A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-24 / 47. szám

í. OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított» Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztéséé és kiadóhivatal — Publication Office 1738 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1>S905 ELŐFIZETÉSI 5gy évre ________ vei évre________ PUAK: ..$6.00 -------------$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year _________________$6.00 Half Year_______________$3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio I KRUSCSEV ÉS KENNEDY Egy amerikai unió vezér nyilatkozott Kruscsev­­ről és Kennedyről, mint alkudozókról. Amit a unió ve­zér erről mond, az mindenesetre figyelemreméltó, mert ő sok kormány kollektiv alkudozásban gyakorlottsá­got és tapasztaltságot szerzett. Nos, mit mondott az unió vezér? Attól tart, hogy Kennedy nem tud elbánni Kruscsevvel. Kennedy gazdag családban, biztonság­ban, védettségben nőtt fel, Kruscsev ellenben brutá­lis környezetben élte le fiatalságát, nem ismer sem félelmet, sem kiméletet, eltapos mindenkit, aki útjá­ban áll, holttesteken át menetel a cél felé. Kruscsev már több mint százszor fenyegetőzött atombombás ra­kétákkal, vagyis a harmadik világháború elindításá­val, Kennedy ezt egyszer sem tette. Hasonlóképpen nyilatkozott Rickenbacker kapi­tány is. Szerinte Kennedy puha egyénisége a magya­rázata a kubai katasztrófának. Kennedy vonakodott bevetni a harcba amerikai repülőket, mert attól tar­tott, hogy egész Latin-Amerikában feljajongna a régi frázis: yankee imperializmus. Ezzel nem kellett volna törődni, ahogyan Kruscsev sem törődik a világ köz­véleményével. Kennedynek több erkölcsi jogosultsága lett volna a kubai kommunista fészek kitisztítására, mint volt Kruscsevnek a magyar szabadság vérbefoj­­tására. A keménykezü és a simakezü politika örökös vita tárgya Washingtonban. Általában azt lehetne mondani, hogy Kennedy politikai tanácsadói, Rusk külügymi­niszterrel az élükön, a simakezü politika mellett fog­lalnak állást, mig a Pentagon és több magasállásu dip­lomata keménykezü taktikát ajánl az elnöknek. A keményke^üek Jiglyesnek tartották volna a berlini ce­mentfal ledöntését, a simakezüek ellenben úgy vélik, hogy az éppen úgy kirobbantotta volna a világhábo­rút, mint Budapest védelmének megkísérlése. A kezstyüs kéz külpolitikáját sokan Anglia befo­lyására vezetik vissza. Bizonyos, hogy Anglia mindig az alkudozás és próbálkozás taktikáját követi, amig csak lehetséges. De nem lehet mondani, hogy az ango­lok puhák vagy félősek. Lord Hume külügyminiszter kijelentette, hogy Angliának van elég atombombája, amelyekkel porrá és hamuvá tudja rombolni Orosz­ország legtöbb nagyvárosát. Az angol légierő minisz­tere pedig úgy nyilatkozott, hogy orosz támadás ese­tén az angol bombavető repülők a szovjettel olyan árat fizettetnének a támadásért, amely “nem fizetőd­­nék ki.” Kruscsev tudja nagyon jól, hogy az atombomba kesztyűs kézben éppen olyan pusztitóerejü, mint ke­mény ökölben. VÖRÖS CSILLAGOK HULLÁSA Az istentelen kommunisták megerősítették az ősi igazmondást, hogy Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan őrölnek. A dicsőségesen tragikus magyar sza­badságharc hősei, akik ledöntötték a tömeggyilkos Sztálin szobrát, nem haltak meg hiába; azt a szobrot az orosz gyilkosok magyar porkolábjai ugyan újra fel­állították, de most már csak idő kérdése, hogy mikor fogják mégegyszer és utoljára lerombolni. A jeladás már megjött Moszkvából, a keletnémet csatlósok már ledöntötték az ő éktelenül hatalmas berlini Sztalin­­szobrukat és a moszkvai parancsot, a Sztalin-képrom­­bolást, idővel végrehajtják mindenütt, ahol nem sze­retik a hóhér kötelének emlegetését. Igen, a hóhér kötelének emlegetéséről van itt szó. Nikita Kruscsev, a véreskezü ukrajnai és budapesti hóhér az undorító Sztalin-gyalázási komédiát azért rendezi, hogy a bünrészesség jelét leradirozhassa dur­va ábrázatáról. Isten a tanunk, a legcsekélyebb rokon-­­szenvet sem érezzük a tömeggyilkos Sztálin iránt, még­is az aljassáőg netovábbjának mondjuk ezt a Sztalin­­gyalázást. Mert ami hatalma Van Kruscsevnek, azt Sztálinnak köszönheti. Sztálin a világháború végezté­vel nem szerelt le, hanem állandó harci készültségben tartotta az orosz vörös hadsereget és mivel ugyanak­kor a szabad világ, Amerika és Nyugat-Európa úgy­szólván meztelenre vetkőzött, Sztálin a vörös hadse­regre támaszkodva megteremthette a középeurópai csatlós gyarmatbirodalmat. Ezért az örökségért Krus­csevnek, ha tisztességet ismerne, hálásnak kellene len­nie. Semmi kétség, hogy igy gondolkoznak milliók Oroszországban és a közép-európai rabországokban. A Jó PÁSZTOR Egy Houston, Tex.-i tűzoltóhajó vizet öntöz az égő nemzeti kínai teherhajóra. amely kigyulladt egy norvégiai olajszállító hajóval való összeütközésekor. Tizenegy személy eltűnt, 25 megsebesült, köz­tük három életveszélyesen. Jeruzsálemi legenda Irta: LUDWIG AUGUST FRANKL Kalonimos rabbi Jeruzsá­lemben élt, mint az askenház hitközség főrabbija, az 1600-as években. Egy szom­bati napon, virradat előtt a Templom Nyugati Falához ment, hogy gondolatai ben­sőséges imában felemelked­hessenek a Teremtőhöz. Alig tette le azonban saruit s haj­totta le fejét álmodozva a Fal egyik kövére, mikor a templomszolga halálsápad­­tan szaladt feléje és jelen­tette, hogy az egész hitköz­ség halálveszedelemben fo­rog. A mohamedánok körül­vették a zsidó negyedet, már a zsinagóga kapuja felé kö­zelednek és lemészárlással fenyegetnek min d e n k i t, amennyiben nem szolgáltat­ják ki a főrabbit. — Miért éppen engem? — kérdezte Kalonimos rabbi. — Uram, nem s merem a szörnyűséget elismételni. De a rabbi felelt helyette; — Egy meggyilkolt fiatal fiút találtak a zsinagóga előtt és azt állítják, hogy én öltem meg. — Igen, uram — szólott most á templomszolga döb­benten és nem tudta felfog­ni, miképpen jutott ez a rabbi tudomására. Ezalatt a felbőszült tömeg elért a Nyugati Falig, meg­ragadták a rabbit és maguk­kal hurcolták a Kádi elé. “Hozzuk a gyilkost!” — kiáltották. A Kádi hivatali szobájá­ban egy szőnyegen feküdt a meggyilkolt fiú holtteste, szemei nyitva voltak és mel­léből patakzott a vér. — Miért ölted meg a fiút? — kérdezte szigorúan a Ká­di. — Én nem öltem meg — felelte a rabbi. törtek fel, egyesek a rabbi­ra akarták vetni magukat, de a Kádi nyugalmat paran­csolt. — Mivel akarod a gyilkos­ság gyanújától tisztára mos­ni magad? — Hozass tintát, papirt és tollat és a halott majd ma­ga nevezi meg gyilkosát, — mondta a rabbi. Mikor a tintát, papirt és tollat előhozták, a rabbi rej­télyes betűket irt a papir­­szeletre és a meggyilkolt fiú ajkára helyezte. Ebben a pil­lanatban iszonyú volt látni, mint emelkedett fel a holt­test, a nyitott szemek ráme­redtek a tömegre, majd hir­telen felugrott, rárohant egy mohamedánra és borzalmas hangon kiáltotta: “Ö gyilkolt meg engem!” A gyilkos rémületében be­vallotta tettét és a Kádi pa­rancsára a szolgák nyomban felkoncolták. A meggyilkolt fiú szülei a rabbi lábai elé vetették ma­gukat és könyörögtek, hogy titokzatos hatalmával tartsa a fiút életben. De a rabbi igy felelt: — Nem telhetem, nekem csak az adatott meg, hogy az Örökkévaló hitközségét meg­mentsem. A rabbi ezentúl böjttel és bűnbánatial töltötte napjait, mert hiszen az Írással meg­szegte a szombatot. Halála óráján megparancsolta, hogy száz éven át, mindenki, aki elmegy a sírja előtt, egy kö­vet dobjon a sir hantra. Az Olajfák hegyének délnyugati lejtőjén, imég most is látható egy kőhalom, amely alatt a csodatevő Kalonimos rabbi akassza álmát. Játék a revolverrel New Yorkban, a Bowery tá­jékán Paul Barich 15 éves fiú talált egy ócska revolvert. Megmutatta barátjának, a 18 éves Efriam Santonak és a nagyobbik fiú talált tölténye­ket. Miután a revolvert meg­töltötték, elkezdhettek játsza­ni vele. Santo, az idősebb, de nem okosabb, ráemelte a re­volvert a barátjára. “Most le­lőlek”, — mondta nevetve. És meghúzta a ravaszt. Elsült a revolver és a golyó a kis paj­tás homlokát fúrta át, a sze­mei közt. Santo taxiért rohant. “Gyorsan a Bellevue kór­házba!” A taxiban Barich elhaló hangon sirdogált: “Én most meg fogok halni.” Santo két­ségbeesetten felkiáltott: “Mit csináljak? Mit akarsz, mit csi­náljak? Öljem /meg maga­mat?” Haldokló barátjának feleletét be sem várva, Santo a revolvert a halántékához emelte és elsütötte. Most mindketten a Belevue ben vannak, élet és halál közt. 64 FILLÉRES KÉRDÉS Miután Kruscsev szemét­dombra dobatta Sztálint, mi lesz a dunapentelei Sztalinvá­­ros uj neve? Krusesévváros vagy Kádárváros? A tömegből szitkok, átkok ATOM FELHŐ Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ FENYEGET A NAGY UR: a muszka diktátor, atom a kezében, azért olyan bátor. Bátor-e valóban vagy csak úgy megjáisza, hisz ő a legnagyobb főmuszka pojáca. Tudjuk, Kruscsev nem hisz és nem vet keresztet: de, ki tudja, titkon horgas ina reszket? . . . Mostmár atomtól függ minden népek harca, ha gyilkol az atom, milyen lesz az arca? Hogyan mérhetjük fel a nagy távolokat, merre rohan vélünk majd az aiomvonai? Bár csillagos zászlónk még magasan lobog, titkon már remegnek, kik ma még boldogok. NEM EGYSZER, DE SOKSZOR nedves lesz a pillám: mi lesz, ha ránk zuhan majd az atomvillám? Mi lesz, ha maid atom záporoz a földre s minden ember-remény gyenge ágként tör le? Buvunk barlangokba, buvunk shelterekbe s atomszárnyán repül lelkünk az egekbe. Mi lesz, ha megszólal Isten csipkebokra: "Nem vagytok érettek még atomtitokra." Jaj és gyermekeink, lelkünk szép reménye: kialszik majd szemük kéklő csillagmenye. Az atomot Isten rejtette, titkolta, de rabló embervágy Istentől ellopta. EIBORUL AZ ÉGBOLT, vagy most kezd virradni, hogy az atom talán nem fog ránk szakadni? Mertha felfoghatjuk a borzalmak súlyát: megleljük talán még a menekvés útját. í Vésse be sziyünkbe a szent égi véső: fogjon össze minden nép, amíg nem késő. Nemcsak gyilok lehet az atom, de áldás: vérözön helyett hát jöjjön a megváltás. Ránk szitál az áldás, hogyha jövőt védünk s nem lészen az atom gyilkos ellenségünk. Szent rúna betűktől ragyogjon az égbolt: Száműzzük örökre a rut atomtébelyt. De ezekben az országokban csak a gondolat szabad, a gcndolatnyilvánitás életveszélyes. És mégis, mégis, úgy hisszük, Kruscsev meghallja a ki nem mondott gondolatokat. Hogy mit gondolnak az emberek a szov­jet hatalom régióiban, azt már ki is mondták a kommu­nisták is ott, ahová nem ér el Kruscsev véres keze: Al­bániában. Ott a kommunisták olyan viharos Kruscsev­­képrombolást hajtottak végre, amely a hitleri könyv­égetésekre emlékeztetett. Látja az albán falon az Írást, hogy a zsarnok ném kerülheti el végzetét? Biztosan látja. De hiába látja, zsarnokok ámokfutása feltartóz­tathatatlan. Ä NEVEK BESZÉLNEK Az afrikai földrajzi nevek tükrözik á hódítás és a gyaj-matositás történetét. Az “africa” szó római ere­detű. Azt tartják, hogy az ókori Karthágó területén élt afer nomád törzs nevéből ered: Karthágó meghó­dítása után a rómaiak itt'szervezték meg az Africa tar­tományt. Ezt a nevet csakhamar az egész kontinensre alkalmazták. (Az afer törzs nevében viszont a sémi ofir­­arany szót ismerhetjük fel.) Alexandriát, e nagy kikötővárost, Makedónjai Sándorról nevezték el, aki számos hódító hadjáratot vezetett Afrikában is. A 15-16-ik században Portugália volt a legerősebb gyarmati hatalom. Nyugat felől a portugál elnevezé­sek láncolata fogta körül az afrikai kontinenst. Ilyen a Rio de Oro, azaz Aranyfolyó-öböl, amelyet egy portu­gál tengerész nevezett el igy. A portugáloktól szárma­zik Afrika nyugati csücskének neve: Zöldfok, ahol a sivatagos partok mentén végzett hosszú hajózás után váratlanul buja trópusi növényzetet pillantottak meg. Az ugyancsak portugál Pedro de Sintra, az atlan­ti-óceáni hegyes partvidék egy részét Sierra Leonénak, Oroszlánhegy-nek nevezte el: a hegyek körvonala ugyanis hasonlít az oroszlánéra, a gyakori mennydör­gések pedig a félelmetes ragadozó bőgé$ére emlékez­tették a felfedezőket. Különösen kifejezőek azok a nevek, amelyeket a Guineai-öböl egyes partszakaszainak adtak a portugá­lok: Borspart, Elefántcsontpart, Aranypart, Rabszol­gapart. A holland Keletindiai Társaság megalakulása után holland, majd pedig búr nevek tömege lepte el Afrika térképét. A Németalföldön uralkodó Oraniai uraiko­­dóházról nevezték el az Orange folyót, Oraniai Móric nevét pedig a Mauritius-sziget kapta, amelyet a hol­landok még korábban foglaltak el. Az Orange nagy mellékfolyója, a Vaal nevet viseli; jelentése zavaros. A múlt században a burok e folyón túl alapították meg Transvaal nevű köztársaságukat. A Délafrikai Unió legnagyobb városa, Johannesburg egy transvaali hi­vatalnok nevét viseli, az ország fővárosát, Pretoriát pedig arról a Pretorius nevű hirhedt búr politikusról nevezték el, aki különösen kitűnt az őslakosság irtá­sában. A 19-ik század második felében Anglia, Fran­ciaország, Németország és Belgium vetették rá magu­gat Afrikára. Ennek következtében százszámra jelen­tek meg az újabb idegen eredetű nevek e kontinens tér­képén. Az angol királynőről, Victoriáról nevezték el a. Zambezi folyó hires vízesését. Livingstone tudósítása szerint az őslakosság Moszioatunjának nevezte, ami annyit jelent: a pára itt zajt csap. Victoria királynő férjéről kapta nevét az Albert-tó. A Délafrikai Unió legnagyobb gyémántlelőhelye az angol gyarmatügyi miniszter, Kimberley nevét viseli. Afrika térképére került Rudolf osztrák trónörö­kös (Rudolf-tó), a délnyugat-afrikai partokon földeket vásárolt Lüderitz brémiai kereskedő (Lüderitz város és öböl Délnyugat-Afrikában), de Brazza francia ten­gerésztiszt (Brazzaville) neve. És mi a jelentése azoknak a gúnyneveknek, ame­lyekkel az európai gyarmatosítok számos afrikai né­pet illettek? Hottentotta — hollandul dadogó, hush­­man — hollandul bozóti ember, a kaffer pedig az arab kafir — hitetlen — szóból származik. A függetlenségért vivott harcban az afrikai né­peknek sok ősi földrajzi nevet sikerült megtartaniuk. Ilyen például: Szahara (Sivatag), Szudán (Feketék or­szága), Agadir (Megerősített kastély), Nairobi (Hideg viz), Csád, Tanganyika (mindkettő Nagy Víztömeget jelent), Futa-Dzsalon (Folyók atyja). Addis Abeba am­­hara nyelven “Uj virágszálat” jelent. így nevezte el II. Menelik négus a múlt század végén uj fővárosát. Napjainkban Afrika felszabadult népei számos ide­gen eredetű nevet távolítanak el a kontinens térképé­ről, és ismét az ősi földrajzi neveket használják. BONN — Nyugat-Németországban országos vizs­gálódás után megállapították, hogy minél fiatalabbak a házaspárok, annál gyakoribb a válás. Leggyakoribb a válás 25 éven alul, legjobb házasságok azok, ame­lyeket 25 és 30 év közt kötnek. Legtöbbször a harma­dik és a negyedik évben történnek a válások. NEW DELHI, India — A Dalai Láma információs irodája jelenti, hogy a kínai kommunista repülők Tibet délnyugati részében bombákat dobtak le tibeti felke­lők táborára és ezer tibeti halálát okozták. Ilyen brutá­lis megtorló hadjárat ellenére a szabadságharc még egyre folyik Tibetben. LENINGRAD — Halálbüntetéssel sújtották egy tolvajbanda vezérét és a banda tagjai sok évi börtön­­büntetést kaptak. A nagy bünpernek érdekessége az a megállapítás volt, hogy a banda vezér tizenöt állami vállalat vezetőit megvesztegette, hogy a banda szaba­don lopkodhasson a vállalati vagyonból. CANBERRA, Ausztrália — A munkanélküliek száma októberben 12,000-el csökkent és 96,500-t tett ki. Ez a szám rendelkezésre álló munkaerőknek két és egyharmad százaléka. 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom