A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-09-29 / 39. szám

a jó pásztor MEGVADULT A SZELÍD OROSZLÁN Alfréd Brehrn, az állattan nagy tudósa, nemcsak . sokat tudott az állatokról, hanem annyira szerette is ókét, hogy valóságos állatseregletet tartott házában. Egyszer Latif török pasától egy szelídített oroszlán kölyköt kapott ajándékba és ettől kezdve Bahida, — igy hívták a kis oroszlánt — lett a kedvence. ' Bahida úgy követte Brehmet mindenüvé, mint ku­tya a gazdáját. Éjszaka néha arra ébredt a tudós, hogy Bahida oda telepedett a takarójára, és mancsaival gyen­géden cirógatta őt. Brehm még csak elviselte ezt a gyengéd ragaszkodást, viszont a kis keleti városban, ahol akkoriban Brehm élt, állandó rémületet keltett a szelíd játszópajtás, A tudós többi állata felett is korlátlanul zsarno­■ koskodott a fiatal oroszlán. Csak az öreg pávián mert 'szembeszállni vele: meghúzta a farkát, tekergette a fü­lét, de idővel az oroszlán, annyira erős lett, hogy már a pávián sem mert kikezdeni vele. Egy napon komoly ellenfele támadt Bahidának az udvarban: egy hosszúlábú marabu. Bahida nekiugrott a furcsa madárnak, azonban megjárta: a marabu félig leresztett szárnyakkal ráugrott Bahidára. Hatalmas ■ csőrével akkora csapásokat mért a meglepett oroszlán­­rá, hogy az morogva visszavonult, de marabu nem elégedett meg félsikerrel, és szégyenszemre kikergette Bahidát az udvarból. Azóta az oroszlán óvatosan ke­rülte a marabut, viszont a többiekkel folytatta kissé durva játékait. Egy alkalommal aztán végzetes kimenetele lett a játéknak: az oroszlán először játszott Brehm kedvenc majmával, s annyira belemelegedett a játékba, hogy egy óvatlan pillanatban megölte és felfalta a majmot, c mint ahogy ezt ősei tenni szokták. Erre a tudóst is el­hagyta a türelem, és alaposan elverte Bahidát, Ütle­gelés közben mindjobban indulatba jött, úgyhogy va­­lósággal beszorította a menekülő fenevadat az udvar sarkába. Ekkor kitört Bahida igazi természete, és feledve gyengéd barátságát, rátámadt gazdájára. Brehm látta hogy veszélybe sodorta önmagát. Tudta, ha hátrál, el­veszett. Úgy intézte hát a dolgot, hogy tovább ütlegel­te. Bahidát, közben azonban rést engedett neki, ame­lyen elmenekülhetett. Bahida fel is használta az egérutat, és gazdája nagy megkönnyebbülésére elfutott. De fél óra múlva már kúszva közeledett Brehmhez, mintha bocsánatot akart volna kérni illetlen viselkedéséért. Ettől kezdve nem is volt panasz többé a szelíd oroszlánra, bár ezen­túl Brehm is jobban vigyázott, hogy barátságuk ne le­gyen bizalmas. Néhány hónap múlva egy európai ál­jaikért látogatói gyönyörködhettek a már nem. is .olyan szelid, ketrecbe zárt Bahidában. A JÓ FÖLDNEK MEGTILTANI NEM LEHET... WASHINGTON — A földművelésügyi miniszté­rium közli, hogy az augusztusi rendkívül kedvező idő­járás folytán bőségesebb aratás várható, mint amilyent Augusztus elején jósoltak. A Korea-előtti terméshozam­mal egybevetve, a mostani termés 116 százalékkal na­gyobb. Egyre többet produkál Amerika jó földje, annak ellenére, hogy a kormány százmilliókat költ nem-ter­melésre: jutalmat osztogat farmereknek azért, hogy birtokuk egy részét ne vessék be búzával vagy kukori­cával. Az idei búza termést a kormány egy és egynegyed billió bushelre, ä kukorica termést három és fél billió bushelre becsüli a termés mai állása szerint. VETÉLKEDIK A SZOVJET A U. S. kormány összehasonlító ismertetést közölt az amerikai és az orosz mezőgazdaság 1960 évi eredmé­nyeiről. A szovjet fő törekvése a kukorica termesztés foko­zása, mert ez az alapja az állattenyésztésnek. Több ta­karmány — több hús. Kruscsev lelkesítő, parancsoló és terrorizáló termelési politikájának eredménye eddig még csak az, hogy az oroszországi kukoricatermesztés elérte az amerikainak 15 százalékát. A szovjet több búzát, rozsot, árpát, cukorrépát és burgonyát termeszt. Továbbá: több bárányhust termel, az. amerikainak 265 százalékát, és több vajat (126 szá­zalék), több gyapjút (259 százalék). Ezzel szemben a szovjet messze Amerika mögött marad a következő ter­melésekben: marhahús 33 százaléka az amerikai mar­hahús termelésnek, a sertéshús termelés az amerikai­nak 54 százaléka, szárnyashus 26 százalék, zsir 46 szá­zalék, margain 26 százalék, tej 92 százalék, tojás 43 szá­zalék. , . Amerika felülmúlja a szovjetet a következőkben is: rizs, zab, széna, gyapot, gyapotmag, szójabab, földimo­gyoró, len, kender, dohány, mindenféle zöldségek, cit­rus és más gyümölcsök, diók. Általában az a helyzet, hogy az amerikai farmer kevesebb munkával, de sokkal nagyobb pénzbefekte­téssel (gépek) 60 százalékkal többet termel, mint az orosz farmer. Ami a népnek juttatott élelem értékét, a fogyasz­tási cikkek kalóriamennyiségét illeti, ez Oroszország­ban nagyjában egyenlő, nem nagy a különbség annyi­ban, hogy az orosz diéta egyhangú és főleg húsban, tej -A Chihuahua him (bal) és a pedigrés anya (jobb) a szülei a 10 darab kölyöknek, Columbia, S. C.-ben. A tizes születés világrekord volt, a World Dog Book szerint. Az önfeláldozó kutya Egy amerikai vállalkozó nemrégen tért haza Észaik- Afrikából. Útja során rend­kívül érdekes élményben volt része. Lybia egyik városába szólította őt a kötelesség, majd az ország déli részében levő Kufra oázisba kellett utaznia. A továbbiakat így -mondta el: — Repülőgépen is utazhat­tam volna, de úgy döntöttem, kocsin teszem meg a sivata­gon átvezető utat. Igaz, fi­gyelmeztettek arra, hogy az időjárás kiszámíthatatlan, de a figyelmeztetésék nem térí­tettek el tervemtől. Csupán egyet kértem tripolitaniai is­merősömtől: adja kölcsön ku­tyáját az útra. Ali — ez volt a kutya neve — jólmegter­­mett állat volt, hosszú fülek­kel, okos, értelmes szemek­kel. 'Ismerősöm némi habozás után teljesítette kéréseimét 'és az útra alaposan előkészülve, frissen szálltam be nyolchen­geres Ford kocsimba. Az ég felhőtlen, kék volt és a baro­méter jó időt jósolt. Vidáman integettem hát búcsút isme­rőseimnek. A sivatag az első három na­pon legszebb képét mutatta. Az ut két oldalán végtelen ho­­moktenger vett körül egészen a láthatárig. Időnként lassan bandukoló tevekaravánokkal találkoztam. Autóm motorja egyenletesen zümmögött, Ali kényelmesen elkeveredve pi­hent mellettem és álmos sze­mekkel hunyorgott a tűző napba. A negyedik napön megvál­tozott az időjárás. Az ég el­sötétült 'és hirtelen hatalmas homokvihar kerekedett. Öt percbe sem telt és az utat, amelyen kocsimmal robog­tam, nem lehetett a sivatag homokjától megkülönböztet­ni. Ctsakhámar észrevettem, hogy letértem az útról és kép­telen vagyok arra visszata­lálni. Rövid idő múlva a mo­tor zakatolni kezdett, a kocsi leállt. Egy darabig piszmogtam az autó körül, aztán beláttam, hogy reménytelen feladattal birkózom. Közben a vihar egyre erősödött. A homok először elborította a kereke­ket, majd a motorházat, vé­gül a kocsi már ki sem lát­szott a humoktengerből. Csak a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült egy kis alagutat váj­nom a homokdomb alatt, csak annyit, hogy megmenekül­jünk a megfulladástól. Ali aránylag nyugodtan viselke­dett a kocsiban. Arra számí­tottam, hogy egy-két. napon belül a vihar aláübhagy és, ha másként nem, gyalog eljutok a legközelebbi oázisig. De a vihar teljes, fi égy napon át (ómból:.. Amikor végre kisü­tött a nap és a homokhegy alól újra napvilágra kerül­tem, tudtam: jó egy hétig is eltarthat, amig újra megin­dul a , közlekedés 'és idegem se­gítségre számíthatok. Nem maradt más hátra, gyalog vágtam neki az útnak. Vizem már teljesen kifogyott, a szomjúság egyre erősebben jelentkezett. És ugyanezt lát­tam Alinál is. Nem tudnám pontosan megmondani, mennyi ideig baktattam a pusztaságban, oldalamnál a hűséges ebbel. Két nap múltán azonban úgy éreztem: erőm fogytán van, a szomjúság is úgy kinzott már, hogy azit hittem, nem bí­róim tovább. Nyelvem kiszá­radt és feldagadt, szemem előtt vörös karikák táncoltak. Széd elegve támolyogtam, el­estem, majd ismét feltápász­­kódtarn. és tovább vonszoltam magam. így ment ez hosszú, végtelenül hosszúnak tűnő órákon át. Végül egy mélyedésben víz­re bukkantam. A homokból tört elő; 'kristály-tisztán bu­­gyogott elő egy teknőalaku medencéből. Boldog sóhajjal akartam magam a vizre vet­ni. De nem juthattam hozzá; hátam mögött rekedt morgás hallatszott. Ali csattogtatta a fogát, majd rámugrott és rángatott ide-oda. Valahány­szor a viz felé közeledtem, az erős állat elvonszolt onnan. Ez a kutya megőrült — gon­doltam magamban, — 'nyil­ván megveszett a szomjúság­tól. Még egy utolsó próbát tettem: lassan kúsztam a viz felé. De már az első lépésnél Ali a nyakamban volt és le­rántott a földre. Ott hempe­regtünk, néhány lábnvira az üditő forrástól. Tudtam, nincs más hátra: le kell lő­nöm az állatot. Nagy nehezén revolveremhez jutottam, rá­fogtam az ebre és megnyom­tam a ravaszt. Ali csodálkozó szemekkel nézett rám, majd lassan összeroskadt. A vonag­­ló állat fejéibe ezután még egy golyót eresztettem. Teste most már mozdulatlanná vált. Fel akartam állni, de már nem volt erőm hozzá; a küz­delem halálosan kimerített. Talán egy órát heverhettem igy, amikor hangokat hallot­tam magam körül. Két benn­szülött állt mellettem. Hol en­gem néztek, hol a kutya, ki­hűlt tetemére vetetteík egy­­egy szánakozó pillantást. Azonnal látták,; miről lőhe­tett szó. Az egyik, oda nyúj­totta kulacsát, amelyet mo­hón emeltem ajkaimhoz. Tőlük tudtam meg azután, hogy azt a vizíorrást ember és állat egyformán kerüli. Később szakemberek magya­rázták el, hegy a forrás vala­milyen rendkívül ártalmas anyagot tartalmaz, amely biz­tos halált okoz. Ali ezt ösztö­nösen megérezte, ezért tar­tott távol a forrástól. És éle­tét áldozta azért, 'hogy az enyémet megmentse . . . A népszerűségről Carlos Romulo, a filippino államférfi, és Louis Newmart, a newyorki rabbi, a népszerű­ség áldásáról és átkáról be­szélgetitek. Romulo ezzel az adomával mgazdagitotta a diskurzust: Teherautó robog az ország­úton, rajta egy disznó és egy tyuk. Meglátnak egy hirdető­­táblát: “Sonka tojással.” Meg­szólal a tyuk: “Lám, mi nép­szerűek vagyunk.” “Ahogy vesszük,” jegyzi meg a disznó. “Neked a tojás csak egy kis kotkodácsolást jelent, nekem ellenben a. son­ka a véget jelenti.” Az Egyesült Államok legkisebb Marine-katonája, a 4 láb, 11 ines magas Larry E. Talbott a kiképző őrmester .előtt áll San Diego, Californiában, ahol felvételekor megállta a fizikai vizsgát. ben, tojásban, gyümölcsben és zöldségben szegény, mig az amerikai diéta változatos és egészségesebb. Farm problémái vannak mind a két országnak, de nagyon különbözők: Mig Amerika a tulgazdag terme­lés ellen kénytelen jelenleg küzdeni, a szovjet erőlkö­dik, hogy fokozni tudja az alapvető élelmek termelését, főleg az állati termékek termelését. • NEM CSAK KENYÉREN EL AZ EMBER A Kelet-Berlini Tudományos Akadémia érdekes, gondolkodásra késztető levelet kapott egyik legkivá­lóbb tagjától, Ernst Bloch 76 éves professzortól, a filo­zófia egyetemi tanárától, aki általánosan el van ismer­ve mint a marxista életbölcselet legalaposabb ismerő­je és elemzője. Azt irta Bloch professzor akadémikus társainak, hogy ott marad, ahol most van: Németor­szág nyugati szabad felében, a tübingeni egyetemen fog tanítani. Nem tér vissza Lipcsébe, ahol 1949 óta az egye­temen filozófiát tanított. És hogy miért nem tér vissza a Német Demokratikus Köztársaságnak csúfolt kelet­német szovjetzónába, azt a következőkben indokolta meg: “Nem tudom tovább alávetni magamat és műkö­désemet a megalázó állapotoknak és az erőszaknak, amely nélkül ezek az állapotok nem volnának fenntart­hatok. Az augusztus 13-iki események — Kelet-Ber­­linnek betonfallal való elszigetelése — elvonták a ta­lajt azok lába alól, akik függetlenül mernek gondol­kodni. A lipcsei egyetemen valóságos objkott alatt áll­tam, nem tudtam sem tanitani, sem könyvben kiadni azt, amit igaznak tudtam. Legjobb tanítványaimat ül­dözték, bebörtönözték. Dr. Wolfgang Harich filozófust 10 évi börtönre Ítélték, mert fel merte emelni a sza­vát az 1956 őszi budapesti szovjet vérengzés ellen.” A bölcsnek, a bepsületes gondolkodónak nem elég a mindennapi kenyér, szellemi szabadság nélkül az élet elviselhetetlenné válik számára. Ezért, hosszú habo­zás után, 76 éves korában, Dr. Ernst Bloch hátat fordí­tott tudós kollégáinak, akik még mindig haboznak és lélekzeni próbálnak a keletnémet szovjetzóna mérge­zett levegőjében. UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT BRESZT-LITOVSZK — A fehér oroszországi ka­tonai bíróság halálra Ítélt egy Klescsev nevű orosz, aki a háború idején a megszálló német katonaság szolgá­latába állott s mint az S. S. terrorbanda szakasz vezető­je haj tó vadászatot indított orosz partizán harcosok el­len, az ellenség kezére adott több partizánt és részt ka­pott az ezektől elrabolt értéktárgyakból. BERLIN — A keletnémet hivatalos sajtóiroda megmagyarázza, miért lakottatják ki otthonaikból a cementhatár mentén levő házak lakóit, többszáz csa­ládot. Nem azért, mert e házak nyugati ablakain át egy­­re-másra a nyugati városrészbe szöktek át egyesek és egész családok s ők, a kommunisták, ezt a menekülési utat. el akarják vágni. Nem, írja a cinikus hivatalos, nem ezért, hanem a védelmükre, azért, mert a nyugati oldalról “háborgatták” azokat a családokat. WASHINGTON — Peru köztársasági elnöke, Ma­­nüel Prady Ugarteche, miután látogatóban volt a Fe­hér Házban, úgy nyilatkozott, hogy Peru hajlandó el­ismerni a kubai emigránsok kormányát, feltéve, hogy az összes emigráns csoportok kormányalakítás céljá­ból egységfrontot alkotnak. Hajlandó továbbá Peru a kubai emigráns kormánynak székházat rendelkezésre nyújtani perui földön. BOMBAY, India — Nerafa Iru, a tudós történész, azt állítja, hogy Shakespeare nem angol, hanem hin­du volt, mégpedig az előkelő brahman szekta tagja. Neve Shsappa Iyer volt, Írásait Sheick Pir irói néven adta ki és csak amikor kivándorolt Angliába, vette fél a Shakespeare nevet. BRÜSSZEL, Belgium — Későn — óh, miért oly későn! — fedezte fel Ernie Wouters vénkisasszony, hogy bizony volt neki egy kérője. Egy kérője! Ez az egyetlen kérője nagyon félős fiatalember lehetett, mert csak levél utján merte megkérni Ernie kisasszony ke­zét. Sajnos, ez a levél csak most, 25 évi késéssel jutott a vénkisasszony kezébe, a messzi Ausztráliából hozta a posta. Mademoiselle Ernie Wouters fenyegetőzik, hogy kártérítésre perelni fogja a belga és az ausztráliai pos­tát. Mert nem lehet tudni, melyik postának hibájából maradt ő vénkisasszony. CAMBLONWELL, Anglia — Két középkori szel­lem, Rowland Hawkins és Procop Easly, pert indított Anthony Whyler vendéglős ellen, mert ez megállapo­dásuk ellenére megtagadta nekik a fizetéses kétheti va­kációt. A vendéglő egy ősi várkastély romjainak árnyé­kában áll s a gazda a két szellemet azért fogadta fel, hogy éjszakánkint suhogjanak, hangos kopogással lép­kedjenek. Ez a szellemjárás nagy mértékben emelte a vendéglő forgalmát A szellemek igazán megérdemel­ték a kosztét, kvártélyt és havi 20 shilling zsebpénzt és a biró Ítéletében kimondta, hogy megérdemelték a kikötött fizetéses vakációt is. KOPENHÁGA, Dánia — Hány tolla van egy ka­csának? — kérdezte Herluf Hansen s nem volt rest,, feleletet adott önmagának, megszámolta. Egy kacsa tes1- tén 1,491,609 toll van. Egy veréb ezzel szemben csak 2,551, egy pacsirta pedig 4,496 tollal rendelkezik. Aid nem hiszi, számolja utána ... a mnat

Next

/
Oldalképek
Tartalom