A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-10-26 / 43. szám

2. OLD AE A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERDJ Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított* Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 173« EAST 22nd STkEET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: . SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ............................ $8.000ne Year .......................... $8.00 Fél évre .............................. $5.00 Half Year .......................... $5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio A "ZARÁNDOKÚT” ÉS A KOMMUNISTA RÁDIÓ A Szabad Európa Rádió magyarországi hírszolgá­latában találtuk ezt a kis hiradást: "Az Amerikai Magyar Református Szö­vetség szervezésében száz főnyi csoport látogatott haza a napokban. A csoporttal érkezett számos egyházi vezető személyi­ség, közöttük Kecskeméthy József, Nagy Lajos, Pál Gyula lelkészek és mások — jelentette a Budapesti Rádió szept. 28-án". Hadd szolgáljon ez a rövid hiradás, amelyhez nem kell, kommentár, válaszul a Református Egyesület el­nökének nyilatkozatára, amelyben többek között azt állitja, hogy a zarándokuttal kapcsolatban irt két ve­zércikkünk hemzseg a valótlanságtól, mert — mini mondja, — ők nem szerveztek hazautazást. A budapesti rádió és a Free Europe híradása alap­ján, olvasóinkra bizzuk annak megítélését, hogy a mi két vezércikkünk, vagy az elnök ur nyilatkozata hem­­zseg-e a valótlanságtól? Egyébként, még visszatérünk a nyilatkozat már kitételeire, amelyek éles ellentétben állanak az elnök ur évekkel ezelőtti, velünk szemben tanúsított maga­tartásával, amikor személyileg is egészen intim “üz­leti” kapcsolatban volt a napilapokkal és azok tulaj­donosával. Először azonban meg akarjuk várni a hivataloí óhazai beszámolókat arról: miképpen fogadták az Ame­rikai Magyar Református Egyesület zarándokutasail és Kecskeméthy József titkár urat a magyarország: szovjet paradicsomban? Egy még megerősítésre váró hiradás szerint a kommunista kormány idegenforgalmi osztálya, az IBUSZ, már a magyar határnál várta és ünnepélyesen fogadta Kecskeméthy Józseféket. DRÁMAI ÓRÁK A TENGEREN Senki sem tagadhatja, hogy amióta Kennedy el­nök a Kuba elleni zárlatot életbeléptette és elrendelte, válságos feszültségben él az Egyesült Államok népe. A második világháború befejezése óta gyakran állot­tunk közel a harmadik megkezdéséhez, sohasem állot­tunk azonban olyan közel, mint ezekben az órákban és ezekben a napokban. A tengeren amerikai hajók állanak készenlétben, hogy a Kubának szállítandó támadó fegyverek kirako­dását megakadályozzák és a hajókat, ha kell, erőszak­kal is, visszafordulásra birják. Az Organization of American States Kennedy fel­hívása értelmében tanácskozásra készen áll. Az ügy rövidesen az Egyesült Nemzetek Szervezetének biz­tonsági tanácsa elé kerül. Az amerikai elnök és az al­­elnök beszüntették politikai kampány-körutjukat. Min­den eltörpül a Szovjetunió uj háborús fenyegetése mel­lett. Fájdalmas elhatározás volt ez az Egyesült Álla­mok részéről. Senki sem kételkedhetik azonban Mr. Kennedy TV és rádióüzenete ennek a mondatának igaz­ságában: — A legveszélyesebb volna — semmit sem ten­nünk. Az amerikai nép egységesen támogatja elnökének erélyes és indokolt lépését, amelynek célja: Amerika, a nyugati félteke és a világ békéjének és biztonságának megőrzése. A CSODÁLATOS BOMBA Morton már éppen indulni készült, amikor a ás vendéglő ajtajában megjelent Bili. Egyene­­en hozzá sietett, széket rántott maga alá és le­ült. Szemei különös tűzben ég­tek. — Mi van veled öregem? Lá­zas vagy? — kérdezte Morton. —7 Igen — suttogta rekedten — lázas vagyok, de nem vagyok beteg. Azaz, beteg vagyok, de nem vagyok lázas, illetve . . . Morton szó nélkül töltött ré­szére egy pohárka whiskyt; Bili remegő újakkal emelte szájá­hoz a poharat, egy hajtásra ki­itta, aztán hátradőlt a székében ,elégedetten, mint aki feladata első részét ezzel végrehajtotta. — Idefigyelj öregem — kezdte pillanatnyi szünet után — óriási találmányom van! Ilyen még nem volt az emberiség történelmében. Ez a találmány egy csapásra meg fogja váltani a vi­lágot. — Gyerünk, gyerünk sürgette Morton — a bevezetéseket hagyd el. Mit találtál fel? A böl­csek kövét? Az örökmozgót? Az örökké égő vil­lanykörtét, vagy valami hatásos szert a részeg­ség ellen? — Ne tréfálj suttogta Bili •— ez komoly do­log. Feltaláltam az örökbékét. Idenézz! Ezzel aktatáskájába nyúlt és elővett egy al­­malaku, gömbölyű tárgyat és óvatosan az asz­talra helyezte. — Mi ez? Labda? — Pszt — intette csöndre Bili — nem labda, hanem — bomba. Morton szemei tágranyiltak. — Bomba? És ezzel akarod biztosítani az örök­­'oékét? — Ezzel. Ez ugyanis nem közönséges bomba. Nincs benne haláltokozó robbanóanyag, hanem egy vegyszer — ez az én találmányom — amely az egymással szembenálló feleket azonnal ki­­békiti. Olyan különös idegnyugtató szer van be­ne, amely lecsillapítja a legdühösebb farkasokat is. Érted már? — Értem. És mi a véleményed róla? — Az, hogy marhaság' az egész. Egyszóval, nem hiszel nekem? Bármennyire fájdalmas is a szemedbe mon­danom a nyers igazságot, nem tagadom, hogy ezt a bombát az agyalágyultság egyik legszebb pél­dányának tartom és . . . — Úgy — mondta élesen Bili — hát akkor bizonyítani fogok. Várjunk addig, amig két em­ber össze nem vész ... Ez itt nem szokatlan dolog. Nem is kellett sokáig várniuk. A söntéspult elé két ember telepedett le, két marconaképü, alvi­lági alak. Mindaketten ugyanazt az italt kér­ték a csapostól. A csapos hozott egy pohárral, és letette az egyik dagadt óriás elé. — Én kértem először mordult fel a másik, egy laposorru, ferdeszáju, csupaizom férfi. Várj a sorodra. — No pofázz, mert kiváglak, te malészáju — horkant fel az óriás. — Te, engem? Te csibész, apagyilkos, Te íel­­fuvalkodott. vaddisznó! — Sértegetni mersz, te briganti? — ordítot­ta a másik. Ne várj csak . . . ! Felemelte hatalmas öklét, hogy lesújtson a ferdeszájura. De az hátraugrott és vigyázzállás­ban várta a támadást. A feszültség fehérizzásig fokozódott. A csapos is kilépett a pult mögül, egy nagy bottal a kezében, a vendégek hátrahu­­zodtak. Ebben a vészt jósló pillanatban Bili megragad­ta a bombát és mielőtt a két alvilági alak egymás­nak ronthatott volna, közéjük vágta. Kis füst szállt fel és valami kellemes illat kezdett ter­jengem a helyiségben. A két gyilkos-jelölt hátra­fordult, hogy megnézze: ki követte el ezt az il­letlenséget. Ki merészelt beleavatkozni az ő szi­gorú magánügyükbe? Morton felugrott és azt nézte, hogyan juthat­na el sértetlenül a kijáratig? Erre azonban már nem került sor. Az óriás ugyanis leengedte ök-SZERÉNY KÉRÉS Egy kis községben a plébános már régóta bo­­szankodott azon, hogy valahányszor felnyitotta a templomi perselyt, legalább 15-20 gombot ta­lált a krajcárok és hatosok között. Törte a fejét, hogy milyen tapintatos módon róhatna meg ezért vicces kedvű és fukar híveit az eklézsiá­nak. Végre azt a formát választotta, hogyá a vasár­napi szentbeszéd után igy szólott híveinek a szó­székről: — Kedves báránykaim, még valamire kérlek bernieteket. Arra, hogy necsak gombokat dobja­tok mindig a perselybe, de néha tüt és cér­nát is. Varkonyi Andor KÖZELEDIK A VILÁG VÉGE? Billy Graham, a hires evangélista szerint alig­­lanem elérkeztünk az utolsó esztendőkhöz. Er­­e vall az a töméntelen sötét viharfelleg, mely körülöttünk tornyosul, rettegéssel töltve el lel­künket ,és erre vall az a körül­mény, hogy egyik csoda követi a másikat — egyre többen szá­molnak be látomásokról, álmok­ról, égi jelekről — mintha Isten egyre jobban le akarna nyúlni felénk, éreztetve hatalmát és ugyanakkor megerősítve ben­nünket abban a hitben, hogy nem vagyunk egyedül, mert a Gondviselés őrködik felettünk. Mindenfelé imakörök alakul­nak, melyek nincsenek megszervezve csupán ösztönösen tömörülnek egybe, egymáshoz búj­va, mint a megriasztott nyáj, hogy imával for­duljanak az Egek urához, kinek akaratától függ a világ sorsa. Egyházak ébrednek rá, hogy nem dogmák az irányadók, de az a krisztusi szere­tet. melyet Pál apóstól oly fennen hirdetett és mely ledönt minden válaszfalat, egyesítve azo­kat, kik Istenben hisznek. Szerintem annak, hogy egymással megférhes­sünk .alapfeltétele az alázat. Hogy ne csak más szemében lássuk meg a szálkát, mig saját sze­münkben képtelenek vagyunk meglátni a geren­dát. Hányszor próbáljuk kereszténység őrve alatt széjjelrombolni mások hitét mint a bárány­bőrbe bujtatott farkasok — nem is gondolva rá, hogy egy lelket feldúlni egyenlő a gyilkossággal. Hány levelet kaptam első cikkeim Írásakor ol­vasóktól, kik kötetekre menő oldalakon igyekez­tek meggyőzni arról, hogy tévedésben vagyok, ha azt képzelem, hogy van tulvilági élet! A kor­látlan szeretetet hirdető Jézus Krisztus nevében igyekeztek felvilágosítani arról, hogy soha sem fogom férjemet viszontlátni, mert aki meghalt, az ott porlad a földben. Nincs feltámadás. Nincs semmi. A sir a vég. Vannak különféle szekták tagjai, kik — a kereszt jegyében — házról házra járnak, effajta tanokat terjesztve, hogy széjjel­rombolják azok hitét, akik nincsenek rendíthe­tetlenül meggyőződve az igazságról. Még idéznek isa Bibliából, mert sajnos, a Szentirást még a Sátán is ki tudja forgatni és ugyanakkor meg­feledkeznek Krisztus szavairól, melyek mind­egyike a tulvilági életen alapul. Csak sajnálni tu­dom ezeket a szerencsétleneket, kik idejüket és buzgalmukat ily méltatlan cél szolgálatában vesztegetik el és tökéletesen megfeledkeznek ar­ról, mi a jóság és a szeretet. Az effajta keresztények láttára méltán mond­ják a mohamedánok, hogy a keresztény hit na-Dohnányine Zactiar Ilona gyón szép, csak az a baj, hogy a keresztények már régen nem hisznek benne. Ha a muezzin reg­gelenként imára hívja a lakosságot, és szózata felhangzik: “Egy az Isten a Mohammed az Ő prófétája’”, önkéntelenül arra gondolok, miért nem követjük az ő példájukat, miért nem fordu­lunk mi is a Mindenhatóhoz, nem vallás .szekta, avagy dogma szerint, hanem úgy, ahogyan szi­vünk diktálja? Ki-ki imádkozzon aszerint, aho­gyan a szive megszólal, de imádkozzon! Ha bű­neinket megbánva. Isten kezébe tennénk le éle­tünket, hittel és bizalommal ,ezt mondva: “Hoz­zád fordulók, Mennyei Atyám, belefáradtam a küzdelembe, melyet magam képtelen vagyok megvivni, vedd át keresztemet — mert tudván tu­dom, hogy csak a Te segítségeddel juthatok cél­hoz és ha Te mellém állsz, nincs mitől félnem. Mert nem arra tanitottak-e mindig, hogy ha Is­ten velem, ki ellenem?” Gyakran Írtam már az úgynevezett “Spiritu­al Healing”-ről, mely egyre nagyobb méreteket ölt. Evant G. Loomis, hírneves orvos szerint nem is kell különösebb természetfeletti adottság ar­ra, hogy alkalmazhassuk. Sokszor, ha a beteg felkészült rá, hogy Istentől kegyelmet nyerjen, önmagától, minden külső segítség nélkül is meg­gyógyul. Azok számára, akik ezzel a gyógymód­dal foglalkoznak, azt a tanácsot adja a fiatal or­vos. “Olyan tisztáknak kell lennünk lelkileg és gondolatainkban, amennyire csak lehetséges, hogy ennek a magasztos gyógymódnak alkalmas eszközévé válhassunk.” Sokszor hiába minden — még az ima sem se­gíthet a betegen. Mert nem szabad szem elől té­vesztenünk, hogy nem mi irányítjuk a világot, CSILLAGOS ÉJSZAKÁK Októberben a csillagék hideg, tiszta fénnyel ra­gyognak az éjszakai égbolton. A nyár pora már fel­ületűit és a kései Hold zöldes fénnyel villog. Amikor a tiszta fénnyel ragyogó csilagokra nézünk, az az egyetlen vigasztaló, hogy tudjuk: ha egyáltalán van öröklét, végetlen nagyszerűség, az a csillagok vál­tozatlan alakjában rejlik. Nem lényeges, hogy a különböző nyelveken s kü­lönböző korokban másként hívták és hívják a csillag­képeket. A csillagok állása s alakja ugyanaz minden ok­tóberben, minden áprilisban és minden júniusban, mi­óta a naptár egyáltalán létezik. Ugyanezeket a csillagokat látta Julius Caesar és ugyanezek a csillagok, ugyanígy ragyogtak a fáraók birodalma felett is. <. VÁLTOZATOK Egy törzsasztalnál bohémek ültek és henceg­tek. Nem művészi sikerekkel hiszen az ilyes­mivel szemben szerény ez a népség —, hanem amivel a bohémnek legritkábban van alkalma hencegni; pénzzel. Az egyik kivesz a zsebéből egy kétszáz koro­náról szóló bankutalványt. Rákiált a főpincérre.- Kérem! Váltsa ezt be! Megtörténik. A másik se rest, mosolyogva húz ki a zsebé­bő légy százkoronás bankót és a pincérhez for­dul: Kérem! Váltsa ezt fel! A harmadik — az a bizonyos harmadik — szintén a tárcájába nyúl. Előhúz egy nagy sárga zálogcédulát, és igy kiált: — Kérem! Váltsa ezt — ki! Irta: VÁRKONYI ANDOR lét és elvigyorogta magát. A ferdeszáju szája is még ferdébb lett; aztán mindkettő hasa remeg­ni kezdett és a következő pillanatban orkánszerü­­en tört ki belőlük a röhögés. A két izomkolosszus arca elvörösödött a röhögés meg-megujoló roha­maitól. Az egyik a pultnak támaszkodva renget­te nagy hasát, a másik hétrétgörnyedve lökte ki magából a röhögés újabb és újabb hullámait. Amikor a roham elmúlt, az óriás tágranyilt szemekkel nézett ellenfelére, majd némi habo­zás után a kezét nyújtotta. — Bocsáss meg öregem — mondta fuvalasze­­lidségü hangon — igazán nem akartalak megsér­teni. Megérdemeltem volna, hogy leüss, mint egy kutyát. Tudod, ki vagyok én? Egy alávaló csi­bész egy apagyilkos. És én mertelek sértegetni, téged, egy úriembert, egy embert, akinek olyan szája van, mint a Mister Universnek . . . A ferdeszáju megszorította az óriás kezét. — Ne mentegetőzz édes barátom — mondta bárányszelidésü hangon. Én vagyok a briganti, a málészáju, és te egy tökéletes gentleman vagy, Nem is tudom, hova bújjak szégyenemben, ami­ért sértegettelek. — Szó sincs róla — mordult fel a másik. A hi­bát én követtem el. Nem kellett volna elhalász­nom előled a poharat — ilysemi gentlemanak között nem létezik . . . — De te jöttél be előbb . . .-— Az nem számit. Az ember legyen előzékeny, ha úriemberek tisztelik meg látogatásukkal ezt a csehót ... Üss pofon kérlek, hadd bűnhőd­jek .. . — Nem ... te üss pofon . . . — Te . . . te . . . megérdemlem . . . — Ne vitatkozz velem, mert úgy szájonvág­­lak, hogy kiesel a bőrödből.- Micsoda? Te vágsz engem szájon? Te málé­­száju briganti!- Na várj csak, te csibész apagyilkos. Majd megtanitlak én móresre. Majd megtanulod, mi az illem .... A két ember egymásnak zudult. Zuhogtak az ütések, tépték, rúgták, taposták egymást. A csa­pos kétszer a fejükre vágott, de meg se kottyant nekik. Közben szétverték a vendéglő teljes be­rendezését, és alaposan elpáholták a vendégeket is. Amikor Bili tépett ruhában kikecmergett az utcára, bánatosan az égre nézett és igy sóhaj­tott fel: Hiába dolgoztam három évig . . . Holnap el­megyek cipőtisztítónak. Azzal talán nagyobb szol­gálatot teszek az emberiségnek . . .! Irla: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA nem vagyunk élet és halál urai és nem a mi akara­tunk, de egy felsőbb akarat érvényesül. Ok nél­kül viszont semmi sem történik. Hány hosszan betegeskedő ébredt rá, hogy mialatt ágyban fek­ve elmélkedhetett, ráébredt tévedéseire, melye­ket keservesen megbánt. Hány nagy művész épen valamely testi fogyatékossága következtében ajándékozta meg a zemberiséget valamely hal­hatatlan müvével. Beethoven igy nyilatkozott süketen irt müveiről: “Nincs közeli barátom, de nagyon közel állok Istenhez. Minden munkám­ban. Ő irányit. Aki az én zenémet hallja, kell hogy jobbá legyen általa, mivelhogy az én ze­némben nincsen ártalom, nincsen tudatos gonosz­ság.” A számos vallási mozgalom közepette kiemel­kedő szerepet játszik az úgynevezett “Full Gos­pel Movement”, mely'azon a pünkösdi élményen alapul, amidőn a Szent Lélek leszállt az első ke­resztényekre,' kik extázisukban különféle szá­mukra ismeretlen nyelven kezdtek beszélni. Ez a hatalmas mozgalom egyre növekszik és noha a Pentecostal egyházból indult ki, immáron csak­nem minden vallás követői csatlakoznak hozzá, mert a Szent Lélek keresztségét hirdeti, mely egyszersmind bizonyos mértékben kézzelfogha­tó bizonyitékot is nyújt azoknak, akik általa ren­díthetetlen meggyőződést nyernek Isten létezé­séről. Vallásra vagy felekezetre való tekintet nél­kül, papok és üzletemberek csatlakoznak e moz­galomhoz, férfiak és nők egyaránt, kik össze­jöveteleket tartanak, beszédeket hallgatnak, imá­ba mélyednek ,majd a Szent Lélek hatása alatt különféle, általuk ismeretlen nyelven beszélnek és ha épen jelen van valaki, aki megérti azt a nyelvet, az tolmácsolja Isten üzenetét. Magam is jeVi voltam ilyen összejövetelen és mondhatom, soha el nem felejtem azt az ujjon­­gást, azt az elragadtatást, amik azok éreztek, akik­nek lelkében a hit ily méreteket öltött. Nem cso­da, ha legtöbben teljesen átalakulnak, mint ahogyan Krisztus mondta: “Újjászületnek és min­den erőfeszítésükkel igyekeznek Istent szolgál­ni. Julianna holland királynő is csatlakozott eh­hez a mozgalomhoz, és Billy Graham, bámulat­­raméltó szerénységgel kérte Oral Robertst, imád­kozzanak érette, hogy ő is elnyerje a Szent Lélek eme áldását és velük egyesülhessen. Sokan állítják, hogy csodán alapul ez a moz­galom, sokan viszont azt próbálják állitani, hogy az emberek extázisán. Akárhogyan van is, a tény az, hogy akik e csodában vagy extázisbán része sültek, más emberekké lettek általa. Annyira megváltoznak, hitükben megerősödnek, hogy ez­által bizonyítják a legnagyobb csodát ebben a mi rideg, józan és hitetlen századunkban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom