A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-10-26 / 43. szám

3. OLDAL Képek az északindiai Leh városából. A város nyugodtan éli életét, noha a kommunisták Tibet felől megújították támadásaikat a város körüli határvidéken. A kubai foglyok váltságdíjának története A napról-napra változó ku­bai események hátterében ál­landóan fel-fel bukkan a kér­dés : mikor szabadulnak ki börtönükből a Kubában síny­lődő szabadságharcosok ? Az ezzel kapcsolatos tárgyalások már hosszú idő óta folynak; Castro cigánymódra alkudo­zik; üzletet akar csinálni a balsikerü vállalkozás hőseiből. A tárgyalás tulajdonképpen magánjellegű, de abba — már kezdettől fogva érdekelve volt a Kennedy kormány is. Castro tudja ezt, s ezért szab­ta oly magasra az “árverés­re” bocsátott foglyok árát. Hogyan kezdődött ez a vá­sári alkudozás? AZ ARCHIMIDESI CSAVAR Az első ilyenirányú hangok 1961 májusában hallatszottak — egy hónappal az összeom­lott inváziós kísérlet után. Ekkor jelentette ki Castro, hogy a foglyokat váltságdíj ellenében hajdandó szabadon bocsátani. Ebben az időben azonban Castro “mindössze” három millió dollárt kért. A börtö­nökben sínylődő foglyok szá­ma 1200 volt. A kubai népve­zér mezőgazdasági traktoro­kat kért a foglyokért cserébe. Az ajánlatot csend követte. Castro várt egy darabig, az­tán — egy merész fordulattal — a foglyok árát hirtelen fel­csavarta 28 millió dollárra. Ekkor már nem qsupán trak­torokat, hanem bulldózereket és egyéb mezőgazdasági fel­szereléseket kért az Egyesült Államoktól. Kezdetben az üggyel egy magánalapítvány vezetősége foglalkozott; amikor azon­ban az összeg ilyen magasra emelkedett, a bizottság, amely a kérdés tanulmányozására alakult, beszüntette működé­sét és feloszlott. Az amerikai kormány mind­végig távolmaradt a kérdés­től, mert nem volt hajlandó elfogadni azt az állóspontot, hogy a váltságdíj “tulajdon­képpen “kártalanítás” azo­kért a károkért, amelyeket “az Egyesült Államok okozott az április 17-i inváziós kísér­let során”. 1961-ben tehát a tárgyalá­sok megszakadtak. Rövid idő­vel ezelőt azonban azok újra megkezdődtek. A váltságdíj összege most már azonban nem három és nem huszon­nyolc hanem — hatvankét millió dollára emelkedett. En­nek az összegnek egy részét élelmiszerekben és gyógysze­rekben kéri Castro. A foglyok számát pontosan 1.113-ban határozta meg a kubai kor­mány. —* az 1200-ból ugya­nis néhányan meghaltak, hat­van sebesült és beteg foglyot pedig egy kubai menekült szervezet már kiváltott a rab­ságból, azzal, hogy 3 millió dollárt fizetett értük. Ezt az összeget azonban a szervezet eddig csak részben fizette meg. A legutolsó tárgyalásoknál az amerikai kormány — ere­deti álláspontjához mérten — ismét a háttérben maradt. De széles körben elterjedt az a hir, hogy az Egyesült Álla­mok e tárgyalásokban “érde­kelve van”. E hírek azt állít­ják, hogy a kormány hajlandó különböző szövetségi alapok­ból 13 millió dollárral hozzájá­rulni a megszabott váltság­díjhoz. Ezenkívül szó van ar­ról is, hogy a szóbanforgó élelmiszerek és gyógyszerek egy részét is a kormány adná, — más hírek szerint viszont, magánalapokból fedeznék az ehhez szükséges összeget. Honnan venné a kormány ezeket a nagy összegeket? Az » ellenőrizhetetlen talál­gatások szerint vannak úgy­nevezett “contingency fund”­­ok, amelyeket az elnök, szük­ség esetén e célra igénybeve­het. Egy másik alap, a Cent­ral Intelligence Agency (CIA) rendelkezésére álló összeg lenne, amelyet sohasem szá­moltak el a nyilvánosság előtt. AMERIKAI váltságdíjak Bármiképpen is alakulja­nak a dolgok, annyi bizonyos, hogy ezek a zsaroló manőve­rek mindig visszataszitóak voltak, bármely részről indí­tották is el azokat. Az, Egye­sült Államok történelme so­rán sokszor utasított vissza ilyen követeléseket. 1797-ben, amikor az Egye­sült Államok csupán tiz éves múltra tekinthetett vissza, a franciák 240.000 dollárt akar­tak kizsarolni a U. S.-től Charles C. Pinckey a U.S. ak­kori franciaországi követe ek­kor mondotta azt a szállóigé­vé vált megjegyzést: “Millió­kat a védelemre, de egy cen­tet sem a zsarolóknak.” 1904-ben egy Rauisuli ne­vű marokkói törzsfőnök fog­lyul ejtett egy naturalizált amerikai állampolgárt, Ion Perdicarist. A törzsfőnök váltságdíjat kért a fogolyért. Theodor Roosevelt erre moz­gósította az U.S. tengerésze­iének egy részét, amely fel­vonult Maroccó partja előtt. A parancsnok ezt az ultimátu­mot küldte Rauisulinak:; “Perdicaris alive, or Rauisu­li dead”. Az ultimátum eredménye­SZORGALOM ÉS A Nem boiial verik az ember fejébe a ludományí! Bizonfy Szótár segítségével tanulhatja meg az angol nyelvei!------o-----­Egyetlen magyar házból sem hiányozhat ez a hasznos, tanul­ságos és szórakoztató könyv. ------o------2 SZÓTAR EGY KÖTETBEN. KÖZEL 1000 OLDAL Ára keménykötésben csak $6.00 Kapható mindenhol, ahol a lapot árul­ják. Megrendelhető készpénzt, Money Ordert, vagy csekket mellékelve: A JÓ PÁSZTOR 1736 E. 22nd Sl„ cneveland 14. Ohio vagy a vidéki képviselőknél A jó pásztor ként Pardicarist azonnal sza­­badonbocsá j tották. mi bátorította fel castrót? A második világháború után az amerikai kormány a kommunistáknak már fizetett váltságdíjat különböző szemé­lyek szabadonbocsájtásáért. Az első váltságdíjat a magyar kommunista kormány kapta, 1951-ben egy amerikai üzlet­emberért, Robart A. Vogeler­­ért, akit Budapesten “kém­kedés” miatt bebörtönöztek. Hosszú tárgyalások után Vo­geler visszanyerte szabadsá­gát. Az ár: az amerikai kor­mány visszaadott bizonyos magyar értékeket, amelyeket az amerikai csapatok zsákmá­nyoltak Nyugateurópában. . Ezeket az értéktárgyakat a nácik hurcolták ki az ország­ból. Ugyanebben az évben szovjet repülőgépek leszállás­ra kényszeritettek egy ame­rikai repülőgépet ugyancsak Magyarország felett. A repü­lőgép négytagú legénységé­nek három tagjáért a magyar kommunista kormány 123.605 dollárt kapott, fejenként te­hát körülbelül 31 ezer dollárt. Tavaly Castro még olcsób­ban akarta “kiárusítani” a i foglyokat, mint a kommunis­ták, — akkor egy-egy fogoly­ért csak 2,500 dollárt kért. Az­óta azonban megnőtt az étvá­gya és egy-egy fogoly árát 23 ezer, majd pedig 56 ezer dol­lárban szabta meg. Bármi legyen is a tárgyalá­sok vége, — egy dolog kétség­telen. Castro, ez a gyalázatos emberkereskedő a történe­lem legmagasabb váltságdíját kéri a kezébe került foglyo­kért. . . HADGYAKORLAT TÁPÉI, Formosa. — Körül­belül kétezer nemzeti kínai és amerikai ejtőernyős részvé­telével megkezdték a legna­gyobb kinai-amerikai légi hadgyakorlatokat Formosa szigetén. ELKOBZÁS SANTIAGO, CHilt. — A chilei kormány nagymennyi­ségű kommunista propaganda­anyagot kobozott el. Az anya­got Kubából csempészték be az országba. A küldeménye­ket — amelyeket egy Kubá­ból érkező teherhejón hoztak be — az ottani kubai követség és különböző személyek cimé­­íre küldték. HÄT BENDÖB BEISMERTE. HOGY LOPÁSOKBAN VETT RÉSZT.,. CHAMPAIGN, 111. — Hat champaign-i rendőr lemondott állásáról, miután Harvey Shir­ley rendőrfőnök előtt beis­merte, hogy üzleteket fosztott ki. Ezekben a bűnügyekben ők “nyomoztak”. . . A szóbanforgó rendőrök, akik valamennyien éjszakai szolgálatot teljesítettek, azzal foglalkoztak,hogy megnézték: a megjelölt üzletek ajtajai és ablakai be vannak-e jól zár­va? Ha azután azt tapasztal­ták, hogy az ajtó, vagy az ab­lak nyitva van, bementek, meggyőződni 4j£óJ*. vájjon nem bujtak-e el az' üzlet helyi­ségben betörők. Miután betö­rőt nem találtak, maguk fosztották ki az üzletet — ez a vád ellenük. A rendőrfőnök közlése sze­rint a cirkáló rendőrök mo­tor-alkatrészeket, rádiókat, cigarettákat és szivarokat vit­tek el az üzletekből. A lopások — amint megál­lapították — 1959-re nyúlnak vissza, s azokban a most le­mondott hat rendőrön kivül mások is résztvettek. “Még nem volt alkalmán ki­hallgatni a többieket — mon­dotta a rendőrfőnök, de ezzel kapcsolatban a nyomozást to­vább folytatjuk.’.’ A lemondott és eljárás alá vont rendőrök között van egy Carter Jones nevű rendőr is, aki eddig kétszer nyerte meg a testületben rendezett cél­­lövő versenyt. Rajta kivül vá­dat emeltek Berry Gregory, Floyd Mingee, Dennie Over­man, Marlin Smock és John Spuck rendőrök ellen. Vala­mennyien huszonegynéhány é­­vesek és négy-öt éve álltak a rendőrség szolgálatában. A rendőrfőnök elmondotta, hogy az ellopott tárgyak nem kerültek eladásra, azokat a tolvaj rendőrök maguk hasz­nálták fel. Amikor az ügy tu­domására jutott, a rendőrfő­nök a haragtól szinte könnye­zett és igy kérdezte a hat rendőrt: “miért csinálták ezt, miért loptak, amikor a lopott tárgyak értéke aránylag je­lentéktelen volt?” — Erre a kérdésre azonban egyetlen vádlott sem tudott válaszolni. FIATALKORÚ RABLÓK CHICAGO. — Három 18-19 éves fiatalember betörést kí­sérelt meg egy férfidivat üz­letbe. A fiatalembereket, akik fegyverese fenyegetéssel fosz­tották ki az üzletet, rövidesen elfogták. A letartóztatáskor kocsijukban két revolvert ta­láltak. A három fiatal bandita, a 18 éves Leon Poliquin, a 18 éves Ray Curtis és a 18 éves Dallas Hall rövidesen biröság elé kerül. Felső kép: James Meredith néger diák zavartalanul tanul az oxfordi egyetemen (felső kép). Lenn: Ross Bamett. Mississippi állam kor­mányzója a mississíppü vásáron egy’ kintornás majmával játszik. FELKÉREZKEDETT AZ AUTÓRA - ELRABOLTA A VEZETŐT Egy chicagói fotoriporter egy fára mászva fényképezte le az illino­­isi technológiai intézet kutató laboratóriumában kitört tüzet. CHICAGO. — Izgalmas ka­landban volt része a chicagói American Hospital Associa­tion egyik tisztviselőöének, az 51 éves dr. Fred N. Elliotnak. Elliot kocsiján Pittsburgh felé hajtott: a város környé­kén a turnpike-on felkérez­­kedett kocsijára egy 25 éves fiatalember. Amikor a veze­tő Pittsburgh nyugati elővá­rosába ért, a fiatalember elő­vett a zsebéből egy vascsövet és azzal fenyegette meg, hogy leüti, ha nem adja át értékeit. Ezután elvett tőle 27 dollárt, levette a csuklójáról karórá­ját, majd megparancsolta ne­ki, hogy menjen be az autó poggyásztartójába. Dr. Elliot engedelmeskedett a felszólításnak és bemászott a csomagtartóba. Ott “uta­zott” mindaddig, amig a fia­tal bandita el nem hagyta a kocsit. Akkor dörömbölni kez­dett; a rendőrség szabadítot­ta ki kényelmetlen helyzeté­ből Pittsburgh északi részé­nek egyik utcájában. Dr. Elliot a szövetség he­lyettes igazgatója és tagja a korház tanácsadó testületé­nek. Azért ment Pittsburgh­­be, hogy ott résztvegyen az X-ray technikusok egyik ér­tekezletén. A rendőrség a bandita után széleskörű nyomozást indí­tott. NORVÉGIÁBAN SÍELNI TANÍTJÁK Ä VAKOKAT IS OSLO, Norvégia. — A világ első — vakok részére renntar­­tott — si-iskolája most kezd­te meg második évadját Nor­végiában. Beitostolen városka mellett működik a vakok si-iskolája. Ezen a vidéken a síelés úgy hozzátartozik a mindennapi élethez, mint az étkezés, vagy az alvás. Itt, ebben a város­ban él Edling Stordahl, aki vakon született. Stordahl szenvedélye a sí­elés. Az ő gondolata volt. a va­kok részére is lehetővé kell tenni, hogy élvezzék a sielés örömeit. A kérdésről sokat beszélt Haakon Brusveen olympiai simesterrel; hosszas fontolgatás után ők ketten alapították meg az érdekes iskolát. Ma az iskola tanára Brus­­veen, igazgatója pedig Stor­dahl. Kettőjük irányítása alatt indult nemrégiben az is­kolai tanítás második éve, most még mielőtt a kemény tél beköszöntene Norvégiába. Stordahl az iskola vak ta­nára, egyben kitűnő énekes is. így aztán nem csodálható hogy a si-iskola vak növendé­kei között sok az énekes és zenész. De vannak közöttük farmerek, üzletemberek is és valamennyien el vannak ra­gadtatva az iskola jólbevált módszerétől, amellyel szá­mukra — vakok számára — is megnyitották ezt a Norvé­giában oly népszerű sport­ágat. Az iskola vezetésében résztvesz a norvégiai Vakok Egyesületének két tagja is. Érdekes, hogy a növendékek között nők is vannak, s nem valamennyien norvégek. Van­­;ak finnek és svédek is. A Eeistolen körül elterülő vidék ideálisan alkalmas a sí­elésre. A kisebb dombok mö­gött magas hegyek.húzódnak meg, s igy a tanulók fokoza­tosan sajátíthatják el a sie­lés tudományát Az első órá­kon a vakok önbizalmát “tre­nírozzák” minthogy félnek az ismeretlen mélységektől. Fo­kozatosan szoktatják hozzá őket a mélységek legyőzésé­hez, s néhány hónap után a vak sielők teljes biztonsággal száguldanak le a dombok tete­jéről sítalpaikon. CABOT ELŐADÁSA VARSÓ. — John Cabot a U.S. varsói nagykövete, a lengyel főváros közelében 400 főnyi lengyel hallgatóság előtt előadást tartottt az Egyesült Államok politikájá­ról. Az előadáshoz többen hoz­zászóltak. A hangulat mind­végig barátságos volt. KÜLÖNÖS “BARÁTSÁG” TAUTON, Anglia. — Mer­­vyn Davies 30 éves férfi 26 éves felesége, megszökött a szomszécTházaspár 15 éves fi­ával, Rodney Hobsonnal.- Az elhagyott férj keserűen je­gyezte meg: “Azt hiszem a feleségemet a szökésben nem szerelmi, hanem — anyai ösztönök vezették ...” Emma Domb new yorki model bemutatja a legújabb estélyi-ru­ha kreációt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom