanulmányozásá. nak elején kissé fel voltam . háborodva. Most megható• dást és őszinte bámulatot ér- zek egy ország iránt, amely- egy ilyen semmiségnek ilyen • komolyságot és érdembeni ; megfontolást tud adni, nagy- i szerű praktikus eredménnyel. A világ forrong, Vietnam- ban emberek halnak meg erő. szakos halállal, Cyprusban a- török és görög gyilkolja egy) mást; Afrika partjainál egy- kirándulóba jó kigyulladt és 150 utas a tengerbe vész. Az i Atlanti Óceánon vihar tom- bol és Josében kitört egy tüz- hányó. Amerika pedig a füt szeresék papírzacskójának ér, demeiről vitatkozik. Boldog Amerika! koma, milyen merénylet készül ellene, éktelen sivalkodásba kezdett. Sokszor kukoricával csalogatták ki az ólból, máskor meg a láb ára kötelet kötöttek, annál fogva húzták ki a vesztőhelyre. Ott már az udvar közepén el volt id. Galániay Jenőné készítve a szaknaágy, melyre 5—6 markos ember leszorította a sivalkodó hízót és a hentes a torkába döfte az élesre fent kést, melynek nyomán vastag sugárban ömlött ki a piros vér. Egy fehérnép már ott állt, kezében egy tál és egy fakanál és igyekezett felfogni az edénybe a vért és gyorsan kavargatta, hogy meg ne aludjon, mert a hurka töltéséhez csak úgy használhatták, ha sima folyadék maradt. Mikor utolsót hördült a hizó, a négy lábát szépen kihúzták alólg, csinosan elrendezték az állatot és teleszórták szalmával. Aztán meggyuj tolták és az emberek vasvillával igazgatták a tüzet, hogy egyformán pörkölöd jön. Utána drótkefével dörzsölgették, késsel kaparták, forró vízzel locsolgatták, amig teljesen tiszta nem lett. Mi gyerekek a tűz körül táncoltunk és boldogok voltunk, ha a felnőttek megengedték, hogy a vasVillával egy marék szal•rrlát? rászórhattunk a tűzre. Remek élmény, volt ez, mert j ilyenkor még iskoláiba sem mentünk, egyszerűen otthon maradtunk és másnap a tanító bácsinak bejelentettük, disznóölés volt nálunk, azért nem jöttünk iskolába. Há ügyes és gyors emberek dolgoztak, már 8 órára bent yolt a házban, azaz legtöbb helyen a tornácot használták erre a célra. A hagy asztalon feltrancsirozták és az ott lévő dézsába berakták a sonkákat, az oldalasokat, a hosszú szeletekre vágott szalonnákat, amit füstöléshez tettek el. Besózták alaposan és úgy hagyták, ha jól emlékszem, három hétig és csak azután vitték a füstölőbe. A hurka és a kolbász elkésni tűséhez már az asszonyok segítségét is igénybe vették. Ők abálták meg a belsőrészeket, a rizsát, stb. tisztították a beleket. Később sütötték a Karcagon olyan hiressé lett hájas pogácsát, amit a vacsorához szolgáltak fel. Az ebéd “órja” leves volt, vagyis a fejből főzték, a levébe csigatésztát tettek, amit az aszszonyok már hetekkel előbb megsodorgatták. És még ott volt a hires disznótoros káposzta, amelynek nem volt párja sehol a világon. Mi gyerekek nagyon szerettük a perzselt disznónak a fülét, a farkát, amit azon nyomban ott megsóztunk és élvezettel elfogyasztottunk. A főtt máj is kedvencünk volt. Sokszor, mire a hentesek észre vették, egy csomót elhurcoltunk a tálból. Este aztán, a jól végzett munka örömére, a vacsorához előkerültek a boros kancsók, megkezdődtek az éneklések és folyt a terefere, a jókedv, no meg a piros és fehér borocska, a hentesek torkán lefelé. Persze egy sem volt hivatásos hentes, csak a komák, sógorok gyakorolták ilyenkor ; ezt a mesterséget. Évek múltával pompásan belejöttek és ■ egymásnak segítettek. Volt olyan ház, ahol egy télen 3-4 • disznóölést is rendeztek, mert ■ azt tartották, hogy nem rendes hely az, ahol a padláson, a nyári meleg meg nem olvasztja a felakasztott oldal szalonnákat. Soha el nem felejtem az egyik nagybácsinnalmal tői .iónt esetet. Hivatalnok ember volt a karcagi városházán, de mindig röfögött nála az ólban 1—2 hizó. Mindig már vágta le neki a köves disznót, mert ő nem értett hozzá. De sóvárogva nézte, mint valami gyerek, és egyszer azt mondta: na, azt hiszem, most már én is le tudom .szúrni a magam disznaját, ide azt a kést, hadd próbálom meg. Az emberek lefogták az állatot és a bácsi tövig döfte bele a kést, de jaj, nem oda, ahová kellett volni. Szegény jószág annyira megijedt, hogy ledobta magáról az embereket és mint az őrült, elkezdett a hosszú udvaron körbe-körbe szaladgálni, folyton visítva, a torkában pedig ott állt a nagy kés. Mindenki kacagott, mi gyerekek roppantul élveztünk a látványt, de az emberek megsajnálták a szenvedő állatot és vasvilákkaLközrefogva, az egyik hentes percek alatt végzett vele. Szegény bácsikéin rettenetesen szégyelte magát és többet nem is akart hentes lenni. De évek múlva sokszor emlegette, hogy egyszer ő is leszúrt egy disznót, de mi a háta mögött huncutul nevettünk, mert akik ott voltunk a jeles műveletnél, láttuk, hogyan sikerült az. Mindez azért jutott eszembe, mert ahol most lakunk, a fairport-harbori református egyházközség gyülekezete disznótoros vacsorát rendezett az • újonnan megválasztott presbiterek . tiszteletére. Megvettek 5 disznót kint a farmon, nyomban le is vágták őket. Kiváncsi voltam, hogy cm végeznek itt az állatokkal, hát megkérdeztem az egyik kedves presbiterünket, Orosz ■ bácsit, aki már évek hosszú, sora óta mesterien kezeli a kést. Ö meginvitált a farmra, hogy saját szememmel lássam, de nem restellem bevallani, nem volt hozzá lelkierőm, felkelni hajnali 4-kor, mint hajdan' gyerekkoromban, igy Orosz bácsi mesélte el személyes élményeit a disznóvágás terén. Ez egy különleges művelet, mondja ő. A disznó hátsó lábára ráköt egy kötelet és odavezeti a bitófa alá. Egy csiga segítségével felhúzza a magasba, miközben beszélget vele, hogy ne félj, te szegény jószág, nem le§z semmi bajod, csak a torkod lesz egy kicsit véres, és mielőtt ámultából magához térhetne az állat, egy gyenge karcolást csinál a torkára és egy pillanattal később már torkában a kés. ,A perzselési művelet ugyanaz, mint hajdanában otthon. Mikor behozták az udvarunkon 1 evő garázsba, a munkára kész atyafiak már várták. Egy egész napot ráál; doztak, hogy elkészitsék a finom hurkát, kolbászt, persze ott sürgött-forgot ta teméntelen asszony is. Mindenki benne volt, aki épkézláb. Az idő■ sebb asszonyok a főzésben szorgoskodtak, fánkéit sütöttek, a fiatalabbak a terítés, a ’ kiszolgálás terén arattak érdemeket és elismerést. A vasárnapi vacsora pom; pásan sikerült és szép szám: mai jelentek meg, akik a ha, zai izü, “disznóságot” szeretik. : Vacsora végeztével, az egész társaság magyar és angol nótákat énekelt. Zongora • és hegedüszó mellett szóra■ koztak. Olyan vidám volt a , hangulat, hogy a konyhában ' dolgozó nőtestvéreink tánclé■ pásben rakták helyére az elő: szedett sok edényt. : A fairport harbori refor-: mátú's egyház tagjai igy akar; ták uj lelkészüknek, Nt. Ga• lántay Jenőnek megmutatni, , hogy miképpen rendezik ők a l disznótoros vacsorákat. Mi a boldogság? Sokat gondolkoztak már erről egyszerű emberek éppúgy, mint tudós elmék. Egy nagyon boldogtalan menekült miagyar a nyoszolyául szolgáló leteritett cista menekiulm Kényszerűn Ausztriából. Csehszlovák te^ rületre, Pozsonyba menekült t Majd onnan déli országokor át Franciaországba. Országró' / országra hajszolta a Sors. >1 Végül Fényes László bará tünk áthajózott Amerikába Itt élt pár évig. Nagyon fájl neki, hogy itt nincsenek fő szolgabirák, akiknek közigaz gatási visszaéléseit leleplez ^ hetné. New Yorkban fejezi« í be hányatott életét. Jászi Ősz kár irt halálakor meghat« megemlékezést “Az igazság á- fanatikus bajnoka” címmel,
