A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-09-29 / 39. szám

OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY ELŐFIZETÉSI DIJAK: Cgy évre —______________$6.00 *■«1 evre------------------------$3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio MEGHÍVÁS a csapdába A szovjet a nyugati hatalmakhoz egy barátságos meghívást intézett, amelynek párját hiába keresnők a diplomácia és az ármány világtörténetében. így szól a meghívás: “Gyertek a csapdába, ott majd elbánunk veletek!” Két levélben, külön-külön borítékban jött a csap­dába hívás: 1. A szovjet hivatalos lapja nagy cikkben érteke­zett arról, hogy helyesli a többféléi elhángzott javas­latot, hogy az Egyesült Nemzetek székhelyét New York­ból helyezzék át Nyugat-Berlinbe. Nem Berlinbe, ha­nem Nyugat-Berlinbe. Mert a cementfallal elzárt Ke­­let-Berlin máris az övék augusztus 13 óta; ott nincs szükség csapdára. Az Izvesztija aztán azt magyarázza félrevezetett orosz olvasóinak és félre nem vezethető nyugati olvasóinak, hogy az Egyesült Nemzetek jelen­léte teljes garanciája lenne Nyugat-Berlin szabadságá­nak, igy tehát nem lenne ott tovább szükség amerikai­­angol-francia katonaságra. Ezeknek a katonaságoknak távozniok kell Nyugat-Berlinből, amely katonaságmen­tes szabad város lesz. így ir Kruscsev szócsöve. De mást gondol. Ezt gon­dolja: Ha majd kivonulnak Nyugat-Berlinből a várói szabadságát védő nyugati csapatok, egyideig csend és rend lesz, aztán kitalálnak valami nyugati összeeskü­vést és a cementfal kapuin át bevonulnak Nyugat-Ber­linbe és — vége a szabadságnak. Dehiszen ott lesz az Egyesült Nemzetek székháza és biztonsági tanácsa és közgyűlése! Ezek garantálják Nyugat-Berlin szabadságát! Ugyan, kérem! — mondja gúnyosan vigyorogva Kruscsev külügyminisztere, a sa­­vanyupofáju Gromiko. 2. Gromiko irta a második csapdába-hivó levelet. Ebben azt a követelést állítja fel, hogy Hammarskjöld helyébe az Egyesült Nehizetek Szervezete ne uj főtit­kárt nevezzen ki, hanem egy hármas titkári bizottsá­got, amelynek minden tagja minden béke védő akciót vétóval megakadályozhat. Másszóval, a szovjet olyan U. N.-t akar, amely cselekvésre képtelen. Még más szó­val, utalással az Izvesztija cikkére: Nyugat-Berlin né­pének szabadságát olyan U. N. garantálja, amelynek minden szándékolt lépését a szovjet vétóval megaka­dályozhatja. Tehát, ha ők Nyugat-Berlinben olyan ösz­­szeesküvést fabrikálnak, amilyent Magyarországor. Szalámiszeletelő Mátyás fabrikált és az Egyesült Nem­zetekre a feladat vár, hogy ily álnok ármánykodással szemben megvédje Nyugat-Berlin garantált szabadsá­gát, ezt a feladatát nem teljesítheti, mert a hármas ta­nács orosz tagja feláll és csak egy szót mond: Nyet! Ez a Nyet — Kruscsev és bandája számítása és reménysége szerint — végét jelentené Nyugat-Berlin U. N.-garan­tálta szabadságának. A kettős csapdába-inditálásnak ez az értelme és ez a veszélye. Elárulja a szovjet megmásíthatatlan aka­ratát, hogy Nyugat-Berlin több mint kétmilliónyi né­pét előbb-utóbb bekorbácsolja abba a nagy koncentrá­ciós táborba, amelyben a Balti-tengertől az Aldunáig népek milliói gyarmati rabságban élni kénytelenek. Mondani sem kell, hogy a szabad világ a szovjet meghívást nem fogadja el. NEMZETI ÉRDEK ÉS MAGÁN ÉRDEK A szenátus nagy többséggel megszavazta újabb két érve való meghosszabbítását annak a törvénynek, mely megengedi mexicoi mezőgazdasági munkások bebocsá­tását, de megtoldotta ezt azzal a rendelkezéssel, hogy az importált mexicoi munkásoknak az eddiginél maga­sabb munkabéreket kell fizetni. A magasabb munkabérre vonatkozó pótlás ellen szavaztak azoknak az államoknak képviselői, amelyek­be mexicoi munkásokat nmportálnak. És a folyosón a szenátorokat befolyásolni próbálta Johnson alelnök, a szenátus volt demokrata vezére, mert — Texas farmerjei nem szívesen fizetnek töb­bet az olcsó mexicoiaknak. Minthogy mezőgazdasági munkás hiány van, a mexicoiak behozatala nemzeti érdek. De azoknak a far­mereknek, akik őket foglalkoztatják, érdekük, hogy minél olcsóbban kaphassák a munkát. MÁST-MÁST MONDTAK Ezekben a napokban történt: János pápa felhívta a versengő hatalmasságokat, hogy igyekezzenek világrontó háborút elkerülni, prob-A repülő háztető egy autó tetején áll meg Corpus Christi, Tex.-ban, amint Carla orkán keres; kasul repíti a tárgyakat, óránkint 70 mérföldes szelekkel. IÓ AZ ASSZONY A HÁZNÁL Udmurt népmese Egyszer egy férfi vitatkozni kezdett élete pár­jával. — De könnyű az asszonyok élete, de könnyű a munkájuk! Az asszony azt állította: — Nehéz a mi munkánk! A férfi sem hagyta magát:- Te csak menj szántani, majd én itthon mara-A VARÁZSLÓ Mágiát Nürnbergben, alkí­miát Nussdoirifiban, a hires Gábriel atyától tanult és emigy felkészülvén, Simplex, a varázsló elindult -haza Ma­gyarországba. A nagy ehető Apafi volt ak­kor erdélyi fejedelem. Ha a fejedelemtől függött volna, egész Erdélyt csupa szaká­csokkal népesíti be. Hisz volt ott szakács elegendő, az er­délyiek már akkor se vetet­ték meg azt, amely egyedül maradt meg az ember tulaj­donában : az étel, ital, de Apa­fi talán egész Erdélyért szí­vesen evett volna egymaga. Korán reggel, nyomban’ ima után, elfoglalta nagy bőrös­­karos székét a terített asztál mellett. Amíg csak a nap nyu­govóra nem tért, sőt még az­után is,. ott tilt a fejedelem az asztal mellett, mely scha sem volt étkek és italok nél­kül. Birli Pál, a fejedelem kony­hamestere, volt a legfontoi saibb ember az országiban. Az ő parancsolata döntőbb volt még a kancellárénál is. Mert a kancellár nem tudta teljes bi­zonyossággal, hogy mi tesz jót a fejedelemnek, de Birli Pál tudta. Kapott is Birli uram akkora címert a feje­delemtől, hogy még az utódai sem tudták egymaga Yuan el­viselni, akkora nagy volt a címert. A fejedelem ugyanis báláiból egész gulyákat, kon­­dákat, vaddisznókat, halókat és szárnyasokat festetett ked­ves embere címerébe. A ké­sőbbi iBirli-ek aztán négyfelé szabdalták a elmert. Adtak belőle a legközelebbi , atya­fiaknak, a Fenéiknek és Va-s­­ihegyiéknek. A negyedik ci­­merrészt, három fácármada: rat, sokáig nem tudták el­ajándékozni. A vén kisasz­­szony, felsőfalusi Szabó Ma­riska vette meg magának a fácánokat végtére. Ott is van a három madaras címer az al­­gyógyi temető kriptáján. De térjünk vissza hősünk­höz, aki tarsolyába rakta a tudóskönyveket, amelyek a megértenek elmondják az élet titkát, a kontárnak pedig a bővülésről, a-ranyesinálásról beszélnek, elindult hősünk Kolozsvárra, hogy most már Irta: KRÚDY GYULA megéljen abból, amit annyi esztendeig tanult. Fiatal, vállas ember volt és azon öltözetet viselte, ame­lyet abban a korban a bűvé­szek és tudósok hordottak. Csattog cipőt, nagy süveget és talárt. A talár bélése az égi jelekkel volt kivarrva és egy­szerű betekintésre meg lehe­tett belőle Ítélni a nap, hold és csillagok állását. Ott őgyelgett a palota kö­rül és elnézte a kövér tanács-­­urakat, amint egyenkint ér­keztek meg gyaloghintóikon. Némelyik annyira elhízott a fejedelem szolgálatában, hogy támogatni kellett jobbról-bal­­ról, amint a gyaloghintóból kiszállott. A gyaloghintót, ezt a legkényelmesebb közlekedé­si eszközt is Apafi idején, kezdték legsűrűbben használ­ni Erdélyiben. Volt olyan úri­ember, az öreg Baál-Gaál Mi­hály, aki úgy megszokta a gyaloghintót, hogy még a szállásán is abban hordoztat­­ta magát egyik szobából a másikba. Az öreg tanácsurak minden órában étkeztek. Egy óra kel­lett ugyanis aho-z, hogy a fe­jedelem kitanácslkozza magát egy-egy tanácsosával. A ta­nácskozás abból állott, hogy megebédeltek együtt. A feje­delem mindegyik tanácsosá­val megebédelt. A kapunak támaszkodó dár­dás vitézek se tettek egyebet mint folyton-folyvást a mara­dékot ették, ami a fejedelem, asztaláról lekerült. Nagy kon­dorokban hordozták a szolgá­ló leányok az. ételt, a kondé­­rckba nagy kanalakat tettek. A vitézek körülülték és egy­kettőre 'behabzsolták. Közben nekiálltak a fogukat piszkálni a d-árd-ahegygyel. Alkonyaira hajlott az -idő, a mi hősünk megéhezett, meg­szomjazott. Odament a leg­­kö-zelelbib álló vitézhez és vál­lára tette, -a kezét. _ Menj, öcsém, és mondd meg a gazdádnak, hogy itt vagyok. A dárdás _ végigmérte hő­sünket. — Megbolondultál, jó em­ber ? — kérdezte szánakozva. A nagyságos ur már levetet­te a csizmáit. Ilyenkor a ta i lémáikat békés alkudozás utján megoldani. Kruscsev kijelentette, hogy teljesen egyetért a pá­pával. Kétezer vagy még több évvel ezelőtt pedig egy ismeretlen római bölcs kimondta, hogy ha ketten ugyan azt mondják, az mégsem ugyanaz. A pápa az emberiség békéjéért, milliók életéért remeg; ezért inti a vetélkedő hatalmakat békés egyez­ségre. Az ukrajnai és budapesti hóhér ezzel szemben a béke és a békés együttélés értelmét abban látja, hogy a szabad világ ellenállás nélkül kapituláljon, valahány­szor ő ultimátumot küld és atombombás rakétákkal fe­nyegetőzik. A felebaráti szeretet hirdetője és a hitleri szellem megszállottja ugyanazt mondták és — mást mondtak. nácsuraknak is tilos a bem netel. — Már pedig (én beszélni akarok a fejedelemmel, — erősködött hősünk. A dárdás a jobb -lábáról a balra nehezedett . . . — Aztán ki vagy te? — Én Simplex vagyok, a varázsló. Vigyázz fiú, mert nyomban birkává változtat­lak. Nagyot ütött a dárdás vál­lára hatalmas tenyerével. De a góbé nem veszítette el a fe­jtét, a dárdanyéllel védekezett. Hanem hát az gyönge véde­lem volt Simplex -ellen. Félre­­taszitotta a katonákat és egy­kettőre odabent volt a palotá­ban. A lépcsőn éppen Bélái Pál uram volt lefelé menendőben, ő volt az utolsó tanácsur ma a fejedelemnél. Ment Béldi Pál ? Igen, ment volna, ha tudott völn-a. De a bortól, ételtől annyira -elgyen­­■gült őke-gyelme, hogy három csatlósa is alig bírta lefelé tá­mogatni. A tanácsur, a-mint Sim-plex­­et megpillantotta , keresztet vetett. — Az ördög jön, szegény szegény Apafiért! — kiáltott fel. Valóiban Simplex akkor -mái cseppet s-cm hasonlított az elcibbeni varázslóhoz. Vérvö­rös köpönyeg repült utána, lángoló fény világított szájá­ból é-s szeméből. Lába nem lát­szott érinteni a grádics fokát. Mint a forgószél viharzott el Béldi uram mellett. A tanács ur a. falnak dőlt. Szerencsére gondosikodta-k arról, akik ez' a házat -építették, hogy be -ebédek után legyen hol meg­pihenni útközben a vendégek - nelk. A lépcső falában kényei; m-es ülőkék voltak. Apafi ide - jéb-en mindig aludt -egy-két tanácsur a lépcsőkön. Béldi uram is eldőlt és többé ne-m lehetett belé Isiiket verni. Más­napig. Simplex -pedig ment fel egyenesen a grádicson’ és ki­nyitotta azt az ajtót, ame­lyen a legcifrább faragás volt. Nem is csalódott. A fejede­­l-r-m szobája volt. Még az asz­talnál üldögélt és ^mazsolasző­lőt, diót csipegetett egy ezüst kosárkából. Széles arca vér­vörös veit és tájkós szemét tunyán lehunyta. Félig -már aludt, de a szája, foga még -mindig dolgozott. A varázsló megsimogatta a fejedelem homlokát. Apafit mintha villám ért-e volna. Talpraállott nyomban. Pedig még akkor se szokott megszusszan-mi, ha egyik-má­sik vendége ’ részegségében borral leönti. Kimeresztett szemmel bá­mult a varázslóra. — Ki vagy, mit akarsz ? — Gyere velem! — felejt Simplex. Megragadta Apafi kezét és rémülten csipognak a kiscsibék. — Miért csipoghatnak? — kérdi és kiszalad. Egyik kezében a köpű, de miközben kifelé rohan, a köpüt nekivágja az ajtófélfának. A köpüből kiömlik az iró meg a vaj. Erre odavágja a köpüt és kirohan a tornácra. Hát látja, hogy egy ölyv éppen most ragadja el a kotlóstyukot. És vele együtt a kotlóshoz kötött kiscsibéket. Mit tehetett, szájtátva utánuk bámult. Majd bement a házba, ekkor meg látja, hogy a disznó belopózkodott és feldöntötte a dagasztótek­­nöt. Nyitva felejtette a pitvarajtót, amikor kiment. Mind kifolyt a kenyértészta! Ebédre hazajött az asszony a szántásból. A férfi nagy zavarban van, nem tudja, mitévő legyen. Kérdi férjét az asszony: — Hol vannak a kiscsibék? — Mikor enni adtam nekik, odakötöttem őket a kotlóshoz, hogy szét ne szaladjanak. Magam meg be­mentem kenyeret dagasztani. De közben egy ölyv el­ragadta a kotlóst a kiscsibékkel együtt. Az asszony tovább kérdezgette: — És a lepényt megcsináltad? Hiszen még a ke­mencébe se gyújtottál be! Látod-látod, mennyi kárt okoztál. Ha én fele ennyi kárt okoznék, jól megszid­nál. Ezért mondom neked, sohase civódj a feleséged­del. ■ «*. *■/' ;4| Ebben meg is egyeztek, s abban is, hogy leghe­lyesebb, ha mindenki végzi a maga dolgát. ÓVAKODJATOK A TELEVÍZIÓTÓL! MITCHAM, Anglia — Rev. Frederick Hill fel­hívta gyülekezetét, hogy hetenkint egy napon bojkot­­tálják a televíziót, a rációt és a képes folyóiratokat. Az egynapos böjt jó alkalom lesz arra, hogy mindenki a maga eszével gondolkodjék és ne fogadja el megfonto­lás nélkül mások gondolatait. Társadalmunkat a pap né­zete szerint az a veszély fenyegeti, hogy az egyéni gon­dolkodást kiszorítja a csoportgondolkodás. Szabad nem­zetnek nem szabad arra a lejtőre siklania, amelyen bi­zonyos nemzeteket látunk, ahol egy kis csoport gondol­kodik a nagy tömegek helyett. kivezette a -szobából. A vé­­necsfi-e fejedelem engedelme­sen (követte. -Lementek a lép­csőkön. Szuszogott bezzeg Apafi uraim. Béláit is ott lel­ték ülve. A fejedelem rászólt: — Gyere te is, Béldi. Amikor a lépcső aljáihoz ér­tek, Simplex igy szólott: — És most a nyakadba ülök, Apafi és te k-örülibordo­­zol a piacon. Este van már, nem lát senki.-Apafi -keservesen nyögött, de a varázsló már a nyakában ült. A sarkával megütö-ge-tte a fejedelem vékonyát. — Siess, Apafi, Éjfélig van -idő. A Ikapuőrök még ott állot­ták, de moccanni -sem tudtak a bámulattól, amikor fejedel­müket meglátták. A fejede­lem lábán nem volt csizma, a dolmánya kigombolva, haja csapzób-an hull a homlokára... És mindezek tetejében a nya­kában az átkozott varázsló. — Siess, Apafi — biztatta Simplex. A fejedelem pedig nekiin­dult a piactérnek és vitte lo­vasát az est sötétjében. Vit­te, vitte, vég-kimerülésig vit­te .. . Éjfélkor szállott le csak nyakából az ördögi varázsló. A fej edelm-et akkor ágyra fek­tették szolgái. Simplexnek -nagy tekinté­lye lett ezután Kolozsvárott. Növekedett tekintélye, ami­kor a fejedelem után a tanács­­urakat lovagolta meg a pia­con. De -rákerült a sor azon kor kikapós asszonyaira, leá­nyaira is. Mind vitték Sim­­plexet a 'kolozsvári piacon. A varázslónak igy nagy tisztelet-e volt és a krónikák a legkomolyabban Írják, hogy Apafi fejedelem senkitől se félt úgy, mint Simplextől,' Nehogy még egyszer a nya­lkáiba találjon ülni. S ezért minden jóval ellátta. Hogy ez a történet -nem tréfa, arra bi­­zony-iték sok Írás és hagyo­mány. A ígyo-mor midőn úrrá lett az -emberek fölött, elve­szítették a józan -eszüket. Nem kell ahoz semmi mágia, 1 boszorkányság. , „, SUBSCRIPTION RATES: One Year_________________$6.0C Half Year _______________$3.5li Szerkesztőség- 7s kiadóhivatal — Publication Office 1738 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerrv 1-5905 >3

Next

/
Oldalképek
Tartalom