A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-10-05 / 40. szám

2= OLDAL A .Tó PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁKKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken___________ Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőbég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ............................... Fél évre ................................ SUBSCRIPTION RATES: $8.00 One Year ............................$8.00 $5.00 Half Year ............................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio ALGÉRIA UJ KORMÁNYA Algéria uj kormánya nyomban elnyerte az Egye­sült Államok hivatalos diplomáciai elismerését s fel­vétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, nyilván­valóan csak idő kérdése. Nem szabad azonban arról elfeledkeznünk, hogy a kormány tagjai túlnyomórészt egyetlen politikai párthoz tartoznak, ennek a politikai pártnak a hatalma pedig a reguláris hadseregen nyugszik, amelynek leg­főbb parancsnoka egyúttal az uj kormány honvédelmi minisztere. Ben Benna programbeszéde a nemzetgyűlés előtt, meglehetősen mérsékelt volt. A miniszterelnök hang­súlyozta, hogy az ország külpolitikailag semleges, bel­­politikailag “mérsékelten szocialista.” Emlités történt a földreformról, amelynek megvalósitása nyilvánva­lóan, érzékenyen érinti majd az európaiakat. Ben Bel­la azonban hangsúlyozta: sem a földreform, sem pedig az iparositás nem fogja teljes mértékben megszüntetni a magántulajdont. Figyelemreméltó, hogy a miniszterelnök csupán nagyon halvány célzást tett az eviani egyezményre, amely biztosit ja Algéria és Franciaország együttmű­ködését. Éppen ezért, valószinüek látszik, hogy az első konfliktusok ezen a téren várhatók. Erősebben, vagy gyengébben-e —az idő fogja megadni a választ. RAB ORSZÁGNAK GYÁVA NÉPE A pesti Népszava hasábjain gyakran játszódik le ez a komédia: Egy munkást az üzemben sérelem ért. nem mer nyiltan fellépni a feljebbvaló elvtárs ellen az újsághoz fordul segitségért és orvoslásért — névte len levél utján értesiti a Népszavát. A lap nyomoz, ki­deríti, hogy a névtelen levéliró panasz jogos volt, : üzemben egy kis tisztogatásra kerül sor s ennek sorár orvosolnak egy és más igazságtalanságokat, köztük a néztelen levélírón esett sérelmet is. És akkor a Népsza­va kinyilatkoztatja, hogy akinek jogos panasza vagy követelése van, nyiltan felléphet, nem kell félnie, nem kell névtelen levelet Írnia, mert a népidemokráciában a dolgozó embert nem érheti jogtalan elnyomás vagy üldözés. Szép, szép, mégis egyre-másra kapja a pesti Nép­szava a névtelen panaszokat basáskodó feljebbvaló elv­társak ellen. A nép jobban tudja, mint a Népszava, hogy igenis kell félni. Rab országban gyávának kell leni. Szeretnők, ha a rab ország lakóihoz eljutna ez a kis hir egy amerikai lapból: WASHINGTON — A National Labor Relations Board közli, hogy a múlt évben megvizsgált jogtalan elbocsátási eseteket, amelyek azért történtek, mert az illető munkások unió szervezése érdekében dolgoztak. A jogtalanul elbocsátott munkásoknak a Board össze­sen egy és fél millió dollár visszamenőleges munkabért ítélt meg. A Boardnál jelenleg 22,691 uj eset van elbí­rálás végett s ezek közül 12,132 munkások panasza munkaadóik ellen. Sok ezer panasz — és azok közt egy sem akad, amelyet névtelenül, gyáván terjesztettek elő! INDIÁN NYÁR Mikor a levelek megsárgulnak szeptemberben s talpunk alatt zizegnek, mindnyájan az indián nyárra várunk, amikor a bágyadt napsugarak még utoljára, néhány hétig, melegítik szivünket, mielőtt szabad pré­dául engednek át bennünket a közelitő télnek. Az “indián yár” kifejezést 1790 táján használták először, Pennsylvánia nyugati részén. Nyilvánvalóan, arra az időszakra utalt, amikor az őslakók, az indiánok, bölényvadászatra indultak, hogy azután elegendő szá­rított hús álljon a törzs rendelkezésére a téli időszak­ban. Legalább is, a dakota indiánok, október és novem­ber hónapot szentelték erre, amikor az nyugati terüle­teken különlegesen kedvező volt az idő a vadászatra. Mindez azonban nem vigasztal bennünket azért, hogy rövidesen búcsúznunk kell a bágyadt napsuga­raktól is és hamarosan reánk köszöntenek a téli sötét­ség napjai. Ezekben a napokban ismét a tavaszra vá­runk majd és a nyárra, amikor lágy alkonyatokon sé­tálhatunk a zölden ragyogó pázsit és az ezerszinü vi­rágok között. S az a tény, hogy örökösen várunk valami újra, tesz bennünket emberi lényekké, akik olykor boldog­talanok — és olykor boldogok is vagyunk. A FEKETE TOLDI Sonny Liston fölényes győzelme Floyd Pat­terson felett több szempontból érdekes. A szakér­tők már jóeleve Listonnak jósoltak győzelmet, de a nép Pattersonnal szimpa­tizált. Igaz, ő volt a világbajnok, de 25 fonttal könnyebb volt, a szakértők mindig félvállról ke­zelték és akárhányszor győzött, sohasem akarták elismerni, hogy igazi világbajnok, —- to­vábbá, kitérhetett volna veszé­lyes ellenfele elől, hiszen New Yorkban nem is adtak engedélyt a mérkőzésre, Liston büntetett előélete miatt. Szóval: nemes lélek, “underdog” szerep, bátorság, minden Pat­terson számára követelte a szimpátiát. De épp ezért érdemes lesz megfigyelni, hogyan fordul el tőle a nép rokonszenve és hogyan lesz a “huli­gán” Listonból hősideál. Mert az lesz belőle. AczAl B*no A népmesék hőse ugyanis furcsa figura. Gon­doljunk például achillesre, Homeros hősére. Kar­csú, lányos arcú fiatalember, talán nem is túlsá­gosan erős. (Ajax és Odisszeus voltak az erős fiuk az Illiászban. De van egy kiváló tulajdon­sága. Sebezhetetlen. Csak a sarkán van egy kis pont, ahol meg lehet sebezni, mert anyja, The­tis istennő, Achillest csecsemő korában a sarká­nál fogva mártotta a Styx alvilági folyó vizébe, ami sebezhetetlenné tette. Már most képzeljük el mai erkölcsi felfogá­sunkkal: mi dicsőség van abban, ha egy sebezhe­tetlen ember legyőzi a sebezhetőt? Az ember valósággal megkönnyebbedik, mikor Achillest hősi pályája végén valaki mérgezett nyillal sar­kon lövi. Úgy kell neki, elég embert vágott agyon minden kockázat n,élkül. Hasonlóan kétes értékű hős modern megíté­léssel Siegfried, a Nibelungenlied — a német hőseposz — főszereplője. Ő sárkányvérrel kente be magát, de kenés közben, egy falevél a háta kö­zepére esett és azon az egy ponton sebezhető maradt. A Nibelungenlied minden olvasója ször­­nyüködve olvassa, hogy Hagen, Siegfried ellen­fele, hátulról döfi le a hőst, azon az egy helyen, ahol sebezhető. Gyáva alak, — gondolja a hős­­imádó nép. — Ahelyett, hogy szépen engedte vol­na lemészárolni magát, hátulról támad .. . Igaz, hogy csak onnan támadhatott a siker némi kilá­tásával, de mégis . .. A magyar mesehős, Toldi, valamivel jobb. őt meg lehet sebezni, csak az az egy előnye van, hogy roppant erős. Senki meg sem közeliti. “Nem terem ma párja hetedhét országon,” — mondja a költő, Arany János, nagy szimpátiával. ____ Helyben vagyunk. Itt a fekete Toldi, Sonny Lis­ton. Bivalyereje van, több mint kétszáz font és még boxolni is tud. Tessék megbámulni! Szerintem igazságos, hogy alkalmat adtak ne­ki bebizonyitani: ő a világ legerősebb boxolója. Nem számit, hogy rablásért és egyebekért ült. Büntetését leülte és a bíróság nem függesztette fel boxolási jogát. Ez tehát rendben volna. De más kérdések van­nak. Patterson sem gyenge legény és szakértők szerint jobban boxol ,mint a fekete Toldi. Csak 25 fonttal könnyebb. De a szabály az, hogy aki 180 font, vagy nehezebb, az nehézsúlyú boxoló, akkor is, ha 300 font. Ám mint láttuk, az élet kifigu-KÉT CEMENT URNA TÖRTÉNETE Az iró képzelete csapongó sokszor óhatat­lan, hogy óvakodjék a túlzásoktól, ne túlozzon, ha elragadja lelkesedése. Viszont éppen ezzel a lel­kesedéssel köti le az olvasót, ra­gadja meg figyelmét, kelti fel érdeklődését a tárgy iránt, me­lyet eléje tár. Mivel azonban igaz történetet készülők elmon­dani, mely talán jelentéktelen­nek látszik de melyhez /hason­ló naponta esik meg bármelyi­künkkel ,szeretném telj ép őszi­­teséggel előadni, nem aizzal a célzattal, hogy mulattassak, csu­pán azért, hogy olvasóimnak al­kalmat adjak arra, hogy tapasztalataimból okul­­íassanak. Délelőtt tizenegy óra lehetett; a városba ké­szültem. S mivel csaknem elviselhetetlen volt a nőség, szokásom ellenére taxiért akartam tele­fonálni. Előbb azonban valami arra ösztönözött, hogy kimenjek a konyhába, amikoris erős kopog­tatást hallok a konyhaajtón. Senki sem jár be ezen a hátsó bejáraton és igy nem tudtam meg­érteni, ki lehet a váratlan látogató? Mikor kinyi­tom az ajtót, szegényesen öltözött középkorú asz­­szony állt ott két hatalmas cementurnát helyez­ve maga elé a földre. “Három dollárért adom mindkettőt” — mond­ta még lihegve az erőfeszítéstől ahogy felcipel­te ezt a nehéz súlyt, nagyon szeretném eladni, hogy ne kelljen tovább mennem ebben a hőség­ben. Érdeklődés nélkül néztem a két hatalmas ce­menttartót, csodálkozva, mi célból gyárthat va­laki ilyesmit, amire oly kevés embernek lehet szüksége. Temetőbe lenne való, de az uram sirja annyira tele van ültetve virággal, hogy oda nem férne, és nem is illene. A házban pedig igazán nem tudnám elhelyezni. Már be akartam csapni az ajtót ,-még élénken emlékezve arra a délelőt­­re mikor bizalmamat oly csúfosan kijátszotta három ember és megrabolt, amidőn az asszony könyörgésre fogta a dolgot: “Vegye meg a két urnát, szépen kérem! Ebből akarok ételt venni gyermekeimnek. Özvegvasz­­szony vagyok. Azzal tartom fenn magam, hogy ilyen cementmunkát végzek. Vegye meg. Az Is­ten nevére kérem, ne hagyjon üres kézzel elmen­ni .. .” Már nem haboztam tovább. Amint Isten nevét emlitette ,szinte repültem a szobába a három dol­lárért. Még néhány konzervet is adtam neki aján­dékba éhező gyermekei számára. Mikör már a taxiban robogtam a város felé, arra gondoltam, milyen ostoba is vagyok én! Ez az asszony bi­zonyára nem is olyan szegény, csak becsapott és nyakamba akasztott két ormotlan cement­edényt, melyre legkevésbbé sincs szükségem. Ké­sőbb azonban felködlött előttem a magyarázat. Valamennyien naponta, talán óránként próbá­nak vagyunk kitéve, hogy mily áldozatra va­gyunk hajlandók Istenért, embertársainkért. Az én feladatom az volt, hogy segítsek ezen az asz­­szonyon, aki Isten nevében fordult hozzám. Ez Dohnanyine Zachár Ilona KALANDOZÁS EURÓPÁBAN Klaxnár Gyula Montreux és Vevey között, Chaplin villájától nem messzire fekszik a “La Prérie” nevű jóko­ra majorság, amely elölről nézve mindenben meg­felel a környezet kívánalmai­nak: ápolt park, gondozott utak, virágok, — hanem az épület há­ta mögött különös kép fogadja a kíváncsiskodót. Egyre jobban kidomborodik a “La Prérie” ma­jorságjellege, mintha egy falusi urilak kellős közepébe pottyan­­tunk volna; ugyanakkor modern kórházépületet pillanthatunk meg ... A furcsa kettőség ma­gyarázata, hogy a “La Prérie” a megfiatalítás világhírű központja, Nihaus bé­csi származású orvos fellegvára. A majorság jel­legét a “La Prérie” saját, különleges tehenésze­te adja, a modern kórházban pedig a megfiala­­litó műtétet végzik el a sebészek. Nem olcsó mu­latság; úgy hallottam, hogy 15-30 ezer svájci frankba kerül, persze alkudni is lehet, sőt a kitű­nő Nihaus tanár a “szegényebb” pácienseknek már háromezerért is megteszi, hogy a saját, kü­lön alpesi tehenészetéből kiválasztja az alkalmas bor jut, amelynek mirigyeit aztán az elöregedett, gyengén, vagy egyáltalán nem funkcionáló miri­gyek helyére átülteti. A egész megfiatalitási el­járást gondos és hosszú vizsgálat előzi meg. Ni­haus tanár eredményeinek titka egy szóval el­árulható; az egészség. Azaz: csakis a makkegész­séges szervezet számára lehet visszaadni tiz, eset­leg tizenöt esztendőre a fiatalságot — vagy annak látszatát . . . Beteg szervezet nem képes a beléje plántált állati mirigyeket felhasználni és a mű­tét nemcsak, hogy nem segítene, hanem idő előtt megölné a fiatalságra vágyó pacienst. A visszanyert fiatalság, amelyről oly régen álmodik az emberiség, ha meg is valósul a “La Prérie’ ’műtőjében, nem csupa öröm és boldog­ság. Cserébe más örömöket kell feláldozni. A megfiatalított ember élete, amint újra átlépi — most már fiatalon és duzzadó erőben — Nihaus professzor kórházának küszöbét, gyökeresen meg­változik. Szakítani kell az itallal, a nikotinnal, szigorú diéta szerint kell ezentúl táplálkozni. Egy kis kávécska, gyümölcsszörpök, tej, korai lefek­vés, üvegházi élet, amire igen sokan nem vállal­koznának a feketét, vagy vörösbort szívesen szürcsöngető, a jó szivart kedvelő öregek közül — cserébe a borjumirigyekért. Ezek igy okos­kodhatnak: ha makkegészséges vagyok, alkalmas a megfiatalításra, azért vessem alá magam a mű­tétnek, hogy utána mindent megvonjak magam­tól? . . . Nem, szó sem lehet róla! . . . Szívesebben élek ráncosán, a magam kis duhajkodásai közepet­te. Igazán nem hiányzik nekem az a csekélység, ami a megfiatalítással jár. Az már csak a valóban fiataloknak jár . . . Beszélgettem egy alkalommal Nihaus proíesz­­szorral Lausanne-ban. Nem “csodadoktor” típus, hanem valami más, ami mostanában kezd kiala­kulni. A professzor a valódi tudós és a kitűnő üz­letember keveréke, nem a régimódi, gyámolta­lan elméleti ember, akit az ügyes pénzemberek kihasználtak, sem pedig tudás nélküli sarlatán; mégis mennyi harca volt a svájci orvosokkal, amig elismerték, és a különböző hatóságokkal, amig működését engedélyezték. Jellemző, hogy mindazt, amit elmondottam kezeléséről és az eredményekről ,tőle magától tudom, azt is, per­sze, ami nem kedvező a “La Prérire”. Nihaus professzor egyáltalán nem fél, hogy nem kap elegendő pacienst, inkább attól tart, hogy sok hires öreget, aki nála keresi a fiatalsá­gé'« \ t h Irta: ACZÉL BENŐ rázza a szabályokat. 25 font sulykülönbség két különböző fajtát jelent. Oroszlán nem vereked­het az elefánttal és a sportszabályok készítőinek tudomásul kell ezt venniök. Most itt állunk egy érdekes problémával szem­ben: mi lesz? Sportszakértők szerint senki sem kiváncsi arra, hogy Patterson és Liston hogyan csapnának össze másodszor. Ebben nincs üzlet és nincs sport. Honnan vesznek hát a fekete Tol­di számára egy Kinizsi Pált? Egy másik óriást, egy másik elefántot, aki boxolni tud? A két percig tartó küzdelem másik érdekessé­ge az, hogy nemcsak a boxoláshoz, hanem az üz­lethez is érteni kell. Pattersonnak volt egy ma­­nagere, aki pontosan tudta, hogyan lehet bo­nokéval és bajnokának pénzt keresni. Kiválasz­tott számára olyan ellenfelet, akiktől nem fél­tette. Ezeket, mint mondani szokás, “felépítette”, propagandával elhitette a boxsport iránt érdek­lődő emberekkel, hogy az illető komoly bajnok. Patterson ezeket sorra leteritette és bezsebelte a pénzeket. De a sport újságírók addig fene­­kedtek a managerre, amig Patterson bedőlt ne­kik és elhitte, hogy ő tudja legjobban, kikkel és mikor kell kiállnia. Önállóan kezdte sportjö­vő j ét irányítani és látjuk, milyen eredmény­nyel. Ha managere továbbra is teljhatalommal rendelkezett volna, Listonnak nem lett volna al­kalma megmutatni, mennyivel erősebb. Ez nem lett volna igazság, de Patterson ma is világbajnok volna. Többet ésszel, mint erővel és igy jár az, aki az erőt az ész elé engedi. De a nép nem a legokosabb ,hanem a legerősebb legényt tiszteli. Achillest, Siegfridet, Toldit. És most Listont. Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA vplt az én próbatételem. Hogy az asszony meg­érdemelte-e részvétemet vagy nem, az már az ő lelkiismeretét terheli, nem az enyémet. Be nem csapott, mert az urnák megértek többet is vala­kinek, aki hasznukat vehette. Az én próbatételem azonban éppen abban állott, hogy valakin azál­tal segítsek hogy megvásároljak valamit, amire a világon semmi szükségem nem volt. Másnap elmeséltem az esetet egyik barátnőm­nek, ki imakörünk tagja. Nagyon meglepődött — szinte zavartan kapkodott lélekzet után. Végülis szégyenkezve vallotta be: “Akár hiszed, akár nem, nálam is volt az asz­­szony a két urnával. Nekem is elmondta sírva ugyanazt a szomorú történetet. De bevallom, én elküldtem, mivel nem volt szükségem ilyesmire. Bizony nem adtam neki egyetlen fillért sem, csak becsaptam előtte az ajtót.” Később gondolkozni kezdtem és eszembe ju­tott, hogy mindig kerestem valami edényféíét, melyből a kertben fészkelő madaraim ihatnának. S ime a két urna erre nagyon megfelelőnek lát­szott! Kicipeltem a kertbe és amikor bokrok al­ján fel akarom az egyiket állítani, megdöbbenve fedezem fel, hogy a lefolyó csatorna, melyen az esővíz leszivárog, teljesen el van gyeppel és föld­del torlaszolva, azonnal ki kellett tisztittatni. Ha nem veszem észre idejében, az egész pincém beázott volna, sőt a falak is, nagyobb esőzések idején. így mentett meg felbecsülhetetlen kár­tól a két első percre hasznavehetetlennek látszó cementurna. A .Tó PÁS7TftH Irta: KLAMÁR GYULA (Becs) got, vissza kell utasítania .. . Hiszen ha csak az nézem, hány fejedelmi villa sorakozik egymá: mellett a tó partján Génitől Montreuxig, mái ezek lakóiból kitelnék a “La Prérie” forgalma S évente tucatjával érkeznek a környékre a; öregedő olaj-sejkek, dúsgazdag arab törzsfőnökök összeráncolt homloku családapák, akik hárem gondjaikat szeretnék megoldani a Nihaus-kórhá: falai között . .. Olyan szerencsém volt, hogy kalandomat tel jes eredménnyel zárhattam. Ugyanis sikerül olyan valakivel is találkoznom, aki maga sikerre átesett a mirigy-átültetésen, sőt azzal dicseked hét, hogy a legszebb bikaborju hormonjainak i tulajdonosa. Sajnos, csak később tudtam meg hogy az illető — egy világhírű művész édesapjí — átesett a nevezetes műtéten, már csak távo zása után, a házigazda indiszkréciója folytán. Ki lönben alaposabban szemügyre vettem volna. Ar ra viszont emlékszem hogy a nyolcvan felé járt öregur milyen friss mozgású, szellemes és fia talos férfi benyomását keltette. Kézfogása min egy birkózóbajnoké. Egész idő alatt vicceket me sélt es egyszer sem felejtette el a csattanót; élénl ellentétben volt vele zongoraművész fia, aki őre gén, fáradtan ült egy fotőjben és egyre azt is piételgette, hogy ha ő egyszer kipihenhetné ma gát, nem kellene egyik repülőgépről a másikr; szállni, fél életét idegen hotelszobákban tölteni, : másik fél életében, pedig ujjgyakorlatokat végez ni. Fiatal papája elkomorodva hallgatta, látszott hogy nem ért vele egvet. Utólag visszagondolvi rájuk, azt hiszem, inkább a fiút kellett volm megfiatalítani a papa helyett, akinek agilitása túlfűtöttsége, munkabírása, utazási kedve méj sírba viszi szegény fiút. Úgy látszik, Nihaus dók tor túl sok mirigyet adagolt —, elég lett volm a fele is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom