A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-09-16 / 37. szám
2. OLDAL , -« /.*» t t0 A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított* Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőig és kiadóhivatal — Publication Office 1738 EAST 22nd STREET CI FVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 o^IgglglD r>3 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Cgy évre ________________$6.00 *41 évre _____________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________$6.01) Half Year _ _____ $3.5( Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio VESZETT MEDVE ÉS IDOMITÓJA A Kremlben fogadás volt egyiptomi és sziriai küldöttség tiszteletére. Kruscsev vodkáspohárral a kezében beszélgetett Thompson amerikai nagykövettel. Beszélgetett? Inkább ordítozott: “Arról értesültem, hogy a nyugati szövetségesek szeptember végén a Fekete tengeren haditengerészeti és repülő hadgyakorlatokat szándékoznak tartani és orosz terület felett repülni. Orosz repülök fognak lőni minden repülőgépet a Fekete tenger felett”. “Ezt még meg fogja gondolni”, — mondta a U. 5. nagykövet és Mikoján, a ravasz örmény helyettes miniszterelnök, állatszeliditő szerepében, csititgatta a megvadult ukrán medvét. A veszett medve csakugyan mindjárt megjuhászódott és behúzta a farkát, mondván: “Úgy értem, ha orosz terület felett repülnek el, akkor lelőjük ...” Aztán mégegyszer megvadult és elkezdett kiabálni, hogy ő még mindig várja és elvárja, hogy Eisenhower elnök kérjen bocsánatot a május elsejei U-2 kémrepülésért. Amire Thompson odavetette, hogy “maguk is küldtek kémrepülőket Alaszka légiterébe”. Kruscsev ezt tagadta: “Engem Alaszka éppoly kevéssé érdekelt, mint ahogy nem érdekelte a cárt”. Megint működésbe lépett az örmény állatszeliditő, magasba emeli vodkáspohárral vita helyett ivást javasolt. AZ UTOLSÓ FEGYVER ü üt , • : i: Érdekes katonai fogalom az “utolsó fegyver”. Azt jeleMi, hogy — nincs. Katonai szakértők nemi ismernek utolsó fegyvert, vagyis olyant, amely ellen nincs védekezés. Minden fegyvernek megtalálják az ellenfegyverét. Csak nagyon rövid ideig volt utolsó fegyver például a tank, amikor, mint ellenállhatatlan, iebirhatatlan szörnyeteg a francia harctéren megindult a német vonalak felé és maga alá temette az elsővona! beliek sorait. Azóta sok antitank fegyvert találtak fel s 1956 őszén Budapest utcáin már gyerekek is fel tudtak robbantani orosz tankokat. Ma azt kérdik az emberek a katonai szakértőktől: Utolsó, ellenállhatatlan fegyver-e az atombombás távrakéta? Kruscsev szeretné a szabad világgal elhitetni ezt, hogy megfélemlithesse Amerikát és szövetségeseit. De tudjuk, hogy már kísérleteznek rakétaölő rakétával, mely röptében eléri és relrobbantja a világűrbe felröppentett s onnan a föld légkörébe visszatérő távrakétát és az annak acélorrában elhelyezett atombombát. És mert nincs megállás, már azt is kérdik: Mi lesz az ezutáni utolsó fegyver? A Livermore, Calif.-i kísérleti állomásról jön ez az értesítés: Egy neutron ágyú (Fogalmunk sincs, mi ez. — A szerkesztő közbenső megjegyzése) láthatatlan, rádióaktiv részecskéket sugároz ki a hidrogénbombából és ezek a sugarak egész ellenséges hadseregeket kipusztitanak. Mikor lesznek készen ezek a halálthozó sugarak? Talán tiz év múlva . . . KULTURCSERE Még mindig elég sokan vannak, akik azt hiszik, hogy miközben Kruscsev atombombás rakétákkal hadonászik és rettenetes fenyegetésekkel próbál kis és nagy nemzeteket megfélemlíteni, jól jön egy kis kulturcsere a szabad világ és a szovjet világ közt. Például nagyra értékelik diákok, üzletemberek, köztisztviselők kölcsönös látogatásait a vasfüggöny egyik és másik oldalán. -És vannak már nem kis számban olyanok is, akik úgy vélik, hogy ez a kulturcsere önámitás. A szovjet emberek a külföldön azt látják, amit látni nekik elrendeltek. Például: Moszkvában egy fiatal, tanulni vágyó orosz diplomata, amerikai útjáról, itt szerzett ismereteiről beszámolva, egyebek közt ez mondta: “A Golden Gate hires hid San Franciscóban. Öngyilkosok hídjának is nevezik, mert amerikaiak, akiknek nem tetszik a kapitalista rendszer, erről a hidról ugranak a vizbe”. Kár volt az útiköltségért és hiú a remény, hogy a nagy szovjet börtön lakói Amerikában megszeretik a szabadság friss levegőjét. Elméjükben magukkal hozzák ide a börtön levegőjét. Debrecenbe kéne menni, pulvkakakasi kéne venni, — szól a nóta. Nem kell azonban olyan messzire utazni. Mercedew város mellett. Californiában. 750 pulyka szaladt a világnak, miután a teherautó, amely szállította őket. felborult. KALOTASZEGI NÉPMŰVÉSZET Kalotaszeg. Ki nem ismeri ezt a nevet, a hires vanrottasok és faragások hazáját? Dimbes-diomibos vidéken a Sebes Kőrös rakoncátlan vize kanyarog keresztül, — mint egy természetadta védőbástya, — úgy öleli át a Vlegyáza meg a Meszes. Mindkét hegy fehér, nemesek télen, hanem nyáron is. A VI. gyáza a csúcsait fedő hósisaktól, a Meszes a nevében is benne rejlő ásványtól. Kalotaszeg legnagyobb városa, mondhatnék úgy is, hogy főváros» s fatornyos Bánffyhunyad. Talán ez az egyetlen hely az orrzágban, ahol még folytatják a cserekereskedelmet. Két viág népe találkozik ott a heti nagy vásárokon, a havasok viága és Kalotaszeg magyar népe. A halinanadrágOíS, hosz >7.1 hajú favágók lehozzák sza naras kordé ikon a Vlegyáz? :s Meszes erdőinek felapri ;ott fáját és kapnak helyett lombvidéki búzát, kukoricái neg gyümölcsöt. A (kis város sok emlékei őriz. Ezek az emlékek nem ísak néprajzi vagy muzeális emlékek. Az 1900-as évek ele én itt zajlott le az osztrák magyar monarchia nagy had gyakorlata. Ferenc József ki ’ály ekkor látogatott el Bán ’fyhunyadra. Egész Erdély bői összegyűlteik az emberek d szekérén,, ki gyalogosan, de természetesen mindenki a; ünneplő ruháját vette fel er re a nevezetes alkalomra. Sor falat álltak az elhaladó királyi hintó mellett és Ferenc József meg bécsi kísérete nem győzött gyönyörködni e szeíbibnél-szebb ruhákban. — Akár egy megelevenedett virágosikert — jegyezte meg a király a 'kísérőinek. Találó megállapítás volt ez, mert Kaltotaszeg falucskái még ma is olyanok ünnepnapodként, mint egy mozgó virágodkor t. Különös embereket találni ezekben a kis falukban, él közöttük nem egy, aki már bejárta az egész világot. Szorgalmas emberek, éjt-napot egybetéve dolgoznak, mert a szikes föld nem tud minden szülöttjének kenyeret nyújtani. így volt ez már az elődök idejében is, de azért sem cik, sem az utódaik nem vándoroltak le Kalotaszegről termékenyebb tájakra. Ott maradtak és a kapa meg az ásó helyett a tűvel meg a vésővel keresték és keresik meg a mindennapi kenyeret. Az ősök tanulták valahonnan a mesterségüket, a művészetüket, de az utódok már stilizálási készséggel és művészi hajlammal születtek. Régóta nem tanulja ezt náluk senki, apáról fiúra, anyá ról lányra Öröklődik. Lassan - kint ipari és kereskedelmi cikké fejlesztették népművészetüket s ma már igazi varázsa van ennek az ősi keleti népművészetnek a Nyugat nagyvárosaiban is. Az asszonyok végszámra szövik oisztcvátájukon a puha esésű patyolat vásznat, melyből a hires varrottas készül. A férfiak pedig a legnehezebb mintákat és mértani ábráikat vésik rá a fényezett bútordarabokra. vagy dísztárgyakra anélkül, hogy előzetes beosztást, vagy mintázást csinálnálak. Mégis milliméteres pontossággal dolgoznak, a hasonló mintákat bámulatos ügyességgel találják el, mintha nem is kézzel, hanem körzővel dolgoznának. Kalotaszeg népének nyolcban százaléka szinmagyar. í>si hagyományaik mellett híven kitartottak. Öltözetük na is olyan, mint száz, vagy cétszáz évvel ezelőtt. Az idegen divatáramlat a legeldugottabb kis falukban is átváloztatta a népviseletet, de Kaotaszeg népe egyetlen darajót sem vett át a divatból. A lányok harangos vagy rakott aljú szoknyát viselnek, rézzel himzett selyempruszikot, a fejükön gyönggyel kiakott lecsüngő szalagos tiaát. Hűvösebb napokon és tóén karjuk alatt átkötött neléz selyem,kendőt, ellentét.-en a menyecskék és idősebb asszonyok himzett báránybőr hacukájával”, amelynek a virágos hímzése szintén a háziéi készül. A férfiak ünneplője bei szi'i'u lerakott fehér aadrág, amely félig ráhullik i esi: ima,szárra. Bő ujju payclat inget, -posztórátétes züstgorrjbos mellényt, rakott, himzett, vagy mintás köényt viselnek, amely alig vaamivel rövidebb az asszonyokénál. Szép és értékes dolgok :zek. Vigyáznak is re'á, mint a két szemükre. Használat után gondosan összehajtogatva visszakerülnek a tulipános láüákba s a hajtások közé nemcsak rezeda- meg bazsalikcmlevél kerül, hanem dohány is, hogy a drága selyem- és pcsztóanyagokba bele ne kapjon a moly. Nemcsak öltözetükben, hanem külsejükben is van valami ősi szépség. A nők rózsás eröbőirü'Jk, magasak, kecses járásukban van valami rátartiság is. A férfiak sudármagassk, egyenes hátnak, szélesválluak. Az elemi iskolát jóval túlhaladó ismeretekkel bírnak. Talán azoknak az emberek-RÁROSI MÁTYÁS? Budapest egyik külvárosában hittérítő meg akarja nyerni az egyháznak az alvilág bűnözőit. A gyűlöletről prédikál, hogy milyen nagy bűn az, és hogy, sajnos, szinte minden ember gyűlöli valamelyik ember-társát, rosszakaróját. A prédikáció végén felteszi a kérdést. — Van itt valaki, aki úgy hiszi, hogy nincsenek rosszakarói ? A gyülekezetből egy rossz arcú, kiszolgált gengszter feltartja a kezét: — Nekem nincsenek rosszakaróim. — Az hogy lehet? — csodálkozik a hittérítő. — Úgy, hogy én az összes rosszakaróimat kinyírtam. nek köszönhetik ezt, kik mér bejárták az egész világot. Nemesek egy-két kalotaszegi ember járta már be a világot, hanem sekszáz. Összevásárolták a többiektől a varrottasokat és faragásokat, vesszőkosáiba csomagolták és nemcsak Budapestig mentek, hanem felkeresték Európa minden nagyvárosát. És ha elfogyott a portékájuk, küldettek maguk után újabb csomagot. Utánozhatatlanul szép a táncuk is, akárcsak a szinpompás viseletűk! Nem előre betanult figurák összetétele ez, hanem a velük született ösztön és ritmusérzék kifejezője. Tánc köziben szinte a levegőbe repülnek, egymás kezét fogva ós fcörbe-körbe forogva. Kipirult arcukon, csillogó szemükön meglátszik, hegy nemcsak tudnak, hanem szerétnek is táncolni. Tavaszi és nyári vasárnap délutánokon kint táncolnak a falu szélén a zöld gyepen. Messziről Látva éket, azt hinné az ember, hegy nem is emberek lebegnek és forognák ott a levegőben, hanem a Vlegyáza, vagy a Meszes tarka ruhás tündérei . . . »____:____ EGYHÁZI C1ALÁD Különös családi találkozó volt a közelmúltban a franciaországi Sainte-Gemmes községben; a néhai Boumier kertész-házaspár hat gyermeke, 4 fivér, 2 nővér, adott egymásnak találkozót, akik mindnyájan egyházi pályán működnek, még pedig mint misszionáriusok, a világ legtávolabb eső pontjain. Egyikük, Augustin atya, aki Dél- Rodéziában működik, az angon királynőtől kitüntetésben részesült, mert az ő közvetítésének köszönhető, hogy a Chilubi szigeti bennszülött felkelés alkalmával el lehetett kerülni a vérontást. tessek az újságban HIRDETNI! Mark Twain hires amerikai humoristával lapszerkesztő korában az egyik előfizető levélben közölte, hogy az újság lapjai között pókot talált. “Most tehát azt szeretném” — fejezte be levelét a lap előfizetője —, “ha a szerkesztő ur közölné velem, hogy ez szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent-e.” Mark Twain ezt felelte az előfizetőnek, akinek a városban üzlete volt: “Az újság lapjai között pókot találni, sem szerencsét, sem szerencsétlenséget nem jelent. A pók csak azért nézte át lapunkat, hogy abból megállapítsa, melyik kereskedő nem hirdet az újságban. Az ilyen kereskedők üzleteit azután felkeresi és hálóját abban a biztos tudatban feszíti ki az ajtón keresztbe, hogy ott majd örökre zavartalanul élhet.” Bertrand Russell: HOGYAN KELL MEGÖREGEDNI? A cim ellenére e cikk arról fog szólni, hogyan kell nem megöregedni, ami az én koromban sokkal fontosabb téma. Első tanácsom az lenne: gondosan kell megválasztani az ősöket. Bár mindkét szülőm korán meghalt, én e tekintetben helyesen jártam el, legalább ami többi őseimet illeti. Anyai nagyapámat, igaz, a fiatalság virágjában kaszálta le a halál hatvanhét éves korában, de többi három nagyszülőm mind nyolcvanadik évét is meghaladta. Távolabbi felmenőim között csak egyet találok, aki nem ért meg magas kort, mert egy ma már ritka betegségben elpusztult, tudniillik levágták a fejét. 72 unoka! Anyai nagyanyám, miután kilenc gyereket szült, amint megözvegyült, a női felsőoktatás ügyének szentelte magát. A Girton College egyik alapitója volt s keményen dolgozott, hogy megnyissa az orvosi mesterség kapuit a nők előtt. Gyakran elmesélte, hogy Olaszországban egyszer találkozott egy idősebb úrral, aki nagyon szomorúnak látszott. Megkérdezte, min szomorkodik, s az azt felelte, hogy éppen most kellett elválnia két unokájától. “Szent Isten”, kiáltott nagyanyám, “nekem hetvenkét unokám van s ha szomorú lennék minden alkalommal, mikor valamelyiktől el kell válnom, de szomorú is lenne az életem!” Mikor meghaladta a nyolcvanadik évét, úgy érezte, nehezére esik az alvás, ezért általában éjfél és hajnali három óra között népszerű tudományos munkákat olvasott. Azt hiszem, sose volt ideje rá, hogy észrevegye: öregszik. S meggyőződésem szerint ez az egyetlen I receptje annak, hogy fiatalok maradhassunk. Hogyha I az ember érdeklődése és tevékenysége széleskörű és az egész embert igénybe veszi, akkor nincs oka rá, hogy azon a pusztán statisztikai tényen merengjen, hány esztendőt élt meg eddig s még kevésbé azon, hogy valószínűleg már milyen kevés van hátra. Ami az egészséget illeti, nagyon kevés hasznosat mondhatok, mivel kevés a betegséghez fűződő tapasztalatom. Azt eszem, iszom, amihez gusztusom támad s alszom, ha már nem tudok fent maradni. Soha semmit nem teszek azért, mert az előnyös az egészségre; igaz viszont, hogy azok a dolgok, amiket tenni szeretek, általában egészségesek. A mulíon nem lehet változtatni Lelkileg két dologtól kell óvakodni öregkorban. Az egyik a múltba való túlzott elmerülés. Nem jó, ha az ember emlékekből él, sajnálja a régi jó időket, vagy elhalt barátok fölött szomorkodik. Az embernek gondolatait a jövőre kell irányítani s olyan dolgokra, amelyeken változtatni képes. Ez persze nem könnyű dolog; az ember múltja egyre növekvő súly. Az ember könynyen gondolja magáról, hogy érzelmei valaha elevenebbek voltak, mint most, s elméje élesebb. Ha ez igy van, meg kell feledkezni róla; s ha elfelejtettük, akkor már valószínűleg nem is igaz. Nincs örök ifjúság A másik kerülendő dolog az ifjúsághoz való ragaszkodás abban a reményben, hogy az ő életerejükből uj erőt szívhatunk magunkba. Ha felnőnek a gyerekek, a maguk életét akarják élni, s ha az ember épenolyan érdeklődéssel viseltetik irántuk, mint amikor még kicsik voltak, akkor valószinüleg teherré lesz a számunkra, kivéve ha különösen érzéketlenek. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy veszítsük el gyermekeink iránti érdeklődésünket, hanem, hogy ez az érdeklődés inkább csak szemlélődő és ha lehet emberbaráti legyen, ne pedig indokolatlanul érzelmes. Az állatok közömbösekké lesznek utódaik iránt, amint azok gondoskodni tudnak magukról; az emberek, a hosszú gyermekkor következtében ezt nagyon nehéznek találják. A bölcseség áldása Azt hiszem, a sikeres öregedés azok számára a legkönnyebb, akiknek erős személyen túli érdeklődési körük s ennek megfelelő tevékenységük van. Ez az a szféra, amelyben a hosszú tapasztalat valóban gyümölcsöző, s ahol a tapasztalatból született bölcsesség hasznosítható, anélkül, hogy nyomasztó lenne. Hiú dolog felnőtt gyerekeknek arról prédikálni, hogy ne kövessenek el ballépéseket, részben mert nem hisznek nekünk, részben mert a ballépések a nevelés nélkülözhetetlen tartozékai. De ha valaki képtelen a szeméi f leien érdeklődésre, hamarosan úgy találja, hogy élete üres, kivéve ha gyermekeivel és unokáival törődik. Ebben az esetben viszont tudomásul kell vennie, hogy bár anyagi szolgálatokat tehet nekik, például a háztartásukkal törődik vagy pulóvert köt a számukra, de nem várhatja azt, hogy élvezzék is társaságát. Ne félj a haláltól! Némely öregembert nyomaszt a halálfélelem. A fiatalokban jogos ez az érzés. Fiatalemberek, akik jog(Folytatása a 3-ik oldalon)
