A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-09 / 23. szám

\MERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR HETILAPJA EGYES SZÁM ÄRA 15 CINT No. 23. SZÁM The largest Hungarian Weekly ín America THE GOOD SHEPHERD Beolvadt lapok: Kereszt, Egyetértés, Városi Élet, Amerikai Magyarság, Buffalo! Híradó, Philadelphiai Függetlenség, Newark! Hírlap VOL. 41. ÉVFOLYAM Cleveland, New York, Buffalo, Ne wark, Philadelphia, South Bend péntek, 1961 junius 9 VASÁRNAP - PIHENÉS NAPJA A Legfelsőbb Biróság döntése három állam vasár­napi munkatilalmi törvénye dolgában országszerte meglepetést keltett és komoly vitákat váltott ki. Meg­lepő volt az indokolás, amelyet Warren főbiró fogal­mazott meg s mely úgy szólt, hogy a vasárnap hagyo­mányosan azért munkaszüneti nap, hogy az emberek egyszer egy héten kipihenhessék magukat. Eszerint a főbiróság nem a vallás tanítására alapította döntését. Vitára pedig az ad okot, hogy ez az általános vasárnapi munkatilalom károsítaná azokat, elsősorban zsidókat és adventistákat, kisebb számban mohamedánokat stb., akiknek nem vasárnap a vallási munkaszüneti napjuk. Zsidó és adventista üzletemberek súlyosan károsodná­nak, ha hetenkint két napon zárva kellene tartaniok üzletüket: szombaton vallási okból, vasárnap törvényi okból. Több állam “Blue Law” törvényei kivételezést rendelnek el azok számára, akik szombaton minden munkától és üzlettől tartózkodnak. Az országos Leg­felsőbb Biróság döntése kétségessé teszi ezeknek az állami törvényeknek érvényességét. ELSŐ ÁLLOMÁS: A HOLD! A vonatnak, hogy messzire tudjon robogni, nagy­­erejű lokomotivra van szüksége. Az űrhajónak, hogy a holdra repüljön, nagy feszitőerejü kirobbantó raké­tára van szüksége. Dr. Wernher von Braun, az ameri­kai elsőszámú rakétatechnikus azt mondja, hogy a mi mostani kirobbantóink még távolról sem elegendők, a most készülő Saturnus rakéták sem lesznek elég erő­sek, de munkába vettek az alabamai kisérleti állomá­son egy újfajta kirobbantót, amely a mostani Saturnus erejét meduplázza. C-3 a neve a jövő kirobbantó raké­tájának, amely lehetővé fogja tenni a repülést a hold­ra. Ezzel az elifj*«:püli 'kísérleteket már 1963 elején megkezdik és remélhetőleg már két évvel azután ki le­het röpiteni egy űrhajót három utassal a hold felé. Ez az űrhajó elérné a holdat, körülrepülné és aztán visz­­szarepülne a földre. Ha ez sikerül, már 1965-ban ott fogunk tartani, ahol az eddigi számitások szerint csak 1967-ben tartanánk. Szóval a C-3 csak arra képesítene, hogy a három utas a hold körül keringjen és aztán visszajöjjön. A leszállás a holdon ennél sokkal nagyobb feladat. Ki­robbantó rakéták egész sorára lesz szükség: Egyik ki­­röpiti a másodikat, a második kiröpiti a harmadikat, és igy tovább, és ezeknek a kiröpitő rakétáknak összes kilövő ereje 12 millió font nyomást fog képviselni. Ezen a ponton az információ már szakszerű, meghaladja az újságíró és az újságolvasó technikai felfogó képessé­gét. Elégedjünk meg tehát Dr. Braunnak azzal a meg­állapításával, hogy ha sikerül a 12 millió font feszítő­erő kombinációja, megoldottnak tekinthető a holduta­zás problémája s először a világ teremtése óta ember megvetheti a lábát a sápadt csillagon, amelyre évmil­liók óta álmodozva tekintettek fel éjnek idején re­ményteljes és reménytelen szerelmesek. Nincs megállás. Ha sikerül eljutni a holdra, az ember még messzibb messzeségbe tör. Azt mondja Dr. Braun, hogy ha a rakétacsokor éldarabját, csúcsát atomenergiával hajtjuk, lehetséges lesz a három utast felküldeni a messzibb mindenségbe, a Mars körülke­­ringésére. Képzelőerőnk alig tudja követni ezeket a kombi­nációkat és tervezgetéseket. Utazás a holdba . . . Mi­lyen messze van a hold? Hol messzebb, hol közelebb van, az átlagos távolság a föld és a hold közt körülbe­lül 239,000 mérföld. És a Mars? Időnkint változik a távolság a föld és a Mars közt, 35 millió mérföld és 63 millió mérföld közt változik. Ezer mérföld meglehető­sen nagy távolság. És itt az ember, az évmilliók óta a földhöz kötött ember száz meg százezer, millió meg millió mérföld távolságokról beszél, álmodozik és ter­vezget. És amit megálmodott, az idővel valóság lesz. Alabama államban a nemzeti gárdát vezényelték kia közrend fenntartására .miután zavargásokra került sora a "szabadság-utasok" integrálást sürgető akciója nyomán. Támadás a legjobb védelem HALMZRPOR Megint egy uj szó: haiálzápor. A technika egyre halad előre, folyton uj fogalmakat kell megtanulnunk és tanulni fogunk holtunk napjáig. Hogy mikor lesz holtunk napja? Ha halálzápor ér bennünket, hamarabb lesz. Hogy mi a halálzápor? Nem atombomba, nem hid­rogénbomba. Nem gyújt fel, nem rombol le mindent, ami útjába akad. Csak neutron esővel árasztja el a te­rületet, amelyre ledobják. Mi a neturon eső? Nem kell tudni azt a laikusnak. Elég, ha annyit tud a laikus, A laosi vereség és a kubai kudarc után türelmetlenebbül mint valaha, ezt kérdi a nép: Miért folytatunk mi csak vé­dekező háborúkat, miért hagyjuk a kezdés előnyét mindig h szovjetnek? A szov­jet valósággal ostrom alá fog­ja az egész világot, mindenütt belső ellenségeket szervez meg, a határok mentén aztán, amikor a helyzet hódításra megérett,, támad — de, hogy atomháborút elkerüljön, a he­lyi kommunistákat küldi harc­ba. Koreától Laosig igy volt ez. Mindig és mindenütt a szovjet támad és hol itt, hol ott sikerül egy darabot, fél országot, kihasítani a szabad világ földbirtokából. Miért nem gyakoroljuk mi is ezt a taktikát? Miért nem nyugta-, lanitjuk a szovjet birodalom szélein sorakozó csatlós or­szágokat? A szabad Dél-Viet­­nam délkeletázsiai országban egész nagy területeket hatal­mukban tartanak kommunis­ta gerillák (lesipuskások). Miért nem visszük mi be a harcot, a nyugtalanitást a kommunista uralom alatt álló Észak-Vietnamba ? Miért nincsenek nekünk is gerilla lesipuskásaink ? Nem lehet azt mondani, hogy nincsenek. Vannak, de kevesen. Kennedy elnök pl­rendelte, hogy több önkén­test képezzenek ki lesipuskás hadműveletekre, szabotázsra, az ellenséget nyugtalanító rajtaütésekre. Kruscsev nyíl­tan megmondta Stevenson­­nak: “Mi még sok bajt fogunk csinálni maguknak.” Kennedy elrendelte a meglevő baj csi­náló különítmények növelé­sét. Amerikai, európai és dél­amerikai földön Írífár kiképzés alatt vannak gerilla osztagok. Ezeknek feladata lesz kom­munista földön ugyanolyan bajcsinálás, amilyent a kom­munisták végeznek a szabad világ végein, az orosz-kinai tömb határán. A bajcsinálás stratégiája egyenes következménye an­nak, hogy az atomkorszakba léptünk és más, mint kishá­­boru, elképzelhetetlen — ám­bár semmiképpen sem elkerül­hetetlen. És ha nem akarunk örökkön-örökké csak kommu­nista támadásra várni és az­után védekezni, nincs is más használható fegyverünk, mint az ellenség gyengítése rajta­ütésekkel, az elnyomott népek fellazításával, belső elégület­­lenség szitásával, belső ellen­ségek segítésével. Régimódu felszabadító háború a kommu­nista tömb országai ellen vi­lágpusztulásra vezetne; igy hát a gerillaháboru, a kishá­­boru az egyetlen mód arra, hogy az örökös védekezés után támadásba menjünk át — támadásba, amely a leg­jobb védekezés már csak az­ért is, mert leköti az ellensé­ges erőket. hogy a neutronok halálthozó kisugárzással telitik meg a levegőt s ezek a sugarak megölnek minden emberi, állati és növényi életet, de — érintetlenül hagyják a köveket és téglákat: a házakat és gyárakat és üzlete­ket. És a hóditó (ha ugyan életben marad) bevonulhat a kihalt városokba és érintetlenül birtokba veheti mindazt, amit ott az emberek felépítettek. Ijesztő jóslás ez, mégsincs ok ma még ijedelemre. Ez még csak a jövő zenéje. De nem is fantasztikus el­képzelés. Ha fantasztikus elképzelés lenne, Genfben az atomrobbantási kísérletek betiltásáról folyó, immár több mint 300 ülésen folyó vitában nem esnék oly sok szó világüri robbantási kísérletek betiltásáról. Azért van ilyesmiről is szó Genfben, mert a halált záporozó bombákat a földön vagy a föld légkörében nem lehet veszély nélkül kipróbálni. Csak a magasságos magas­ságokban lehet kipróbálni, ott, ahol az orosz Gagarin és az amerikai Shepard járt. Ne felejtsük el: Amiről beszélünk, az van. Vagy lesz. Mindez nem katonai elmé­let, hanem folyamatban levő felkészülés. A gerillaháboru taktikájáról szóló memoran­dum kézről-kézre jár az ame­rikai hadvezetöség főhadi­szállásán, a Pentagonban, az Arthur G. Trudeau tábornok vezetése alatt álló katonai ^ku­tatási csoportban. A memo­randum szerzője — névtelen. De a Trudeau irodában min­denki tudja a nevét . . . Az amerikai hadvezetöség Bad Tölz németországi város­ban, Okinawa szigetén és Fort Bragg, N. C.-ban kiképez önkénteseket, akiknek felada­ta lesz repülőgépekről ejtőer­nyővel ellenséges területen le­­szállni és az ottani ellenséges elemeket megszervezni az őket elnyomó kommunista rendőrállam gyengítésére. Az ő feladatuk lesz szabotálás és mindenféle károkozás is. Dön­tő csapást ily eszközökkel nem lehet mérni az ellenség­re, de — más, mint efféle fegyver nincsen a hideghá­ború fegyvertárában. Ilyen gerilla tevékenység lehetséges Ázsiában az őser­dőkben. De nem lehetséges a középeurópai csatlósországok­ban. Ott másféle módszerek­hez kell folyamodni. Ott az amerikai politika célj a csak az lehet, hogy a csatlós sor­ban élő népeket legalább gaz­daságilag függetleníteni kell a szovjettől. Ezt .a politikát követ j ük Lengyelországgal szemben, tudva azt, hogy a politikai célból küldött segít­ség kétélű fegyver, nemcsak a lengyel népet segíti, hanem a lengyel kommunista kor­mányt is. Veszélyes lenne a gerillatá­madások, beszivárgások és gazdasági segítségek túlbe­csülése. Mindössze annyit várhatunk, sikerek esetén, ezektől az akcióktól, hogy megfordítjuk az irányzatot, a szovjetet védekezésre szorít­juk. Igazi sikernek azonban csak a szovjet hódítások leál­lítását tekinthetjük. Laos után most Dél-Vietnamban operál a szovjet gerillákkal. Ha a kommunista gerillafész­keket ott sikerül kiirtani, Kruscsev elkönyvelheti első döntő vereségét. , . Hírek a világ minden részéből MOSZKVA. — Az itteni angol ipari kiállításon a Vickers-gyár közölte, hogy eladott a szovjet kormány­nak egy nylon gyárüzemet 11 millió dollárért. A gyár évente több mint 6000 tonna nylon fonalat fog készí­teni ipari célokra, főleg autógumiban való felhaszná­lásra. NEW DELHI. — India miniszterelnöke, Nehru, körlevelet intézett Amerika, Kanada, Anglia, Német­ország és Japán kormányfőihez az Indiának szánt fi­nanciális és technikai segítség dolgában. Nehru tisztá­ban akar lenni azzal, hogy milyen méretű segítségre számíthat a most megindult uj ötéves terv megvalósí­tása érdekében. India csak úgy tervezhet, ha tudja, mit várhat egyik és másik kormánytól. Az ötéves terv sikere megkíván legalább 5500 millió dollár külföldi segítséget. PARIS. — Nincs többé Keleti Expressz. 78 éven át ez a gyorsvonat Párisból Konstantinápolyba — né­hány év óta csak Bukarestig — vitte utasait s a köz­benső állomások voltak: Basel, Zürich, Innsbruck, Salz­burg, Bécs, Budapest, Belgrád. Az idő eljárt a hires nemzetközi expressz vonat felett, az utasok elmarad­tak, egyrészt a repülés térhódítása folytán, másrészt a vasfüggöny miatt. KOPENHÁGA, Dánia. — Dr. Finn Larsson fog­orvos a televíziós képekben azt látta, hogy Kruscsev zápfogai olyan kicsinyek, mint bébi fogak. Ezért fel­ajánlott neki egy jó müfogsort. Moszkvából nem jött visszhang, de Dániában a lapok korholták a fogorvost az orvosi etikával ellenkező eljárás miatt. COLOMBO, Ceylon. — Dahanayake volt minisz­terelnök, parlamenti képviselő a községtanácsok meg­szervezéséről szóló törvényjavaslat vitája során órák­­hosszat szónokolt s mert az elnök felszólításának, hogy hagyja már abba a szószaporitást, nem tett eleget,' a teremőr kitessékelte az ülésteremből. ASCHERSLEBEN, keletnémet szovjetzóna. —­­Öregdiákok találkozóján nem vehetett részt egy fiatal kőműves segéd, nem engedték be az iskolaterembe, mert kapitalista szakálla volt. Méltatlankodva levelet irt a közeli nagyváros, Halle, újságjainak s hivatkozott arra, hogy a marxizmus-leninizmus nem ir elő bizonyos szakállviseletet. Elég rámutatni Marx és Lenin szakál­lára, amelyek nagyonis különbözők. A sajtó a kőműves oldalára állt. Az egyik lap azt irta, hogy amint Castro körszakálla nem jelképe a kommunizmusnak, úgy a beatnik szakáll még nem bizonyitéka a kapitalista élet­­felfogásnak ELSINORE, Dánia. — Az újságszerkesztők nem­zetközi szövetsége Ahmet Emin Yalman 73 éves török szerkesztőnek ítélte oda az első “szabadság aranytol­­lat”. Ezt a kitüntetést ezután minden évben egy újság­író vagy intézmény kapja, aki, illetőleg, amely a leg­több áldozatot hozta a sajtószabadságért. Yalman két­szer börtönben ült hazájában, kétszer külföldre volt kénytelen menekülni. 1960 márciusában megint be­börtönözték, mert a Menderes kormánynak nem tetsző cikkeket vett át amerikai lapokból. De oly általános felzúdulás támadt a kormány ellen, hogy a bűnvádi el­járást be kellett szüntetni. MEXICO CITY. — Jósé Garibi Rivera bíboros ér­sek a havanai érsekhez és az egész kubai papsághoz in­tézett levelében, az egyház elnyomását fájlalva, töb­bek közt ezt irta: “Reméljük, hogy a kubai fejlemények hasznos leckét fognak nyújtani, úgy hogy országaink a jövőben nem lesznek kitéve hasonló ártalmaknak, amelyek pusztulással fenyegetik a keresztény civilizá­ciót és az emberi méltóságot”. LONDON. — Alexander Romanov herceg, az utol­só orosz cárnak másodfokon unokaöccse, egy angol cso­porttal kétheti látogatásra repülőgépen Oroszországba utazott. A 31 éves herceg a repülőgépen mosolyogva jelentette ki, hogy menettérti jegye van. Ez a bolsevik forradalom óta az első eset, hogy a Romanov család egyik sarja orosz földre lépett. Elutazása előtt megkér­dezték a herceget, vájjon igaznak tartja-e azt, hogy Anna Anderson, az idős hölgy, aki remeteéletet él a németországi Fekete-erdőben, csakugyan II. Miklós cár leánya. Igen, mondta a fiatal Romanov; a család erről meg van győződve. (De nincs erről meggyőződve a német biróság, amely Ítéletben mondta ki, hogy a hölgy cári származása nincsen bizonyítva.) PYONGYANG, Észak-Korea. — Újabb 1027 ko­reai tért vissza Japánból a kommunista Észak-Koreá­­ba. Orosz hajó vitte őket. A Japánban élő koreaiak ez­rei úgyszólván kivétel nélkül az északi, kommunista országrészbe mennek, mert a déli szabad orszárészben nem kínálkozik nekik munkaalkalom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom