A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-09-15 / 37. szám

<*e Á Só PÁSZTÓ 3, OLDAT RODOSTÓ, 1722 AUGUSZTUS 10 Messze a hazától, Böjük-alli falu egyik mezején, a rodostói számüzöttek sátrait gyöngéden megsimogatta ,a Márvány-tenger felől jövő kóbor szellő. A nyár már vége felé járt, de a nap még mindig erősen lehelte a bágyasztó meleget. A fejedelem sátora egy emelkedettebb részen ál­lott, mig a körülötte terjengő lejtősebb helyen udvari népének sátrai sorakoztak. Már a nyár kezdete óta itt tanyáztak, vagy két órányira rodostói egyhangú ottho­nuktól. Ez alkalommal nem annyira a szokásos tábori élet kedvéért, mint a pestis miatt sátoroztak itt. Ott­hon, Rodostóban ugyanis egyre-másra haltak az em­berek; igy a fejedelem és Bercsényi szolganépéből is lekaszált néhányat a fekete halál. Erre azután — Mikes szerint — a nevetés kiment a divatból a bujdosók kö­zött. Mindenfélekép nem jó ez igy! — sóhajtott fel hal­kan a fejedelem, amikor gondolataival egymagára ma­radt a sátorban. f Sajnálta, mert szerette hiveit, s nem is maga, mint inkább ezek sorsa aggasztotta, akik most miatta eszik a száműzetés keserű kenyerét és saját otthonuktól tá­vol, idegen földön kénytelenek fejüket álomra hajtani. A francia udvartól nincs már mit remélni; Nagy Péter cár csalóka barátságára szintén nem sokat építhet; újabban pedig olyan hirek vannak Magyarországból, hogy Károly császár a leányági trónöröklést is elfogad­tatta a rendekkel. Nincs tehát nagy oka a külső dolgok­tól mit várnia, amelyek az idők jobbrafordulását ma­gukkal hoznák. És itt, ha a török szultánnak mégoly kedves vendégei is, mégis a bécsi császári követnek, Virmondnak akarata teljesült, ő juttatta őket erre a sorsra; addig tüzelt ellenük a Fényes Portánál, amig Ibrahim nagyvezér a béke kedvéért végre is Rodostóba telepítette őt híveivel, jó távol Drinápolytól, hogy ne zavarhassa az európai vizeket a bécsi udvar kárára. Pedig a kezdet mást mutatott. Bizalmat, hogy is­mét felrázhatja édes nemzetét a kábultságból s a török beígért segélyével felszabadíthatja hazáját az idegen járom alól. Nem ez volt a megállapodás az ottomán csá­szár közt és közte, amikor franciaországi magányából ideédesgette, hogy segítségére legyen a terjeszkedő bé­csi hatalom ellen. És mikor aztán engedett a szultán díszes levelében foglalt sok szép Ígéretnek s megérke­zett a félholdas uralkodó birodalmába, itt oly fogadta­tásban részesült az igazhivők részéről, mint keresztény fejedelem eddig még soha. Bezzeg, ha tudta volna, hogy a szép szavak, a nagy ünneplés Rodostóval fog végződni, dehogy is mozdult volna ki a francia király országából, ahonnan talán job­ban irányíthatta volna árva hazája ügyét s most nem kellene elzárva lennie a külvilágtól s nem kellene ku­­rucaival Ahmed szultán kenyerén élnie. — Mikor könyörülsz rajtunk, Uram?! Meddig fog­juk még ezt a nehéz keresztet hordani?! — tört ki végül a fejedelemből a keserűség, miközben két könnycsepp gördült ki szeme szögletéből s valami mélységes fáj­dalom ült arcára. — Azonban Te tudod, Uram, miért teszed ezt igy, áldassék a Te szent neved! — tette hoz­zá az, Istenbe vetett hit nyugalmával. A fejedelem ebben a borús hangulatban észre sem vette, amikor kamarás, Mikes Kelemen, a sátrába lé­pett, hogy a szokásos parancsokat átvegye urától. A hü ember nyomban úgy találta, hogy a fejedelem nincs a szokott hangulatban: kedvetlenséget árul el arca, mint­ha valami bántaná. Fürkészve nézte tovább s végül is az ő éleslátásával rájött, hogy a száműzetés, a csalódá­sok és a bujdosók szomorú s bizonytalan sorsa tépdes­­ték ismét nemes szivét. — Felséges uram, az elmúlt éjjel, álmomban nagy hadakozásban voltam az egyik fogam miatt, — kezdi némi élcelődéssel, éppencsak hogy mondjon valamit a szótlanságban s eltérítse urát a borongós gondolatoktól. A fejedelem — még mindig a tépelődések hatása alatt — nem szólt erre semmit, csak kérdő tekintettel várta a bővebb felvilágosítást. — Esterházy uram őnagysága igen ráncigálta az egyik hátsó nagy fogamat, de én nem engedtem; azon­ban addig ráncigálta, amig az nagy ropogással kihul­lott, Reggel szólottám erről Zay uramnak, aki azt mond­ta, hogy ép a múlt éjjel álmában neki is kihullott az egyik foga és hozzátette, talán valamelyik elmegy kö­zülünk. A fejedelem elmosolyodott a babonásizü tréfára, de csakhamar redőkbe szaladt a homloka, — Rodostóból még nem hozták hírét Esterházy ur betegsége jobbrafordulásának? — érdeklődött a feje­delem. — Még semmi hire nem jött attól fogvást, hogy Lang orvos uram őkegyelme kúrálja, — jelenti Mikes, Az utolsó szavainál nagy sirás s zokogás hangjai futottak be odakintről a fejedelem sátrába; egyszerre megakasztották a párbeszédet. A fejedelem és Mikes felfigyeltek e hangokra s mindjobban kivették, hogy afféle jajveszékelés s panasz volt. — Menj csak ki, nézd meg, micsoda történet esett valakin?; — parancsolta Mikesnek a fejedelem. Mikes gyorsan teljesítette a parancsot; de amint kilépett a sátorból, szemben találta magát egy dámá­val, aki Zaynak nagy sirás között éppen valami nagyon szomorú eseményről beszélt. Mikes csakhamar felis­merte a panaszos uriasszonyban Esterházy tábornagy A legalacsonyabb fizetés összege emelkedik szeptember 3-án, az uj szövetségi törvény értelmében, a fenn feltüntetett foglalkozási ágakban és mégmásokban. 3,600.000 munkás van érdekelve. Gazolin töltő állomás (fenn bal). Építkezés (fenn jobb), élelmiszer áruház, (lenn bal) és ruházati áruház (lenn jobb.) A “BOLDOG NÉP” A cigányok nem akarnak szovjet polgárok lenni Azok a tudósok, akik a né­pek történetével foglalkoz­nak, igy jellemzik a cigányo­kat: a világ egyik legérdeke­sebb és legboldogabb népe. Letelepedésre és államal!ko­­tásra egyáltalán nem alkal­masak. Amióta csak a törté­nelem tud felőlük, szerte a vi­lágon úgy isimerik őket, mint örökösen vándorló népet. A második világháború je­lentős pusztítást végzett a ci­gányok között. Bármilyen szapora fajta is, számuk ma már erősen hanyatlóban van. Ennek ellenére azonban még mindig sokezer cigány él a vi­lág különböző nemzetem be­lül 'és tegyük hozzá: ma is pontosan olyan életet folytat­nak, mint 500 évvel ezelőtt. Angliában nemrégiben nép­rajzi kutatást' végeztek a ci­gányok között és a kutatást végző tudósok megállapítot­ták : é 1 e t k ö rülményeikbein semmi változás nem történt s ma is nomád életmódot foly­tatnak. Karavánokba tömö­rülve vádorolnak egyik hely­ről a másikra, ámbár, olykor az is megtörténik, hogy a ke­mény angol tál néhány hónapi kényszerű letelepedésre szo­rítja őket. Egy Londonból származó hivatalos jelentés szerint az Angliáiban élő cigányok fő­foglalkozása ma is a jövendő­­mondás és olykor előfordul az is, hogy valamelyik birtokon időszaki munkát végeznek. A birtokok tulajdonosai azon­ban —a londoni j elentés sze­rint — nem túlságosan ked­velik a cigány munkásokat. Nagyon gyakran megesik ugyanis, hogy a cigánykara­ván, váratlanul elhagyja a birtokot éjszaka és “tévedés­ből” néhány állatot és hasz­nálati tárgyat is magával visz. Csak a szovjet iuija sas a jovof Anglia mindenképpen sze­retné letelepíteni a cigányo­kat és polgári életformához szoktatni őket. Ez azonban neim sikerül és úgy tűnik, a jövőben sem fog sikerülni. Az angol cigányok, éppen úgy, mint a világ bármely részén élő fajtestvéreik, ma is sza­badon vándorolnak, karavá­nokban élnek és alkalmi 'mun­kából és jövendőmondásból tartják fenn magukat. Ennek ellenére azonban boldog em­bereik és a, cigányfcaravánok esti tüzelnél gyakran hangzik az ének. Egészen más azonban a “boldog nép” helyzete a Szov­jetunióban, A szovjet kor­mányzat ugyanis elhatároz­ta, hogy hasznos szovjet ál­lampolgárokat nevel a. cigá­nyokból. Ebből a célból — ha­tározta el a szovjet kommu­nista párt politikai bizottsá­ga —a cigányoknak fel kell oszlatniuk karavánjaikat, ab­nejét, akinek könnyekkel telt szeméből s bánatos te­kintetéből olyan mérhetetlen fájdalom volt kiolvasha­tó, mintha az egész világ semmisült volna meg előtte s egy élet tört volna össze. — Mikes uram bejelenti kegyelmedet a felséges urunknál, hogy szólhasson vele —. nyugtatta meg vé­gül a megtört dámát Zay. Amikor aztán a fejedelem elé került a jajveszéke­­lő úrnő, ott ismét csak sirt, egyre sirt, s fuldokló zoko­gás között mondta el legnagyobb bánatát s elhagyatott­­ságát, amiért Rodostóból gyalogosan ide jött. Ezalatt pedig á rodostói kis görög-templomban szomorúan kongott a lélekharang. A fejedelemnek pe­dig ismét egy bánattal több jutott. Amint Mikes kijött a fejedelem sátrából, első útja Zayhoz vezetett. Eszébe jutott az a fogas álom s Zay szavai. — Jól mondta kegyelmed, hogy valaki elmegy kö­zülünk, — állított be Zay sátrába, Mikes erről is megirta szokásos levelét: “Édes Né­­ném! Nagy szomorúságban vagyunk mi itten. Tetszett a Mindenhatónak egyikünket közülünk magához szó­lítania. Tábornagy Esterházy uram itt hagyott minket, már nem fog többé leülni Urunk asztalához.” Valóban nem ült le többé. Ő nyitotta meg a rodos­tói száműzött urak halotti sorát. Vasárnap volt. Anno 1722, augusztus 10-én. iba kell hagyniuk a jövendő­­mondást és gyáraikban kell dolgozniuk, mint a szovjet társadalom többi, “hasznos, épitő tagjának.” A jövendőt különben sem tudhatják a cigányok — jegy­zi meg a politikai bizottság határozata — mert a jövőt egyedül a “céltudatosan épitő szovjet kormányzat” tudhat­ja. A szovjet kommunista párt politikai bizottságának érde­kes eredménye lett: amint a cigányok értesültek arról, hogy az állam hasznos polgá­rokat akar faragni belőlük, egyszerűen — eltűntek. Ka­ravánjaikat sehol sem látni, nem villannak fel a pusztá­kon az esti tüzek, és elnémul­tak a gitárral kísért dalok. El­bújt a boldog nép, mert nem akar szovjet polgár lenni. Az igazság az, hogy a “boldog nép” semmilyen nemzet pol­gára seim alkar lenni. Boldog alkar lenni, semmi más. iMiagyairországon és Romá­niában, a Szovjetunió csatlós államaiban is megpróbálták— moszkvai parancsra -— letele­píteni a cigányokat. Az ered­mény ugyanaz lett: a cigá­nyok eltűntek. Érdekes egyébként megem­lékeznünk arról, hogy a ci­gányságot Hitler diktatúrája is gyűlölte. Hivatalos nyilván­tartás szerint egyedül Ausch­witzban 11,000 cigány élt, mint a koncentrációs tábor foglya és nem egészen kétezer menekült meg a kivégzéstől. A “boldog nép”-re boldogta­lan napok köszöntöttek min­dig a diktatúráik országaiban. A cigányok egyébként is, egy­re kevesebben lesznek, létszá­múik csökken és rövidesen va­lószínűleg már a szabad orszá­gokban sem villannak majd fel a karavánok tüzei és örök­re elnémulnak dalaik. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy Konstantinápolyt elsőizben 860-ban próbálták elfoglalni az oroszok, máig sem adták fel a reményt, hogy megkaparinthatják. . . . hogy egy aker cukor­répa termése négyszerannyi energiát produkál, mint egy aker bármiféle más termés. . . . hogy a román nyelv latin (római) eredetű, de idő­vel francia, görög, török és szláv elemekkel gazdagodott. UTAZÁS A FÖLD KÖRŰI EGY PERC ALATT ZÜRICH, Svájc — Egy anyakönyvi hivatal veze­tője megtagadta egy atya kérését, hogy újszülött leány­­gyermekét Mercedes néven vezesse be a születési anya­könyvbe. Megokolás: Mercedes közismert autómárka és a törvény tiltja, hogy ipari készítmények elnevezé­sét keresztnévként használják. MANCHESTER, Anglia — Frederick Barr 23 éves manchesteri lakos agyonlőtte magát. Holtteste körül hajnövesztőszereket tartalmazó üvegek voltak. Az ön­gyilkos fiatalember apja elmondta, hogy fia búskomor­ságban szenvedett hajának hullása miatt. A világ min­den részéből hozatott magának hajnövesztőszereket, melyek azonban nem segítettek. Valószinüleg azért lett öngyilkos, mert nem tudott belenyugodni abba a gondolatba, hogy egy napon teljesen kopasz lesz. MADRID — Az egyik spanyol cigarettagyár meg­kezdte enyhe-erős cigaretta gyártását. A felemás cigit ha egyik végén gyújtják meg, enyhe, a másik végén meggyujtva erős. Persze az embernek rágyújtás előtt kell határoznia, hogy melyiket szeresse, mert ha menet­közben változtat célt, megégetheti a nyelve hegyét. STOCKHOLM, Svédország — Gyermekek 6 éves korig ingyen utaznak a svéd vonatokon. Eddig egysze­rűen beszálltak a vonatba. Ezután azonban jegyet kell váltaniok, a pénztárnál kapnak ingyen jegyet. Azért léptették életbe ezt a rendszert, hogy a gyermekek, mire felnőnek, ne szokják meg a menetjegy nélküli uta­zást. BUENOS AIRES, Argentina — Petronella Pinedro 71 éves nagymama beiratkozott az elemi iskola első osztályába, meg akar tanulni Írni és olvasni, mert sok panasza van a háziúrra. Eddig folyton panaszoslevele­ket íratott másokkal és ezért fizetnie kellett. Azért ha­tározta el magát az irás mesterségének megtanulására, hogy maga Írhassa, költségmentesen, panaszosleveleit. BUENOS AIRES, Argentina — Ramon Gardát módfelett bántotta, hogy már ötödször zsebtolvajlás ál­dozata lett az autóbuszban. Hogy ilyesmi többé ne is­métlődhessen meg, bevarratott a kabátja zsebébe egy rókafogó kelepcét. Nem sokáig kellett várnia, megint benyúlt a zsebébe egy tolvaj, de rajtavesztett. Nem tudta kiszabadítani a kezét a csapdából és akarva, nem akarva, követte Ramon Gardát a rendőrállomásra. BECS — Nyilván jól ismeri az emberi lélek mély­ségeit az a bécsi fényképész, aki a következő reklámfel­iratokkal csalogatja üzletébe a vévőket: “Élethü fény­kép ára 10 schilling; ahogyan önmagát elképzeli, 20 schilling; amilyen lenni szeretne, 30 schilling. POKROVNIK, Jugoszlávia — A község bírósága előtt évek óta folyt egy per amiatt, hogy kit illet meg az a tojás, amelyet az egyik paraszt tyúkja a másiknak földjén tojt. A biróság sokáig nem tudott dönteni, vé­gül Ítéletet hirdetett. A vesztes fél csak úgy tudta ki­fizetni a perköltségeket, hogy eladta két szamarát. GUILDFORD, Anglia — Mrs. Betty Lawrence 51 éves asszony ruhát lopott az üzletben, ahol dolgozott s 50 font sterling pénzbüntetésre Ítélték. Miért lopott? Orvosa tanácsára fogyókúrát vett, 42 fontot kellett le­adnia testsúlyából. Még csak 14 fontnál tartott, amikor úgy érezte, hogy megváltozott .Ellenállóereje megcsap­pant s nem tudott ellenállni a kisértésnek, hogy lop­kodjon ... De — mondta a biró előtt — amióta elcsíp­ték, feladta a fogyókúrát, a testsúlya megint a régi és a kedélye jó, a lelkinyugalma helyreállt, nem fog soha többé lopni . . . TEGUITO, Mexico — A postahivatalba újabban sok panasz érkezett üzletektől, hogy fizetési felszólítá­saik nem érik el késedelmesen fizető vevőiket. Mi le­het annak az oka, hogy a felszólító levelek elsikkad­nak? A.z okot és az okozót hamarosan megtalálták: A levélhordó bevallotta, hogy a felszólító leveleket meg­semmisítette, mert sajnálta a címzetteket, akiknek fi­zetniük kellene, pedig nincsen pénzük. LONDON — Violet Butler 50 éves asszony a nagy fottball lottón 1 cent betéttel 270,000 dollárt nyert. MEXICO CITY — Egy biztosítótársaság a futball­­birák öltözőiben plakátokat helyezett el a következő szöveggel: “Mielőtt sípjába fújna, kössön élet- és bal­esetbiztosítást! Biztosítási ügynökeink a stádionban ta­lálhatók. Gondoljon szeretteire, akikről gondoskodnia kell!” BERLIN — A buchenwaldi koncentrációs táborba egy és egyharmad millió német és külföldi látogatott el 1958 óta, amikor ott egy nemzetközi emlékművet állítottak fel. NOVEL, Franciaország — Messze földön hires kö­vér, izes csigáiról ez a svájvi határ közelében levő falu. Oly sokan szedegették itt a turisták a csigákat, hogy kihalásuktól kellett tartani. Ezért René Bouvet polgár­­mester kiadta a rendeletet, hogy ezentúl csak halászati engedéllyel szabad csigákra vadászni. Ilyen engedély nélkül csak egy francia állampolgár szedhet csigát: Ro­bert Schuman volt miniszterelnök, aki nagy természet­­barát, szereti a sziklák közt ténfergő csigákat figyelni, de — nem eszik csigahust. PARIS — Forgalomba hoztak kis ágyukat otthoni védelemre. Az ágyú játékszernek is használható, de ar­ra is jó, hogy lövéseivel betörőket elriasszanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom