A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-29 / 39. szám
a jó pásztor MEGVADULT A SZELÍD OROSZLÁN Alfréd Brehrn, az állattan nagy tudósa, nemcsak . sokat tudott az állatokról, hanem annyira szerette is ókét, hogy valóságos állatseregletet tartott házában. Egyszer Latif török pasától egy szelídített oroszlán kölyköt kapott ajándékba és ettől kezdve Bahida, — igy hívták a kis oroszlánt — lett a kedvence. ' Bahida úgy követte Brehmet mindenüvé, mint kutya a gazdáját. Éjszaka néha arra ébredt a tudós, hogy Bahida oda telepedett a takarójára, és mancsaival gyengéden cirógatta őt. Brehm még csak elviselte ezt a gyengéd ragaszkodást, viszont a kis keleti városban, ahol akkoriban Brehm élt, állandó rémületet keltett a szelíd játszópajtás, A tudós többi állata felett is korlátlanul zsarno■ koskodott a fiatal oroszlán. Csak az öreg pávián mert 'szembeszállni vele: meghúzta a farkát, tekergette a fülét, de idővel az oroszlán, annyira erős lett, hogy már a pávián sem mert kikezdeni vele. Egy napon komoly ellenfele támadt Bahidának az udvarban: egy hosszúlábú marabu. Bahida nekiugrott a furcsa madárnak, azonban megjárta: a marabu félig leresztett szárnyakkal ráugrott Bahidára. Hatalmas ■ csőrével akkora csapásokat mért a meglepett oroszlánrá, hogy az morogva visszavonult, de marabu nem elégedett meg félsikerrel, és szégyenszemre kikergette Bahidát az udvarból. Azóta az oroszlán óvatosan kerülte a marabut, viszont a többiekkel folytatta kissé durva játékait. Egy alkalommal aztán végzetes kimenetele lett a játéknak: az oroszlán először játszott Brehm kedvenc majmával, s annyira belemelegedett a játékba, hogy egy óvatlan pillanatban megölte és felfalta a majmot, c mint ahogy ezt ősei tenni szokták. Erre a tudóst is elhagyta a türelem, és alaposan elverte Bahidát, Ütlegelés közben mindjobban indulatba jött, úgyhogy valósággal beszorította a menekülő fenevadat az udvar sarkába. Ekkor kitört Bahida igazi természete, és feledve gyengéd barátságát, rátámadt gazdájára. Brehm látta hogy veszélybe sodorta önmagát. Tudta, ha hátrál, elveszett. Úgy intézte hát a dolgot, hogy tovább ütlegelte. Bahidát, közben azonban rést engedett neki, amelyen elmenekülhetett. Bahida fel is használta az egérutat, és gazdája nagy megkönnyebbülésére elfutott. De fél óra múlva már kúszva közeledett Brehmhez, mintha bocsánatot akart volna kérni illetlen viselkedéséért. Ettől kezdve nem is volt panasz többé a szelíd oroszlánra, bár ezentúl Brehm is jobban vigyázott, hogy barátságuk ne legyen bizalmas. Néhány hónap múlva egy európai áljaikért látogatói gyönyörködhettek a már nem. is .olyan szelid, ketrecbe zárt Bahidában. A JÓ FÖLDNEK MEGTILTANI NEM LEHET... WASHINGTON — A földművelésügyi minisztérium közli, hogy az augusztusi rendkívül kedvező időjárás folytán bőségesebb aratás várható, mint amilyent Augusztus elején jósoltak. A Korea-előtti terméshozammal egybevetve, a mostani termés 116 százalékkal nagyobb. Egyre többet produkál Amerika jó földje, annak ellenére, hogy a kormány százmilliókat költ nem-termelésre: jutalmat osztogat farmereknek azért, hogy birtokuk egy részét ne vessék be búzával vagy kukoricával. Az idei búza termést a kormány egy és egynegyed billió bushelre, ä kukorica termést három és fél billió bushelre becsüli a termés mai állása szerint. VETÉLKEDIK A SZOVJET A U. S. kormány összehasonlító ismertetést közölt az amerikai és az orosz mezőgazdaság 1960 évi eredményeiről. A szovjet fő törekvése a kukorica termesztés fokozása, mert ez az alapja az állattenyésztésnek. Több takarmány — több hús. Kruscsev lelkesítő, parancsoló és terrorizáló termelési politikájának eredménye eddig még csak az, hogy az oroszországi kukoricatermesztés elérte az amerikainak 15 százalékát. A szovjet több búzát, rozsot, árpát, cukorrépát és burgonyát termeszt. Továbbá: több bárányhust termel, az. amerikainak 265 százalékát, és több vajat (126 százalék), több gyapjút (259 százalék). Ezzel szemben a szovjet messze Amerika mögött marad a következő termelésekben: marhahús 33 százaléka az amerikai marhahús termelésnek, a sertéshús termelés az amerikainak 54 százaléka, szárnyashus 26 százalék, zsir 46 százalék, margain 26 százalék, tej 92 százalék, tojás 43 százalék. , . Amerika felülmúlja a szovjetet a következőkben is: rizs, zab, széna, gyapot, gyapotmag, szójabab, földimogyoró, len, kender, dohány, mindenféle zöldségek, citrus és más gyümölcsök, diók. Általában az a helyzet, hogy az amerikai farmer kevesebb munkával, de sokkal nagyobb pénzbefektetéssel (gépek) 60 százalékkal többet termel, mint az orosz farmer. Ami a népnek juttatott élelem értékét, a fogyasztási cikkek kalóriamennyiségét illeti, ez Oroszországban nagyjában egyenlő, nem nagy a különbség annyiban, hogy az orosz diéta egyhangú és főleg húsban, tej -A Chihuahua him (bal) és a pedigrés anya (jobb) a szülei a 10 darab kölyöknek, Columbia, S. C.-ben. A tizes születés világrekord volt, a World Dog Book szerint. Az önfeláldozó kutya Egy amerikai vállalkozó nemrégen tért haza Észaik- Afrikából. Útja során rendkívül érdekes élményben volt része. Lybia egyik városába szólította őt a kötelesség, majd az ország déli részében levő Kufra oázisba kellett utaznia. A továbbiakat így -mondta el: — Repülőgépen is utazhattam volna, de úgy döntöttem, kocsin teszem meg a sivatagon átvezető utat. Igaz, figyelmeztettek arra, hogy az időjárás kiszámíthatatlan, de a figyelmeztetésék nem térítettek el tervemtől. Csupán egyet kértem tripolitaniai ismerősömtől: adja kölcsön kutyáját az útra. Ali — ez volt a kutya neve — jólmegtermett állat volt, hosszú fülekkel, okos, értelmes szemekkel. 'Ismerősöm némi habozás után teljesítette kéréseimét 'és az útra alaposan előkészülve, frissen szálltam be nyolchengeres Ford kocsimba. Az ég felhőtlen, kék volt és a barométer jó időt jósolt. Vidáman integettem hát búcsút ismerőseimnek. A sivatag az első három napon legszebb képét mutatta. Az ut két oldalán végtelen homoktenger vett körül egészen a láthatárig. Időnként lassan bandukoló tevekaravánokkal találkoztam. Autóm motorja egyenletesen zümmögött, Ali kényelmesen elkeveredve pihent mellettem és álmos szemekkel hunyorgott a tűző napba. A negyedik napön megváltozott az időjárás. Az ég elsötétült 'és hirtelen hatalmas homokvihar kerekedett. Öt percbe sem telt és az utat, amelyen kocsimmal robogtam, nem lehetett a sivatag homokjától megkülönböztetni. Ctsakhámar észrevettem, hogy letértem az útról és képtelen vagyok arra visszatalálni. Rövid idő múlva a motor zakatolni kezdett, a kocsi leállt. Egy darabig piszmogtam az autó körül, aztán beláttam, hogy reménytelen feladattal birkózom. Közben a vihar egyre erősödött. A homok először elborította a kerekeket, majd a motorházat, végül a kocsi már ki sem látszott a humoktengerből. Csak a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült egy kis alagutat vájnom a homokdomb alatt, csak annyit, hogy megmeneküljünk a megfulladástól. Ali aránylag nyugodtan viselkedett a kocsiban. Arra számítottam, hogy egy-két. napon belül a vihar aláübhagy és, ha másként nem, gyalog eljutok a legközelebbi oázisig. De a vihar teljes, fi égy napon át (ómból:.. Amikor végre kisütött a nap és a homokhegy alól újra napvilágra kerültem, tudtam: jó egy hétig is eltarthat, amig újra megindul a , közlekedés 'és idegem segítségre számíthatok. Nem maradt más hátra, gyalog vágtam neki az útnak. Vizem már teljesen kifogyott, a szomjúság egyre erősebben jelentkezett. És ugyanezt láttam Alinál is. Nem tudnám pontosan megmondani, mennyi ideig baktattam a pusztaságban, oldalamnál a hűséges ebbel. Két nap múltán azonban úgy éreztem: erőm fogytán van, a szomjúság is úgy kinzott már, hogy azit hittem, nem bíróim tovább. Nyelvem kiszáradt és feldagadt, szemem előtt vörös karikák táncoltak. Széd elegve támolyogtam, elestem, majd ismét feltápászkódtarn. és tovább vonszoltam magam. így ment ez hosszú, végtelenül hosszúnak tűnő órákon át. Végül egy mélyedésben vízre bukkantam. A homokból tört elő; 'kristály-tisztán bugyogott elő egy teknőalaku medencéből. Boldog sóhajjal akartam magam a vizre vetni. De nem juthattam hozzá; hátam mögött rekedt morgás hallatszott. Ali csattogtatta a fogát, majd rámugrott és rángatott ide-oda. Valahányszor a viz felé közeledtem, az erős állat elvonszolt onnan. Ez a kutya megőrült — gondoltam magamban, — 'nyilván megveszett a szomjúságtól. Még egy utolsó próbát tettem: lassan kúsztam a viz felé. De már az első lépésnél Ali a nyakamban volt és lerántott a földre. Ott hemperegtünk, néhány lábnvira az üditő forrástól. Tudtam, nincs más hátra: le kell lőnöm az állatot. Nagy nehezén revolveremhez jutottam, ráfogtam az ebre és megnyomtam a ravaszt. Ali csodálkozó szemekkel nézett rám, majd lassan összeroskadt. A vonagló állat fejéibe ezután még egy golyót eresztettem. Teste most már mozdulatlanná vált. Fel akartam állni, de már nem volt erőm hozzá; a küzdelem halálosan kimerített. Talán egy órát heverhettem igy, amikor hangokat hallottam magam körül. Két bennszülött állt mellettem. Hol engem néztek, hol a kutya, kihűlt tetemére vetetteík egyegy szánakozó pillantást. Azonnal látták,; miről lőhetett szó. Az egyik, oda nyújtotta kulacsát, amelyet mohón emeltem ajkaimhoz. Tőlük tudtam meg azután, hogy azt a vizíorrást ember és állat egyformán kerüli. Később szakemberek magyarázták el, hegy a forrás valamilyen rendkívül ártalmas anyagot tartalmaz, amely biztos halált okoz. Ali ezt ösztönösen megérezte, ezért tartott távol a forrástól. És életét áldozta azért, 'hogy az enyémet megmentse . . . A népszerűségről Carlos Romulo, a filippino államférfi, és Louis Newmart, a newyorki rabbi, a népszerűség áldásáról és átkáról beszélgetitek. Romulo ezzel az adomával mgazdagitotta a diskurzust: Teherautó robog az országúton, rajta egy disznó és egy tyuk. Meglátnak egy hirdetőtáblát: “Sonka tojással.” Megszólal a tyuk: “Lám, mi népszerűek vagyunk.” “Ahogy vesszük,” jegyzi meg a disznó. “Neked a tojás csak egy kis kotkodácsolást jelent, nekem ellenben a. sonka a véget jelenti.” Az Egyesült Államok legkisebb Marine-katonája, a 4 láb, 11 ines magas Larry E. Talbott a kiképző őrmester .előtt áll San Diego, Californiában, ahol felvételekor megállta a fizikai vizsgát. ben, tojásban, gyümölcsben és zöldségben szegény, mig az amerikai diéta változatos és egészségesebb. Farm problémái vannak mind a két országnak, de nagyon különbözők: Mig Amerika a tulgazdag termelés ellen kénytelen jelenleg küzdeni, a szovjet erőlködik, hogy fokozni tudja az alapvető élelmek termelését, főleg az állati termékek termelését. • NEM CSAK KENYÉREN EL AZ EMBER A Kelet-Berlini Tudományos Akadémia érdekes, gondolkodásra késztető levelet kapott egyik legkiválóbb tagjától, Ernst Bloch 76 éves professzortól, a filozófia egyetemi tanárától, aki általánosan el van ismerve mint a marxista életbölcselet legalaposabb ismerője és elemzője. Azt irta Bloch professzor akadémikus társainak, hogy ott marad, ahol most van: Németország nyugati szabad felében, a tübingeni egyetemen fog tanítani. Nem tér vissza Lipcsébe, ahol 1949 óta az egyetemen filozófiát tanított. És hogy miért nem tér vissza a Német Demokratikus Köztársaságnak csúfolt keletnémet szovjetzónába, azt a következőkben indokolta meg: “Nem tudom tovább alávetni magamat és működésemet a megalázó állapotoknak és az erőszaknak, amely nélkül ezek az állapotok nem volnának fenntarthatok. Az augusztus 13-iki események — Kelet-Berlinnek betonfallal való elszigetelése — elvonták a talajt azok lába alól, akik függetlenül mernek gondolkodni. A lipcsei egyetemen valóságos objkott alatt álltam, nem tudtam sem tanitani, sem könyvben kiadni azt, amit igaznak tudtam. Legjobb tanítványaimat üldözték, bebörtönözték. Dr. Wolfgang Harich filozófust 10 évi börtönre Ítélték, mert fel merte emelni a szavát az 1956 őszi budapesti szovjet vérengzés ellen.” A bölcsnek, a bepsületes gondolkodónak nem elég a mindennapi kenyér, szellemi szabadság nélkül az élet elviselhetetlenné válik számára. Ezért, hosszú habozás után, 76 éves korában, Dr. Ernst Bloch hátat fordított tudós kollégáinak, akik még mindig haboznak és lélekzeni próbálnak a keletnémet szovjetzóna mérgezett levegőjében. UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT BRESZT-LITOVSZK — A fehér oroszországi katonai bíróság halálra Ítélt egy Klescsev nevű orosz, aki a háború idején a megszálló német katonaság szolgálatába állott s mint az S. S. terrorbanda szakasz vezetője haj tó vadászatot indított orosz partizán harcosok ellen, az ellenség kezére adott több partizánt és részt kapott az ezektől elrabolt értéktárgyakból. BERLIN — A keletnémet hivatalos sajtóiroda megmagyarázza, miért lakottatják ki otthonaikból a cementhatár mentén levő házak lakóit, többszáz családot. Nem azért, mert e házak nyugati ablakain át egyre-másra a nyugati városrészbe szöktek át egyesek és egész családok s ők, a kommunisták, ezt a menekülési utat. el akarják vágni. Nem, írja a cinikus hivatalos, nem ezért, hanem a védelmükre, azért, mert a nyugati oldalról “háborgatták” azokat a családokat. WASHINGTON — Peru köztársasági elnöke, Manüel Prady Ugarteche, miután látogatóban volt a Fehér Házban, úgy nyilatkozott, hogy Peru hajlandó elismerni a kubai emigránsok kormányát, feltéve, hogy az összes emigráns csoportok kormányalakítás céljából egységfrontot alkotnak. Hajlandó továbbá Peru a kubai emigráns kormánynak székházat rendelkezésre nyújtani perui földön. BOMBAY, India — Nerafa Iru, a tudós történész, azt állítja, hogy Shakespeare nem angol, hanem hindu volt, mégpedig az előkelő brahman szekta tagja. Neve Shsappa Iyer volt, Írásait Sheick Pir irói néven adta ki és csak amikor kivándorolt Angliába, vette fél a Shakespeare nevet. BRÜSSZEL, Belgium — Későn — óh, miért oly későn! — fedezte fel Ernie Wouters vénkisasszony, hogy bizony volt neki egy kérője. Egy kérője! Ez az egyetlen kérője nagyon félős fiatalember lehetett, mert csak levél utján merte megkérni Ernie kisasszony kezét. Sajnos, ez a levél csak most, 25 évi késéssel jutott a vénkisasszony kezébe, a messzi Ausztráliából hozta a posta. Mademoiselle Ernie Wouters fenyegetőzik, hogy kártérítésre perelni fogja a belga és az ausztráliai postát. Mert nem lehet tudni, melyik postának hibájából maradt ő vénkisasszony. CAMBLONWELL, Anglia — Két középkori szellem, Rowland Hawkins és Procop Easly, pert indított Anthony Whyler vendéglős ellen, mert ez megállapodásuk ellenére megtagadta nekik a fizetéses kétheti vakációt. A vendéglő egy ősi várkastély romjainak árnyékában áll s a gazda a két szellemet azért fogadta fel, hogy éjszakánkint suhogjanak, hangos kopogással lépkedjenek. Ez a szellemjárás nagy mértékben emelte a vendéglő forgalmát A szellemek igazán megérdemelték a kosztét, kvártélyt és havi 20 shilling zsebpénzt és a biró Ítéletében kimondta, hogy megérdemelték a kikötött fizetéses vakációt is. KOPENHÁGA, Dánia — Hány tolla van egy kacsának? — kérdezte Herluf Hansen s nem volt rest,, feleletet adott önmagának, megszámolta. Egy kacsa tes1- tén 1,491,609 toll van. Egy veréb ezzel szemben csak 2,551, egy pacsirta pedig 4,496 tollal rendelkezik. Aid nem hiszi, számolja utána ... a mnat
