A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-09-28 / 39. szám

n. OLDAL Pünkösd után 16. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács, 14. fej. 1—11 Az időben, mikor Jézus szombati napon egyik főfarizeus házába ment enni, azok szemmel tárták őt. És íme, előtte vala egy vizkóros ember. És meg­szólalván, Jézus kérdé a törvénytudókat és a fari­zeusokat, mondván: Szabad-e szombaton gyógyíta­ni? Ezek pedig hallgattak. Akkor Jézus fogván amazt, meggyógyitá és elbocsátá. És szólván nekik, mondá: Ha valakinek közületek Szamara, vagy ökre kútba esik, nem huzza-e ki azt rögtön, szombat­­napon? És erre nem tudtak felelni neki. A hivatalo­saknak pedig példabeszédet monda, észrevevén, mi­ként válogatják az első üléseket, igy beszélvén hoz zájuk: Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az else helyre, nehogy ha nál,adnál előkelőbb ember volna meghiva, oda jővén az, aki téged és őt meghívta, azt mondja neked: Adj helyet ennek, s akkor szégyen­szemre az utolsó helyet kelljen elfoglalnod . . . Ha­nem mikor meghívnak, eredj, telepedj az utolsó hely­re, hogy mikor jövend, aki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom, menj feljebb. Akkor dicső­séged leszen az egész asztaltársaság előtt. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. SZENTBESZÉD Diogenes, a hires görög bölcs, aki azt tartotta,, hogy az ember annál függetlenebb, annál nagyobb, minél kevesebb szükséglete van és aki éppen ezért nem is házban, de csak hordókban lakott, egyszer — a monda szerint — sáros lábát Plátónak, a görögök egyik legnagyobb bölcselőjének szőnyegébe törölte, ezen szavakat mondván: “Plátó gőgjét taposom.” Mire, ugyancsak a monda szerint, Plátó nagyon oko­san és szellemesen igy vágott vissza: “Taposod, de még nagyobb gőggel.” Aki ugyanis más gőgjét tapossa, és azzal dicsek- i zik, azzal kérkedik, az még gőgösebb, mint akinek ül gőgjét tapossa. Aki valamelyik társaságban csak azért ül az ltolsó helyre, hogy azzal tüntessen, hogy észrevegyék is magasabbra vigyék, az látszólag, külsőleg aláza­tos ugyan, de valójában és belsőleg gőgös, mert csak hiúságból és feltűnésből teszi azt, amit tesz. Avagy aki például csak azért imádkozik, hogy az emberek lássák és dicsérjék, az valóban jobban szolgál ma­gának, mint az Istennek, az jobban imádja önmagát, nint az Istenét. Nem ilyen látszólagos ájtatosságot, nem ilyen külső alázatosságot követel tőlünk az Ur Jézus, mi­dőn a mai szent evangéliumban azt mondja: “és aki magát megalázza, felmagasztaltatik,” de igenis kö­vetel tőlünk tényleges ájtatosságot és belső alázatos­ságot. Azt követeli az Ur, hogy érezzünk bensőnk­ben, hogy tisztában legyünk azzal, hogy önmagunk­ban s önmagunktól semmik sem vagyunk, minde­nünk a jó Isten adománya, nincs okunk, nincsen jo­gunk semmire sem büszkének, gőgöseknek lennünk és akkor ha meg van a belső alázatosság, akkor meg lesz a külső alázatosság is . . . Akkor majd nem azt forgatjuk elménkben, hogy ennél is, meg annál is jobbak vagyunk, hanem azt, hogy semmik vagyunk, hogy mások nálunk sokkal jobbak és akkor majd nem keressük az első helyeket, nem versengünk, nem válogatunk, hanem leülünk, ahová épen jutunk s megelégszünk azzal, ami éppen van. Ez az egészségtelen verseny, amely tisztán em­beri tekintetre van építve, sajnos, épen olyan régi, mint amilyen régi maga az ember. Az elsőt Ádám kezdte meg és befejezni majd csak az utolsó Ádám fogja ... Az első Ádám gőgjében annyira ment, hogy mintegy versenyre kelt az Úristennel, olyanná akart János pápa rádióüzenetében közölte, hogy az Ecumenical Council foglalkozni fog a világ jelenlegi problémáival. A tanács a Szent Pé­ter bazilikában, november 11-én kezdi meg konferenciáját. A Jó PÁSZTOR A Satura C-l rakéta egyik része a Mississippin “utazik” Huntsville. Ala.-ból Cape Canaveral, Fla.-ba. Meg kell semmisíteni a kubai kommunista rendszert A kubai kommunista erők negsemmisitése egyre sürge­tőbb kérdéssé válik — mon­dotta egy magasrangu kato­nai személyiség, a- helyzet tlapos ismeretében. Ehhez tzonban az Egyesült Államok komoly erőfeszítésére van szükség. Kuba, amely naprol­­napra mind nagyobb támoga­tást kap a Szovjetuniótól, katonai problémává vált. Hogy ez a probléma milyen komoly, ezt Max S. Johnson nyugdíjas tábornok, az ame­rikai hadsereg egyik kollé­giumának volt parancsnoka, a kubai kérdés alapos ismerő­je, a következőkben világítot­ta meg: Most, hogy a szovjet való­sággal támaszpontjául hasz­nálja fel Kubát, ez a sziget egyre nagyobb fenyegetést je­lent a környező államok, és igy az Egyesült Államok ré­szére is. Ez a fenyegetés nem képletes; a szigetet a szovjet bombázó repülőgépek és ten­geralattjárók bázisává építet­ték ki. Ha ezt a “munkát to­vábbra is tétlenül szemléljük, eljöhet az a nap, amikor a 1 szovjet “technikusok” elindít­ják rakétáikat az Egyesült Államokban kijelölt célpon­tok felé. Kubában guerilla csapato­kat képeznek ki, amelyeknek az a feladata, hogy légiuton beszivárogjanak Latin-Ame­­rika különböző országaiba, és azokban romboló, bomlasztó, tevékenységet fejtsenek ki. Senki előtt nem lehet vitás, hogy a magát “védekező” fél­nek álcázott Kuba táma­dásra készülődik. A VÁRAKOZÁS ÁRA Most már nyilvánvaló az is, hogy az U. S. habozó, vára­kozó magatartása “nem volt kifizetődő”. A támogatás nél­kül kudarcba fulladt inváziós kísérlet következményeit most kezdi érezni a nyugati világ. Azóta Kuba fegyver­kezésének üteme megkétsze­­rőződött, a szigeten nukleá­ris fegyverraktárt rendeztek be. A további várakozás ezt­­azt ütemet fokozza. A szov­jet most — még idegen hajók bérbevételével is -— szinte éjjel-nappal szállítja a hadi­anyagot Castro rendszerének. Az Egyesült Államok, mely mindösze kilencven mérföld­­nyi távolságban van a mind­jobban megerősödő kommu­nista arzenáltól, az esemé­nyeket nem nézheti ölhetett kezekkel. A probléma meg­oldásának több módja lehet. Ezek közül alkalmazhatók a következők: 1. A tengeri és a légi blo­kád elrendelése. Az Egyesült Államoknak és szövetsége­seinek módja és joga van megakadályozni, hogy köz­vetlen közelében ellenséges akciók folyjanak. Ha ezzel kapcsolatos ellenállásba üt­köznénk, nem marad más hát­ra, mint a hadüzenet, amely legalizálná a kialakult hely­zetet. 2. Egy újabb invázió vég­rehajtása, amely azonban megfelelő erőkkel és megfe­lelő támogatással indulna meg; az inváziós hadsereg semmisítené meg azokat az ellenséges erőket, amelyek ma Kuba szigetén táboroz­nak Bizonyos, hogy a feladat nem könnyű, Kuba nagy szi­get, amely a szovjet és a kom­munista blokkhoz tartozó or­szágok is védelmeznek. Ezért a problémát nem lehet “fél­kézzel” megoldani. A kom­munista góc leküzdéséhez és megsemmisitéséhez a követ kező tények szükségesek: A partraszálló hadsereg­nek alaposan ismernie kell a terepet és megfelelő számú­nak kell lennie. A halmüve­­leteket olyan erőkkel kell tá­mogatni, a melyek révén a lehető legkisebb az ember­életben elszenvedhető vesz­teség. Éppen ezért a hadmű­veleteknek a lehető legrövi­debb idő alatt kell lefolyniok. Az Egyesült Államok ten­­gerészete elég erős ahhoz, hogy sikeresen tudja végre­hajtani a tengeri blokád so­rán rábízott feladatokat. Le­het, hogy a semleges országok kormányai is tiltakoznának egy ilyen blokád ellen, azt azonban az adott körülmé­nyek között nem lehet figye­lembe venni. Lehetőség van arra is, hogy a szovjet is megpróbálkozik zavarkeltés­sel, a jelek azonban arra mu­tatnak, hogy Kubáért nem fogja megkockáztatni egy vi­lágháború kitörését. A légi blokád végrehajtá­sa nehezebb feladat. Nem va­lószínű azonban, hogy a szov­jet áldozatok árán is hajlandó áttörni ezt a záróvonalat. A végső cél: megsemmisí­teni a Kubában lévő komrüu­­nista erőket. Ez a probléma egy évvel aránylag könnyen megoldható lett volna. Há­rom hadosztály katonasággal tökéletesen meg lehetett vol­­' na semmisíteni a Castró rendszert, ha a hadsereg lé­giuton megkapta volna a szükséges támogaást. A HELYZET MA Ma a helyzet lényegesen ] különbözik a korábbitól. Ku­bának most legalább 300,000 jólfegyverzett katonája van. Ezenkívül ott állomásozik egy meghatározhatatlan szá­mú nemzetközi brigád is, amelynek tagjait a szovjet és a szovjet blokkhoz tartozó kommunista államok hadse­regeiből rekrutálták. A ku­baiaknak manapság már többszáz szovjetgyártmányu tankjuk és legalább ezer ugyancsak szovjetgyártmá­nyu ágyújuk van; ezenkívül a legújabb tipusu radarkészü­lékekkel, hírközlő berendezé­sekei rendelkeznek. Nagyszá­mú jetgépük egy része raké­­taszállitásra is alkalmas. HAT HADOSZTÁLY A fentiek figyelembe véte­lével a kubai sikeres invázió­hoz lega lább 6 hadosztály ka­tonaságra van szükség, a megfelelő tengeri és légitá­mogatással. A hadműveletek során tartózkodni kellene a nukleáris fegyverek beveze­tésétől. A partraszállás két hadosztály katonának kelle­ne végrehajtani; e haderő mozdulatait előzetes légitá­madással kellene biztosítani, amelynek során meg kell semmisíteni a repülő és ra­­kéta-támaszyontokat s egyéb katonai központokat. Azután a hadseregnak -gyors mozdu­latokkal kell bevonulnia Havanába, hogy egycsa­­pással kiragadja a hatal­mat a kommunista vezetők kezéből. A hadműveletekkel párhu­zamosan légi utón szállított ejtőernyős csapatoknak kell megszállniok a hadifontossá­­gu pontokat, repülőtereket a hadiüzemek, táborok kör­nyékét. A légitámadások bá­zisaként fel kell használni a Guantanamo-i támaszpontot a többi berepülések támasz­pontja a közeli Florida lenne. Castro légihaderejét 200 MÍG gyártmányú gépre be­csülik. Ez a légihaderő tekin­télyes ellenállást igényel. Ép­pen ezért a tartalékoknak ál­landóan készenlétben kell államok, hogy szükség ese­tén beaavtkozzanak és gyors győzelmet csikarjanak ki. Nagyon kívánatos, hogy a harcokkal párhuzamosan a kubai belső guerillák is ak­cióba lépjneek. Ezek a csapa­■ tok hasznos feladatokat tud- 1 nak végrehajtani kisebb eso­■ portok rajtaütésszerű leküz­désében. , A megfelelően előkészített és végrehajtott hadművele­tek maximálisan néhány hé­ten belül megsemmisithet­­> nék Castro uralmát. A tisz­­• togatási hadműveletek ter­­; mészetesen hosszabb időt vennének igénybe. lenni, mint az Úristen. És az utolsó Ádámig minden pártütő Ádám versenyre kél az Istennel, amidőn gőg­jében félrelöki az Isten parancsait és lázadó gyanánt azt mondja Istennek: nem szolgálok Neked . . . Az természetes, hogy az első Ádám elbukott és azután arcának véres verejtékével kellett ennie a mindennapi kenyerét . . . Amint Szent Pál mondja: Legyetek egymás iránt jóságosak, könyörületesek, megbocsájtván egy­másnak, mint az Úristen is megbocsájtott nektek az Ur Jézus Krisztusban. Amen. A MAGAS VÉRNYOMÁS MEGELŐZÉSE ES GYÓGYÍTÁSA Mindabból, amit a magas vérnyomás hipertónia keletkezéséről tudunk, logikusan következik, hogy mi az elhárítására szolgáló teendő. Első és legfontosabb feladat: életmódunk helyes kialakítása. Hetényi Géza, a nemrég elhunyt világhírű belgyógyász állapította meg, hogy a magasvérnyomás-betegség legtöbb esetben nem igényel kezelést, a mindenáron való gyógyítás tu­datosítja a bajt és ezzel egyenesen ártalmassá válhat. A hipertóniás betegnek lassú élettempóra kell töreked­nie — írja Hetényi. A kezelés alapja gyakrabban beik­tatott pihenő, nyolcórás alvás, az elhízás elkerülése, mert ezzel talán elkerülhető a szívelégtelenség bekö­vetkezése és az érelmeszesedésből eredő szövődmények fellépése. Valóban nagyon sokan minden zavaró tünet nél­kül elviselik a magas vérnyomást és sohasem szorulnak gyógykezelésre. Számukra elsősorban ajánlatos a hét­végi pihenő a szabadban — távol a füstös várostól és zajtól. A szivet-lelket megnyugtató, zöldben eltöltött 1—2 órás séta —1 persze nem hegyek megmászásáról van szó! — frissít, üdít. A hipertóniás ember számára általában az is cél­szerűbb, ha évi szabadságát nem egyben tölti el. Fel­becsülhetetlen értékű az idegrendszer felfrissülése, az időnként megszakított munka és az uj környezetben el­töltött idő, esetleg csupán néhány nap is. A fáradékony­ság korai tünete a hipertóniának, a megelőzésben tehát különösen fontosak az ilyen pihenőnapok. Ha valamely betegség esetében indokolt az egyéni vonatkozások figyelembevétele, úgy a hipertóniára fo­kozottan vonatkozik ez a követelmény. Az egyik ember szeret magányosan pihenni, a másik inkább kedveli a társaságot, ahol jól kibeszélheti magát. A harmadiknak a zene vagy a film jelenti az igazi örömöt, kikapcsoló­dást. Az igazi kikapcsolódás azonban nem jelent tétlen­séget, hanem egy bizonyos fajta, de a megszokott, min­dennapi tevékenységtől eltérő aktivitást. “Az ép test­ben ép lélek” — okos megállapítást nyugodtan meg is fordíthatjuk: a lélek örömétől a test is erősebb és egész­ségesebb lesz, viszont a szorongó félelem nemcsak a lé­lek nyugalmát zavarja meg, hanem hatással van a tes­ti állapotra is, megbolygatja egyes szervek egészséges működését. A tartós, huzamosabb ideig tartó lelki-ideg­rendszeri müködészavarok később már különféle szervi elváltozásokhoz vezethetnek . Sokat vitatott problémája az orvos- tudománynak: az ideges emberek válnak-e hipertóniásokká, vagy a hi­pertónia követkeménye-e az idegesség. Mindkét nézet­ben van igazság. Annyi bizonyos, hogy a hipertónia el­sősorban az idegrendszer károsodásával függ össze és a beteget, vagy a hipertóniára hajlamos embert ennek megfelelően kell védeni, illetve gyógyítani. A hipertóniások sokszor a vérnyomás kisebb-na­­gyobb fokú emelkedésével reagálnak az olyan jelenték­telennek tűnő ingerekre is, amelyek másokban semmi­féle különösebb hatást nem váltanak ki. Akadnak olya­nok, akik indulataikat lenyelik, azok nem vezetődnek le, s a belső feszültség méginkább fokozódik. Hipertó­niás hajlam esetén ez az egyén szempontjából csak súlyosbítja a helyzetet. A vérnyomásemelkedések kezeiben mulóak, ideig­lenesek, nem tartósak. Ha a környezet vagy az orvos kellő időben felfigyel, akkor a betegség kifejlődése sok esetben megelőzhető. Hogy ilyenkor mi a teendő — az ismét csak az adott konkrét helyzettől függ. Egyik eset­ben a foglalkozás, a munkakör megváltoztatásával, más­kor testi-lelki pihentetésekkel és az életmód észszerű módosításával érhető el cél. Ami a diétát illeti, kétségtelen, hogy a sóban sze­gény étrend kedvezően befolyásolja a vérnyomást. Óvakodnunk kell az elhízástól, mert a hipertónia szövődményei számára ez teremti meg a talajt. Az ér­elmeszesedés és szívelégtelenség a kövér hipertóniást fokozottabb mértékben fenyegeti. Mindenképpen jobb, ha a szívnek kisebb terhet kell mozgásba hoznia. A so­ványság a munkaképességet és az életkor határát fel­tétlenül kedvezően befolyásolja. Helyes, ha elkerüljük a disznózsírt, a zsíros húso­kat, a szalonnát, a vajat, a zsíros sajtokat, stb. Ehelyett inkább növényi olajokkal főzzünk sovány húsféléket, továbbá gyümölcsöket, főzelékeket, salátákat fogyasz­­szunk. Meg kell említenünk, hogy például a burgonya és egyes gyümölcsféleségek szorgalmazása vitamintar­talmuk mellett azért is lényeges része az étrendnek, mert bőven tartalmaznak káliumsókat, amelyek a szív­izom és általában az izmok anyagcseréje szempontjá­ból fontosak. A sóbevitel csökkentésére és a szervezet kálium­­tartalmaának növelésére igen hasznos módszer a heti egy-két alkalommal — orvosi ellenőrzéssel — tartott gyümölcsnap. Ilyenkor a beteg csak különféle gyümöl­csöket, gyümölcsleveket fogyaszt. A hipertóniás számára a dohányzás határozottan káros. A nikotin a vegetativ idegrendszerre kifejtett ha­tásával fokozza a vérnyomást és idővel az ér elme­­szesedésére vezet. Különösen súlyosan ártalmas a szi­vet tápláló koszorús erekre. Nem kétséges, hogy nagyobb mennyiségű szeszes ital feltétlenül ártalmas. A fekete kávé és tea, ha mér- Jtékletesen élünk vele, nem káros. | j RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom