A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)
1963-05-24 / 21. szám
2. OLD At A Jó PÁSZTOR a jó pásztor (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó Associated Hungarian Press, Inc. Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 East 22nd Street, Cleveland 14. Ohio Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ................................$8.00 Fél évre ..................................$5.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ..............................$8.00 Half Year ........................ ..$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland. Ohio A VIGYORGÓ MEDVE Aki az erdőben, az ut szélén vigyorgó medvét vesz észre, kettőzött figyelemmel figyelje, legjobban teszi, ha kettőzött léptekkel ellépdel. Mert a vigyorgó medve veszedelmesebb fenevad, mint a mogorva morgó medve. Ha Kruscsev kedélyesen vigyorogva célzásokat tesz arra, hogy ő megfáradt, érzi a vállára nehezedő évek súlyát, bizonyosak lehetünk abban, hogy valami nagy gonoszságon töri a fejét, valami megatonos fenyegetést készül kiokádni nagy szájából. (Amely nagy szája, mellesleg megejegyezve, az ő egyik legnagyobb büszkesége. Azt szokta mondani: Az én szájam az én legerősebb fegyverem. A megatonos fenyegetésekre szokott ezzel célozni, amelyek olykor megfélemlítenek kis nemzeteket, perzsákat, pakisztániakat, még olaszokat és kisebb és nagyobb Bertrand Russelleket is). .......... Emlékezzünk arra, hogy amikor a nagyszájú nagyur szócsövei, Zarin, Carapkin meg a többiek Genfben ájtatos szónoklatokat tartottak az atomrobbantási kísérletek beszüntetésének várható áldásairól, a szovjet technikusok titokban előkészitették legújabb, leghatalmasabb atombombáiknak kísérleti felrobbantását s mikor azok a robbantások megkezdődtek, Kruscsev komoran bejelentette, hogy vannak neki még pusztitóbb bombái is, 100-megatonosak, amelyeket kiméletességből most nem robbant fel. > ; És emlékezzünk arra, hogy. .tavaly nyár utóján Kruscsev kedélyesen vigyorogva értésére :adta Kennedy elnöknek és az amerikai népnek, hogy ő avilágért sem akar zavarosban halászni, ő bevárja a novemberi választásokat és addig jól fog: viselkedni, semmi nyugtalanító dolgot nem fog csinálni. És csakugyan, a november előtti hónapokban Kruscsev nem csinált semmi más rosszat, csak atombombás rakétákat plántált Kuba földjére, 90 mérföldriyire Amerika partjától. Ostromlott vár ma a szabad világ, mint volt egykor Trója vára. Az ősi időben a trójaiak jelszava volt: Féljük a görögöt, még ha ajándékot is hoz. Ma a szabad világ jelszava: Vigyázat, rosszat forral a vigyorgó orosz medve! BÉLYEGGYŰJTŐK UJ HAJNALA A bélyeggyűjtők alighanem örömmel vették tudomásul, hogy a póstaügyi minisztérium pályázatot hirdetett az amerikai művészek között: vegyenek részt egy olyan versenyen, amelynek során megtervezik az uj ötcentes bélyegsorozat matricáját. A pályázat nem is tréfa, mert azon egészen elsőrendű művészek is résztvesznek, többek között Antonio Frasconi, akinek festményei és rézkarcai a “Metropolitan Museum of Art” és a “Museum of Modern Art” falain függenek. Ez a tény felveti a kérdést: tekintettel arra, hogy a bélyegrajzolást és tervezést az adminisztráció művészi munkának tekinti — mint ahogyan valóban az — nem kellene-e tenni valamit a már korábban és gyakorta szerencsétlenül tervezett bélyegek tervei ellen? Egyike a legszerencsétlenebbenek a nemrég kibocsátott öt centes bélyeg. Annak ellenére, hogy a bélyegen látható Washington-fej Houdon Mont Vernonban látható világhirü szbora után készült, mégis rendkívül kiábrándító. A szobor hatása — szükségszerűen — egészen más, mint a bélyegé. A szobor az elgondolkozó és komor tekintetű, súlyos problémákkal küzdő Washingtont mutatja, a maga monumentalitásában. A bélyegre kivetített Washington-fej azonban — kiszakítva a szobor egészéből — merőben más hatást kelt. Washington tekintete a bélyegen nemcsak komor, hanem nyomasztó és mogorva is, szinte embertelen. George Washington idejének egyik magasrangu katonatisztje a következőképpen jellemezte az elnököt: •—- Felséges és méltóságos arc ez, amelyen a szilárd elhatározások és a gyengédség vonásai összevegyülnek. Miért nem látjuk ezt az emberi és rokonszenves arcot a bélyegen? Kétségtelen, hogy tudomásul kell vennünk: a bélyegtervezés a képzőművészet különleges ága. OLVASÁS KÖZBEN Irta: GÁBOR EMIL Robbanás az olvasztótégelyben Olvasztótégelynek nevezik Amerikát azért, mert a szabadságnak ezen a gondviseléses földjén a világ minden nációjának fiai kitaszítottak, üldözöttek, jobb életre vágyók, emberi méltóságukat keresők — együtt élnek, többé-kevésbbé önkéntesen békés együttélésben és í’emélni lehet, hogy idővel a régi és uj és a legújabb bevándorlók egy nemzetté olvadnak egybe. Az aránylag fiatal amerikai nemzeten kívül van a földön még egy, sokkal fiatalabb olvasztótégely-nemzet: a 15 éves Izrael, amerikai stilusu demokratikus sziget az arab diktatúrák és királyságok tengerében. Abban a parányi országban szinte egymás hátán élnek a civilizáció legmagasabb és legalacsonyabb fokán álló zsidók: az európai országok élszinvonalas kulturemberei, államférfiak, Írók, költők, orvosok, professzorok, hadvezérek, és Marokkóból és Abesszíniából és Yemenből odasereglett primitiv emberek, akik a vetett ágy, a terített asztal és a kés-villa-kanál kultúrájával még csak most kezdenek megismerkedni. Ott is, itt is gyakori jelenség, hogy az olvasztótégelyben egymásra, együttélésre utalt emberek között ellentétek, ellenszenvek támadnak, ki magasabbrendünek véli és hirdeti magát, ki alacsony - réndüségi érzésével sértődötten viaskodik. És éppen abban a közbenső rétegben,mely magasabb kultúrával nem dicsekedhet és magasabb civilizációval nem bir, sokszor kirobban a testvériségnek — Káin-Ábel feszültsége s gúnynevek röpködnek a kerítésen át: hunky a magyar, dágó a talián, kusi az abessziniai. Kusi — erről legyen most szó egy tanulságos eset kapcsán. Azon a földön, ahol egykor Jézus járt és hirdette minden ember testvériségét, annak a bibliai földnek Áskelon nevű kisvárosában, kusi per volt a kádi előtt, akinek hivatalos címe járásbiró. E'gy abessziniai asszony panaszt emelt szomszédnője ellen, amiért ez őt kusinak csúfolta. Kusi abeszsziniai szó, a Hailé Szelaszszié császár birodalmában beszélt több tucat nyelv és tájszólás szerint négert jelent és ennek a szónak, Afrikában— érthetetlen okból — sértő mellékzöngéje van. Néger! Cigány! Paraszt! — sajnos, ilyen szavakkal gonosz emberek sértegetni szokták azokat, akiket nem szeretnek. Nos, azt az abessziniai aszszonyt, aki örvendetes családi esemény előtt állt, a vele egy közösségi házban lakó szomszédnője veszekedés közben kusinak csúfolta s ez az abessziniai asszonyt anynyira elkeserítette, hogy elvesztette lelki egyensúlyát,— buskomor lett, elvetélt, kórházba került, napokig élet és halál között lebegett. Az utcán nem mert mutatkozni, mert huncut gyerekek rávigyorogtak, csúfolták, kusi-kusit kiáltottak utána. . . Bezárkózott a lakásába, remeteségre ítélte magát kénytelenségből. Egy szó pusztító vihar erejével kivetette őt a testvéri közösségből, mint a bibliai időkben a csúnya szavak legcsunyábbja: bélpoklos! Dr. Baumann István magyar ügyvéd képviselte a panaszos asszonyt az áskeloni járásbiró előtt. Annak kimondására kérte a birót, hogy a kusi c-sufnév és hogy ez okból bárkit is bántó szándékkal kusi névvel illetni tilos és büntetendő. A birót nagy feladat elé állította ez a per. Információt kell beszereznie az afrikai Abesszíniából, hogy ott csakugyan a kusi szó nemcsak négert jelent, hanem gyalázkodást is. A tárgyalást elnapolta s közölte a peres felekkel, hogy júliusban fog Ítéletet hirdetni. Mindig igy volt, igy lesz Vannak a természet titkait kutató tudományoknak, de az emberi együttélés szabályainak, az úgynevezett erkölcsi törvényeknek is örök érvényű tetelei. Legyen itt példa az egyik, amlelyet minden iskolát járt ember ismer. Minden szilárd test a vizbe merítve annyit vészit (látszólag) a súlyából, amennyi az általa kiszorított viz súlya. Archimedes szicíliai görög tudósnak köszönhetjük ezt a felismerést és ennek köszönhették már az ősidők hajósai is azt, hogy nehéz hajójuk nem merült el a Földközi-tenger vizében. . . Ami pedig az örök erkölcsi törvényeket illeti, legyen elég elég egy példa a mindennapi életből, mondjuk a newyorki mindennapi életből. Vala - hányszor egy bankpénztáros vagy —óh borzalom! — egy bankelnök eltűnik, de idővel, korábban vagy későbben, a városi vagy az FBI detektívek elcsípik, megmérve könynyebbnek találtatik. Mert a sikkasztott pénznek egy részét már elköltötte. . . Minél nehezebb a hajó, annál többet vészit a vízben a súlyából és minél később kerül kézre a sikkasztó, annál többet vészit a vagyonából. . . a bank. Amikor két évvel ezelőtt a longislandi Patchogue bankban pénztári revíziót tartottak, hiányzott 97,450 dollár és hiányzott egy pénztáros, Frank Buttaíuoco. . . Most Lakewood californiai városban, nem messze Los Angelestől, az FBI detektívek megtalálták Buttafuocot és úgy találták, hogy a neve John Conte-ra és a zsákmánya pedig 500 dollárra zsugorodott. A megkönnyebbedésnek erkölcsi, illetőleg erkölcstelenségi okát nem volt nehéz megtalálni. Buttafuoco- Conte őszintén megmondta,— hogy szereti a versenylovakat de a versenylovak nem szeretik őt s ezért, vagy inkább emiatt veszett el oly sok az ő nagy és nehéz zsákmányából. Szerencsejáték A szerencsejáték olyan játék, amelynek kimenetele bizonytalan. Aki “biztosra” fo gad, vagyis olyasmire, amit biztosan tud, azt nem lehet tiltott fogadás, tiltott szerencsejáték címén bűnösnek kimondani. Nemrég történt, hogy egy lóverseny-fogadási üzért a bíróság felmentett, miért kiderült, hogy a fogadásokat ügyfeleitől — olyankor fogadta el, amikor telefon utján már értesült a távoli városban lejátszódott futam eredményéről. Csalt, mondta a biró, de nem azt csinálta, amivel az ügyész vádolta: nem bűnös szerencsejáték rendezésében, mert — nem a vak szerencsétől függött a fogadások eredménye. Ezzel szemben: szerencsejáték olykor-olykor az esküdtbirósági tárgyalás. . . . Olyan, mint a lottéria. A bűnös kihúz egy számot s bizony nem ritka eset, hogy jó számot húz ki. A napokban San Antonio, Tex.-ban szerencsés számot húzott ki Raymond Dawnum, egy címeres gazfickó, aki kormánycsekkeket hamisított és a bankoktól kicsalt pénzen csudajói élt, amig el nem csípték. Az esküdtbiróság nyolc évi börtönre ítélte, de a védő fellebbezett s Washingtonban a Legfelsőbb Bíróság előtt a lottóból kijött a gazfickó szerencseszáma, felmentő Ítélet hullott az ölébe. Az Alkotmány nevében felmentő Ítéletet hozott a főbiróság. Hogyan történt, hogy felmentettek egy csekkcsalót? Úgy történt, hogy San Antonioban leültették az esküdtek padjaira a tizenkét kiválasztott esküdtet, de ekkor felállt az ügyész és bejelentette a szomorú tényt, hogy a vád fő tanúját seholsem találják; igy tehát elő sem terjesztheti a vádat. A tárgyalásvezető biró nem tehetett egyebet, hazaküldte az esküdteket. Két nappal utóbb behívtak tizenkét más esküdtet és megtartották a tárgyalást. Eredmény: nyolc évi börtön. Amikor most az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, nagy vita kerekedett a főbirák közt a dupla üldözésről, amit az Alkotmány tilt. Mi a dupla üldözés, ami tilos? Az Alkotmány kimondja: Senkit sem lehet egy tett miatt kétszer vádolni, kétszer üldözni. A texasi csekkhamisitót egyszer csalás büntette miatt biró elé állította az ügyész és a tárgyalás befejezést nyert a vádlott elítélése nélkül. A biró a tárgyalás elnapolása helyett két nappal később uj tárgyalást rendelt el, uj esküdtek előtt. Ez az, amit az Alkotmány tilt. Ezért a kilenc főbíró közül öt úgy szavazott, hogy a vádlottat, miután egyszer futni hagyták, másodszor ne,m lehet üldözőbe venni. A többi négy főbiró úgy vélekedett, hogy formális hiba nem lehet ok arra, hogy egy gonosztevőt a megérde-m,elt büntetéstől megkíméljenek. A többség — öten négy ellen — a dupla üldözés tilalmának megsértését letil - tóttá s a csekkhamisitó kiszabadult. “Double jeopardy” — igy nevezi az Alkotmány a dupla üldözést. Talán még jogászok közt is sokan akadnak, akik nem tudják, hogy “jeopardy” nem angol szó, hanem elrontott francia szó: jeu perdu — elvesztett játszma. San Antonioban az esküdtbiróság termében szerencsejáték folyt s az ügyész vesztett, a gazfickó nyert. Az igazság vesztett és a gazság nyert. Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ EMLÉKEZÉS DR. KÁRMÁN TÓDORRA Az idő, az óra a pillanr/tovaillan, csak az emlékezet képes mégis megrögziteni. . . Ezért emlékezem én Dr. Kármán Tódorral való két év előtti találkozásomra. Ez a találkozás a burbanki Gay Gypsyben történt, ahol Dr. Kármán Tódor 80-ik születésnapját ünnepeltük meg a magyar és amerikai nemzeti színekkel feldíszített nagyteremben. Nem voltunk sokan, mert a zártkörű vendégsereg csak meghívott magyarokból és amerikai egyetemi tanárokból, fizikusokból, matematikusokból, írókból, művészekből, csillagászakból, laptudósitókból állott. Muzsika harsant fel, a Rákóczi induló néhány futama villanyozta fel a vendégsereget. Dr. Vajda Géza fizikus és Erdődy Lilly, a Szeretet rádió vezetőjének karján megjelent a bejáratnál Dr. Kármán Tódor törékeny, nemes alakja. Aránylag kicsi volt ez a nemes alak. De magas homloka, fénylő szeme és utánozhatatlan szellem-mosolya és a világhír nimbusza, amely körülvette őt, mégis óriásivá varázsolták őt mindenki szemében. És olyan tapsorkán üdvözölte Dr. Kármán Tódort, mintha ezrek tapsoltak volna. Azután a mikrofon elé siettek, ahol Erdődy Lilly és Dr. Vajda Géza rövid szárnyaló szavakkal üdvözölték és mutatták be Dr. Kármán Tódort. így kezdődött el a “csakL dias” születésparty, mert Dr. Kármán Tódor ilyent kívánt. Az ünnepély rendezője Erdődy Lilly volt. Mindenekelőtt nagy meglepetés volt, hogy a Szeretet Rádió bőséges ingyen vacsorát tálaltatott fel, beleértve az italt meg a cigányzenét is, amihez Dr. Vajda Géza is hozzájárult. Körülbelül 200 főnyi vendégsereg számára, ez csinos summa lehetett. Azután 22 nevet olvastak fel, akik ki vannak szemelve arra, hogy valamely intézmény, egyetem, tudós társaság, társadalmi csoport vagy a sajtó nevében rövid beszédben üdvözöljék és méltassák Dr. Kármán Tódor tudományos munkásságát. Ha akadt volna valaki, aki még nem tudta volna, hogy kicsoda Dr. Kármán Tódor, itt alaposan megtanulhatta. Idézek néhány ismertetést: “A korszakos nagy világtel jesitmény nyomban a háború befejezése után kezdődött . . . Dr. Kármán programjában a jövő a következőképpen rajzolódott fel: Repülőgépek, melyek meghaladják a hang sebességét. . . Építsünk pilóta nélküli repülőgépeket. . . Védelmi rendszerünk egyformán tökéletes legyen védelemre és támadásra. . . Mindezek Dr. Kármán révén megvalósultak. A tudósokat ma már szokás bizonyos tudományágak atyjának nevezni. Ebben az értelemben Kármán az aerodynamika, a lökhajtásos repülőgépnek és a folyékony energia alkalmazásának atyja Nem egy, de száz ilyenféle méltatás hangzott el, a nagy tudóst csupa tudományosan képzett szónok méltatta. Megvallom, én légüres térben éreztem magam, mert tudományos képzettségem — majdnem egyenlő a nullával. Úgy hogy mikor rám került a sor, én csak ennyit izzadtam ki három perc alatt, hogy: “Kérem, ne várja tőlem senki, hogy én Dr. Kármán Tódor tudományos munkásságát megpróbálom pár perc alatt méltatni, amihez egyébként nincs is képzettségem. Én csak annyit tudok, hogy Dr. Kármán Tódor nevét a világhír meghordozta egyik pólustól a másikig és abból a dicsőségzáporból, ami reá hullott, néhány kisebb zápor vagy legalább néhány csepp minden magyarra is hullott és ezért a magam nevében is és a sajtó nevében is büszke vagyok Dr. Kármán Tódorra. . . ” Talán leghatásosabb az volt, amit Zsoldos Andor, a neves hollywoodi iró-költő mondott el üdvözlő beszédében: (Persze, amit leirok, az nem szószerinti idézet.) “Nagyon különös helyzetben vagyok. Emlékezetemben ma este a múlt és jelen adtak találkát egymásnak. Mert első riportomat én ötven évvel ezelőtt írtam meg Dr. Kármán Tódorról, bár első alkalommal csak ma van szerencsém őt szinről-szinre látni. . . Ez úgy történt, hogy süldő riporter voltam a Nap című első magyar “bulvár” lapnál. És Braun Sándor, a lap főszerkesztője azzal bizott meg, hogy csináljak egy színes intervjut Dr. Kármán Mórral, a Mintagimnázium ala pitó igazgatójával, arról a tanítási módszerről, mely már hiressé kezd válni az egész országban. Ha az intervju jól sikerül, -?0 korona üti a markomat. Dr. Kármán nyájasan fogadott. De mihelyt kérdéseket tettem fel a Mintagimnáziumról, ő azonnal Tódor fiáról kezdett beszélni, aki Párisban a Sorbonne egyetem hallgatója volt. “Szivemből gratulálok kedves fiához — mondtam — de most nem erről van szó, a publikum a Mintagimnázium tanítási rendszeréről szeretne hallani valamit. . . ” Micsoda beszéd az kérem, rólam ne Írjon semmit, itt nincs semmi újság, mondta Kármán Mór. —A fiamról Írjon, aki jeles matematikus, aki a magyar firmamentumon az uj Kempelen vagy az uj Bolyai Farkas! Értse meg: mi a múlt vagyunk, de ő a jövő, az ő neve lángoló betűkkel lesz valamikor a horizonra írva. A jó riporter legyen jós és olvassa el azt is a csillagok között, amit égi ujjak még csak ezután fognak odaírni. . . Sokáig tusakodtunk még, de mindhiába, a büszke apa semmi egyébről nem akart tudni, csak a fiáról. És hiába volt minden, ez volt minden válaszának az alfája és ómegája. El voltam keseredve, végül is leírtam mindent, amit mondott, de a kilátásba helyezett 20 koronától már rég elbúcsúztam. Hiszen Braun Sándor ki fog rúgni, ha ezt a bolondgombát leteszem az asztalára. . . De csodák csodájára — Braun Sándor nem dobott ki, szemmelláthatólag tetszett a riport és szó nélkül kifizette a húsz koronát. . . Most itt állok és alázatosan bocsánatot kérek néhai Dr. Kármán Mór emlékétől, akit a király is nemesi rangra emelt és aki előre vetített leikével a történések vásznára már előre felrajzolta a jövőt. Itt állok és ha szavakból lehet koszorút fonni, akkor ezt a koszorút büszkén és hódolattal teszem fel Dr. Kármán Tódor homlokára 80-ik születésnapja alkalmából és kérem Istent, tartsa meg még sokáig nekünk. Amerikának és a tudománynak Dr. Kármán Tódort!” Zsoldos Andor a kiszabott 3-5 perc helyett 15 percig beszélt, de szívesen bocsátotta meg neki mindenki ezt a kis kilengését, mert elbüvölten hallgatta szavait mindenki. Uabor £>mii Szeged? László
