A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-12 / 2. szám

A Jó PÁSZTOR

7. OLDAE

um mmmwmnmvrc**?? ..........

— Isten hozott kedves barátom, — szólt kezét melegen megszorítva, — nagyon szép, hogy szavadat beváltottad! Foglalj helyet!

Mindjárt elébe tette a nagy szivarskatulyát, mely p legfinomabb fajta szi varkáka t tartalmazta.

Viktor szivarkát választott. így aztán bodor füstkarikákat eresztgetve, beszélgettek az elmúlt évekről, a letűnt szép napokról.

A vikcmte azonban ma nem volt oly derült, mint rendesen. Bizonyos nyugtalanság volt észlelhető rajta, figyelme meg volt osztva s minden arra mutatott, hogy mai látogatása nem kizárólag csak Elemér barátjának szól, hanem még más valakit is látni szeretne.

Beszéd közben mindig figyelt, nem hall-e valami neszt, vagy hangot, mely Lívia kisasszony közeledtét jelentené. De miután csendes maradt minden, végre is arra a gondolatra jött, hogy Lívia a kertben van.

Fiatal lányok szeretik a virágokat s legkedvesebb foglalkozásuk a kertben andakolni. Egyszerre igy szólt:

— Kedves barátom, nem mutatnád meg nekem a kertet is?

— Oh nagyon szívesen. — felelt Elemér. ■— De egyelőre figyelmeztetlek, nem is volt lakója, ennélfogva a kertre nem fordítottak sok gondot.

Viktor egyebet várt a kerttől. Mit bánta ő most a virágokat! Az ő szive a virágok királynéját óhajtotta látni.

Lementek tehát a kertbe.

Viktor élénken jártatta körül szemét. Ámde hiába! A kertben sem volt Lívia.

— Teringettét, — gondolta magában Viktor. — Ez az Elemér valósággal egy kegyetlen Otelló! Végre is csak nem lehet célja üvegszekrénybe zárni nővérét?

Nem uralkodhatnám tovább magán. Lívia felől kérdezősködött.

— Ahá, tudom már, mi a bajod, — gondolta magában Elemér. — Líviát akarod látni.

Fenhangon ezt tette hozzá:

•— Nővérem, nevelőnője társaságában a városba kocsizott, egyetmást bevásárolni. Én itthon marad: tarri, mert az ilyen toilettecikkek beszerzése egy férfire nézve unalmas, mig ellenben a hölgyek egy egész napot képesek vele eltölteni.

— Ezek szép kilátások, — gondolta magában a vikomte. — Elemér ezzel már elő akart készíteni, hogy ne reméljem meglátni nővérét.

Ez bizony lehangolólag hatott rá. Most már mitevő legyen? Ismét várjon egy-két napig, mig ide jöhet és esetleg Líviát megláthatja? Borzasztó!

Csalódását azonban eltitkolni igyekezvén, igy szólt Elemérhez:

— Ha igy áll a dolog, akkor a mai napra sajnálatomat fejezem ki előtted.

— Miért? — kérdezte Elemér.

—- Mert nagyon unalmas lehet reád nézve, hogy itt egyedül kell kuruttyolnod.

— Ebben igazad van barátom.

— Teszek neked egy ajánlatot, — szólt most Viktor. — Jer, kocsikázzunk egyet.

— Helyes, -— fogadta el az ajánlatot rögtön Elemér; — ez valóban a legokosabb, amit tehetünk.

— Kocsim várakozik, — tette hozzá Viktor.

Elemér előkapta könnyű nyári felöltőjét s a következő percben már tova robogtak a boulognei erdő felé.

Mindegyiküknek meg volt a maga hátsó gondolata. Elemér örült, hogy nem unatkozik, a vikomte pedig abban talált uj reményt, hogy mire Elemért viszszakiséri, addigra Lívia kisasszony talán csak visszaérkezik a városból.

Vagy lehet, utánuk is jönnek, ha otthon megtudják, hogy ők ketten a boulognei erdőbe kocsiztak.

Ebbéli reménye azonban nem valósult. Aminthogy ma egyáltalán semmi se sikerült neki. Mert midőn visszatértek, Elemér az oda siető inastól megkérdezte, vájjon hazaérkezett-e már a kisasszony?

Az inas tagadó választ adott.

— Valóban, sokáig vannak oda, — szólt Elemér. — No de mindegy, bele kell nyugodnom. Köszönöm kedves barátom, szives látogatásodat. Remélem, máskor is lesz szerencsém.

— Mindenesetre, — válaszolt a vikomte meggyőződéssel. — De úgy veszem észre, nagyon unalmas és egyhangú életet élsz. Fel kell jönnöd a klubba. Ott hamar lesz ismeretséged.

— Igazad van, Viktor.

— Holnap eljövök érted és bevezetlek. Mindjárt ajánlani is foglak felvételre. Mindjárt vidámabban fogsz élni. Apropos! A nagy lófuttatásra, a grand prixre nem készültök?

— Még eddig nem.

— Arról pedig nem szabad elmaradnotok. No még csak az kellene. Egy ilyen leány, mint a nővédeí, nem

■I ■. -.ii.ii. i iiiiiii.M..—..!,Lij.i.ji»aaa»ei!!--------üli»—..............—

mulaszthatja el az alkalmat, hogy ragyogjon és az egész párisi hölgykoszorut lefőzze.

— Na, na, Viktor.

— Becsületemre mondom, egész Páris paff lesz, ha őt meglátja. Ilyen dicső szépséget én még soha sem láttam.

— Ne túlozz, Viktor.

— No hát tedd meg a próbát. A lóverseny erre a legjobb alkalom. A Notre-Dame templomot meztelen térdeimen háromszor körülcsuszóm, ha Páris szépségei között nem ő nyeri el a győzelem pálmáját. Meglásd, ezért a leányért még vér fog folyni;

Elemér mosolygott.

— Elmenni, elmegyünk, dé nem azért, hogy brillírozzunk, hanem hogy szórakozzunk, mert voltakép evégből jöttünk.

— Nagyon helyes. Ézokból a klubba is be kell iratkoznod. Csak nem fogsz itthon remetéskodni.

Még egyszer kezet szorítottak egymással s a vikcmte elhajtatótt.

XXXII. FEJEZET Az első tudósítás

Elemérnek eszébe jutott, hogy haza is kellene már írni. Csak nagy nehezen bírta erre magát rászánni; tudta, hogy otthon egy csúnya per folyik, mely reá nézve esetleg kellemetlen következményeket vonhatna maga után, amiatt, amit az öreg Dinnyéssel tett.

Mert utóvégre a vén gazember még többet is megérdemelt, volna, de mai Papság a törvény nem engedi, hogy valaki önmagának legyen bírája. Egy időben úgy állott az ügy, hogy alighanem keresztül csúszik büntetlenül. Csak ez indította Elemért arra, hogy legalább a maga részéről üssön rajta egyet.

Akkor nem hitte, hogy Györggyel valamikor úgy forduljon a dolog, ahogy fordult. Ennek a derék fiúnak az Isten - elvette az eszét, amiből a bonyodalmak egész láncolata keletkezett. Hogy mi lett a per vége, azt még nem tudja.

— De utoljára is mi lehet? Legfeljebb pénzbírságra ítélnek S én szívesen lefizetem, — gondolta magában.

Arra határozta tehát el magát, hogy az uradalmi ügyvédnek levelet ir, közli vele címét s egyúttal felkéri, referáljá él tüzetessen az otthon történteket.

E pillanatban érkezett meg Lívia, nevelőnőjével. Egész ki volt pirosodva, mert futva sietett fel a lépcsőn. A csomagokat úgy hordták fel utána a kocsiból.

Elemérnek csókra nyújtotta homlokát.

—- Sok szépet vásároltatok, kedvesem? — kérdezte Elemér.

— Oh úgy bosszankodom, — szólt Lívia.

— Miért kedvesem? Nem jól sikerült a vásár?

— Oh azok az utálatos férfiak, hogy rám bámészkodtak. Némelyik kihívó megjegyzéseket tett fülem hallatára. Azt hittem, hogy nyugtom lesz, ha már egyszer kocsimban lehetek. De képzeld, kettő-három is előkapta a légközelebbi bérkocsit s utánam hajtatott.

— Ne törődjél velük.lelkem. Az ilyesminek ilyen városban, mint Páris, minden fiatal nő ki van téve. De most hadd lám, mit vásároltál.

Lívia arca'most kiderült. ' ■ :"

— Oh Elemér, — kiáltott, •— amennyi szép portéka itt Párisban van, azt igazán ki nem lehet mondani.

Sugárzó arccal kezdte kibontani ő maga a csomagokat.

— Nézd ezt, milyen gyönyörű. Hát ez. No meg ez is. Oh Elemér, egy egész vagyont ott hagyhattam volna a boltban.

— Kedvesem, most nem is vásárlunk többet, hanem előkészülünk majd a grand-prix-re.

— Mi az?

— Ez a párisi lófuttatások nagydija, mint például Angliában a nagy Derby, vagy nálunk otthon a Szent István dij.

— Ah, lófuttatás. — kiáltott fel Lívia. — Ilyen még nem láttam. Mi szép van ezen?

— Édesem, nagy városokban ez a saison főeseménye. Párisban a grand prix különösen az. Ilyenkor mutatják be az uj divatot. A hölgyek tolettjei ilyenkor szemkápráztató látványt nyújtanak. De mag a lófuttatás rendkívül izgáimakkal jár. A nyertes ló gazdája százezer frankot seper be.

— Szent Isten, százezer frankot,'— kiáltott fel Lívia csodálkozva. — És ki adja ezt á sok pénzt?

— A jokey-cluh, édesem. Elképzelheted, mily élénk a verseny ezért a díjért. Már hónapokkal előbb történnek a nevezések. A hírlapok már előre kürtölik, hogy ezeknek meg ezeknek a lovaknak vannak kilátásaik. A közönség aztán kiszemeli magának az úgynevezett favoritét. Erre aztán fogadnak. A verseny napján egész Páris talpra kerekedik és tódul kifelé a versenytérre. Kocsi kocsi után, hintó hintó után robog kifelé végnélküli láncolatban. A hölgyek a legékesebb öltözékben tündökölnek. De majd meg fogod látni.

Lívia most meglátta a megkezdett levelet.

— Ah, talán haza Írsz? — kérdezte.

—- Igen, megírom, hogy hová küldjék a tudósítást.

— írd meg, hogy a nevelő atyámat különösen tiszteltetem. Szegény öreg, képzelem, mennyire fáj neki, hogy nem láthat engem. '*

— Pedig alighanem sokáig fog téged nélkülözni.

— Oh Istenem — sóhajtott fél Lívia, — mégis csak jobb lenne otthon. Úgy szeretnék már egyszer igazi magyar szót hallani.

— Hát hiszen hallasz én tőlem.

— Oh, ez nem az. A környezet az, ami oly idegenszerű előttem. Az emberek oly különösök, a beszédjük 'is oly különös. Mintha az orrán keresztül beszélne mind. Meg aztán az írásuk is olyan különös. Máskép van írva és máskép kell kiejteni. Mégis csak szebb a mi beszédünk; attól nem ficamodik ki az ember nyelve.

Elemér nevetett.

— Lásd, a franciáknak meg a mi beszédünktől fibamodik ki a nyelve. Ki mely nyelven született, azt tartja legszebbnek. Mit izensz még haza?

— Szeretném tudni, mi lett szegény Györgyből.

Elemér arca elsötétült.

— Édesem., — szólt kedvetlenül, — elő ne hozd nekem azt az embert.

— Bocsásd meg Elemér, de én igazán sajnálom őt, mert tudom, hogy én miattam lett szerencsétlenné.

— Úgy kell neki, — fakadt ki Elemér haragosan.

— Egyébiránt jó, hogy igy történt. A sors maga sem akarta, hogy övé légy. Nem is vagy hozzá való.

Lívia csakhamar visszatért tárgyaihoz, miket a városban vásárolt s igy szólt a nevelőnőhöz:

— Már most lássunk hozzá, hogy szépen el is rendezzük őket.

Elemér nem háborgatta őket ebben s befejezvén levelét, mindjárt el is küldte.

Másnap csakugyan megjelent a vikomte. Elemér már meg is feledkezett, hogy a clubba ígérkezett, most azonban eszébe jutott.

Nagyon csodálkozott, hogy Viktor olyan pontos; holott azelőtt a pontosság nem tartozott erényei közé. Barátai tudták róla, hogy a legtöbb találkáról rendesen lemaradt s tett Ígéreteiről a legtöbb esetben megfeledkezett.

Elemérnek ugyan nem volt valami nagy kedve a clubba menni, mert tudta, hogy ott kártyázni szeretnek — mindamellett nem akarta barátja kedvét elrontani s készülni kezdett.

— Nemde megengeded, hogy nővérednek jónapot kívánhassak, — szólt Viktor.

A szeg kibújt a zsákból. Elemér már tudta, hogy barátja nem annyira ő végette, mint nővére kedvéért ‘jött ide ma is, meg tegnap is.

— Ez most bajosan fog menni, kedves barátom,

— mondotta. — De teszek neked egy ajánlatot. Menjünk ma estére az Operába.

— Bravó! kiáltott Viktor örvendve. — Nagyon jó lesz. Ott leszek minden bizonnyal.

— Hátha mégis megfeledkezel.

— Nem, nem Elemér. Azelőtt kissé feledékeny és szórakozott voltam, de legújabban tökéletesen kígyó gyultam ebből a betegségből. Okvetlenül ott leszek a páholy ódban.

Ä két fiatal ur a clubba hajtatott, ahol Elemér még a régi időkből talált egy-egy ismerőst, másokkal meg most kötötte meg.

Viktor a gyors cselekvés embere lévén, mindjárt fogott magának még egy társát s ketten aztán felvételre ajánlották Elemért.

A club fényes termeiben vidám élet folyt. Az egyikben billiárdoztak, a másikban folyt a kártya, a harmadikban társalogtak kényelmes pamlagokon végig terülve, a negyedikben olvastak. Tán mondani sem kell, hogy itt voltak legkevesebben, legtöbben a kártyateremben.

— Ha jól emlékszem, — szólt Viktor, — te egy ízben nősülni akartál, vagy meg is nősültél.

Elemérnek nem volt Ínyére ezen kérdés, de kitérő választ már csak azért sem adhatott, nehogy félremagyaráztassék.

— Megnősültem, kedves barátom, de még sincs nőm— Hogy-hogy? Talán elváltál?

— Oh nem. Nőmet szerencsétlenség folytán vesztettem el.

— Oh, fogadd részvétemet, kedves barátom. Sze retted nődet?

— Kimondhatatlanul.

—1 Akkor kétszeres részvétet érzek irániak, kedves barátom. Mikor történte ez?

— Két év előtt. Ezalatt az idő alatt kimondhatatlan gyötrelmeket szenvedtem, bele is betegedtem s voltakép azért jöttem el hazulról, hogy feledjek.

— Jól tetted barátom. De mikép történt a szerencsétlenség?

Ez a kérdés nagy zavarba hozta Elemért. Csak be nem vallhatja, hogy nejét tulajdon rokonai akarták eltenni láb alól. Zavarából kisegítette őt egy harmadik barátja, ki karon fogva Elemért igy szólt:

— Az elnök éppen most jött. Gyere barátom, hadd mutassalak be neki.

Elemér cseppet sem vágyódott az elnök ismeretsége után, de örült, hogy Viktor kényes kérdésére feleletet nem kellett adnia.

/V t (Folytatjuk.)

A hét legjobb vicce

Egy atombomba az egész tőidet romhalmazzá teszi. Egy Üzmmajom, mely túléli a pusztulást, kijön a barlangból és hunyorogva körülnéz. Nem lát senkit maya körül.

Ris idő múlva egy nősténymajom Up ki egy másik barlangból.

A h irama jóm megszólítja:

— Mondd, van valami ennivalód ?

A nőstény szó nélkül viszs:: am egy a barlangjába ,s kihoz egy almát.

Amikor a himmnjom meglátja az almát, elhúzza a száját, majd kétségbeesetten kérdezi:

— Csak nem akarod megint az egészet elölről kezdeni?

PESTI PANASZ A NŐK LAPJÁBÓL

Ha lakásunk lenne, én lennék a világ legboldogabb em-. bere. S z ü le lim m e 1 lakunk, 'együtt, én még,csak tartom' magam, de a férjem olyan ideges. Azt veszem észre, hogy mostanában mindent ki-, talál, csak minél később jöhessen haza . . .

KUBAI VICC

Két emigráns sétál Miami egyik utcáján. Az egyik félpercenként idegesén hátra néz.

— Mi bajod? — kérdi a társa.

—- Tudod, arra gondolok, hogy Fidél Castro a minap azt mondta: a nagy Szovjetunió mindig mögöttünk van. .

Januári kalendárium

1917 január 10. — Buffalo Bill (William F. Cody), 71

íves korában meghalt.

1916 január 18. — Robert F. Scott angol kapitány exoediciója elérte a Déli Sarkot s ott meglátták a norvég zászlót, melyet Roald Amundsen tűzött ki öt héttel előbb. Scott és. társai útban hazafelé szörnyű viharban elpusztultak.

1961 január 20. — Kennedy elnök inaugurációja.

1848 január 24. — Aranyat fedeztek fel John Sutter fűrésztelepén. Következett négy éven át a kincsekersők beizönlése, 200,000-en kerestek legtöbben találtak is ai*anyat.

1942 január 26. — Európába mentek az első amerikai csapatok a második világháborúban való részvételre.

1950 január 31. — Truman elnök bejelentette, hogy elrendelte hidrogénbombák fcészitését.

Születésnapok. Január 4: K o n r a d Adenauer német kancellár, 86. Január 14: Ah bért Schweitzer. 87. Január 30: Franklin D. Roosevelt

születésének 82-ik évforduló-; ja.

Január 31. — Nem-polgárok kötelező lak címbe jelenté-: sének határnapja.

I ----------------------PRAVDA JUBILÁL ?

MOSZKVA. — Pravda, á szovjet kormány hivatalos apja, jövő 'májusban fogja megünnepelni alapításának 50-ik évfordulóját. A lap hetenikint hétszer jelenik meg, 6 és egyharmad millió példányban. Ha nem lenne papi r h í á n y Oroszországban, akar tíz millió példányban is megj eléntet'hetnék a lapot, melynek címe igazság, tartalma hazugság. . j

■■■■■■

SZÉP ILONKA

SZERENCSÉJE

Irta: TÖLGYESI MIHÁLY