A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)

1963-05-17 / 20. szám

4. OLDAL A Jő PÁSZTOR Christian Hertert (balra) akit Kennedy elnök vámügyi tárgyalá­sokra küldött ki külföldi országokba, Ottawa, Ont-han .Paul Martin miniszter (középen) és W. Walton Butterwörth kanadai U. S. nagy­követ fogadta. B0L90G FIATALSÁG Kimenni az életbe — mondja Kellér Dezső napon­ta a Vidám Színpadon. A humoristák nem mennek ki, csak “kifigyelnek”. És ha csak egy kis hibát is észrevesznek — mert egy ilyen nágy üzemnél, mint a mi országunk, persze hogy akad ilyen is — hamar rávetik magukat és kéjelegve kicifrázzák, mert hogy nekik az “anyag” kell. (Sajnos, sokszor én is beleesem ebbe a hibába.) Ez rendben is van, de észre kell venni a szépeket is. Én is örülök, ha olyat látok, amiből valami humort lehet “kihozni” mert cikk lesz belőle és honorárium. Amit most el akarok mesélni, az nem humorra megy, de kikivánkozik belőjem,, hogy el­mondjam: Megszólal a telefon. Egy női'häng, ‘míe hara­gudjon Béla bácsi, hogy ilyen kofán reggel'zavarom. (Tizenegy óra.) A 14-ik kerületi szociális otthon kul­­turosnője yggyok. Bzepdű délután griíÍHíiggfi^'íkÖrut 167. szám alatt csupa 70 éven felüli gondozottnak egy kis' műsort csinálunk és. nágyoa sfef etnénk, ha Béla bácsi eljönne és előadna valamit.” í . .. - ű l • j í ; y‘ \*i "U !,-• •' •).!"*; S '■ 1 ) 4 * <7 n — Mi,t. fizetnek? — kérdeztem. • *>,->> — Sajnos, semmit — felélte. ' — Már úgyis túl vágyok fizetve'— mondtam (hogy egy kis kóstolót adják a humorból.)' — Ott leszek. ’ , — Taxival tessék jönni, kifizetjük — kaptam a biztatást. Persze a 72-es trolival mentem, minek csináljak költséget egy ilyen intézménynek, ha úgyis ott áll meg a ház előtt. Fél négvkor kezdődött az ünnepség, előzőleg megmutatták a szobákat, s nem akartam1 hinni a sze­meimnek. Hófehér ágynemű, ragyogőan tiszta padló. Visszaemlékezem, egyszer “gazdag” koromban a drá­ga Fasor szanatóriumban feküdtem, az sem volt kü­lönb. Fővárosunk vezetősége büszke lehet erre az in­tézményre. Néhány szobában itt-ott feküdt egy-egy bentlakó., (Úgy látszik, nem akarták elrontani dél­utáni pihenőjüket a kabaréval.) Egy nagyon szép díszterembe vezettek be. Az ülőhely csupa kényelmes fotel, s én hamarjában azt hittem, hogy egy angol klubban vagyok. (Igaz, hogy még sosem voltam angol klubban.) Minden egyes fo­telből egy-egy szép fehér hajú nő, vagy férfifej emel­kedett ki. A műsor első számaként egy szép kis uttörőgye­­rek üdvözölte a néniket, bácsikat. A műsor után az intézet igazgatója diszkréten egy borítékot akart a kezembe nyomni ,amit természetesen nem fogadtam el. (Gondoltam, úgysem lehet sok benne, miért ne le­gyek gavallér.) De valamit mégis elfogadtam, mert odajött hozzám egy 103 esztendős (dem tévedés, 103 esztendős) aranyos nénike és megkérdezte: “Megcsó­­kolhat-e?” Hiába, látszik, hogy száz év előtti nevelé­sű, mert a mai nők ilyet nem kérdeznek. Persze hogy megengedtem, s aztán nyomba vissza is adtam neki. így hát mégsem ingyen játszottam, mert ez volt az egyik legszebb honorárium, amit eddig fellépé­seimért kaptam. Mielőtt még egyszer elbúcsúztam volna a nénikétől, megkérdezte tőlem: “Hány éve; maga, lelkem?” — Hetvennyolc multamó tegnap — feleltem. — A 103 éves nénike rám nézett, sóhajtott egyet, vál­­lamra tette kis kezét s igy szólt: — Hetvennyolc éves, boldog fiatalság! Salamon Béla Kádár János börtöneiből sokan vagy kevesen szabadultak? (FEC) — A magyarországi kommunista kormány hivata­los jelentése szerint az am­­nesztiarendeletet április 4-ig végrehajtották. Több, mint egy hónap elteltével azonban még mindig nincs semmi meg­bízható adat arról, hogy há­nyán szabadultak. A londoni Daily Telegraph bécsi tudó­sítója a lap április 5-i szá­mában azt írja, hogy körül­belül 500 politikai fogoly és többezer közönséges bűnöző került szabadlábra. A bécsi Die Presse ugyanaznap 10.000 fogoly szabadlábra helyezését jelentette, kiknek egyharma­­da volt politikai fogoly. Paul Underwood, a New York Ti­mes munkatársa Budapestről keltezett riportjában április 23-án azt irta, hogy a nyu­gati diplomaták 2—3 ezerre becsülik az amnesztiában ré­szesültek számát, akik kö­zül mintegy 5—700 a volt po­litikai fogoly. GYANÚS HALLGATÁS A nyugati hírügynökségek budapesti tudósítói, a nyugati lapok munkatársai kérdések­kel ostromolták a magyar ha­tóságokat a szabadulok szá­máról, de a hivatalos körök kitértek a felelet elől, sőt a Presse szerint vonakodtak at­tól is, hogy az egyes felho­zott nevekre akár igennel, akár nemmel feleljenek. Min­denesetre Budapesten úgy tudják, hogy sok politikai fo­­igoly maradt börtönben. Paul Underwood szerinte “azokat, akik kommunisták voltak, ki­engedték, tekintet.; 11 'nélkül­­bűncselekményük > súlyossá­gára. Másokat pedig, . akik is­méid: antikommunisták, vagy harcos római katolikusok vol­tak,. nem.” vr ■ ■■ •• A forrádaldm névés vezé­­tőx megállapíthatóan mind szabadlábra ’kerültek! mint ahogy alig lenné hitéle’olyan amnesztiának, mely Bibő Ist­vánt, vagy Rácz Sándort bör­tönben hagyná. De a politi­kai perek során sokan minő­sülhettek kémeknek, hazaáru­lóknak, vagy visszaeső bűnö­söknek, akikre az amnesztia nem vonatkozott. A szabad­ságharcosok jórészét, mint közönséges bűnözőt ítélték el gyilkosság vádjával, s igy rá­juk sem vonatkozott az am­nesztia. ‘Sir Leslie Munro multévi jelentése 8—15 ezer­re becsülte á magyarországi politikái foglyok számát. A magyar kommunista U. N. de­legáció támadta ugyan Mun­ro jelentését, de a politikai foglyok számával nem foglal­kozott. A rendszernek könnyű len­ne a kételyeket eloszlatni, ha egyszerűen közölné, az am­nesztiával szabadultak szá­mát. De az elitéltek számá­ról, az Ítélet nagyságáról, a bűncselekményekről statiszti­kát nem közölnek. Megelég­szenek azzal, hogy évről évre a parlamentben a legfelső népügyész kijelenti, hogy a bűncselekmények és elitéltek száma csökkent. MI LESZ A DEPORTÁLTAKKAL? A forradalom leverése után Budapestről megindult a fia­tal fiuk és férfiak deportá­lása. Vagonok ezrei indultak útnak Csapon és Ungváron keresztül a Szovjetunió fe­lé. A, deportálás kérdése 1956 noyembeij 15-én került a UN ele. November 18-án, a Kádár­­korrpány.éles jegyzékben ta­gadta, hogy... Magyarország­ról, fiatalokat deportálnának. November -2.1-én a UN. Köz­­; gyűlésének Műnyomó többsé- 1 ge mégis kéjflkpdett a Kádár; jegyzék álíijásában és három : határozatban felszólított .a, Szovjetuniót qs a magyar ha­tóságokul a deportálás be­szüntetésére. A UN Ötös- Bizottságának vizsgálata megállapította, hogy 1956 november 4—18 között a Szovjetunió ismeret­len számú magyar szabadság­­harcost deportált. A UN ha­tározatára a deportálásokat leállították, sőt az azidősze­­rint Ungváron lévő megpakolt vonatokat is visszairányitot­­ták. Ismeretlen számú vonat azonban átfutott a Szovjet­unióba. Voltak olyanpk, aki­ket Murmansz.k felé vittek, s néhánynak sikerült megszök­ni és Finnországon, Svédor­szágon keresztül Nyugatra jönni. A többiek sorsa isme­retlen. A Szovjetunió ennek elle­nére továbbra is tagadta a deportálás tényét. Sokezer magyar család azonban, hiába várta vissza a fiát. Nem ta- < lálta az elesettek, között, nem jelentkezett Nyugatról, nyom­talanul eltűnt. Sorsukról csak a Szovjetunió adhatna . szá­mot. Moszkva azonban, hall­gat, annál is inkább, mert a deportáltakat sem a UN-ben, sem a szabad világban senki, sem kéri számon. Elfelejtkez­tek róluk. MI LESZ A SZABADULTAKKAL? A magyar kommunista rendszer mind befelé, mind kifelé igyekszik learatni az amnesztia propaganda sike­reit. A lapok a kormány nagy­lelkűsége mellett a rendszer erejének bizonyítékát' látják az amnesztiában. y\z egyhá­zaktól elvárják, hogy"-sjjőr székről' dicsőítsék' a rehdszer kegyeit. A “békepapph” lapp­ja, a Katolikus Sző, íéWőIok- 1 ban dicséri a közkegyelmi nem, deleket,,/.“amelynek . erkölcsi!, méltatása , lelkipásztori szem­pontból. , is i elismerésre i váró feladat lepne híveink felé.,-A*: amnesztia papi személyeket ; is érint...és paptestyérejnk. né,- . melyikét helyzetük reálisabb megítélésére* késztetheti.”., ir-A kis Caroline lakosztályuk erkélyéről akarta végignézni az egyik ünnepséget. Mivel túl merészen hajolt ki, a nörsz vette gondjaiba. Az alsó képen az erkélyrács mögött a kis John Jr. látható. ja a lap, - ■ • -Kállai Gyula miniszterel­nök-helyettes a Pártakadé­mián tartott beszédében vi­szont azt fejtegette, hogy a proletárdiktatúra “belső el­nyomó funkciója” változat­lanul fennmarad. “Változat­lanul fontos feladat még az aktiv reakciós elemek ellen­séges tevékenységének ártal­matlanná tétele”. A rendszer minden alkal­mat megragad arra, hogy az ország népe felé kijelentse: az amnesztia nem jelenti azt, hogy a proletárdiktatúra ha­talmát tkkr csak romboló kri­tikával alá lehessen ásni és nem jelenti a revizi onista bű­nök elfelejtését sem. Ebben a figyelmeztetésben osztozik a Katolikus Szó is, amikor azt Írja, hogy “számunkra se je­lentse ez az esemény azt, hogy most már olyan értelemben vetettünk fátylat a múltra, hogy szabadon engedjük a felforgatás szellemét és ka­put nyitottunk azoknak, akik 1945 és 1956 óta nem tanul­tak a történelemből.” Az amnesztiával szabadul­tak elhelyézkedéséről a Nép­­szabadság március 31-i szá­ma és a rádió április 16-i ri­portja számol be. Mindkettő igyekszik bizonyítani, hogy a múlt évűén' hozott miniszter­tanácsi rendeletet, mely sze­rint á szabadultakat vissza kell venni régi munkahelyük­re, gondosan végrehajtják. A felhozott példák azonban mér­nökökre, technikusokra, szak­munkásokra vonatkoznak, akikben hiány van. De mi lesz a tanárokkal, tudósokkal, új­ságírókkal, szellemi emberek­kel? A párt napilapja is meg­jegyzi, hogy “még mindig ki­sértenek az elítéltekkel Szem­ben az előítéletek”, és sejteti, hogy visszahelyezkedésüik a társadalomba a rendelet elle­nére nagy probléma. Mister Ed. a televízió veszélő-ló sztárja és Big Red a kutyasztár, kitüntetést kaptak sikeres TV szerepléseikért. I. GERGELY - A NAGY PÁPA Kétszázhatvannál több pápa volt eddig Szent Pé­ter utóda. Nagynak azonban csak kettőt nevez az utókor. Az egyik I. Leó pápa, a másik I. Gergely. Va­laminek kell lennie az ilyen feltűnő megkülönbözte­tésben, érdemes számot adni róla. Nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy más pápában nem lehet ekkora nagy­ságot találni, s igy. a többi mind kisebb lenne, hanem aáéík.hökezík őzt a kettőt nagynak, mert különlegesén nehéz és sorsfordulót jelző időben eltek és a Gond.vise> Léé'éppen »őket küldte segítségül. 7 Korának* népe Gergelyt'Isten konzulénak nevezte el. A/R óniái Birodalomban a konzul volt.másodmagá­­váí ^az állam feje?. s még a császárság idején is ró­luk nevezték' űz éveket. . Gergely, Gregorius-ä rómaiak nyelvén, előkelő széttá'tóri család sarja volt, gyermekkora óta buzgó ke­resztény. Képességei nehéz időkben és fiatal korában a város fejévé tették, a rómaiak nagy örömére, mert körültekintéssel és a nép javára élt hatalmával. Nem szűnt még ez a népszerűség akkor sem, ami­kor édesatyja halálával letette hivatalát és hatalmas vagyonát kolostorok építésére fordította. Ez is érthető volt abban az időben: a közművelődés és a szegénygon­dozás nagystílű központjait teremtette meg az egyko­ri prefektus, aki nemzetségének római palotájából ala­kított monostor apátja lett. A pápa a népszerű és tekintélyes apátot küldte Konstantinápolyba, hogy segítséget kérjen, az egyre inkább fenyegető longobárdok ellen. Mivel a keléti bi­rodalmat az avarok, bulgárok és perzsák két oldalról is szorongatták, Ígéreteknél egyebet nem tudott elér­ni Gergely sem. A longobárdok ugyan hosszas ostrom után elvonul­tak Róma falai alól, de az egész, akkoriban termékeny vidéket, a Campagnát elpusztították. Innen és Itália más vidékeiről tizezrek menekültek a fővárosba és csakhamar éhínséget okoztak. Ehhez járult a háborúkat kisérő járvány, a pestis. Százával pusztultak el naponta az emberek, köztük 590-ben II. Pelagius is, a pápa. A papság választása a halott pápa segítőjére, a nagytekintélyű apátra esett. A nép örömujjongásban tört ki a választás hallatára, egykori városprefek­tusa a legjobb emléket hagyta maga után. Szeptember 3-án foglalta el hivatalát e szavakkal: “Méltatlan és gyenge vagyok és olyan hajót vet­tem át, amelyet minden oldalról ostromolnak a hullá­mok”. Néhány nap múlva — mit tehetett mást — kö­nyörgő körmenetet vezetett. Mai szemmel vajmi kétes vállalkozás a pestis ellen, de Gergely nem tudott töb­bet tenni, mint imádkozni. Ezen a körmeneten több mint nyolcvan személy dőlt ki holtan a sorból, történeti tény ellenben, hogy ettől a naptól fogva megszűnt a pestis. Az éhséggel már emberi eszközökéi tudott küzde­ni. Szervező zseni volt, az elhagyott birtokokokon te­lepitett. Szicíliából gabonát hozatott, még a tejellátás­ról is gondoskodott. A barbárokról felismerte, hogy azokkal is meg lehet egyezni, jó viszonyban volt fran­kokkal és a nyugati gotokkal, még a longobárdokkal is megbékélt, hajlandó volt évi adó fizetésére. Világo­san felismerte a világhelyzetet, mikor a távoli Angliá­ba, a legmesszebb eső országba küldött hithirdetőket Ágoston gs negyven papja személyében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom