A Jó Pásztor, 1964. január-március (44. évfolyam, 4-10. szám)

1964-01-31 / 5. szám

1 OLDAL A J ó P ÁSZTOR Áj'i ««^ZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by -— Kiadó Associaied Hungarian Press, Inc. Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ................................$8.00 Fél évre ..................................$5.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ..............................$8.00 Half Year ..............................$5.00 Second Class Postage Paid At Cleveland, Ohio OLCSÓ JÁNOS SZÖVETSÉGESEI Érdekes hir érkezett Londonból: az angol kormány szövetségre lépett Olcsó János amerikai honpolgárral. Mr. Olcsó Jánost Amerikában mindenki ismeri. Discount üzletei vannak, amelyekben mindnyájan ol­csóbban vásároljuk azokat a portékákat, amelyeknek magasabb árat szabott a gyáros. Például: az automati­kus mosógép X modeljének árát a gyár 340 dollárban állapította meg, a discount üzlet 299 dollár 99 centért vesztegetni. A gyárnak, ha a magasabb árat ki akarja erőszakolni, a legtöbb államban segítséget nyújt az úgynevezett Tisztességes Kereskedési (Fair Trade) tör­vény. Úgy szól a törvény, hogy a magasabb ár, amelyet az államban egy kereskedő elfogadott, kötelező minden más kereskedőre. De olyan szívósan ragaszkodnak az Olcsó Jánosok az ő alacsonyabb áraikhoz, hogy a leg­több gyáros már kétségbeesetten belenyugszik a vere­ségbe, nem appellál a bírósághoz a magasabb ár kikény­szerítése végett. A discount üzlet itt van és itt marad. Nehéz megérteni, miért nem dobják már lomtárba a depressziós időből származó Tisztességes Árdrágító Törvényeket. Még nehezebb megérteni, hogy a Tisztes­séges Árdrágítást bizonyos befolyásos körök országos törvénybe szeretnék foglalni. Hogy a kongresszusi pró­bálkozás ne sikerüljön, mindenkinek, aki bevásárláso­kat végez, szót kell emelnie — tiltakozó szót. Örven­detes, hogy Olcsó János most szövetségest kapott ten­gerentúl, Angliában. Ott hét hosszú és sovány eszten­dőn át érvényben volt a Tisztességes Árdrágítás és most a kormány a törvény hatályon kivül helyezését javasolja — a nép túlnyomó többségének örömére. Olcsó János védőinek ,egy érvvel többjük van: Nem tűrhetjük, hogy az'’angol nyelvterületen egyedül mi legyünk az egyedüli balekok, akik beveszik a maszla­got, hogy a drága ár jobb, mint az olcsó ár. KUBA A RIVALDAFÉNYBEN Fidel Castro tehát visszaérkezett Kubába, tarsolyá­ban a Szovjetunió és Kuba közötti uj, külkereskedelmi egyezménnyel. A Szovjetunió egészen 1970-ig, emelkedő mennyi­ségben, fontonkint 6 centért vásárol cukrot Kubától. Az ár mindkét fél számára előnyös. A cukor világpiaci ára ennél magasabb, ha tehát a Szovjetunió máshonnan vásárolna cukrot, többet kellene fizetnie érte. Castro viszont szívesebben veszi a hat centet, mint a jelenlegi magasabb világpiaci árat, tekintettel arra, hogy a szerződés egészen 1970-ig szól, ezen az áron s könnyen lehetséges, hogy az elkövetkező esztendőkben a cukor világpiaci ára fontonkint hat cent alá zuhan, amire már volt példa. Kuba ezenfelül is a rivaldafénybe került. Kommu­nista Kina és Kuba között nemrégiben létesült külke­reskedelmi egyezmény. Anglia, Kanada, Franciaor­szág és Nyugat-Németország is külkereskedelmi egyez­­nényt kötött Castroval. Kubai megbízottak jelenleg japán, olasz és spanyol küldöttekkel tárgyalnak külkedeskedelmi egyezmények megkötéséről. Tárgyilagosan el kell ismerni, hogy az Egyesült Államok szállítási és behajózási tilalma Kubára vonat­kozóan — úgy szólván, teljes mértékben sikertelen, még szövetségesei körében is. Ennek két oka van: az első, amire Lausche szená­tor is rámutatott nemrégiben, hogy az Amerika és a Szovjetunió közötti buzaegyezmény következtében Amerika minden erkölcsi alapja megszűnt szövetségesei ■»efolyásolására. A másik ok: egyéb nyugati országoknak nincs okuk olyan álláspontot elfoglalni Kubával szemben, mint az Egyesült Államoknak. A mi számunkra a Castro rend­szer állandó fenyegetést jelent a nyugati féltekére vo­natkozóan, nem jelenti azonban ugyanezt például Nyu­gat-Németország, Franciaország, vagy Anglia szá­mára. A közelmúlt eseményei azonban azt bizonyítják és ezt kénytelen-kelletlen — tudomásul kell ven­nünk: Nem tudjuk szövetségeseinket megakadályozni ab­ban, hogy Kubával külkereskedelmi kapcsolatot léte­sítsenek. NÉGY KALAP FURCSA TÖRTÉNETE i,ta:janosandor-Előre kell bocsátanom, hogy a hülést tartom a legostobább és a legkellemetlenebb betegség­nek. Volt már nekem szamárköhögésem, reumám, fogfájásom, hajhullásom, fölös­leges gyomorsavam és alacsony vérnyomásom is... ám ezek a betegségek inkább elviselhetők voltak részemre, legalább hoz­zátartozóim és kenyeres pajtá­saim mélyen sajnálkoztak felet­te, mig az alattomos influenzá­nál a hőmérőn kivül a kutya sem törődött velem, mindig egyedül hallgattam tüdőm sipogását, mert sajnáltam érte az orvosi látogatás honoráriumát... A hiilés, az nem be­tegség — mondta mindig Ei%si néném, aki spe­cialista volt a családban — meleg fáslit a hasad­ra, tüsszögd ki jól magad és legalább okod van egy napig odahaza lustálkodni... Történt egy keddi napon, hogy a kora reggeli órákban express-levelet hozott a postás. A nagy csengetésre mezítláb ugrottam ki a meleg ágy­ból, az ajtóhoz szaladtam és amig átvettem a le­velet, a beözönlött friss szellő átjárta hálóingbe bujt testemet. Pontosan igy szoktak a nagy hü­­lési tragédiák kezdődni, amihez hasonlót már sokszor olvastam tudományos és drámai tartal­mú szakközlönyökben, de most az eset szenvedő hőse egyes szám első személyében én voltam, mert délután már óránként kellett cserélnem a zsebkendőket. A legkellemetlenebb esetben az volt, hogy holnaputánra a “Délamerikai Magyar Kuglizók” klubjának báljára voltam hivatalos és minthogy én annak a harcos egyesületnek egyben alapitó tagja is voltam, elmaradni onnét az örök­harag fogalmával volt egyenlő. Elvégre nem menthettem ki magam azzal a naiv felfogással, hogy lappangó náthám miatt, sajnos, nem tud­tam megjelenni klubunk ünnepi évfordulóján, mert azt nem hitte volna el egyetlen vidáman kug­lizó bajtársam sem. Szomorúan rótam Buenos Aires egyik legszebb bulevárdját, amikor jósze­rencsém összehozott egy régi pesti ismerősömmel, akit legalább húsz esztendeje nem láttam. Gyor­san betértünk egy sarki kávéházba, felelevenítet­tük a meghitt emlékeket, majd el panaszoltam neki nagy a problémám: a mai meghűlést és a holnaputáni báli estét. — Ha csak ennyiről van szó — mondta bölcs ismerősöm —, azt a fogas kérdést egy-kettőre megoldom. — Tegyen úgy, barátom, mint én szoktam ha­sonló esetekben. Feküdjön le azonnal, az ágyához állítson két üveg pálinkát, vagy konyakot; * *z aj­tajához pedig tegye a kalapját. Aztán addig; húz­zon egyet-egyet a snapszból, mig az ajtóhoz he­gyezett kalapot már kettőnek látja, mert akkor már elindult a gyógyulás kezdő folyamata, ha háromnak látja, akkor már gyógyulóban van és ha négynek látja, akkor vége a náthának, ön tel­jesen meggyógyul és mehet a bálba ... Azt hittem, hogy régi ismerősöm csak vic­cel a viszontlátás örömére, de mikor becsületsza­vát adta, hogy egyetlen útja gyors felépülésem­nek, elhatároztam, hogy én is megpróbálom azt a tudományos és dinamikus gyógyszert. A leg­közelebbi borüzletben vettem egy üveg Ginebra Bolsot és egy üveg háromcsillagos Martell Cog­­nacot, utána intettem egy bérkocsinak és tiz perc múltán már a hálószombámban is voltam. Lefek­vés előtt az ágyamhoz tettem a két üveg alko­holt és fekete bársony kalapomat pedig az ajtó sarkában helyeztem el. Pontosan úgy, ahogy pes­ti ismerősöm azt elmagyarázta. — És ne feledkezzünk meg az ivásról — ki­áltással kezdtem el különleges kúrámat. Az üveg­ből az első három slukk jólesett, központi fűtés­ként járta át testemet, nemes és szép gondola­taim támadtak, de a kalapot még csak egynek láttam. Rájöttem hamar, hogy a fogyasztást — a cél érdekében — növelni kell és hogy kissé ani­máljam is magam, elkezdtem duhaj magyar nó­tákat énekelni. Az egyik különösen mély slukk után, szivem hangosan kezdett dobogni az öröm­től, pupilláim kitágultak ... és észrevettem, hogy a sarokban már két kalapot látok. Elkezdődött tehát a gyógyulás kezdő folyamata, ahogy azt derék barátom a kávéházban jelezte. Bátorság és kitartás — gondoltam most ma­gamban és holnapután már rezgőcsárdást is jár­hatok a klubban. Gyors egymásutánban szájam­hoz emeltem előbb a Bolsot, utána a’Cognacot és vártam a további fejleményeket... A szivár­vány összes színeiben kezdtek keringőzni előttem előttem szobám körvonalai, az agyamban egy számtani' egyenlet két ismeretlenje tárult fel, majd Simon Judit szomorú nótája következett, hogy végülis helyet adjon a berlini blokád nem­zetközi pásztor játékainak. Komisz és hálátlan ember volnék, ha itt el nem ismerném, hogy gyö­nyörűséges dolgok és jelenetek száguldottak fan­táziámban, amikor az alkohol éreztetni kezdte gyógyító hatását. Szerencsém, hogy szomjas gé­gém van és hagyja lecsúszni a töményszeszt is. Nézem, nézem a kalapot, de még csak kettőt látok.. . majd kontrollálni kezdtem öntudatomat, vájjon jól kapcsol-e? Már nem emlékeztem,.hogy pontosan mikor kötötték meg a westfáliai békét, arra sem, hogy ki találta ki a biciklit és melyik számú sorsjegy nyerte az idei karácsonyi főnye­reményt. így hát kezdek rohamosan haladni a gyógyulás felé, csak bírjam kitartással. Már nem is nyelem, hanem torkom tölcsérén folyattatom a snapszokat. .. Zug a fejem és derékszögben fo­rognak a tárgyak, amikor egyszerre megjelenik a várva-várt csoda: a harmadik kalap. A bizton­ság kedvéért többször leszámolom, hogy nem va­gyok-e berúgva... de pontosan stimmel, mert mindig három kalapot látok. Isten áldja meg ré­gi pesti ismerősömet, csodadoktori bölcs taná­csáért ... Most erre a látomásra csan inni kell egy hosz­­szut... Öntudat-alatti vízióim támadnak, tevén ülök és győztes hadvezérnek képzelem magam, majd ek-mek-stekezni kezdek az öreg Schneider Fannyval. A verejték veri iki a homlokom és va­lahogy úgy érzem magam, mint az a hős tudós, aki a feltalált szérumát magába oltja és utolsó perceiről pontos naplót vezet... Nézem a kalapot — három darab egymás mellett, — Mikor lesz abból négy ? — Ekkor egy szik­ra pattan át agyamon, egy megváltó szent gon­dolat ... eszembe jutott, hogy én nemcsak jó kug­­lizó vagyok, de fiatal koromban kitűnő tornász is voltam. Felemelkedtem gyorsan az ágyban és megpróbáltam tótágast csinálni. Harmadszorra sikerült is, hangosan zokogni kezdtem az örömtől és mielőtt elvesztettem öntudatom, megpillantot­tam a negyedik kalapot is . .. Késő délután ébredtem csak fel hosszú ká­­bultságomból, egy klinikán. Ágyam mellett egy sebész és két fiatal, szép ápolónő ült. A doktor me­legen gratulált életbenmaradásomhoz, mint mon­dái Kissé .komplikált volt az eset, mert a kopo­nyám behorpadt, két csipőcsontom eltörött, az orrcsontom elferdült és legalább hat hétig nem tudok a balkönyökömre támaszkodni s a jobb ke­zemmel irni. Ezeket a sorokat is balkézzel Írom, be vagyok kötözve tetőtől-talpig, de becsületsza­vamra, a hülésem teljesen elmúlt, mintha nem is lett volna. Erkölcsi felelősségem teljes tudatá­ban és kétévi jótállással ajánlom én is ez a “négy­kalapos gyógymódot” minden hülésben szenvedő embertársamnak, aki abból gyorsan, egyik napról a másikra akar kilábolni. RIDEG KRITIKA HIDEG SZOBÁBAN Tolsztojnak volt egy költői hajlamokkal ter­helt unokaöccse, aki folyton azzal nógatta világ­hírű nagybácsiját, hogy hallgassa meg költemé­nyeit. Egy téli estén azután sor került erre. Az if­jú olvasott, hosszú órákon át. Mikor végülis le­tette a költeményeit tartalmazó füzetet, sziv­­szorongva fordult Tolsztojhoz. Milyenek? Tolsztoj elgondolkodva válaszolt: — Tudod, öcsém, ha a verseidben több volna a tűz és a kályhában több volna a verseidből, nem fáznánk ennyire. János Andor MAGYAROKRÓL MAGYAROKNAK Irta: HOMOKI ERZSÉBET Nagy Ferenc, volt miniszterelnök epernüté­­ten esett át a washingtoni Doctors Hospitálban. Az operáció jól sikerült. * * * Kedves vendég járt New Yorkban, Hajmássy Ilona, a budapesti operettszinpadok tün­döklő primadonnája, később Hona Masey néven hollywoodi filmsztár, aki sohasem felejtet­te el magyarságát és mindig résztvett a demokratikus ameri­kai magyarok mozgalmaiban. Hajmássy Ilona teljesen vissza­vonult a színpadtól. Washing­tonban lakik férjével, Donald Dawson neves ügyvéddel, a tekintélyes politikus­sal, aki a Truman-kormány idején a Fehér Ház adminisztrátora volt. A Dawson házaspár a wa­shingtoni legfelsőbb társaságok tagjainak sorá­ba tartozik. Hajmássy Ilona most egyedül jött New Yorkba, férje a politikai élet zajlása miatt nem kisérhette el. Fábián Béla felesége Ilonka vendége volt. * * * Két emigráns magyar iró, két könyv: egy sors ... Londonban megjelent angolul Rab Gusz­táv Sabaria cimü könyve. A regény Magyaror­szágon játszódik a sztálinizmus korában. Argen­tínában pedig kiadták Padányi Viktor, a jeles tör­ténész írónak a honfoglalás előtti időkkel fog­lalkozó Dentumagyaria cimü írását. Egyikük sem örülhetett a sikernek, időközben mindkettő elköl­tözött az élők sorából. Padányi Viktor még adós is maradt: most dolgozott “A nagy tragédia” ci­mü müvének második kötetén, de ezt már nem fejezhette be. * * * Van egy kedves olvasóm Kanadában, aki — nagyon helyesen — mindig rámcsördit, ha vala­mi hibát csinálok. Most azért mosta meg a feje­met, mert ausztráliai magyar lovasok sikeréről Ír­tam, ahelyett, hogy itt a közelben keresgéltem volna. Igaza van. Utánanéztem és kiderült, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában is vezet­nek a magyar lovasok. Kanadában összesen csak 20 igazolt versenybíró vezethet lovasmérkőzést, a 20 közül nem kevesebb, mint nyolc magyar, valamennyien egykori huszár és tüzértisztek: Bo­­gyai Pál, Baintner László, Demeter Gábor, Graf­­fy Frigyes, Kenyeres László, Némethy Zoltán, Sztehlo Zoltán és Zichy Mihály. Az Egyesült Ál­lamokban sem állnak utolsó helyen a magyar lo­vasok. Az ugrató vezetője Némethy Bertalan, a tereplovaglók edzője Visy István. Endrődy Ágoston irta a lovaglás irodalmának egyik leg­jobb könyvét. Egész Amerikában ismerik. Szé­chenyi Ernő, Apaffy György és Buttykay Béla is jelentős szerepet játszanak a lovaséletben. Bárczy Judith pedig magyar félvér ugratólova­kat tenyészt. Micsoda névsor! Nem üres frázis az, hogy lovasnemzet a magyar. * * * Óriási sikere van Alan Sherman Hungarian Goulash cimü uj hanglemezének. A népszerű éne­kes-komikus kifigurázza a divatos nemzetiségi ételeket, az örmény sheskebabot, az osztrák vi­­nersniclit, az angol mouton chopot, a német sau­­erbratent, a lengyel borschlevest és a többit, közben azonban az amerikai háztartás specialitá­sairól, a mélyhűtött készételekről sem feledke­zik meg. Megcsipkedi az amerikai módra készült magyar gulyást is, de a gulyás népszerűségére jellemző, hogy a tucatnyi ételről szóló dalnak mégis Magyar Gulyás a cime és erről igy énekel: “If you like Hungarian food, They have a goulash which is very good.” ❖ * * Értékes magyar vonatkozású műkinccsel gaz-KÉTNYELVŰ EMBEREK Molnár Ferencnek most jelent meg Magyar­­országon “Szülőföldem, Pest” cimü karcolat­­gyűjteménye. Ebből való az alábbi rövid irás: New-Yorkban, egy vacsorán, intellektuel hölgy mellett ültem. Az indiánokról beszélt. Ősi nyel­vükről. Arról, hogy még most is csodálkoznak a bevándorolt fehér emberek idegen beszédjén. De azért sokan megtanultak angolul. Egy indián hal­lott egyszer egy másik indiánt, aki előbb vele in­diánul beszélt, rögtön ezután egy kereskedővel angolul. Odaugrott hozzá, erőszakkal felnyitot­ta a száját és belenézett. “Mit csinálsz?” — kérdezte ez rémülten. — A másik nyugodtan: “Megnéztem, hogy nincs e két nyelved.” Soha életemben nem hallottam ilyen telitalá­lattal kifejezni mindazt, amit nyelvek tanulá­sának, kiejtésének nehézségeiről és akadályai­ról szoktak magyarázni tanítók, filológusok. Az indiánnak van igaza. Két nyelvhez két nyelv kell. dagodott nemrégiben a newyorki Cloisters Mu­zeum: Nagy Lajos király édesanyjának, Jagelló Erzsébetnek egy remekművű kis házioltárával. Alkotója ismeretlen. Csak annyit tudnak a kis házioltárról, hogy körülbelül 600 éves és valaha valószínűleg a budai klarisszadcolostor kápolnáját díszítette, onnan került Olaszországba, majd a századok múltával Amerikába. * * * Cziffra György, a neves zongoraművész óri­ási összegre biztosította kezét. A biztositó tár­saság is igyekezett biztosítani magát. Egyéb fel­tételek között kikötötte, hogy a művész nem ve­het kezébe kalapácsot, fűrészt, vésőt, ollót, sőt nem adhat ötvennél több autogramot egyszerre. * * * Az amerikai művészek mozgalmat indítottak hogy az áprilisban megnyíló newyorki világkiál­lításon több érvényesülést biztosítsanak a kép­zőművészetnek. Tizenkét amerikai művészeti szö­vetség megalakította a Committee of Artist So­­cieties-t, hogy előmozdítsa törekvésüket. A ko­­mité elnökévé a magyar Gellért Hugót válasz­tották. * * * Pesti panasz posta, minden kommentár nél­kül. Panaszkodik a polgármester, mert tavaly tavasszal villámcsapás megrongálta a Révész-ut­cai gáztartályt, azóta sem javították ki és emiatt napi 60 ezer köbméterrel kevesebb a gáz Buda­pesten. Panaszkodik a párt, hogy a munkások te­kintélyes része nem becsüli a társadalmi tulaj­dont, lába kél minden megmozditható dolognak, holott övék a gyár. Legutóbb a Ganz Mávagban kétemeletes üzemi mosdót építettek. A szerelő­vállalat emberei még a második emeleten dol­goztak, mialatt a gyár munkásai az első emele­ten már leszerelték és hazavitték a csapokat, tus­rózsákat. Panaszkodik a rendőrség, hogy sok sok melegviz-gőzfütéses házat gyengén fiitenek. A la­kók éjszakára begyújtják a gázrezsót, hogy ne fázzanak. Sok rezsó felszerelése azonban rossz, rengeteg a gázmérgezés. A múlt hónapban négy embert ölt meg álmában a kiszivárgó gáz. Panaszkodik a közönség, hogy kávéházban, vendéglőben már kutyába sem veszik a pestie­ket, csak a külföldi turisták előtt hajlonganak, mindenben kivételeznek velük, kiszolgálásban, adagolásban protekciójuk van. A Bristolban egy pincér igy kiáltotta be a konyhára a rendelést: három borj upörkölt — egyik külföldre .. . Homoki Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom