A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-08-25 / 34. szám

2. OLDAL A Jő PÁSZTOR ELŐFIZETÉSI PVJAKí SUBSCRIPTION RATES: így évre________________$6.00 One Year_______________$6,00 fei évre .............................$3.50 Half Year _________________$3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio A FEKETE MACSKA ÉS A KÉMÉNYSEPRŐ “A babonánál nincsen nagyobb ostora és kegyetle­nebb ellensége az emberi nemnek” — mondotta néhai való Pucz Antal 1822-ben megjelent könyvének elő­szavában. Ez a megállapítás, — ha bizonyos vonatko­zásban túlzott is —, ma is érvényes. Talán semmisem okozott, a háborúkon kivül, annyi kárt a lelkekben és a zsebekben, mint a babona. Egész társadalmi réteg: a kuruzslók, álomfej tők, tény ér jósok hada foglalkozik azzal, hogy a babonás, hiszékeny emberek pénzét le­fölözze. Mi sem könnyebb, mint a babonás emberrel el­hitetni, hogy a sorscsapásokat pénzért meg lehet előz­ni, biztositani lehet az “örök boldogságot” stb. Mi a babona alapja? Atavisztikus, ősi beidegződés, amelyet még nem oldott fel a kultúra sava. A babonás ember nem önmagában, a maga képességében, tehet­ségében bizik, hanem a különböző “földöntúli” erők jóindulatában. Nincs köze a babonának a valláshoz. A hivő embert erősíti hite, a babonást elgyengítik tév­eszméi. Aki azt hiszi, hogy az úttesten átfutó fekete macska szerencsétlenséget, a kéményseprő viszont sze­rencsét hoz, lemond arról, hogy a szerencsétlenséget maga kerülje ki, a szerencséért pedig harcba szálljon. Nem ártalmas a babona addig, amig annak csupán játékos jellege van. Ha valaki “lekopog” valamit, ha harmadiknak nem gyújt rá a cigarettára, — ebből még semmi baj sem származik. De súlyos baj származik ab­ból, ha a babonás ember nem orvossal gyógyittatja ma­gát, vagy családját, hanem különböző kotyvalékokkai, ha jövőjét attól teszi függővé: mit döntenek a külön­böző hókuszpókuszokban “megjelenő” földöntúli hatal­mak. A babona egyetlen ellenszere: a műveltség. A tu­domány fáklyájának fényénél elhalványodnak az ósdi, középkorból származó együgyüségek. Ma már senki előtt sem kétséges, hogy nincsenek boszorkányok. Még­is, hány asszonyt, lányt égettek meg a középkorban a babonák mérgével beoltott, műveletlen, felvilágosu­­iatlan emberek miatt. Ártalmatlan babonákkal szórakozni nem bűn és mégcsak nem is hiba. De tudni kell, hol a határ. A ha­tár, amely mögött a babonák sötét vermeibe esik a tu­datlan, önerejében nem bizó, a csalók hadának kiszol­gáltatott ember. A KÖLTŐ ÉS A DIKTÁTOR Az egyiptomi nemzeti színházban Shakespeare “Antonius és Kleopatra” cimü színdarabját játszották. A negyedik felvonás nagy jelenetében a halálosan meg­sebesült Antonius igy kiáltott fel: “Haldoklóm, óh Egyesült Arab Köztársaság déli tartománya! Meghalok!” Hogyan? Honnan tudta Shakespeare, hogy Egyip­tom diktátora, Nasser, a 20-ik század 50-es éveiben, a hidegháborús viharok közepette el fogja nyelni és Egyiptomba be fogja kebelezni Szíriát és ezt a botcsi­nálta ikerpárt Egyesült Arab Köztársaságnak fogja keresztelni? Ezt persze Shakespeare nem tudta, nem is tudhat­ta, hiszen ő csak költő volt, nem pedig jós. Nem is úgy adta a haldokló Antonius szájába azokat az utolsó sza­vakat, hanem igy: “Haldoklóm, óh Egyiptom! Meghalok!” Lám, lám, olyan nagy a hatalma egy modern dik­tátornak, hogy még minden idők legnagyobb dráma­írójának is diktálhat, cenzúrázhatja Shakespearet! Óh, Egyesült Arab Köztársaság déli tartománya! Hatalmad évszázadokra visszaható erővel bir! GYŐZELMES VERESÉG A berlini ultimátum óta a szabad világ felett el­­viharzott szócsaták után megtörtént az első tényleges csata: Kruscsev keletnémet börtönőreivel bebörtönöz­te a szovjetzóna népét. Senki e szegesdrótkeritésen se be, se ki! Kruscsevék győztek! Ez a győzelem a szovjet első veresége volt a Ber­lin körül forrásban levő hidegháborúban. Mert ország­világ előtt megmutatta, hogy kommunista uralmat csakis csupasz erőszakkal lehet népekre rákényszeríte­ni. Emlékezünk, Kruscsev egyszer elvakkantotta ma­gát, hogy a kádárista kormányzat a magyar nép szabad akaratára van felépítve. Ez szemérmetlen hazugság volt. A keletnémet nép bebörtönzése után Kruscsev már nem merészkedhet ilyen hazugságra, mert hiszen a zárlatot megelőzött napokban ezrével menekült a nép a keletnémet szovjetpokolból. A berlini zénahatárnak szegesdrótkeritéssel való ROSSZ TETTÉRT JÓT VÁRJ Irta: AMOS TUTUOLA nigériai néger költő Nagyon jó barátnők voltak Dola és Baby volt a nevük. Gyermekkoruk óta szerették egymást. Egyforma szőttest hordtak, és együtt mentek mindenüvé. Annyira össze­tartoztak, hogy ikreknek gon­­dőlhatta volna őket bárki is, aki szüleiket nem ismerte. így telt az idő, mig Baby és Dola megértek a házasság­ra. De mivel ennyire szeret­ték egymást, elhatározták, hogy olyan két férfinek fele­sége lesznek, akik egy család tagjaiként, egy házban él­nek. ügy nap nap után egy­mással lehetnek. Pár nappal az elhatározás után már hallottak is két fér­fiúról, akik ugyanattól az apától és anyától származ­tak, és egy fedél alatt is éltek. Baby hozzáment az egyikhez. ' Dola pedig a másikhoz, az idősebbhez. Boldogok voltak, mert továbbra is együtt ma­radtak. A házasságuk után néhány napra Dola a ház előtt seper­getett és elültetett egy kóla­diót, mely hamar ki is haj­tott a földből. Ekkor vízzel teletöltött egy cserépedényt, és elhelyezte a kóla-palánta elé. Dola minden reggel le-A MAGYAR NYELV Irta; ÁBRÁNYI EMIL Ó szép magyar nyelvi Aki egyszer téged Ajkára von. többé nem dobhat el! Szentség gyanánt, hogy befogadja éked. Őrző oltárrá válik a kebel. Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme, S erős, szilárd, mint hősök jelleme! Gyöngéd vagy és lágy, mint mennyboltí kék, S dörögni úgy tudsz, mint villámos égi Minden, mi fejben vagy szivben íakad, Tőled nyer pompát, szindus szavakat, Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord. Mint egy király az ünneplő bíbort! ❖ ^ ^ Bir-e más nyelv úgy epedni. Annyi bájjal, annyi kéjjel? Olvadóbb, mint lant zenéje Holdvilágos, langyos éjjel, Mely virágot s dalt terem, Mikor ébren semmi sincs más, Csak a fák sötét bogán; Hangos, boldog csalogány S boldog, néma szerelem . . . * * * Hát a csapongó Gyorsszavu tréfák Játszi szökését. Festi-e más nyelv Oly remekül Pattog a vig éle. Ám sebe nem fáj. Mert csak enyelgés. Tarka bohóság Volt az egész! . . . * * * Magasztos gyásznak bánat-dulia hangja Úgy zendül benne, mint egyáz harangja. Mely messze hinti mély, komor szavát, Bug, mint a gyászdal, mint sir-fáklya lobban S mint súlyos léplek kripta-csarnokokban. Úgy dong minden szó a kedélyen át!... * * * Ciklops pörölye, hogyha csatát fest. Csatakürtök bősz riadása! Halld! Halld! Száguldva, vihogva, kapálva Dölyfös paripák robbannak elő. Százak keze vág, $zázak keze lő. Nem szárnyal a vér-ködös égre más. Csak ágyudörej, szitok és zuhanás! Rázkódik a föld, iszonyodva reng. Amerre a kartács vad tánca kereng! ... Dúl a szilaj kéz, csattog a kard. Sebet osztva süvölti: ne bánlsd a magyart! * * * Hatalmas, szép nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké Nagy és virágzó! Kisérjen áldás, Amig világ áll! S legyen megáldott Az is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsőt rebegve. Végsőt sóhajtva! megerősítése Írásban lefektetett, tehát letagadhatatlan államközi egyezmények brutális megsértése volt. Ez egy másik ok, amiért joggal mondhatjuk, hogy a szov­jet vereséget szenvedett. Mert, amikor sor kerül ko­moly diplomáciai alkudozásra, Kruscsevnek számolnia kell azzal, hogy a szabad világ alkudozói semmibe se fogják venni az ő szavát, és csakis oly garanciákat fog­nak elfogadni, amelyek Kruscsev szavától függetlenül is teljes érvénnyel birnak. Nem lesz többé sem Yalta, sem Potsdam; a szószégők szavát most már egy kopek­re sem értékeli a szabad világ. térdelt a kóla és a cserép elé. így kérte őket, hogy se­gítsék majd őt időben meg­szülni gyermekét. A könyör­gés után vizet ivott a cserép­ből, mert úgy gondolta, hogy valami szellem járhat ott, aki megáldja a növényt és a vizet. Utána gyorsan vissza­tért, mielőtt a többiek feléb­redtek volna. Minden reggel ezt művelte. Néhány hónap múlva a kó­lacsemete közel két lábnyit nőtt. Szerencsétlenségre a falu szarvasmarhái legelget­­ni kezdték leveleit, és ez nagyon gátolta a növekedés­ben. Egyik reggelen Baby ösz­­szetalálkozott barátnőjével, amikor az éppen a fa és a cserép előtt térdelt. Baby megkérdezte: — Dola, mt csinálsz te ^ kólapalánta előtt? — Ó, én mindig kérem: se­gítsen meg abban, hogy idő­ben megszülhessem gyerme­kemet. Dola mindezt nyugodt szív­vel mondta el. Amikor Baby észrevette, hogy az állatok legelik a fa leveleit, visszament szobájá­ba, és darabokra tört korsó­jának megmaradt fedelét odaadta Dolának, azt taná­csolva, hogy ezzel takarja el a kis fát. Dola elfogadta és nagyon megköszönte. Aztán lebontotta vele kis palántá­ját. Már ezen a reggelen se tudták a barmok lelegelni a fácska lombjait és amily gyorsan csak lehetett, már ki is dugta hajtásait a korsófe­dő tetejének nyílásán. Néhány évvel ezután a kó­lafa meghozta első termését. Ezek a diók voltak a leg­finomabbak a faluban, any­­nyira, hogy a vásárlók min­den egyes diót tekintélyes összeggel fizettek meg. Mi­kor már a második és harma- ( dik termést hozta, a kereske­dők mind magasabb árat ad­tak érte. Dola egyszerre gaz­dag lett. Baby ezt látva, irigykedett, és egy napon megkérdezte: — Dodla, ha nehet, nem ad­nád vissza korsóm fedelét? — Hogyan? A korsó fede­lét? — kiáltott Dola megle­petten. — Igen, a korsóm fedelét. Még ma reggel szeretném visszakapni — válaszolt Ba­by követelőén. — No, a korsó fedelét pe­dig most nem adhatom visz­­sza, hacsak darabokra nem töröm, hogy kiszabadítsam a faágak közül — mondta Do­la szomorúan. — A korsóm fedelét nem lehet darabokra törni, még csak meg se repedhet, mi­előtt nekem visszaadod! — kiáltott indulatosan és ke­gyetlenül Baby. — Ugyan már! El se lehet távolítani a fától, hacsak a fát össze nem tördelem! — magyarázta Dola hangosan. — Igen, szét is darabolha­tod a fádat, ha úgy tetszik, de én mindenáron vissza aka­rom kapni, a korsófedele­met — fakadt ki Baby. — Lehet, hogy igy akarod, Baby, de emlékezz rá, milyen jó barátnők voltunk gyermek­ségünktől kezdve! Ne akard hát mindenáron visszavenni. — emlékeztette Dola fagyo­san Babyt. — Igen, természetesen nem felejtem el barátságunk egyetlen percét sem, de most mindenképpen visszakövete­lem — makacskodott Baby nagy zajjal. Végül is Dola megértette, hogy Baby egyszerűen tönk­re akarja tenni a fát, hogy ne lásson rajta többé eladni­­való diót. Baby a bírósághoz fordult. Dola is ment, hogy megkisé­(Folytatás a 8-ik oldalon) A SÁRKÁNY ÉS A VILLÁM < Az első sárkányeresztő nem gyermek volt. Az erre vonatkozó legrégibb adatok azt vallják, hogy a kato­náké az úttörő érdem. Egyesek szerint Han Si kínai tábornok találta fel K. e. 260-ban. Állítólag felbocsá­tott sárkánnyal jelezte, hogy egy körülzárt városnak milyen irányból juttat majd segítséget. Mások a koreai generálisok leleményességének tulajdonítják az első sárkányt. Ezer esztendővel ezelőtt egy csata alkalmá­val a csüggedő sereget lélektani módszerrel lelkesítet­ték fel: egy sárkányra lámpást erősítettek. A katonák a hirtelen feltűnő “csillagot” az istenek segítségének vélték és megújult erővel küzdöttek tovább. A sárkány műszaki felhasználása sem késett soká. Állítólag ismét a koreaiaké a kezdeményezés dicsősége. Egy folyó felett sárkánnyal vékony fonalat röpítettek át, ezzel pedig vastag kötelet vontak a túlsó partra, amely a sürgősen felépítendő hadihid első tartóeleme lett. Japánban békésebb sárkányokat bocsátottak fel a K. u. 500 óta szokásos májusi ünnepségeken. Olyan há­zaknál, ahol az év folyamán fiúgyermek született, ma­gas póznára hal alakú sárkányt erősítettek. Ez volt az u. n. májusi ponty. A japán népszokás szimbolikus szer­tartás-jellege vallási eredetre utal. Az uj-zélandi mao­rik sárkányeresztő énekei pedig egyenesen ezt bizo­nyítják. Klet-Ázsiában néhol sipokat, megfelelően ki­fúrt bambusz-pálcákat erősítenek rá. Ezek a “muzsi­káló sárkányok” a ház őrzői. A kelet-indiai szigeteken a halászatban alkalmazzák őket. A felbocsátott sárká­nyokról hosszú zsinóron csüng le a csalétek a víztü­körig. Az idők folyamán e sokféle szerepe egyre jobban szürkült, s a Távol-Keleten a sárkány ma már elsősor­ban játékszer. A nyugat-európai hagyomány szerint az első sár­kányt a tarentumi Architasz, a görög bölcs készítette a K. e. 4-ik században. Ez a vélekedés nem bizonyítha­tó, hacsak nem azzal, hogy Atticus Gellius feljegyzése szerint “valamiképpen gépészmesterséggel’’ galambot készített fából, amely felrepült. Ennél a kétes értékű hivatkozásnál beszédesebb az a vázakép, amely a nápo­lyi múzeumban látható. Ezen egy futó leány három­szögletű sárkányt von maga után. A klasszikus ókor tehát ismerte ezt a játékszert, de úgy tűnik, hogy az évszázadok elfeledtették. Leg­korábban ismét csak 1450-ben emliti egy bécsi kézirat szerzője, aki részletesen ismerteti készítését, a mere­vítők és a zsinórtartó gyűrűk elhelyezését. Közli, hogy egyszerre 4—6 különböző sárkány bocsátható fel, “mintha az ifjak az öregekkel együtt repülnének”. De hogy titkuk ki ne derüljön — folytatja —, mindig egy szolga álljon alattuk, s “mivel az emberek nem látják a zsinórt, majd azt hiszik, hogy ő parancsol nekik”. E biztonsági intézkedések ellenére a titok mégis kide­rült. A sárkány a 16-ik század során, valószínűleg né­metalföldi példára, Európa-szerte ismert és elterjedt játékszerré vált. A tudomány figyelme a 18-ik században terelődött reá. A sárkány igazi karrierje azonban csak 1752 jú­niusában kezdődött — Amerikában. Benjamin Franklin a felhő-elektromossággal kap­csolatos vizsgálatai során két keresztbe fektetett fa­pálca és egy selyemkendő segítségével megszerkesz­tette a villamos sárkányt. Úgy gondolta, ha készülékét a magasba bocsátja, az felszívja a légköri elektromos­ságot, és a repitő zsinór ezt a földre vezeti. A fonál vé­gére vas kulcsot kötött, ehhez pedig selyem zsineget erősített. A kísérlet végrehajtásához segédül csak a fiát vitte magával, mert attól tartott, hogy az emberek ki­nevetik. Amikor a kulcsból szikrák csapódtak ki, Franklin, mint önéletrajzában Írja, “végtelen gyönyö­rűséget érzett”, — a gúnyos kacagás pedig elmaradt. Franklin ezzel bebizonyította a villám elektromos ter­mészetét, s e kísérlet tanúságaként megalkotta a vil­lámhárítót. Ezzel megalapozója lett a meteorológia uj ágának: a légköri elektromosság tanának. A 19-ik század ötvenes éveitől kezdve zászlók és fényjelzések emelésére, sőt fényképezésre is felhasz­nálták. A szalmabáb-kisérletek befejezése után pedig hamarosan megfigyelőket repítenek a magasba vele. Amerikában először 1892 január 27-én egy Wiese nevű tiszt emelkedett sárkánnyal 16 yard magasságba. Négy év múltán a cserkészmozgalom megalapítója, Baden- Powel 300 láb magasságból kukucskált be idegen ke­rítések mögé sárkány segítségével. William F. Cody, aki Buffalo Bill néven vált hí­ressé, 1867-ben a bölénycsordák végleges kiirtásával foglalkozott államköltségen. 1903-ban a vadnyugati ro­mantikán kivül mással is megajándékozta az ámuló óvilágot. Egy sárkány vontatásu kajakkal 13 óra alatt átkelt Calais és Dover között az Angol csatornán. 1894-ben V. A. Eddy egy úgynevezett maláji sárkány­nyal műszereket küldött a magasba. A philadelphiai Franklin Kite Klub is egyre újabb és nagyobb teljesít­ményű típusokat dolgozott ki. De a sárkány további gyakorlati felhasználásának útját állta a repülőgép. A sárkány igy ismét gyermekjátékká lett. Á JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította egjelenik minden pénteken Published every íViday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY SzeritesztObég és kiadóhivatal —- Publication Office J6 EAST SÍkEET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: C Merry 1-59Ú5 5<i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom