A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-08-17 / 33. szám
LIK OLDAU A Só PÁSZTOR Egy yankee úttörő kalandja tizennyolc indián harcossal Az amerikai úttörők egyik legérdekesebb alakja Daniel j Boone. Erős, szívós természetű ember volt, aki nemcsak a maga árnyékától nem ijedt meg, hanem komoly veszedelmektől sem. 1777-ben, mint úttörő, elvetődött az Ohio folyó partjára. El volt látva a szükséges felszereléssel, sátrat épített magának, vadra lőtt, halat fogott. Charleston Bar közelében megpihent +s a legközelebbi napokat halászattal akarta Öltöttem. Persze csak apró halakra számított, amilyenek az Ohio folyóban Úszkáltak s micsoda meglepetés ^érté^ámikor? halászás közben egy hatalmas halra bukkant. A következő pillanatban orditozást, sivitást és idegenszerü' hangokat hallott a háta mögött s alighogy megfordult, 18 indián állt vele szemben. Shawnee indiánok ijesztettek rá. De Daniel Boone ember volt a talpán, nem szállt inába a bátorsága. Az indiánok vagy fél mérföldnyi távolságra voltak tőle s a hangjukból s jeleikből követ-, keztetve azon tanácskoztak, hogy miként kerítsék meg élve a fehér embert. Azzal ők már, a tapasztalataik alapján, tisztában voltak, hogy a fehér embernek olyan fegyvere szokott lenni, amely könnyen végez az életükkel; azért igyekeztek, óvatosak lenni. Viszont Daniel Boone tudta, hogy az indiánok olyan ügyesen bánnak a nyíllal, hogy azzal neki feltétlenül számolnia kell, Sajátságos párbeszéd, jelképes, indult meg a fehér ember és az indiánok között. Az egyik indián egy madarat lőtt le a legközelebbi fáról. Azt felemelte, aí levegőbe hajította, úgy hogy Daniel Boone lássa s ez a jel azt jelentette, hogy ők két megbízottat akarnak küldeni hozzá tárgyalás végett. Daniel Boone tudta, hogy az ilyen “fegyverszünet” ellen az indiánok semmi körülmények között sem vétenek, azért hallgatott a jelükre. De egyhamar gondoskodott arról is, hogy a halat beszorítsa a hálójába s kicipelje a partra. Köz» ben az indiánok türelemmel nézték, hogy mit csinál. Amikor befejezte a munkáját, fehér zsekkendőt lobogtatott, ami annak volt a jele, hogy hajlandó a két megbízottat fogadni. Azok át is mentek hozzá. Daniel Boone az amerikai tapasztalatéi alatt már elsajátított némi indián szót s ezzel a szókincsével,olyan ügyesen rendelkezett, hogy a két indián meg tudta érteni.-— Mit akartok? — kérdezte tőlük. — A halat. — A hal az enyém. — De mégis akarjuk. — Miért akarjátok? — Mert mi többen vagyunk mint te! — Ez még nem jelenti azt, hogy el is tudjátok venni tőlem. /, — Rád támadunk titokban s úgy vesszük el s téged mégölünk. — Aki titokban támad, az gyáva. S ez nem volna méltó hozzátok! Ez a hivatkozás az indiánok bátorságára, úgy látszott, tetszett az utóbbiaknak. — Mit kérsz a halért? — kérdezték. — Nem adom el. — Akkor el fogjuk venni. Téged pedig meg fogunk Ölni. Daniel Boone a puskájához nyult. — Ariiig ezt velem látjátok — mondta egykedvűen, — addig nem mertek hozzám közeledni. A két indián eredménytelenül visszatért a társaihoz. A puskától jobban megijednek, mint az embertől. Alkonyodott. Az indiánok nem mozogtak. Daniel Boone füttyentett az erdőben kódorgó juhászkutyájának s habár tudta, hogy az éjszakát nem töltheti el alva, bízva' a kutyája szimatjában, arra számított, hogy esetleg mégis pihenhet kissé. A bokrokon keresztül látta a fáklyafény mellett elhelyezkedett indiánok árnyékát, akik kétségtelenül arra számítottak, hogy majd éjjel meglepetésszerűen rá-Olga Duncan meggyilkolásáért aug. 8-án bűnhődött két gyilkosa: Luis Moya (bal) és Augustine Baldonado A két felbérelt gyilkos gázkamrában fejezte be életét. támadnak s úgy kerítik meg a nagy halat s a tulajdonosát is. Az éjféli órákban morajlást hallott, mely egyre közelebb ért. Nesztelenül igyekeztek előre az indiánok, de közeledésüket mégis hallani lehetett. Közben óvatosan, mintegy figyelmeztetésképpen, imitt-amott vakkantott a juhászkutya. DanielBoonenak hirtelen eszébe jutott, hogy ennek a 18 indiánnak talán mégis sikerül végeznie vele s habár ötven éves volt s már jó sokat látott és tapasztalt az életben, egyhamar mégsem akart elpatkolni. Mit tegyen? — tette fel saját maga előtt a kérdést s a következő pillanatban mentő ötlete támadt. Be fogja csapni az indiánokat s igy kétségtelenül vagy elmenekülhet tőlük vagy pedig megszabadulhat tőlük. Azt tudta, hogy az indiánok furfangosak s neki ennélfogva még furfangosabbnak kell lennie. Attól tartott azonban, hogy ha a terve sikerül is, a halat esetleg ott kell hagynia. Erre pedig nem volt hajlandó. Még az esti csendben megölte a halat, begyömöszölte a hálójába s aztán hozzáfogott terve keresztülviteléhez. Belelőtt a levegőbe, az indiánok irányába s abban reménykedett, hogy azok a lövést valami közeledő fehér csapatnak fogják tulajdonítani. A mozgás megerősödött. A lövést megismételte. A mozgás még jobban megerősödött. Úgy látszik, mégsem ülnek fel neki. Mit tegyen? Egy újabb ötlet: felgyújtani a száraz gályákat a közvetlen közelben. Egyszerre égni kezdtek a bokrok és a fák közvetlen környezetében. Hirtelen hatalmas ordítást hallott. Látta, hogy az indiánok egy helyben maradnak, tisztán látta alakjaikat, sőt az arckifejezésüket is. Nem mozdultak. Halálos félelem fejeződött ki az arcukon. Mi történt velük? Mitől ijedtek meg? Egyszerre észrevette, hogy magasba emelik a karjukat,. Daniel Boone is a magasba nézett. Fekete felhők tornyosultak az égen. S akkor eszébe, jutott, hogy a Shawnee indiánok babonája az, hogy viharban védtelenek. Akkor az összes erő, amely bennük van, elszáll tőlük a felhőkbe. Ez a félelem persze kapóra jött Dánielnek. Miközben a gályák ropogtak, recsegtek és a fák égtek, az indiánok lassan-lassan visszavonultak. Hallotta, amint az egyik indián elkiáltotta magát: — A hurrikánt a fehér ember hozta. — Csakugyan én hoztam — ordította vissza Daniel Boone. — Az én istenem erősebb a ti isteneteiknél. — Jön a vihar, — ordította az egyik indián. S az indiánok kezdtek visszavonulni, négykézláb másztak, hogy mennél közelebb legyenek a földhöz s mennél távolabb a felhőktől. Közben a szél erősebben kezdett fújni. A vihar, amely az indiánokat megszalajtotta, csakugyan kitört. Törte zúzta a fákat s amellett élesztette a tüzet. Reggelre az egész erdő elégett. Daniel Boone ezután még harminc évig élt. De élete legérdekesebb épizódjának az indiánokkal való találkozást tartotta s az életmentő érdőégést. — Vagy az Isten vagy az ördög segített meg, de valaki a kettő közül, az bizonyos, —- mondta sokszor Dániel Boone. AMIKOR A BONCOLÁS BŰN VOLT Amikor Andreas Vesalius flamand szülővárosából jó két egyházi átokkal sújtotta azokat, akik emberi testet merészeltek boncolni. Vesalius két évtizeden át bátran szembeszállt minden előítélettel, végül mégis vereséget szenvedett az egyenlőtlen küzdelemben . . . Vesalius egész örökségét, mindazt, amit elődeitől tanulhatott, a tilalmak béklyói jellemezték. Bármenynyire különbözött a zsidó, vagy a keresztény vallás a buddhizmustól, az egyiptomi a mohamedántól — valamennyi bűnnek bélyegezte a boncolást. Például a nagykulturáju kínai nép 5000 esztendős gyógyszerkönyveket mutathat fel. 3000 évvel ezelőtt alkalmaztak Kínában bedörzsöléses oltást a himlő ellen, hirdették a diéta, a masszázs, a napfény, a torna gyógyító hatását. Csak éppen nem boncoltak, tehát fogalmuk sem lehetett az emberi test felépítéséről, szerveink működéséről és kölcsönhatásáról. Nem boncoltak, mert úgy vélték, hogy a halott csak akkor térhet meg őseihez, ha teteme sértetlen . . .A kereszténység mitsem tudott a kínai kultúráról, mégis ugyanilyen hiedelem alapján tiltotta a boncolást. Görögország és Róma viszonylag felvilágosult korszakaiban sem küzdötte le ezt a távoli földrészekre és hosszú évezredekre kiterjedő szellemet. Galenus, a sok tekintetben kiváló római orvos is csak majmokat és sertéseket boncolt, s amit látott, azt átvonatkoztatta az emberre. Már a 14. században előfordult, hogy kivégzett gonosztevők testét átadták az egyetemek bonctani intézetének. Mondini bolognai professzornak igy alkalma volt 10 év alatt összesen 3 hullát tanulmányozni! Az egyház efölött szemet hunyt, az uralkodók pedig később vetélkedtek, hogy melyikük segíti jobban az őrség, éppen olyan fontos követélmény a műveltség.? .0 a bárjába csak oly hölgyeket vesz fel, akik legalább négy osztály középiskolát végeztek és sikerrel letették az egyetemi felvételi vizsgát. Hogy mire jó á bárban a műveltség, a tanültság ? Azért, mondja Mr. Tan* mert csak okos, művelt lány tudja az italtól ködösített elmékből a rossz gondolatokat elűzni. A vendégnek, akinek rossz gondolatai vannak, éjfél után át kell mennie (ha még tud járni) a közeli Johore Rahru városba, ahol még nem uralkodik a tiszta erkölcs és a műveltség. Ezt az 5éves kisfiút apja — egy olasz cipész — az Egyesült Államokba hozta, abban a reményben, hogy a fiúcska itt visszanyerheti szemevilágát. Nunzio d’Ambrosio kutyáját simogatja, mielőtt hazautazik, még mindig vakon. MŰVELT BÁRHÖLGYEK SINGAPORE. — A matróznak akad szerető minden kikötővárosban és amelyiknak talán itt vagy ott nem akadt, annak mindig egészen biztosan horogra akadt egy Cápák és farkasok RÓMA. — Az II Tempo napilap, mint valamennyi olasz nem-kommunista lap, rokonszenves cikkeket közöl Jackie Kennedy és Caroline riviérai vakációj áról. V ezércikkezik arról, hogy hamis az a két hét előtt elterjesztett hir, hogy Ravello partja közelében cápák leselkednek a fürdőzőkre. Tény az, hogy Ravello tájékán cápák még sohasem élveztek emberhúst. Mégis figyelmeztetni kell Signore Kennedyt egy veszedelemre, egy másik veszedelemre. Ravelloban, mint mindenütt Olaszországban, nagy számban vannak a szép nők hódolói, olyanfajta férfiak, akiket Amerikában farkasoknak neveznek. Ezektől óvi kell Jackiet, mert ezek sokszor nem tudnak mértéket tartani hódolatuk kifejezésénél. szép lány Singapore városában, az ázsiai hölgyi paradicsomban. így szólt a nóta mostanáig, de most uj idők hűvös szele lengi át a singaporei bárokat. Most csak művelt bárhölgyeket vesznek fel Singaporeban és a vendégeknek finom ital mellett csak szellemes csevegést szolgálnak fel. Amikor éjfélkor a bárok becsuknak, a bárhölgyeknek haza kell menniök, matrózkaland kizárva. AZ erkölcsrendészet detektivjei szigorúan őrködnek azon, hogy a müveit bárhölgyek ne túlórázzanak áz italozástól szerelémittassá lett vendégekkel. A nagy változásnak oka az, hogy Singapore halad a kornál,, vap. több. mint elég iskola és van több mint elég iskolát végzett lány, mint irodai és; egyéb állás. Így hát középiskola után ’ sok lány bárban keres és talál megélhetést, mint pinoérlány, vagy vendégfogadó hölgy. Azt mondja H. L. Tan, az egyik hires Singapore! bár tulajdonosa, hogy bárhölgyek felvételénél ma már nem egyedüli képesítés a szépvostan fejlődését. 8-ik Henrik nagylelkűsége évente 8 bűnös holttestét engedte át a tudománynak. A boncolások nyilvános látványosságok voltak, a laikusok néhol belépődíjat is fizettek. A professzor magas emelvényen ült, hermelinpalástban, fején csúcsos kalappal. S amikor segéde a nézők elé tart egy testrészt, a professzor felolvassa a megfelelő passzust — Galenus müvéből. A római orvos azt irta például, ho^y az emberi lábszárcsont görbe. Mindenki látta, hogy egyenes. A professzor hidegvérrel kijelentette: az emberi láb Galenus kora óta kiegyenesedett, megváltozott, mégpedig a nadrágviselés következtében. Megváltozott azóta. — ezt mondták mindenre, ami másképp volt a valóságban, mint a könyvben. Galenus tekintélyén tehát nem eshetett csorba ... A flamand Vesalius szétzúzta ezt a római bálványt. Vakmerő és veszélyes módszerekkel szerezte meg a bizonyosságot: lepénzelte a párisi hóhért, a temetőből lopatott el holttesteket, s ezeket lakásán boncolta, tanulmányozta ... Az igazság, a megismerés vágya vezette, s Leonardo da Vinci szép szavai vezérelték: “Minden tudomány és művészet egy anyának: a tapasztalásnak gyermeke.’ ’ Huszonhárom éves korában — mint páduai professzor — megírta hétkötetes korszakalkotó müvét: “Az emberi test szerkezetéről.”. A könyv izgalomba sodorta a tudományos világot, de a tudatlanokat is. Szenvedélyes viták lobbantak fel Európa minden egyetemén. Sokan örültek, hogy végre valaki megmondta az igazságot, mások viszont eretnekségről, istenkáromlásról beszéltek. Mégis győzött. Az ő könyvét tanították az egyetemeken, s V. Károly, majd II. Fülöp császár udvari orvosa lett. Dicsősége tetőpontján mégis az inkviciós kezére került. Egykori párisi tanára, Sylvius emelt vádat ellene. Máglyahalálra Ítélték a kor legnagyobb orvosi lángelméjét, aki éppen a vérkeringés titkának felderítésén és a kórbonctan megalapozásán fáradozott. II. Fülöp kegyelme a kinhalál helyett szentföldi zarándoklatot rótt a bűnösre. Jeruzsálemből visszatérve, hajótörést szenvedett és Zante görög szigeten, 51 éves korában, meghalt. AZ ÉLET EGY NAGY ALMODAS... NEW YORK. N. V. — Egy millió háromszáz ezer dollár. Mennyi pénz! Még- ha pár kebelbaráttal osztozkodni is kell, lesz sok, marad sok ... Mint újságolvasók tudják, Alan Pomeranz volt a főszereplő a Bache & Co. new yörki tőzsdebizományos cég irodájában júniusban történt szenzációs részvénylopási afférben. Alan Pomeranz a szövetségi fogházban várja sorsa rosszrafordulását; m,ajd később megtudjuk, mit hozott számára a nagy álmodás, a sokmilliós álom. Most másról szól a nóta, Alan Pomeranz 27 éves, csinos, zöldszemü feleségéről, akinek három gyermeke van és — semnii pénze sincs. Washington Heights városrész egyik bárjában este Frank Gonzalest megszólította egy csinos zöldszemüfiatal hölgy, csábító aj árilatot tett neki és mindjárt közölte a feltételeket: 50 dollár lefizetés, másik 50 dollár a bucsuzkodásnál. Frank Gonzales ráállt a vásárra, együtt elmentek a hölgy lakására. Ott a vendég meglepetéssel látta, hogy három kis gyermek és egy babysitter tartózkodott a lakásban. Kedves családi otthon... A hölgy kiment a konyhába, hogy szendvicset készítsen vendége részére. A vendég követte a konyhába s ott azt mondta neki: “Mrs. Francine Pomeranz, én detektív vagyok, maga pedig letartóztatásban van”. Óh! . .. “A gyermekeimért mindenre képes vagyok”, — mondta dacosan Mrs. Francine. De azután, a női fogház cellájában, egy szót sem szólt, hisztérikusan sikoltozott. EGY ÓRAI VÁMMENTESSÉG BECS. — Az osztrák-olasz Brenner-hágó határállomáson az osztrák vámvizsgálat lelassult, a vámtisztek szabotáltak, mert a kormány megtagadta a követelt fizetésemeléseket. Öt óra hosszat alig pár vámvizsgálatot folytattak le s eközben 15 mérföld hoszszuságban szorosan egymás mögött rengeteg autó sorakozott. Végül az Olaszországba igyekvő turisták türelme elfogyott, a vámhivatal lerombolásával fenyegetőztek. Erre a vámtisztek felvontás a sorompót és egy óra hosszat vámvizsgálat nélkül vonultak át olasz területre a turisták autói. TERJESSZE LAPUNKAT!
