A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-11-30 / 48. szám
4. OLDAL Alkotmányunk 175-ik évfordulója Az amerikai alkotmány megszületésének l75.-ik évfordulóját ünnepeltük az idén. Kevesebb szónoklat szokott ilyenkor elhangzani, mint függetlenségünk kikiáltásának évfordulóján (Julius 4) hiszen függetlenség nélkül alkotmányunk sem volna. Nemzetünk alapitói azonban örök dicsőséget szereztek és élévülhetetlen hálát, bölcs előrelátásukért. Az amerikai alkotmány valamennyi hatáhozatát bizonyára nem fogadhatja el minden más nemzet e földön, de alapelvei — amelyeknek nagyrésze már a Függetlenségi Nyilatkozatban is benn van — minden nemzetre vonatkoztathatók ma is. Mi amerikaiak nem szándékozunk más népeknek előírni, hogy milyen kormányformát fogadjanak el, de habozás nélkül ajánlhatjuk minden más nemzetnek, hogy az amerikai alkotmány bizonyos alapelveit tiszteletben tartsák. A külföldi politikáját aszerint bíráljuk el, hogy ezeket az eszméket követik-e vagy sem. Az egyén és a kormány közötti viszony meghatározására gondolunk elsősorban. A nép maga határozza el, milyen kormányformát kíván, és ha úgy akarja, bármikor megváltoztathatja nézetét. A kormánytisztviselők felelősséggel tartoznak a népnek, amelytől hatalmukat nyerték. Az egyéni jogok tiszteletbentartúsa magával hozza azt, hogy bár a nemzet többsége állapítja meg a kormány politikáját, a kisebbséget nem érheti sérelem a meggyőződéséért. A hatalmon levő politikától eltérő véleményen lévők szabadon törekedhetnek arra, hogy megváltoztassák mások meggyőződését és ők kerüljenek a kormánykerékhez. Büszkék vagyunk arra, hogy ilyen szabadságot engedélyezhetünk mindenkinek, bár a gyakorlatban ezek az elvek nem mindig érvényesülnek. A vezéreszme azonban változatlanul megvan. Az amerikai politikai demokrácia a legrégibb fennálló rendszer, mert vannak ugyan más demokratikus kormányok is, de azok lényeges módosításokon mentek keresztül 1776 óta. Mi az oka annak, hogy a szabályok, amelyek az amerikai kormányformát 175 évvel ezelőtt körülírták, a huszadik század második felében is megállják helyüket? Bizonyára az, hogy az alkotmányunkban gyökerező hatalmi szervek kölcsönösen ellenőrizhetik egymást és hogy az egy es,,részletek. mádositha•tók az alapelvek sérelme nélktiU f ■ . . .. A jelen nemzedék elismeréssel emlékszik meg azokról, akik alkotmányunkat lefektették és azokról is, akik 175 éven át gondoskodtak a megőrzéséről. Az alkotók nemcsak a politikai elméletekkel voltak tisztában, hanem okultak az ujabbkori történelem tanulságából is. Bíztak abban, hogy az utánuk következők az ország javát fogják ugyan legfőbb vezérelvnek tekinteni, de anélkül, hogy az egyéni alapjogokat feláldoznák. Minden okunk van bízni abban, hogy ez a jövőben is igy lesz. American Council HARÁCSOLÓ ELVTÁRS UR BUDAPEST (FEC) — Utóbbi időben egyre több baj van a kommunista vezetők erkölcsével. Sikkasztás, közvagyon herdálása, hatalommal való visszaélés, erkölcstelen élet és hasonló jelenségekről számol be a fővárosi és a vidéki sajtó. A Népszabadság riportot ir Pálmai József, a DIMÁVAG volt igazgatójának leváltásáról és viselt dolgairól. “Miskolc és az egész magyar gépipar egyik ismert egyénisége Pálmai József, a DIMÁVAG volt Memphis, Terin.-ben — a város újjáépítése keretében — leromboltak egy régi gyárépületet. Munkaközben az anyagszállitó tank nekiszaladt egy utcai vízcsapnak, s ennek következtében szökőkutszerü vizár öntötte el a környéket. a Jó Pásztor India északkeleti határán ejtőernyővel különböző katonai felszerelési tárgyakat dobnak le (balra) Indiai katonák szállítják el azokat, a front egyik szakaszán. Szovjetizáfi dollár-kötvények NEW YORK. — Az értéktőzsde tájékáról oly hirek érkeztek, hogy Kruscsev kubai baklövése a kínai kommunisták indiai inváziója nyomában egyes szovjet és szovjetizált régi polgári kormányai által kibocsátott kölcsönkötvények árfolyama valamivel emelkedett és a tőzsdei ügynöki irodákban feltűnően sokan kezdenek érdeklődni: fognak-e valamit érni ,és ha igen, mennyit fognak érni a régi bondok, amelyeknek kamatszolgálatát a kommunista kormányok már évekkel ezelőtt beszüntették. Amely bond kamatait a kibocsátó állam kormánya nem fizeti, annak csak minimális értéke van, mégjedig egyedül annak a feltevésnek alapján, hogy a jövőben talán mégis lesz valamelyes -kamatfizetés. Mire épitenek most a newyorki tőzsde, értékpapír-spekulánsai és politikai jósai? Abban reménykednek, hogy a kommunista táborban a változó légkör javulásra vezethet, különösen a szovjetcsatlós országokban, amelyeknek kormányai saját érdekükben levőnek tekintik a nyugati országokkal való kapcsolat javitását. Példa erre Lengyelország esete. A lengyel kormány 75 millió dollár névértékű kölcsörikötvényeinek szolgálata (az évente esedékes kamatok fizetését) beszüntette 1939-ben, amikor az országot a hitleri támadás és megszállás koldussá tette. De a lengyel kommunista kormány 1960 óta Ígéri a kamatfizetések újbóli megkezdését. Egyelőre csak Ígéri, és már ez is több, mint a korábbi magatartás. Magyarországnak, Bulgáriának és Romániának összesen 125 millió dollár névértékű bond kibocsátásai vannak Amerikában, vagyis bondjaikból ennyit vásároltak amerikaiak. Ezeket Amerikában nem lehet adni-venniy mert a második világháborúba való belépésekor Amerika ezeknek. az ,értékpapíroknak forgalmát letiltotta. A cári Oroszország 75 millió dolláros kibocsátása 1919 óta, a bolsevik forradalom igazgatója akit a napokban váltottak le tisztségéről” — írja a lap. “Pálmai elvtárs tiz éven át vezette ezt a hatalmas gyárat, amely az ő vezetésével tucatszó rlett élüze, többször nyerte el a minisztertanács vándorzászlaját, miniszteri dicséreteket és elismeréseket.” A megyei pártbizottságnak most mégis le kellett váltani, szigorú megrovásban kellett részesíteni. Pálmai egy másik gyárba került építésvezetőnek. A riport ismerteti, hogy Pálmai szőlőt vásárolt, telkekbe fektette be a pénzét, házat épített. Viszont azt hangoztatja, “nem loptam én azt a pénzt, megdolgoztam érte.” A Népszabadság nem fogadja el az érvelést, és ezt írja: “Különös eset! Ha az ember a dokumentumokat nézegeti és azt kutatja, hol került szembe Pálmai elvtárs a zirott törvényekkel tulajdonképpen nem tud válaszolni. De súlyos morális bajok vannak vele. Olyan tulajdonságok fejlődtek ki benne a kritikátlan környezetben, amelyek elítélendők általában minden közéleti embernél, de egy kommunista vezetőnél különösen! Ha pontosak akarunk lenni, úgy illethetjük Pálmai Józsefet, hogy harácsoló lett. Olyasmiket engedett meg magának igazgatóként, amelyeket munkáskorában feltehetően megvetett, és* amely tulajdonságokat a munkások ma is megvetik, elítélik. óta, kamatszolgálat nélkül van; mégis egy newyorki cég, amely külföldi értékpapírokkal foglalkozik, azt jelenti, hogy az 1916-ban kibocsátott orosz bondok eladása az utóbbi hetekben megduplázódott. E fokozódó érdeklődés mögött, mint politikai meggondolás, nem a kubai affér áll, hanem a kinaiak háborúja India ellen. A tőzsdések úgy spekulálnak, hogy az ellentét a két kommunista óriás, a szovjet és Kina közt annyira ki fog élesedni, hogy a szovjet közeledni fog Amerikához, és általában a szabad világhoz, hogy támaszt kapjon a mind ellenségesebben viselkedő kínai kommunisták ellen. Persze a tőzsde tájékán a fel és le váltakozik és vannak, akik ezen a politikai spekuláción nevetnek. Ezek hivatkoznak arra, hogy már sokszor volt ilyen derülátó felfogás és mindig követte azt a kiábrándulás. Például 1946- ban, amikor Uncle Joe (a véreskezü Sztálin) mosolygott, az orosz cári kötvények árfolyama, amely 100-dolláronkint 3 dollár volt, felment 22 dollárra. Ez volt eddig a legmagasabb ár. A legalacsonyabb ár 25 cent volt 100-dolláronkint............... ......... . .A kubai kötvények, melyek 1977-ben lesznek beváltásra esedékesek, a Castro-kormányzat óta 24 dollárra csökkentek, vagyis a névértéknek egnegyedére. Most, amikor Kennedy elnök Kubából kiparancsolta Kruscsev atombombás rakétáit, az árfolyam 38-ra ugrott fel, mert a tőzsdések abban kezdtek reménykedni, hogy Amerika most katonailag is fellép Castro ellen és a körszakállas vasgyuró kommunista diktatúrája helyébe barátságos kormány fog lépni. 45 millió dollár névértékű kubai bondokról van szó. ... ......... . Az egyedüli kommunista ország, amely fizeti a dollárbondok kamatait, Tito Jugoszláviája, amely 1960-ban megkezdte az esedékes kamatoknak legalábbis részleges fizetését. 48 millió dollár a jugoszláviai kötvények névértéke. A vagyongyíijtő szenvedély különös tulajdonság. Pálmai elvtárs, persze, tetteit másként magyarázza. Sajnos, a gyári pártbizottság néhány tagja is azt vallja, hogy ha ugyanezt megteheti pl. egy jól kereső orvos — eseteket is idéztek —, akkor miért ne tehetné meg egy jól kereső gyárigazgató?” A Népszabadság nem fogadja el ezt az érvelést. Majd ezt Írja. “A gyár dolgozói, akik tudták, látták, hová csúszott Pálmai József erkölcseiben, csak névtelen levelekben merték fejhivni a történtekre a figyelmet. Hiába, ilyen lett Pálmai körül a légkör. Még igy is az történt, hogy Pálmai József, miközben állás rágalomnak, a munkáskáderek besározásának titulálta a nagyon is jogos kritikát, legfőbb gondjának azt tartotta, hogy felkutassa a névtelen bejelentőket.. A figyelmeztető szavak azonban nem némultak el, és igy jutott tudomására az eset a megyei pártbizottságnak és a népi ellenőrzésnek.” A Szovjetunióban az elmúlt nyáron hasonló esetben az igazgató bíróság elé került és 15 évi fegyházat kapott. Margaret angol hercegnő és férje, lord Snowden egyéves kisfia, járni tanul. W-'g-SHiM', . -----------iül'B 1!» m RÖVIDEBB HETEK VAGY HOSSZABB HÓNAPOK? PITTSBURGH —- A beti munkaidő legyen röviiebb vagy a vakációk legyenek hosszabbak? Ez a kérdés az acéliparban. Egyik jó, másik jobb, mondják az unió vezérek; egyik rossz, másik kevésbbé rossz, mondják az acélipari vezetők, akiket régebben acélbáróknak neveztek. Az uniók kiadták a harci jelszót, hogy a mostani 40 órás munkaidőnek 35 órára való csökkentését — a mostani heti kereset csökkentése nélkül — kívánatosnak tartják . . . nem azért, óh nem azért, mert hetenkint öt órai munkabért munka nélkül kapni jó dolog, hanem azért, mert a munkahét megrövidítésével enyhíteni lehetne a munkanélküliséget. És ugyancsak a ounkanélküliek javát célozza a uniónak az a további követelése, hogy a szokásos háromhetes vakációt megtoldják a 15 évi szenioritássál oiró munkások részére ötévenkint 13 hét (három hónap) extra vakációval, teljes fizetéssel. Egyik jó, másik jobb és az acélipari munkások egy csoportját választás elé állították: melyiket szeretik jobban? American Can és Continental San 31,- 000 munkása az extra-vakációs megoldást választotta és ezt fel is vették a nemrég aláirt, két évre szóló kollektiv szerződésbe. A jövő évben valószínűleg “megnyitja” ’az acélipari unió a bérszerződés (a kollekitiv szerződésnek már lejárta előtt való módosítását a munkabéreket illetőleg) és már bejelentette, hogy ez lesz első és fő követelése: az úri vakáció. A két Can Co.-nál a hosszuvakációs megoldás a feltevés szerint 600 uj munkás beállítását teszi lehetővé, illetőleg szükségessé, de az egész acéliparban a hosszú vakációtól 10,000 uj állást lehet remélni. Nem esoda, hogy az unió ilyen és más könnyítéseket követel, hogy megcsappant tagságát felerősíthesse, 1956 óta az acélipari unió taglétszáma 1,212- 000-ről 900,000-re csökkent. Két oka van a lemorzsoládásnak; egyik ok az automatikus gépek bevezetése, amelyek sok munkásnak, egyre több munkásjak kezemunkáját gyorsabban és olósóbban pótolják, munkások légióit az utcára kergetik. Mig az országban az általános munkanélküliség a rendelkezésre álló munkaerőknek 5 százalékát teszi ki, az acéliparban 20 százalék van munka nélkül. Annak, hogy a hosszú vakáció az első követelés és a heti 35,órai munkaidő csak a második, komoly okai vannak. A fő különbség az, hogy a három havi vakációra a munkásoknak csak körülbelül a feie emelhet igényt időről időre, ellenben a munkaidő csökkentése minden nap éreztetné hatását és feltétlenül drágítaná a termelést, áremelkedést elkerülhetetlenné tenni. Éppen ez az — a dollár vásárlóerejének csökkenése —, amit a Kennedy adminisztráció erőnek erejével meg akar akadályozni, és az unió vezetőség nem véli helyesnek oly bérpolitikai erőszakolását, amely az elnök politikájával homlokegyenest ellenkezik. De ugyanúgy, mint a kormány, az ipar is makacsul ellenzi a 35 órás hetet, mert ez 75 centtel, de talán 90 centtel is megtoldaná a mai átlag $4.20 munkabért (órabér plusz nyugdíj és egyéb kedvezmények). És ugyanakkor, amikor a kormány és a munkaadók veszélyesnek tartják és erélyesen ellenzik a 35 órai munkahetet, maguknak az unió vezéreknek is aggályai vannak. Tény ugyanis, hogy az acélipar nem használja teljes kapacitását és a munkások ma hetenkint nem 40 órát, hanem csak 37 órát dolgoznak. A heti három óra differencia oly csekóly, hogy a vállalatok inkább túlórázással, mint uj munkások felvételével segítenének magukon. Vagyis: a munka drágább lenne, az árak emelkednének és — a munkanélküliség az acéliparban nem csökkenne. És a háromhónapi vakációk enyhítenék a munkanélküliséget? Aligha, mondják az ipar szószólói. Mert az acéltermelésben vannak évszakok, mikor kevés termelésre van szükség és a vállalatok az ilyen időszakokban küldenék három havi vakációra szenior munkásaikat. Egy szó mint száz: a munkanélküliség csökkentése az automata korában és az európai és japán verseny következtében — kemény dió, szinte megoldhatatlan problémának látszik. Az unió vezérek aggodalmaskodnak, hogy körülbelül 200,000 acélipari munmunkanélküli előtt végleg bezárultak az öntödék kapui. Miközben, e sorokat olvasva, elgondolkodunk az itt felvetett súlyos problémákon, egy gondolat ötlik eszünkbe: A heti 35 órás munkát, az ötévenkinti háromhónapos vakációt a szervezett munkások tulajdonképpen nem a maguk gazdagodása és a maguk jóléte érdekében kérik, hanem a munkanélküliség enyhítésére. Mégis, eddig egy szót sem hallottunk arról, hogy amit ilyképpen nyerni remélnek, abból legalább egy részt a munkanélkülieknek szánnának. Mi lenne, ha Mr. Meany és Mr. Reuther kimondanák: Mi a heti 40 óra munkaidő leszállítását követeljük 35 órára, 40 órabérrel, és a differenciát, a meg nem dolgozott órákért járó béreket a munkanélküliek javára létesítendő alapítványnak utalják át. ,
