A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-09-16 / 37. szám

\ |A PAC/TOP A KIRÁLY MEGBOLONDULT Diodor király volt a királyok legboldogabbika. Volt szép, szerelmes hitvese, szerető fiai voltak, a népe is szerette, dicsőség környékezte. Kell-e több a halandó boldogságához, még ha király is az a halan­dó ember? De egy reggelen igen korai órán ment be a ki­rálynéhoz. Vesztére tette, a királyné még kendőzet­len volt. Ha egy órával későbben megyen be hozzá, a jói ismert szépséges, ifjú arc mosolygott volna rá. De igy egy ráncos, csúf vénasszonyt talált ott. Ez vol­na a királyné? — kérdezte magában Diodor és alig akart hinni a szemének. És megdöbbenve és elszomo­rodva hagyta el a szobát. S amint végig ballagott busán a félhomályos fo­lyosón, hangos beszéd ütötte meg fülét a fiai szobá­jából. Kedveltje, legnagyobb fia beszélt. Diodor alig akart hinni a fülének: — Még mindig, még meddig ül vájjon a nyakun­kon ez a vén, önző, korlátolt ember! Törvényt kelle­ne hozni a vének ellen, hogy bizonyos koron túl ne állhassák az ifjak útját. Ó, hogy utálom már ezt a hazug alázatot, melyet megkövetel tőlünk! Ha egy­szer nyíltan beszélhetnék s megmondhatnám: elég már ebből a rohadt, penészes szagu uralomból! Az én karom erősebb, az én agyam világosabb! A király szédelegve fordult ki a palotából. Bősz düh fojtogatta. De amint járta, járta a fával szegett utakat, dühe lassankint mélázó bánatnak engedett helyett. Az ifjúságára gondolt, régi dicsőségére, nyil­ván, hogy megvigasztalódjék, hogy elaltassa háborgó szivét. Az ütközetre gondolt, melyet ott vívott a hár­mas hegy mellett s amelyben fényes diadalt aratott ellenein. Mintha csillogó fényű tavasz friss lehellete csapta volna meg erre az emlékezésre. A sarkon az­tán, ahol a kastély kertje kifordul az országutra, egy béna, vén koldusra bukkant. Por és piszok födte napbarnított, ráncos ábrázatát. Nem ismerte meg a királyt a koldus. Reszkető hangon, erőltetett és ha­zug siránkozással szólalt meg: — Oh, könyörülj meg rajtam, uram! Régi di­csőség béna tanúján. Én ott voltam a hármas hegy mellett, az ütközetben. Szájából szesznek bűzös gőze áradt ki. A király egy aranyat dobott oda neki és undorodva távozott. Visszament a királynéhoz, mert szükségét érez­te, hogy elpanaszolja valakinek bánatát. De úgy lát­szik, ismét váratlan időben jött.-A királyné megriad­­tan nézett a hirtelen nyíló ajtóra, a lába mellől egy ott térdeplő kis apród lángvörösen állott fel. Diodor megfordult; szégyent és undort érezett. Lovat nyergeltetetté álöltözetet vett magára és kilovagolt országába, hogy elvegyüljön a nép közé. Itt vigasztalást remélt. A nép nem ismerte meg ki­rályát. De Diodor itt is csalódott. Boldogság és jólét helyett nyomorra és panaszra talált mindenütt. — A király az oka mindennek, — igy zúgtak az emberek. — Az ő gyöngeségét és pipogyaságát szen­vedjük mi. Mily iszonyatos terhet ró ránk a folyton növekedő adó, mig a királyi udvar pazar fényben csillog! Most már iszonyú fájdalom borult szegény Dio­­dorra. lm, szivéből minden kipusztult, amiben csak hitt. Most látta, hogy életének egész fénye hazugság volt. Sivár és fekete bánat borult a lelkére. Tehát hazugság volt minden, de mily jó volt bennük hinni. És belátta, hogy nem élhet hazugság nélkül. Szüksé­ge van uj hazugságra, szüksége van rá, mert össze­­roskadt különben, szüksége van rája, éppen annyi­ra, mint a levegőre. És hazatérve, felkiáltott Diodor király: — Egy országot egy hazugságért! És küldöttek mentek szét az egész országban, hirdetve mindenfelé a király parancL-r.t: — Egy országot egy hazugságért! A király egy országot ad egy szép, de édes hazugságért, amelyben hinni tud. Ezrével gyűlt a nép Diodor palotájába és hozta a mindenféle hazugságot. Száz hangú és ezer szinü hazugság gyűlt ott össze. Most látszott csak, mily találékony az emberi agy velő a hazugság kitalálásában. De nemcsak a köz­nép hordta őket, hozták a főranguak, haza bölcsei is. Ezek ilyenféle hazugságokat hoztak: Az utókor tisztelete. Vagy: A történelem hálája. De Diodornak egyik sem tetszett, egyik sem kel­lett. Mert az volt a baj, hogy tudta róluk, hogy ha­zugságok. Megfeledkezett róla, hogy a hazugság­nak csak akkor van meg a veszedelmes bübája, ha az igazság álarcában jár. Szomorú volt Diodor, a nép meg zúgott. Olyan­félét suttogtak, hogy a király megbolondult. És va­lóban mit is ér az olyan király, aki nem hisz a ha­zugságokban. De még egy ideig hordták a királyi udvarba a hazugságot. Aztán lassankint elmaradtak.. Maga a király is megfeledkezett már az egész dologról és szárnyaszegetten, minden életkedvét veszitetten ül­dögélt a kastélya tornácán. És amint egyszer ott ült volna, egy remek, gyö-Az őszi divat Párisban — drága, de csinos. TÉVHITEK AZ ÁLMATLANSÁG OKAI ÉS GYÓGYÍTÁSA KÖBÜL Az álmatlanság egyike az ember egyik leggyakoribb “betegségeinek”. Amerika népe minden évben több mint 100 millió dollárt költ álmat­lanság-elleni gyógyszerekre. Ennek ellenére aránylag ke­veset tudunk erről az egész­séget aláásó idegzavarról. Éppen ezért nem lesz érdek­telen az a nyilatkozat, ame­lyet ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatban Dr. Philip So­lomon a Boston City Hospi­tal vezető pszichológusa tett. Megállapításait kérdés-fele­let formájában közöljük: — Mi az álmatlanság? — Nem egyéb, mint hiá­nya annak a képességnek, hogy pihenhető alvásba me­rüljünk, illetve hogy a szer­vezet pihenéséhez szükséges ideig, ebben az állapotban maradjunk. Az ember sok esetben nem alszik el azonnal lefekvés után, hanem egy órácskát olvas. Van aztán olyan ember, aki erre az egy órára rettegve gondol. Az előbbi nem álmatlanság. Az utóbbi igen. — Az álmatlanság kihat a napi munkára? — Feltétlenül. A kialvat­­lan ember ingerlékeny, izgá­ga, — munkáját nem végzi el kifogástalanul. Az alvás hiá­nya mintegy “megmérgezi” a szervezetet. — Felléphet időszakonkén­ti álmatlanság is? — Igen. Nem túlzás azt ál­lítani, hogy a makegészséges embert is időnként hatalmá­ba keríti ez a “kór.” Nincs olyan ember, aki ne élte vol­na át néhányszor az álmatlan­ság gyötrelmeit. Ez azonban normális körülmények kö­zött, a helyzet változásával és az idegek lecsillapodásával, magától elmúlik. — Mi okozza az álmatlan­ságot ? — Először: külső fizikai tényezők, mint például a zaj, a fény, kényelmetlen fekvő­hely, az időjárás behatásai (túlságos meleg, hideg stb.) Másodszor: a belső tényezők, fájdalom, viszketegség, fej­fájás, gyomorbántalmak, I stb. — Hogy állunk a lelki té­nyezőkkel ? — Ezek is gyakran okoz­nak álmatlanságot. Közöttük első helyen állanak az úgyne­vezett negativ lelki diszpozi­­ók, mint a félelem, önvád, szé­gyen, izgalom, kudarc, harag, stb. Zavart okozhatnak a tu­­dalatatti érzések és gondok is, mint a rossz emlékek, az elvesztett jó utáni sóvárgás, teljesíthetetlen vágyak, stb. — A televízió western tör­ténetei álmatlanságot okoz­hatnak a gyermekeknél? — Az izgalmas történetek feltétlenül kedvezőtlen ha­tást tesznek a gyermekek pi­henésére; a western történe­tek azonban nem annyira ár­talmasak, mint a rémtörténe­tek, a Drakula-szerü storyk. Ezek a gyermekek álmában is jelentkeznek, és nyomot hagynak bennük később, éber állapotukban is. — Igaz az, hogy a fáradt­ságtól nem tud az ember alud­ni? — Igaz. Ha például valaki túl hosszú ideig vezet autót, idegei a túlterhelés következ­tében az alvás kerékkötőivé válnak. Ugyanez a helyzet ak­kor is, ha az ember a “jóleső” fáradságon túlmenően — ki­merült. Ilyenkor az izmok és az idegek feszültsége akadá­lyozza meg az alvást. — Az álmatlanság okozhat tényleges betegséget is? — A szervezetet le gyöngít­heti, de betegséget közvetle­nül nem okoz. Hosszú ideig tartó, kóros álmatlanság azonban komoly lelki zava­rokkal járhat. — Helyes, ha az álmatlan­ság ellen számolással véde­kezünk? — Ez általánosan elterjedt — tévhit. Ha valóban álmat­lanságban szenvedünk, a szá­molás nem használ. Éppígy nem használ a forró fürdő, a torna, vagy a langyos tej sem. Hogy egyes esetekben ilymó­­don mégis sikerül kikénysze­ríteni az alvást, ez nem ezek­nek a módszereknek köszön­hető, hanem annak, hogy az illető szilárdan hisz bennük. — Az idegcsillapitók jó or­vosságok álmatlanság ellen ? — Nem. Ezeket kizárólag erre a célra nem helyes hasz­nálni. í ,— És az álmatlanság elleni tablettákat? — Csak abban az esetben használjuk, ha orvos Írja elő azokat. — Milyen természetes gyógymóddal lehet küzdeni e baj ellen? — A legfőbb gyógymód: az optimizmus. Gondolatain­kat koncentráljuk kellemes pontokra. Kédezzük meg ma­gunktól: nem tulajdonitunk­­e gondjainknak túlzott jelen­tőséget? Érdemes-e azokkal izgatnunk magunkat? Közel­ről minden nagynak látszik. Igyekezzünk hát bizonyos távlatból nézni az eseménye­ket és azokat kellő értékükre csökkenteni. A nyugalom az­után magával hozza az alvást is. — Igaz-e az, hogy vannak emberek, akik “sohasem al­szanak” ? — Nem, ez tévhit. Nem le­het azonban azt állítani, hogy az illetők tudatosan ferdítik el a tényeket. Ők valóban azt hiszik, hogy nem alszanak. Az igazság az, hogy alszanak, de nem tudnak róla. Alvás nélkül a szervezet éppoly ke­véssé élhet, mint táplálkozás nélkül. — Mennyi alvásra van szüksége az embernek? —■ Ez egyénenként válto­zó. Vanak emberek, akiknek elegendő hatórai alvás. Má­sok hét-nyolcórai alvást igé­nyelnek. A csecsemőknek 12 órai alvásra van szükségük. Nem lustaság az sem, ha a felnőtt ember 8-10 órát al­szik naponta. Az emberi szer­vezet bejelenti alvásigény ót és azt — egészségünk érdeké­ben — teljesítenünk kell. new yorki rendőr öt év alatt 3S5 napon jelenteit beteoet. Közben egy második állást töltött be. nyörüséges leányzó lépett elébe. Ifjúság és szerelem sugárzott a rejtelmes, mély szemében. Diodor elbü­­völten nézett rá. A leány megszólalt: — Szeretlek, óh király! És Diodor hitt neki. Petyhüdt testét acélosan és illatosán járta át egy friss tavaszi ár, és ifjúi rajon­gással ölelte magához a leányt, aki csupa illat volt, csupa balzsam, csupa meleg és bársonyos sugár. Diodor boldog volt újra, boldog lett, bohó és adakozó és — két országot ajándékozott kedvesének. A fiai fellázadtak ellene és a nép, mely úgyis bo­londnak tartotta a királyt, pártjukra állott. A leányzót elűzték, Diodort toronyba zárták. Ott is maradt élete fogytáig és utolsó lehelletéig hitt ab­ban, hogy az a leány szerette őt. NORWICH, Anglia. — Gerald Hinde tűzoltópa­rancsnok egy 538 mérföldre levő városba hajtott tüzol­­tókocsin, hogy végignézhessen egy szenzációsnak Ígér­kezett labdarugó meccset. Az a bajnoki mérkőzés csak­ugyan nagyon érdekesen zajlott le, a tűzoltóparancs­nok nagyon élvezte mindkét csapat mesteri játékát, aztán, mikor a tüzoltókocsival hazaérkezett — elcsap­ták. CAMP WAINWRIGHT, Alta., Canada. — Paul Mainwaring közkatonának még itt, katonáéknál, a fegyvertárban is a mamája parancsolt. Mert a mamája itt felettese, káplári rangban szolgál. NASSAU, Nyugat-Németország. — Alexander von Falkenhausen, 81 éves, nyugalmazott tábornok és Ma­dame Cécile Vent, 54 éves belga özvegy asszony jelen­tik, hogy a közel jövőben házasságra lépnek. Falken­­housen tábornok a háború idején Belgium és Észak- Franciaország német náci parancsnoka volt, Mme. Vent pedig felügyelőnő volt abban a börtönben, amelyben a háború után a tábornok ült háborús bűnökkel vádol­va. Falkenhausen első felesége 10 év előtt halt meg. BELGRAD. — Egy csimpánz elszabadult az állat­kertből, az utcán megragadott egy kisgyereket és fel­mászott, a gyereket szorosan magához ölelve, egy 60 láb magas fára. Hiába próbálták onnan lecsalni az ál­latkerti őrök, hiábavaló volt rendőrök és tűzoltók fára­dozása, a csimpánz egy óra hosszat magánál tartotta a gyereket. Végül fényszóróval elvakitották a majmot, amely erre elengedte a gyereket. Tűzoltó-hálóba zuhant a gyerek és mégis súlyosan megsérült. A csimpánzt vé­gül, mert sehogysem lehetett leszedni a magas fáról, lelőtték. STOCKHOLM. — A belvárosban, körülbelül 10,- 000 négyzetméter területen már az idén télen próba­képpen fűteni fogják a járdákat a járda alatt elhelye­zett csőrendszer segítségével, hogy megkönnyitsék a hóeltakaritást. KÖLN. — A városi tanács visszaköveteli Lucas Cranach “Madonna a gyermekkel” cimü képét Gőring leányától, mert 1937-ben az akkori náci polgármester ;kényszeritette a múzeumot arra, hogy Edda Gőring születése alkalmából a náci vezérnek ajándékozzák. Egy nyugatnémet biróság most elutasította a bead­ványt, Köln város azonban megfellebbezte a végzést. LONDON. — 1958 május 20-án autóbalesetben megsérült egy jegyespár, Veronica Wise, 20 éves és Colin Slaymaker, szintén 20 éves. A vőlegénynek nem esett nagyobb baja, a menyasszony azóta mély álomba merülve fekszik a kórházban. Csak néha-néha nyitja ki a szemét, de olyankor sem ismeri fel látogatóit. Most a vőlegény, aki a repülőknél szolgál, a kórház orvosai­tól azt az információt kapta, hogy teljesen bizonytalan Veronica felébredésének ideje, ha egyáltalán valaha visszanyeri öntudatát. Erre nehéz szivvel elhatározta, hogy lemond Veronicáról. Veronica apja lehúzta leá­­jnya uj járói a háromköves jegygyűrűt és visszaadta Co­linnak. BORDEAUX, Franciaország. — Több, mint fél­évvel ezelőtt egy itteni család fiatal tagjainak nagy bá­natára eltűnt a szép teknősbéka, amelynek telefonszá­ma, 48-74-87 volt. Most egy halász egy tóban megtalál­ja és visszavitte a tulajdonosa házába. Könnyű volt a tulajdonost megtalálni, mert a teknősbéke hátán vilá­gosan olvasható volt a telefonszám, amelyet a gyere­kek mázoltak rá. (Folytatás a 2-ik oldalról) HOGYAN KELL MEGÖREGEDNI? gal félhetnek attól, hogy megölik őket a csatában, ke­serű érzésekkel lehetnek telve, ha arra gondolnak, hogy az élet által nyújtott legjobb dolgoktól esnek el. De egy öregemberben, aki megismerte ez emberi örömö­ket és bánatokat, aki megtette azt, amit tenni hivatott volt, a halálfélelem valahogy aljas és visszataszító. En­nek leküzdésére a legjobb ut — legalább nekem ez a véleményem —, ha az ember érdeklődését egyre széle­sebb és személytelenebb körre terjeszti ki, mig lassan a személyiség falai kitágulnak, s az ember élete mind jobban összeolvad a mindenség életével. Az egyes ember létének olyannak kellene lennie, mint a folyó — kezdetben kicsi, keskeny partok közé szorított, szenvedélyesen rohan gátak között, zuhogó­kon át. Fokozatosan a folyó kiszélesedik, a partok szét­húzódnak, a viz békésebben hömpölyög s végül, minden észrevehető törés nélkül beleolvad a tengerbe és fájda­lom nélkül elveszti egyéni létét. Az az ember, aki öreg korában igy tudja látni sa­ját életét, nem fél a haláltól, hiszen mindaz, ami fontos volt a számára, folytatódik. És ha az életerő hanyatlá­sával nő benne a fáradtság, szívesen fogadja a pihenést. Munka közben szeretnék meghalni, tudva azt, hogy mások folytatják, amit én már nem fejezhettem be, s megnyugodva abban a gondolatban, hogy megtettem, amit lehetett. ló alvás fél egészség UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT 3. OLDAL

Next

/
Oldalképek
Tartalom