A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-09 / 23. szám

A Jó PÁSZTOR Evansville, Ind.-ban az ulcaburkolal váratlanul beszakadt és egy 30 láb széles és 25 láb mély gödör keletkezett. A telefonhálózat 200 huzala is áiszakadl. BUDAPEST. — A kommu­nista (kormányzatnak egyik érdekes jelensége a panasz­jog. Fontos kérdésektől elte­kintve minden kérdésben pa­naszt emelhetnek a Kádár- Miinnicih kormány alattvalói. Panaszt emelhetnek a ház­mester ellen, az utcai lárma és sár és por miatt, basáskodó übök (üzemi kiskirályok) el­len, panaszkodhatnak, ha sző­rit a cipő vagy szeg van a ci­póban. Nem kevésbbé érdekes az is, hogy a népidemokráciáiban a sajtó a panaszfórum. Az emberek elsírják panaszaikat a pártlapokhoz intézett leve­leikben. És — még érdeke­sebb! — az újságok közben­járnak a hatóságoknál, aztán büszkén közük, hogy közben­járásuk eredménnyel járt. Ön­kéntelenül felmerül a kérdés: Mire valók az ügyvédek, ha a hatóságok előtt az embereket az újság képviseli? ... Az újság? A Népszava, a Nép­szabadság meg a többiek alig nevezhetők újságoknak, in­kább a hivatalos propaganda közlönyei. Itt néhány panasz és elinté­zés. Kis dolgok azok, amikről itt szó van, de fogalmat ad­nak a mindennapi élet bajai­ról és az emberek sérelmeiről. Nem szabad elfelejteni, hogy a bürokratikus közigazgatás és ipari és üzleti vezetés mi­­riádnyi visszaéléseinek csak kis töredéke megy át a sajtó malmán. * Bem Ferencné azt panaszol­ta, hogy konyhájában a köve­zet felrepedezett, nem lehet tisztán tartani, a gyerekek gyakran elesnek rajta. A kerületi Tanács 'Házkeze­lési Igazgatósága megállapí­totta: a panasz jogos. Utasí­tották a iházkezelőséget, hogy Bem Ferencné konyháját leg­később 1961 harmadik negye­dében uj betonnal lássa el. * Köteles János azt panaszol­ta, hogy az Alkalmi Áruház­ban olyan ruhaanyagot vásá­rolt, amely nem bírja a vasa-A ló és a kolhoz BUDAPEST. — A “Gong”, a Nemzeti Szinház belső köz­lönyének egyik számában kö­zölt cikkben ezt olvassuk: A túrái termelőszövetkezet­ben találkoztam egy emberrel, aki még mindig nem tudott le­szokni a saját lószeretetéről. Vagyis az “enyém”-ről. Az érdekes az, hogy még a ló is messziről megismeri régi gazdáját. A férfi úgy csókolta meg ezeket a lovakat, mint a szeretój ét. Megható dolog volt ezt látni. Ez az ember ké­sőbb elmondta nekem, hogy előfordult, hogy hajnalban felkelt, felöltözködött, indult ki az udvarra, hogy megetesse a lovakat, és csak akkor ju­tott eszébe, hogy a lovak már a termelőszövetkezetben van­nak, mikor kinyitotta az istál­ló ajtaját. Elmondta azt is, hogy az első időben könnybe­­lábadt a szeme, ha a lovaira gondolt. . . MESE EGY HIÁNYCIKKRŐL Kislányom sakknagymester szeretne lenni, és ebbeli szán­dékához tőlem kért atyai tá­mogatást. Mester sakkozói pályafutásának megnyitó lé­péseként egy sakkfelszerelés beszerzését véltem célszerű­nek. Felkerestük hát a legkö­zelebbi Sportszer-boltot. — Sakkot kérünk! — ágas­kodott fel a pulthoz Zsuzsi lá­nyom, az eljövendő zónaközi versenyek nagy Ígérete. — Sajnos, csak figurákat lást. Reklamációját az üzlet­ben elutasították. A fővárosi tanács iparcikk­­kereskedehni irodája utasí­tására az Alkalmi Áruk Háza Vállalat a reklamált szövetet elküldte a IvERMI-hez, ahol megállapították, hogy Köte­les János panasza jogos. A vállalat kártalanította. * Juhász Gyula rádiót vásá­rolt. Egy hónap után a 'készü­lék elromlott. Már többször javították, de továbbra is hasznavehetetlen —írja. Leg­utóbb a Székesfehérvári Vil­lamossági Gyárba küldték el a készüléket. Telik egyik hó­nap a másik után, s a gyár még a mai napig sem javítot­ta meg. Irtunk a Villamossági-, Te­levízió- és Rádiókészülékek Gyárának, s kértük, hogy a készüléket javítsák meg so­ron kívül. Nemrég közölték, hogy a rádiót megjavították, s elküldték Juhász Gyula cí­mére. Keszler István arról irt szerkesztőségünknek, hogy házukban tatarozták, de a ja­vítanivaló felét sem csinálták meg, az elvégzett munka pe­dig rossz, selejtes. A kerületi Tanács építési és közlekedési osztály megálla­­pitotta, hogy a panaszos la­kásában a parkettázás hullá­mos, a cserépkályhákat le kell bontani. Ezenkívül a rolettá­­kat is fel kell szerelni. A köz­ponti műszaki előadó felszólí­totta a kivitelező vállalatot, hogy a munkákat a jótállási időn belül végezze el. * Béli Antal (Szepetnek) azt sérelmezte, hogy a körzeti or­vos már második alkalommal nem ment ki beteg gyermeké­hez. Különböző indokokkal megtagadta a látogatást. A Zala megyei Tanács egészségügyi osztálya megál­lapította, hogy a körzeti or­vos helytelenül járt el. Figyel­meztetésben részesítették, s nyomatékosan felhívták fi­gyelmét, hogy a jövőben szol­gálati és orvosi kötelességei­nek tegyen eleget. tudunk adni, táblánk már fél éve nincsen — válaszolta a ke­reskedelem. — Viszont első­rangú párbajtőrök érkeztek, vagy tekintsék meg sulygo­­lyóinkat! Mi azonban kitartottunk a szellemi sport mellett, és to­vább kilincseltünk a szaküz­letekben, de táblát sehol sem találtunk. — Nem volna kedved kala­pácsot vetni inkább? — ér­deklődtem Zsuzsinál. — Sakkozni szeretnék — pityeredett el, öt kilométernyi gyaloglás után kimerültén. Vigasztalni próbáltam: — Tudod, ha elgalább feke­te kockákat gyártanának, ak­kor a lepedőből kivágnék még harminckét négyzetet, és anyu összestoppolna belőlük egy táblát. Ludas Matyi, Budapest HAJÓK TEMETŐJE FRANKFORT, Mich. — C. & L. F. Frederickson itteni cég kiadta a Michigan tó mé­lyében eltemetett hajók listá­jának uj, bővített kiadását. A katalógus nemcsak a tóban el­­sülyedt és eddig ki nem emelt hajók névsorát közli, hanem a helyet is, ahol jelenleg feküsz­­nek. Az egyes hajók helyét időnkint újra kell megkeresni, mert különböző okokból he­lyet változtatnak. A legújabb lista 261 elsülyedt hajóról oly alapos információt, hogy aki bármelyikben kincset sejt, szerencsét próbálhat. Ha hinni lehet a szóbeszéd­nek, a Vernon nevű hajó pán-Néhány héttel ezelőtt a monte carlói expressvonat egyik elsőosztályu kocsijából, fiatalos, jóképű férfi szállt ki. Az utas két vadonatúj disznóbőrkoffert tartott a kezében. A szolgálatkész hor­dárok azonnal elvették tőle és kivitték a pályaudvar előtt álló taxihoz.-— Vigyen a legelőkelőbb szállóhoz — adta ki az utasí­tást a soffőrnek. A soffőr a bőröndök után nyúlt. “Nem — tiltakozott a férfi — eze­ket magamnál tartom.” És maga mellé tette az ülésre. Pár perc múlva megérkez­tek. Az utas néhánybankje­gyet nyomott a soffőr mar­kába. Egy pillantás a pénzre elég volt ahhoz, hogy a sap­ka lerepüljön a soffőr fejéről. “Nagyon szépen köszönöm’’ — hálálkodott. E'nnyi borra­célkasszája tele van arany­­nyak Ez a hajó 1887 október 29-én Twin River Point köze­lében hirtelen elsülyedt és a személyzetből csak egy tenge­rész maradt életben. Ez az egy túlélő azonban idegösszeom­­lást szenvedett, néhány hó­nappal utóbb meghalt, de az egész idő alatt képtelen volt a katasztrófáról vagy a hajóban állítólag felhalmozott érté­kekről beszélni. TETSZIK ÉRTENI? BUDAPEST. — A Népsza­va jelenti: 120 ezer órát taka­rítanak .meg, 8 százalékkal túlteljesítik az export tervet, öt százalékkal növelik a ter­melékenységet a Budapesti Szerszámgépgyáriban: a mű­szaki fejlesztési terv és a dol­gozók, brigádok és üzemek vállalásai így segítik a gyá­rat abban, hogy idén 13 szá­zalékkal többet termeljen a tavalyinál. valót nem kapott egész mű­ködése alatt. A szállóban kitöltötte a be­jelentőlapot. Hans Jürgen Milch, gyáros Frankfurtból — irta be, majd kitöltötte a többi rovatokat is. A hotel­szolgák ismét megrohanták, hogy elvegyék bőröndjét. Milch azonban nem engedte, hogy elvigyék azokat mellő­le. Csak akkor adta át őket, amikor maga is megindult a lift felé, amely felrepitette a második emeletre. A hotel egyik legszebb appartment­­jét nyitották ki neki. Ismét röpködtek a fejedel­mi borravalók. Egészen ter­mészetes volt tehát, hogy ké­sőbb már a portástól kezdve, a legkisebb cipőtisztítóig, mindenki mély hajlongással üdvözölte. Minden mozdula­tára repültek az emberek, hogy kívánságait teljesítsék. Milch azonban nem kért sem­mit. Szerényen étkezett, leg­többször a szobájában. Kerül­te a társaságot, az embere­ket. Esténként egyedül indult rövid sétára a szálló körül, élvezte a kellemes tavaszi le­vegőt. Időnként betért a ka­szinóba la. A rulett asztal körül őgyelgett, néha egy-egy kis téttel kipróbálta a szeren­cséjét, aztán elhagyta a já­téktermet. Valamelyik kis ét­teremben megvacsorázott, aztán hazament és lefeküdt. Egy hét múlva egy ragyo­gó szépségű nővel jelent meg a szállodában. A nőt jólismer­ték a luxushotelben. Egyike volt azoknak a félvilági hölgyeknek, akik pénzért mérik szerelmüket és nem is kevés pénzért. Egy dúsgaz­dag német gyárosnál azonban nem játszik szerepet a pénz — magyarázta a hotelportás az egyik felszolgálónak, aki elismerően nézett a pompás nő után. Időközben a párisi rendőr­séghez megkeresés érkezett. A frankfurti államvasutak közölték, hogy főpénztárosuk igen komoly összeggel meg­szökött és feltehetően Páris felé vette útját. A francia rendőrség a nevet és a sik­kasztó képét továbbadta az összes francia városoknak, így került a körözés Monte Carlóba is. A detektívek ugyancsak kötelességszerü­­en — végigjárták a szállodá­kat. Már a harmadik helyen meglepő felfedezésre bukkan­tak. A szállóvendégek nyil­vántartási könyvében ott sze­repelt a körözött személy ne­ve: Hans Jürgen Milch — és a körözőlevél is erre a név­re szólt. A sikkasztó mégcsak nem is használt álnevet'. . . Ilyesmi ritkán fordul elő a kriminalisztika történetében. A detektívek éppen egy kis légyottot zavartak meg. Milch azonban nem lepődött meg a detektívek megjelené­sén. Előzékenyen, udvariasan fogadta őket és esze ágában sem volt a menekülés. “Saj­nálom, darling — mondta a nőnek, aki legszívesebben pá­rává vált volna a detektívek előtt — de fontos dolgom van az urakkal. Jó mulatást!” Vette a kabátját és kalapját és a portás csodálkozó tekin­tete előtt beszállt a szálló előtt várakozó rendőrségi autóba. A VALLOMÁS — Vártam már önöket — mondta a kihallgatást vezető rendőrtisztviselőnek. Tudtam hogy előbb-utóbb vége lesz a pünkösdi királyságnak. De későn jöttek uraim. Engem önök nem ítélhetnek el — engem már elitéit a sors, mégpedig halálra. És rövidesen kiderült, hogy Milch gyógyíthatatlan beteg. Egy hónappal ezelőtt megállapitották az orvosok, hogy agy tumor ja van, amely­­lyel legfeljebb hat hónapig élhet még. De lehet, hogy csak egy hétig, vagy egy na­pig. A halál Damokles kard­ként lebeg felette. Milch mi­után tudomásulvette az “Íté­letet” cselekedett: elsikkasz­totta a rábízott pénzt, ame­­lye húsz évig becsületesen kezelt. A következő napon Párisba utazott, onnan Monte Carlóba, a világ egyik leg­szebb városába. Éveken át ez volt a vágya: ebben a város­ban élni, a legszebb szállodá­ban, egy ragyogóan szép nő társaságában. Tudta, hogy napjai megvannak számlálva ezért elhatározta, élete hát­ralevő ideje alatt úgy él, mint egy herceg . . . A pénz megmaradt részét le­foglalták. Milch börtönbe ke­rült. Büntetése azonban nem lesz hosszabb hat hónapnál... Az emberi törvények szerint éveket kapna, de a végzet, amely lesújtott rá, megrö­vidíti a földi büntetést . . . Leonard Ellis, aki egy bányarobbanás kövelkeziében 12 évvel ez­előtt elvesztette szemevilágái, átképezte magát házlebontó szak­embernek. Ellis minden nehézség nélkül végzi el munkáját. (J1AZÁS A FŐID KÖRÜL EGY PERC ALATT FLORENC, Olaszország. — Dr. Guido Zuccoli egyetemi tanár a világ legkülönbözőbb részeiből szár­mazó diákjait leszavaztatta: milyen nőt választanak feleségnek legszivesebben a férfiak? A többség úgy vélekedett, hogy a férfiak előnyben részesitik az olyan nőt, aki selypit vagy akadozva, vagy idegen kiejtéssel beszél. Mert az ilyen nő nem lehet se bőbeszédű fecse­gő,' se házsártos asszony. MOSZKVA. — Lumumba bélyeget adott ki az orosz posta. Kongói nemzeti hősként tiszteli a szovjet a néger kádárjánost. RÓMA. — A legnevesebb olasz zsebtolvaj, a 36 éves Luigi Rizero, bejelentette visszavonulását az ak­tiv zsebtolvajlástól, mert a szivét támadta meg a sok izgalom. Mások zsebében kutatni, az előbb-utóbb meg­támadja az ember idegeit — nyilatkozott Rizero újság­íróknak, majd elmondotta, hogy túlságosan ismert személyiség ahhoz, hogy nyugodtan tudjon dolgozni. Ha villamosra vagy autóbuszra száll, mindkét kezét tüntetőén zsebébe sülyeszti, hogy lássák: nincs szán­dékában “dolgozni”. Visszavonulása óta különben a rendőrség számára tart bemutatókat. Megtette példá­ul, hogy egy autóbuszon elcserélte az utasok pénztár­cáját, anélkül, hogy egy is észrevette volna. BRIGHTON, Anglia. — Két 70 éves ikertestvér ugyanazon órában halt meg 9 ezer kilométer távolság­ra egymástól. Az angliai Brightonban halt meg az egyik, Dorothy Collins vénkisasszony, aki nem tudni milyen okból és nem véletlenül-e a szokottnál nagyobb meny­­nyiségü altatót vett be. Néhány óra múlva megérke­zett a távirat a délafrikai Capetownban élő férjezett ikertestvérének családjától, hogy a nővére szívbajban meghalt. A két testvér 1939 óta nem látta egymást. NEW YORK. — Az uj bevándorló házaspár meg­kapta az állampolgárságot. A férj lelkesülten felkiál­tott: “Végre! Amerikaiak vagyunk!” Ugyancsak lelke­sülten felkiáltott a feleség: “Hát kezdjük el az ameri­kai életet. Ezentúl te fogod az edényeket elmosogatni!” TOKIO. — Elkészült a japán kasszafurók hivata­los országos névjegyzéke. Az országos rendőrhivatal készítette el. Minden rendőrhivatal kapott egy pél­dányt ebből az “aranykönyvből”. GATESHEAD, Anglia. — Jasper és Ann Ive, 65- ik házassági évfordulót ünnepeltek. Megkérdezték őket, mi a titka hosszú életüknek és hosszú házassági bol-> dogságuknak? Egyszerre feleltek ők: “Egy korsó sör minden este, lefekvés előtt”. BERLIN. — Dr. Gerhard Siglosch ügyvéd bajba jutott, mert kedvenc macskájának kedvenc étele a bor­­juvese. Az ügyvédet régebben Nyugat-Berlinben sik­kasztás miatt letartóztatták, de sikerült neki a vizsgá­lati fogságból megszökni. A keletnémet szovjetzónába szökött és Kelet-Berlinben álnéven — Dr. Eisele — mint idegen nyelvek tanítója kereste meg kenyerét. Most titokban besurrant Nyugat-Berlinbe, hogy borjú­­vesét vásárolhasson a macskájának, ami a szovjetzó­nában alig kapható. Felismerték és most folytatják a bűnvádi eljárást ellene. LONDON. — Maureen Grimes, 22 éves leányt rajtakapták, amint egy üzletben féldollár értékű zöld­séget lopott. A biró előtt azzal védekezett, hogy bor­zasztóan izgatott volt, mint alvajáró, nem tudta, mit csinál. Miért volt olyan borzasztóan ideges? “Azért, mondta Maureen, mert vasárnapra volt kitűzve az es­küvőm”. A megértő biró csak pénzbírságra Ítélte el. MONAUS, Brazília. — A városatyák elrendelték, hogy minden bár ajtajának kifelé kell nyílnia. A ren­delet indokolása: meg kell nehezíteni a bejutást a bá­rokba és meg kell könnyíteni a kifelé vezető utat. BAJA. — Háromlábú kismalac született a Lenin kolhoz sertéstelepén. A furcsa jószág már süldő nagy­ságú, szépen növekszik és három lábbal is fürgén mo­zog. SZAMOSSZEG. — Ami Lajos, a Dózsa kolhoz nyugdíjas tagja, akit 1959-ben a “Népművészet meste­re’’ címmel tüntettek ki, újabb 18 népmesét mondott hangszalagra. Meséinek száma igy 256-ra emelkedett. Tehát hat mesével többet mondott, mint az a svéd pa­raszt, akit eddig a világ legnagyobb mesemondójának tartottak. KÖLN, Németország. — Erika Wolf nyugalomba vonult színésznő 80-ik születésnapján 20 unokájának levelet irt, amelyben az öregkor áldásait magyarázza: Idős embernek kevesebb alvásra van szüksége, tehát kevesebb időt pazarol el. Arcát nem festi, tehát jobban néz ki, és nem kell törődnie a divat bolondos változá­saival. Fodrászok nem zsebelik be a jövedelemnek nem kis részét. Az emberek kedvesebbek és kíméletesebbek öregekkel szemben. Ami a nagyvilágot illeti, a föld fo­rogjon, ahogy jónak látja. MELBOURNE, Ausztrália. — Rabló jött a bank­ba, revolvert mutatott Peter Donovan fiatal pénztá­rosnak. Ez elkezdett bankjegyeket rakni egymásra, közben odaszólt a rablóhoz: “Dugd a zsebedbe azt a revolvert. Ha lősz, úgysem kapsz semmit”. Ez a logikus beszéd annyira zavarba hozta a rablót, hogy ijedten elszaladt. NEPIDEMOKRATIKUSIOGSEGEIY 0HAZAI HIRADÚ ^4. OLDAL MINT EGY HERCEG... HÁROM HÉTIG ÜGY ÉLT

Next

/
Oldalképek
Tartalom