A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-07-08 / 27. szám

\ Tó PÁSZTÓ« 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY Elemér igenlő válasza folytán az állomásfőnök rögtön a legnagyobb készséggel kiszemelte a bérko­csisok közül a legtisztább hintóval és legszebb lo­vakkal bírót s igy szólt hozzá. — Ezt az excellenciát kiviszed a méltóságos Kre­­csun ur kastélyába. Érted? A kocsis igenlőleg bólintott fejével. — Becsületesen viseld magad útközben s le ne idd magad, főkép ha az exellenciát még vissza is kell hoznod. A kocsis ismét igenlőleg bólintott fejével. Elemér megköszönte az állomásfőnöknek a szi­ves közvetítését s útnak indult. A kocsis pompásan hajtott. A hintó csakúgy re­pült a kemény országúton, mely nem igen volt po­ros. A romániai bérkocsisok általában gyors hajtás­ról ismeretesek. Szuhai Pista csendesen ült a bakon. Legnagyobb bosszúsága az volt, hogy ezek az emberek egy szót se tudnak magyarul. — Az ördögbe is, — mérgelődött magában a jó fiú, — akkor hát mi a csudát tudnak, ha még magya­rul se beszélnek. Az oláh kocsis lovai tetszettek neki s elismerőleg mondta: — Jó lovai vannak, atyámfia. A kocsis bombán nézett rá, mert nem értette. Szuhai Pista most a lovakra mutatott, integetve, hogy milyen jók. Az oláh bérkocsis azonban ezt arra magyaráz­ta, hogy talán nem elég gyorsan hajt s a gyeplő szá­rát meg-megrángatva, szóval és ostorral biztatta lovait. — Vista! A lovaknak úgy látszik, nem minden országban egyforma nyelven beszélnek. Szuhai Pista megragadta a gyeplő szárát: — Ne légy bolond, rumuny, — kiáltotta. A bérkocsis megint bambán nézett rá. Nem jött ki a béketürésből, mert az állomásfőnök lelkére kö­tötte, hogy útközben becsületesen viselje magát. Mivel pedig a lovak már valamivel lassúbb tem­póban futottak, Szuhaj Pista intett a kocsisnak, hogy igy már jól van. Elemér egyébként figyelmeztette is őt, hogy hagyja békében a rumunyt. Nemsokára feltűnt egy kastély oromzata, mely keleties színezetben látszott ki a fák sűrűjéből. — Krecsun? Krecsun? — kérdezte Szuhai Pista arra mutatva. A kocsis igenlőleg bólintott fejével. Elemér tele volt várakozással és kíváncsisággal. Miképen került ide Etelka? Miképen fejlődhe­tett a dolog odáig, hogy ez a nábob nőül vette? És vájjon Etelka csakugyan bevallott-e mindent s úgy vallotta-e be, ahogy történt? Elemérben ellentétes érzelmek tusakodtak egy­mással. Etelkára egy félév óta csakis gyűlölettel és elkeseredéssel tudott gondolni. Mindaz, amit ellene tett, engesztelhetetlen gyü­­löltséget keltett s úgyszólván eldönthetetlen válasz­falat állított fel közöttük. Ez a válaszfal csak azáltal omlana le, ha Etelka csakugyan a javulás útjára tért és őt Ilonka nyomá­ra vezeti. Teljes bünbánat és teljes jóvátétel! — ez a jel­szó. A kocsi most bekanyarodott egy fasor közé. An­nak a végében látszott a kastély, mely igen előkelő épületnek látszott csinos előparkkal. — Krecsun tehát csakugyan gazdag lehet, gon­dolta magában Elemér. Valóban nem értem, hogy juthatott Etelka ilyen szerencséhez, ha ugyan sze­rencse. A kocsi bekanyarodott a parkba s a bejárat elé robogott. Fent az emeleten kinyílt egy ablak s valaki ki­nézett. Maga Krecsun volt, ki az érkezőben sógorát sejtve, rögtön lesietett. A kapus már odasietett a hintó ajtajához, de már Szuhai Pista is leugrott a bakról s megelőzte őt. Magyar huszárosán volt öltözve, árvalányhaj len­gett pörge kalapján, dolmányának gombjai csillogtak a napban s amerre útközben csak elhaladtak, a jó ru­­munyok nem győzték bámulni. A kapus is jólmegbámulta őt s szinte tisztelet­tel állott félre, a huszáröltözékből sejtve, hogy vala­mi igen nagy ur lehet, aki a kocsiban ül. Elemér kiszállott s éppen kérdezni akarta mi­képpen juthat a ház urához, midőn már jött is Kre­csun. A két ur egy percig egymáson nyugtatta sze­mét, ami a természetes kíváncsiság kifolyása. Két férfi, aki két különböző országban lakik, akik egy­más létezéséről eddig még sejtelemmel sem bírtak, most egyszerre mint rokonok állanak egymással szemben. Már csak nem lehet, hogy az első találko­záskor kíváncsian ne nézzenek egymásra, annál is inkább, miután hamarosan nem is tudják, milyen nyelven szólítsák meg egymást. Krescsunnak azonban hirtelen eszébe jutott, hogy hiszen tud ő erre az alkalomra egy magyar mon­dókát, amelyet nejétől tanult arra az esetre, ha Ele­mér csakugyan eljönne. Ezt az eshetőséget egyébiránt biztosra vették s várták Elemért, csak azon csodálkoztak, hogy tudó­sítást nem küld. — Isten hozta sógor ur, — szólt Krecsun, bár igen fura kiejtéssel, de mégis magyarul. Elemér rokonszenvesnek találta őt, a magyar megszólítás meg éppen nagyon tetszett neki. — Tehát magyarul is tud? — kérdezte s mele­gen szorította meg a háziúr kezét. Krecsun mosolyogva jegyezte meg, hogy magyar tudománya többre nem terjed, mint csak erre a pár szóra, melyeket igen kedves vendége tiszteletére meg­tanult. Még egyszer melegen megrázta sógora kezét, francia nyelven néhány üdvözlő szót intézett hozzá s karon fogva felvezette őt az emeletre. Ott szolgák képeztek sorfalat, egész a nagy fo­gadó terem ajtajáig. Mind francia módra volt öltöz­ve: színes frakk, rococo nadrág, harisnya, csattos cipő, simára fésült haj, borotvált arc. Ezekkel sajátszerü ellentétet képezett Szuhai Pista zsinóros sujtásos dolmányában, testhez álló ma­gyar nadrágjában, sarkantyus csizmájában, árva­­iányhajas kalapjában. Az uraságok bementek a fogadóterembe. Szuhai Pista kívül maradt s most összefonta karját s bizo­nyos fölénnyel tekintett ezekre a csupaszképü legény­kékre, kiknek még bajuszuk sincsen. Önkénytelenül is hetykébbre pödörte a magáét. Bent pedig a fogadóteremben sokkal megrázóbb dolgok történtek, mint várni lehetett. Alighogy Krecsun bevezette Elemért a szobába, az egyik szárnyas ajtó megnyílt s belépett egy ele­gáns hölgy, egyik szemén fekete szalaggal. Elemér ránézett. Ez csak nem lehet nővére? A hölgy közelebb jött, aztán egy percig mintegy ütetovázni állott meg újra. Elemér csodálkozása megdöbbenésbe ment át. — Etelka, te vagy? — kérdezte a legnagyobb felindulásban. Az előkelő hölgy most hozzá sietett s reszkető kezét nyújtva, igy szólt: "r — Én vagyok, Elemérem, drága fivérem. Meg­­tudod-e bocsátani, amit ellened vétettem ? íme eléggé meglakoltam. Elvesztettem egyik szememet. Elemér le volt győzve. A részvét nővére iránt, legyőzte a haragot, a gyülöltséget. Megragadta Etelka kezét, majd keblére vonta őt és megcsókolta. Etelka felzokogott. Elemérnek is könnyek jöt­tek a szemébe. — Miért kellett nekünk igy harcba állnunk egy­mással ? De mindketten érezték, hogy az e részbeli fej­tegetéseket későbbre kell halasztaniok. Etelka gyorsan összeszedte magát s mosolyogni igyekezvén, férjére mutatott: — íme bemutatlak az én kedves, drága Vazulom­nak, kinél jobbat és nemesebbet még anya nem szült. Elemér hévvel ragadta meg sógora kezét. A két férfi megölelte egymást. Most átmentek az ebédlőbe. Csakhamar jött Etel­ka két gyönyörű leánykát vezetve. — Ezek az én aranyos gyermekeim. Valesca és Bellegarde. A két kislány erre az alkalomra már ki volt ta­nítva, mert egyszerre mondták magyarul: — Isten hozta, kedves nagybácsi. Elemér csaknem könnyekig meg volt hatva s majd az egyik leánykát, majd a másikat ölelte ma­gához és csókolgatta arcukat. E családi boldogság láttára Elemérnek eszébe jutott Ilonkája. E gondolat oly fájdalommal rohanta meg lelkét, hogy könnyekben tört ki s elkellett for­dulnia, hogy azokat elrejtse. Etelka kitalálta sajgó fájdalmának okát s elko­­morodott. Elemér hirtelen erőt vett magán, ő most egy bákeünnepre jött ide, nem akarta tehát tulajdon fájdalmával megrontani a mai nap hangulatát. Etel­ka azonban meg nem állhatta, hogy legalább egy vigasztaló szót ne intézzen hozzá s igy szólt halkan: — Tudom már, mi bánt téged Elemérem. Ké­sőbb majd beszélünk róla. Belépett a szolgálattevő inasok egyike. Elemér még csak most vette észre a pazarul terített asztalt. A terem közepén álló hosszú tábla a háziúr gaz­dagságát mutatta. A tálak, tányérok, tálcák, mind csupa vert arany és ezüst, azonkép az evőeszközök is. Az asztal közepén hatalmas girandol, az ötvösművé­szetnek valódi remeke. Gyönyörű velencei üvegvá­zákban virágbokréták illatoztak. A faragott fából való ebédlőszékek préselt bőrrel bevonva. Az óriási pohárszék, gyönyörű faragványaival, egymaga egy kis vagyont képviselt. Serlegek, ivópoharak, mind Az amerikai Masaryk einiékbélyepket bojkottálja a cseh szovjetkormány WASHINGTON. — Sumr merfield postaügyi miniszter közli, hogy a csehszlovákiai kommunista kormány bojkot­tálja a Thomas G. Masaryk államalapító csehszlovák köz­­társasági elnök tiszteletére a Champions of Liberty soro­zatban kibocsátott 4 és 8 cen­tes amerikai emlékbélyege­ket. Nem lehet tudni, hogy a Masaryk név vagy a Liberty szó az, ami nem tetszik Moszkva prágai fullajtárjai­nak. A Masaryk bélyegek bojkot­tálását a csehszlovák posta­­hivatalok azzal kezdték, hogy az Amerikából jött levelekről a bélyeget “lenyalták” és a borítékra ráírták: “Bélyeg nélkül érkezett.” A csehszlo­vákiai címzettek ennek foly­tán kénytelenek voltak a “bé­lyeg nélkül érkezett” levelek­ért dupla bélyegárat kész­pénzben megfizetni. De ez ki­sebb baj volt. Nagyobb baj következett a kezdet után. A Masaryk bélyegeket nem nyalták le, de a leveleket visz­­szaküldték Amerikába “Meg nem engedhető” jelzéssel. Mit jelent “meg nem enged­hető” postai küldemény? A postai világszövetség, amely­nek aláírói közt van úgy Ame­rika, mint Csehszlovákia, megadja az államoknak a jo­got, hogy megtagadják oly postai küldemények kikéz­besítését, amelyek a címzett országát sértik. Akár meg­értjük, akár nem értjük meg, hogy milyen sérelem esik Csehszlovákián a Ma­saryk bélyegek láttán, tény az, hogy Csehszlovákia formá­lisan jogosan járt el, nem vé­tett a nemzetközi postai egyezmény ellen. De ha vala­mely állam valamely levelet vagy más postai küldeményt sérelmez, nemzetközi szokás az, hogy erről a küldő orszá­gának postaigazgatóságát ér­tesíti. A csehszlovák kormány nemcsak nem tette ezt, hanem az amerikai postaügyi minisz­térium kérésére, hogy adja meg a Masaryk bojkott okát, nem is válszoltak. Persze mi kormmunista magyarázat nél­kül is tudjuk, hogy miért nem tetszik a szovjetcsatlós or­szág kormányának ez a bé­lyeg, amely emlékeztet arra, hogy Csehszlovákia egykor, nem is régen, szabad, demok­ratikus kormányzat alatt álló ország volt. Ezzel kapcsolatban megem­lítendő, hogy a Kossuth em­lékbélyegek körül nem támadt hasonló nemzetközi affér. En­nek magyarázatát abban lát­juk, hogy a magyarországi szovjetkormány Kossuth La­jost éppen úgy mint Petőfit, Csokonait, Széchenyit, a ma­gyar irodalom, tudomány és történelem régi nagyjait sa­­járt propagandája részére ki­sajátította és ennélfogva nem volt mérészsége arra, hogy az amerikai Kossuth bé­lyegek bojkottálásával ne­vetségessé tegye magát. PLETYKAROVAT Nem tudjuk, mi az oda, de biztosan van annak valami '»ka, hogy akik legkönnyeb­ben szereznek legtöbb pénzt, 'egkevésbbé szeretnek adót fizetni. A Lollo adó-ellenszen­ve nem oly kivételes jelenség, mint amilyen kivételesen szép és jó színésznő Gina Lóllobri­­gida. (A Lollo ujkanadás lett, mert sokalja az itáliai adó­kat.) A washingtoni országos adóhivatal közli, hogy jelen­leg 400,000 dollár adő-adóS- ságot próbál behajtani Holly­wood és környéke egyes nagy­keresőitől, köztük olyanoktól is, akiken egy centet sem le­het behajtani . . . A díszes névsor élén Búd Abbott egykor hires komédiás áll, akinek vagyona egy pen­ny és adó-adóssága 124,581 dollár. (Mire költötte a száz­ezreket, amiket könnyű vic­cek eregetésével szerzett?.,.) Sammy Davis Jr. — $30,918. Sammy Davis Sr. — $25,736. A sportnagyságok élén ÍOe Louis áll, aki lealkudott pár százezer dollár adósságot, ami után úgyis hasztalanul fu­tott volna az adószedő, és most már csak 16,416 dolár foglalás van az üzletén. (“A mi fégi kedvencünk,” — mondja Joe Louisról az adóhivatal.) William Saroyan, az iró és bölcs, 7,348 dollár miatt ha­dakozik az adóhivatallal. Biz­tosan azért, mert azt hiszi, hogy neki van igaza. * Egy new yorki adószakértő egyszer egy évben Hollywood­ba megy, átvizsgálja a sztá­rok szerződéseit abból a szem­pontból, hogy “adóügyileg” jól vannak-e megszerkesztve. Egy filmsztár filmenkint egymillió dollár fizetést kap, de a megállapodás úgy szól, hogy a milliót 20 évi részletek­ben kapja meg. Az adóhiva­tal értesítette a sztárt, hogy ezt nem lehet megtiltani, de halála esetén az egész fenn­maradó fizetés egy összeg­ben esedékessé válik és ádó alá esik. Erre a sztár kivett egy millió dolláros életbizto­sítást. * ' Gromiko és a döglött orosz­lán.;' 1 Külügyminiszteri vadászat volt Afrikában. Sikerült el­ejteni egy oroszlánt. Az an­gol, az amerikai és a francia külügyminiszterek bementek a városba, hogy szállításról gondoskodjanak s a döglött oroszlán őrzését Gromiko orosz külügyminiszterre bíz­ták. Aztán visszajöttek a város­ból egy nagy teherautóval, hogy elszállítsák a közös zsák­mányt. De az oroszlánnak hült helyét találták. Kérdezték Gromikót: “Hol aZ oroszlán?” Gromiko kérdéssel felelt: “Melyik oroszlán?” — “Hát az, amelyiket lelőttünk és itt­hagytunk, hogy őrizd.” Gro­miko megint csak kérdéssel felelt: “Miféle oroszlánról be­széltek ti?” * Bolgár paraszt aranymondá­sa Anna Pauker román kom­munista vezér halálhírére: “Az istálló marad, csak a disznók cserélődnek ki.” T RUM AN OTTHON MARAD Truman bejelentette, hogy nem fog résztvenni a demok­rata országos konvención Los Angelesben. És kijelentette, hogy ennél a bejelentésnél több mondanivalója nincsen... Minek is beszélne, úgyis tud­ja mindenki: azért merül szo­kása ellenére mély hallgatás­ba, mert az ő kedvencének, Symington misso-urii szená­tornak édeskevésnél is keve­sebb esélye van az elnökj dő­lésre. Miéit oly későn? WASHINGTON — Adlai Stevenson végrevalahára fél­reérthetetlenül tudtára adta a demokrata pártnak és a nemzetnek, hogy, ha hivják, elfogadja az elnökj elölést. De, tette hozzá, ez alig változ­tat a helyzeten. A “helyzet” az, hogy Ken­nedy s jmátornak már van 453 biztos konvenciós szava­zata és Stevensonnak csak 34. De az is a helyzet, hogy a demokrata elnökjelöléshez 761 konvenciós szavazat szük­séges. És a helyzet képéhez tarto­zik az a tény is, hogy Steven­son a legalkalmasabb sze­mély, akire a demokraták no­vemberben fogadhatnak. De miért oly későn mon­dott igent Stevenson? . . . PAYOLA Payola — ez az uj szó be­vonult a törvénykönyvbe. A kongresszus képviselőháza törvényt alkotott, amely 10,- 000 dollár pénzbírsággal és egy évi börtönnel fenyeget meg rádió és TV igazgatókat és bemondókat, akik pénzt fo­gadnak el azért, hogy bizo­nyos hanglemezeket gyakran lejátsszanak és ezzel azok el­adását előmozdítsák. Ugyanilyen súlyos bünteté­sek terhe alatt tilos lesz kér­dés-felelet programokat adni, amelyekben a kérdéseket és a feleleteket a “versenyzők­nek” előre megmondják.' KEVERTVERU DEMOKRATA North Dakotában Langer szenátor örökségéért késhe­gyig és lófejig menő harc volt a republikánus és a demokra­ta jelölt -közt. Langer szená­tor republikánus volt és majdnem mindig a demokra­tákkal szavazott. Most tehát az veit a kérdés: megint olyan republikánust válasszanak meg, aki mindig vágy majd­nem mindig a demokratákkal szavaz?; Vagy válasszanák-e demokrata demokratát? A futam Davis republiká­nus kormányzó és Burdick demokrata képviselő közt iz­galmas volt: hol egyik veze­tett egy elefántfejjél, hol má­sik, egy szamárfejjel, Befutott a demokrata Burdick, akinek főkortese a papája volt: a re­publikánus Burdick ex-képvi­­selő. Kevertvíérü republiká­nus helyébe kevertvérü de­mokrata lépett - mindössze ennyi változás történt North Dakotában. Ez talán tréfának tetszik, pedig politikai berkekben na­gyon komc-’.y eseménynek tartják. Azt mondják: Bur­dick győzelme megmutatta, hogy a középnyugat farmer népessége hogyan vélekedik Benson mostani republikánus földművelésügyi miniszter farmpplitikájáról, milyén mértékben ellenzi azt. Bur­dick mögött nemcsak a papá­ja állt, hanem a Farmers Union is. SZEMÉLYI HÍR EATON Cyrus Eaton clevelandi mil­liomos kapitalistának szülő­városában, a kanadai Pug­­wash városban, a véreskezü moszkvai zsarnok barátságo­san vigyorgó -küldötte, Men­­sikov nagykövet, átnyújtotta a nagy-nagy szovjet kitünte­tést, a Lenin-dijat. Gratulá­lunk — á véreskezünek! A LEGMAGASABB ÉS A LEGALACSONYABB Földünk legmagasabb pont­ja a Mount Everest csúcsa 29,141 láb magasan van a ten­ger színe- felett. Mindanao Deep pedig 35,400 lábbal a tenger színe alatt van, az óceán vizében. A két pont kö­zött tehát a külömbség 64,541 láb. csupa arany és ezüst, vagy kristályüveg. Legértéke­sebb volt a családi billikom, melyen szent György, a ház védszentjének domborművű képe látszott. Felső széle köröskörül gyöngyökkel és drágakövekkel éke­sítve. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom