A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-07-08 / 27. szám
\ Tó PÁSZTÓ« 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY Elemér igenlő válasza folytán az állomásfőnök rögtön a legnagyobb készséggel kiszemelte a bérkocsisok közül a legtisztább hintóval és legszebb lovakkal bírót s igy szólt hozzá. — Ezt az excellenciát kiviszed a méltóságos Krecsun ur kastélyába. Érted? A kocsis igenlőleg bólintott fejével. — Becsületesen viseld magad útközben s le ne idd magad, főkép ha az exellenciát még vissza is kell hoznod. A kocsis ismét igenlőleg bólintott fejével. Elemér megköszönte az állomásfőnöknek a szives közvetítését s útnak indult. A kocsis pompásan hajtott. A hintó csakúgy repült a kemény országúton, mely nem igen volt poros. A romániai bérkocsisok általában gyors hajtásról ismeretesek. Szuhai Pista csendesen ült a bakon. Legnagyobb bosszúsága az volt, hogy ezek az emberek egy szót se tudnak magyarul. — Az ördögbe is, — mérgelődött magában a jó fiú, — akkor hát mi a csudát tudnak, ha még magyarul se beszélnek. Az oláh kocsis lovai tetszettek neki s elismerőleg mondta: — Jó lovai vannak, atyámfia. A kocsis bombán nézett rá, mert nem értette. Szuhai Pista most a lovakra mutatott, integetve, hogy milyen jók. Az oláh bérkocsis azonban ezt arra magyarázta, hogy talán nem elég gyorsan hajt s a gyeplő szárát meg-megrángatva, szóval és ostorral biztatta lovait. — Vista! A lovaknak úgy látszik, nem minden országban egyforma nyelven beszélnek. Szuhai Pista megragadta a gyeplő szárát: — Ne légy bolond, rumuny, — kiáltotta. A bérkocsis megint bambán nézett rá. Nem jött ki a béketürésből, mert az állomásfőnök lelkére kötötte, hogy útközben becsületesen viselje magát. Mivel pedig a lovak már valamivel lassúbb tempóban futottak, Szuhaj Pista intett a kocsisnak, hogy igy már jól van. Elemér egyébként figyelmeztette is őt, hogy hagyja békében a rumunyt. Nemsokára feltűnt egy kastély oromzata, mely keleties színezetben látszott ki a fák sűrűjéből. — Krecsun? Krecsun? — kérdezte Szuhai Pista arra mutatva. A kocsis igenlőleg bólintott fejével. Elemér tele volt várakozással és kíváncsisággal. Miképen került ide Etelka? Miképen fejlődhetett a dolog odáig, hogy ez a nábob nőül vette? És vájjon Etelka csakugyan bevallott-e mindent s úgy vallotta-e be, ahogy történt? Elemérben ellentétes érzelmek tusakodtak egymással. Etelkára egy félév óta csakis gyűlölettel és elkeseredéssel tudott gondolni. Mindaz, amit ellene tett, engesztelhetetlen gyülöltséget keltett s úgyszólván eldönthetetlen válaszfalat állított fel közöttük. Ez a válaszfal csak azáltal omlana le, ha Etelka csakugyan a javulás útjára tért és őt Ilonka nyomára vezeti. Teljes bünbánat és teljes jóvátétel! — ez a jelszó. A kocsi most bekanyarodott egy fasor közé. Annak a végében látszott a kastély, mely igen előkelő épületnek látszott csinos előparkkal. — Krecsun tehát csakugyan gazdag lehet, gondolta magában Elemér. Valóban nem értem, hogy juthatott Etelka ilyen szerencséhez, ha ugyan szerencse. A kocsi bekanyarodott a parkba s a bejárat elé robogott. Fent az emeleten kinyílt egy ablak s valaki kinézett. Maga Krecsun volt, ki az érkezőben sógorát sejtve, rögtön lesietett. A kapus már odasietett a hintó ajtajához, de már Szuhai Pista is leugrott a bakról s megelőzte őt. Magyar huszárosán volt öltözve, árvalányhaj lengett pörge kalapján, dolmányának gombjai csillogtak a napban s amerre útközben csak elhaladtak, a jó rumunyok nem győzték bámulni. A kapus is jólmegbámulta őt s szinte tisztelettel állott félre, a huszáröltözékből sejtve, hogy valami igen nagy ur lehet, aki a kocsiban ül. Elemér kiszállott s éppen kérdezni akarta miképpen juthat a ház urához, midőn már jött is Krecsun. A két ur egy percig egymáson nyugtatta szemét, ami a természetes kíváncsiság kifolyása. Két férfi, aki két különböző országban lakik, akik egymás létezéséről eddig még sejtelemmel sem bírtak, most egyszerre mint rokonok állanak egymással szemben. Már csak nem lehet, hogy az első találkozáskor kíváncsian ne nézzenek egymásra, annál is inkább, miután hamarosan nem is tudják, milyen nyelven szólítsák meg egymást. Krescsunnak azonban hirtelen eszébe jutott, hogy hiszen tud ő erre az alkalomra egy magyar mondókát, amelyet nejétől tanult arra az esetre, ha Elemér csakugyan eljönne. Ezt az eshetőséget egyébiránt biztosra vették s várták Elemért, csak azon csodálkoztak, hogy tudósítást nem küld. — Isten hozta sógor ur, — szólt Krecsun, bár igen fura kiejtéssel, de mégis magyarul. Elemér rokonszenvesnek találta őt, a magyar megszólítás meg éppen nagyon tetszett neki. — Tehát magyarul is tud? — kérdezte s melegen szorította meg a háziúr kezét. Krecsun mosolyogva jegyezte meg, hogy magyar tudománya többre nem terjed, mint csak erre a pár szóra, melyeket igen kedves vendége tiszteletére megtanult. Még egyszer melegen megrázta sógora kezét, francia nyelven néhány üdvözlő szót intézett hozzá s karon fogva felvezette őt az emeletre. Ott szolgák képeztek sorfalat, egész a nagy fogadó terem ajtajáig. Mind francia módra volt öltözve: színes frakk, rococo nadrág, harisnya, csattos cipő, simára fésült haj, borotvált arc. Ezekkel sajátszerü ellentétet képezett Szuhai Pista zsinóros sujtásos dolmányában, testhez álló magyar nadrágjában, sarkantyus csizmájában, árvaiányhajas kalapjában. Az uraságok bementek a fogadóterembe. Szuhai Pista kívül maradt s most összefonta karját s bizonyos fölénnyel tekintett ezekre a csupaszképü legénykékre, kiknek még bajuszuk sincsen. Önkénytelenül is hetykébbre pödörte a magáét. Bent pedig a fogadóteremben sokkal megrázóbb dolgok történtek, mint várni lehetett. Alighogy Krecsun bevezette Elemért a szobába, az egyik szárnyas ajtó megnyílt s belépett egy elegáns hölgy, egyik szemén fekete szalaggal. Elemér ránézett. Ez csak nem lehet nővére? A hölgy közelebb jött, aztán egy percig mintegy ütetovázni állott meg újra. Elemér csodálkozása megdöbbenésbe ment át. — Etelka, te vagy? — kérdezte a legnagyobb felindulásban. Az előkelő hölgy most hozzá sietett s reszkető kezét nyújtva, igy szólt: "r — Én vagyok, Elemérem, drága fivérem. Megtudod-e bocsátani, amit ellened vétettem ? íme eléggé meglakoltam. Elvesztettem egyik szememet. Elemér le volt győzve. A részvét nővére iránt, legyőzte a haragot, a gyülöltséget. Megragadta Etelka kezét, majd keblére vonta őt és megcsókolta. Etelka felzokogott. Elemérnek is könnyek jöttek a szemébe. — Miért kellett nekünk igy harcba állnunk egymással ? De mindketten érezték, hogy az e részbeli fejtegetéseket későbbre kell halasztaniok. Etelka gyorsan összeszedte magát s mosolyogni igyekezvén, férjére mutatott: — íme bemutatlak az én kedves, drága Vazulomnak, kinél jobbat és nemesebbet még anya nem szült. Elemér hévvel ragadta meg sógora kezét. A két férfi megölelte egymást. Most átmentek az ebédlőbe. Csakhamar jött Etelka két gyönyörű leánykát vezetve. — Ezek az én aranyos gyermekeim. Valesca és Bellegarde. A két kislány erre az alkalomra már ki volt tanítva, mert egyszerre mondták magyarul: — Isten hozta, kedves nagybácsi. Elemér csaknem könnyekig meg volt hatva s majd az egyik leánykát, majd a másikat ölelte magához és csókolgatta arcukat. E családi boldogság láttára Elemérnek eszébe jutott Ilonkája. E gondolat oly fájdalommal rohanta meg lelkét, hogy könnyekben tört ki s elkellett fordulnia, hogy azokat elrejtse. Etelka kitalálta sajgó fájdalmának okát s elkomorodott. Elemér hirtelen erőt vett magán, ő most egy bákeünnepre jött ide, nem akarta tehát tulajdon fájdalmával megrontani a mai nap hangulatát. Etelka azonban meg nem állhatta, hogy legalább egy vigasztaló szót ne intézzen hozzá s igy szólt halkan: — Tudom már, mi bánt téged Elemérem. Később majd beszélünk róla. Belépett a szolgálattevő inasok egyike. Elemér még csak most vette észre a pazarul terített asztalt. A terem közepén álló hosszú tábla a háziúr gazdagságát mutatta. A tálak, tányérok, tálcák, mind csupa vert arany és ezüst, azonkép az evőeszközök is. Az asztal közepén hatalmas girandol, az ötvösművészetnek valódi remeke. Gyönyörű velencei üvegvázákban virágbokréták illatoztak. A faragott fából való ebédlőszékek préselt bőrrel bevonva. Az óriási pohárszék, gyönyörű faragványaival, egymaga egy kis vagyont képviselt. Serlegek, ivópoharak, mind Az amerikai Masaryk einiékbélyepket bojkottálja a cseh szovjetkormány WASHINGTON. — Sumr merfield postaügyi miniszter közli, hogy a csehszlovákiai kommunista kormány bojkottálja a Thomas G. Masaryk államalapító csehszlovák köztársasági elnök tiszteletére a Champions of Liberty sorozatban kibocsátott 4 és 8 centes amerikai emlékbélyegeket. Nem lehet tudni, hogy a Masaryk név vagy a Liberty szó az, ami nem tetszik Moszkva prágai fullajtárjainak. A Masaryk bélyegek bojkottálását a csehszlovák postahivatalok azzal kezdték, hogy az Amerikából jött levelekről a bélyeget “lenyalták” és a borítékra ráírták: “Bélyeg nélkül érkezett.” A csehszlovákiai címzettek ennek folytán kénytelenek voltak a “bélyeg nélkül érkezett” levelekért dupla bélyegárat készpénzben megfizetni. De ez kisebb baj volt. Nagyobb baj következett a kezdet után. A Masaryk bélyegeket nem nyalták le, de a leveleket viszszaküldték Amerikába “Meg nem engedhető” jelzéssel. Mit jelent “meg nem engedhető” postai küldemény? A postai világszövetség, amelynek aláírói közt van úgy Amerika, mint Csehszlovákia, megadja az államoknak a jogot, hogy megtagadják oly postai küldemények kikézbesítését, amelyek a címzett országát sértik. Akár megértjük, akár nem értjük meg, hogy milyen sérelem esik Csehszlovákián a Masaryk bélyegek láttán, tény az, hogy Csehszlovákia formálisan jogosan járt el, nem vétett a nemzetközi postai egyezmény ellen. De ha valamely állam valamely levelet vagy más postai küldeményt sérelmez, nemzetközi szokás az, hogy erről a küldő országának postaigazgatóságát értesíti. A csehszlovák kormány nemcsak nem tette ezt, hanem az amerikai postaügyi minisztérium kérésére, hogy adja meg a Masaryk bojkott okát, nem is válszoltak. Persze mi kormmunista magyarázat nélkül is tudjuk, hogy miért nem tetszik a szovjetcsatlós ország kormányának ez a bélyeg, amely emlékeztet arra, hogy Csehszlovákia egykor, nem is régen, szabad, demokratikus kormányzat alatt álló ország volt. Ezzel kapcsolatban megemlítendő, hogy a Kossuth emlékbélyegek körül nem támadt hasonló nemzetközi affér. Ennek magyarázatát abban látjuk, hogy a magyarországi szovjetkormány Kossuth Lajost éppen úgy mint Petőfit, Csokonait, Széchenyit, a magyar irodalom, tudomány és történelem régi nagyjait sajárt propagandája részére kisajátította és ennélfogva nem volt mérészsége arra, hogy az amerikai Kossuth bélyegek bojkottálásával nevetségessé tegye magát. PLETYKAROVAT Nem tudjuk, mi az oda, de biztosan van annak valami '»ka, hogy akik legkönnyebben szereznek legtöbb pénzt, 'egkevésbbé szeretnek adót fizetni. A Lollo adó-ellenszenve nem oly kivételes jelenség, mint amilyen kivételesen szép és jó színésznő Gina Lóllobrigida. (A Lollo ujkanadás lett, mert sokalja az itáliai adókat.) A washingtoni országos adóhivatal közli, hogy jelenleg 400,000 dollár adő-adóS- ságot próbál behajtani Hollywood és környéke egyes nagykeresőitől, köztük olyanoktól is, akiken egy centet sem lehet behajtani . . . A díszes névsor élén Búd Abbott egykor hires komédiás áll, akinek vagyona egy penny és adó-adóssága 124,581 dollár. (Mire költötte a százezreket, amiket könnyű viccek eregetésével szerzett?.,.) Sammy Davis Jr. — $30,918. Sammy Davis Sr. — $25,736. A sportnagyságok élén ÍOe Louis áll, aki lealkudott pár százezer dollár adósságot, ami után úgyis hasztalanul futott volna az adószedő, és most már csak 16,416 dolár foglalás van az üzletén. (“A mi fégi kedvencünk,” — mondja Joe Louisról az adóhivatal.) William Saroyan, az iró és bölcs, 7,348 dollár miatt hadakozik az adóhivatallal. Biztosan azért, mert azt hiszi, hogy neki van igaza. * Egy new yorki adószakértő egyszer egy évben Hollywoodba megy, átvizsgálja a sztárok szerződéseit abból a szempontból, hogy “adóügyileg” jól vannak-e megszerkesztve. Egy filmsztár filmenkint egymillió dollár fizetést kap, de a megállapodás úgy szól, hogy a milliót 20 évi részletekben kapja meg. Az adóhivatal értesítette a sztárt, hogy ezt nem lehet megtiltani, de halála esetén az egész fennmaradó fizetés egy összegben esedékessé válik és ádó alá esik. Erre a sztár kivett egy millió dolláros életbiztosítást. * ' Gromiko és a döglött oroszlán.;' 1 Külügyminiszteri vadászat volt Afrikában. Sikerült elejteni egy oroszlánt. Az angol, az amerikai és a francia külügyminiszterek bementek a városba, hogy szállításról gondoskodjanak s a döglött oroszlán őrzését Gromiko orosz külügyminiszterre bízták. Aztán visszajöttek a városból egy nagy teherautóval, hogy elszállítsák a közös zsákmányt. De az oroszlánnak hült helyét találták. Kérdezték Gromikót: “Hol aZ oroszlán?” Gromiko kérdéssel felelt: “Melyik oroszlán?” — “Hát az, amelyiket lelőttünk és itthagytunk, hogy őrizd.” Gromiko megint csak kérdéssel felelt: “Miféle oroszlánról beszéltek ti?” * Bolgár paraszt aranymondása Anna Pauker román kommunista vezér halálhírére: “Az istálló marad, csak a disznók cserélődnek ki.” T RUM AN OTTHON MARAD Truman bejelentette, hogy nem fog résztvenni a demokrata országos konvención Los Angelesben. És kijelentette, hogy ennél a bejelentésnél több mondanivalója nincsen... Minek is beszélne, úgyis tudja mindenki: azért merül szokása ellenére mély hallgatásba, mert az ő kedvencének, Symington misso-urii szenátornak édeskevésnél is kevesebb esélye van az elnökj dőlésre. Miéit oly későn? WASHINGTON — Adlai Stevenson végrevalahára félreérthetetlenül tudtára adta a demokrata pártnak és a nemzetnek, hogy, ha hivják, elfogadja az elnökj elölést. De, tette hozzá, ez alig változtat a helyzeten. A “helyzet” az, hogy Kennedy s jmátornak már van 453 biztos konvenciós szavazata és Stevensonnak csak 34. De az is a helyzet, hogy a demokrata elnökjelöléshez 761 konvenciós szavazat szükséges. És a helyzet képéhez tartozik az a tény is, hogy Stevenson a legalkalmasabb személy, akire a demokraták novemberben fogadhatnak. De miért oly későn mondott igent Stevenson? . . . PAYOLA Payola — ez az uj szó bevonult a törvénykönyvbe. A kongresszus képviselőháza törvényt alkotott, amely 10,- 000 dollár pénzbírsággal és egy évi börtönnel fenyeget meg rádió és TV igazgatókat és bemondókat, akik pénzt fogadnak el azért, hogy bizonyos hanglemezeket gyakran lejátsszanak és ezzel azok eladását előmozdítsák. Ugyanilyen súlyos büntetések terhe alatt tilos lesz kérdés-felelet programokat adni, amelyekben a kérdéseket és a feleleteket a “versenyzőknek” előre megmondják.' KEVERTVERU DEMOKRATA North Dakotában Langer szenátor örökségéért késhegyig és lófejig menő harc volt a republikánus és a demokrata jelölt -közt. Langer szenátor republikánus volt és majdnem mindig a demokratákkal szavazott. Most tehát az veit a kérdés: megint olyan republikánust válasszanak meg, aki mindig vágy majdnem mindig a demokratákkal szavaz?; Vagy válasszanák-e demokrata demokratát? A futam Davis republikánus kormányzó és Burdick demokrata képviselő közt izgalmas volt: hol egyik vezetett egy elefántfejjél, hol másik, egy szamárfejjel, Befutott a demokrata Burdick, akinek főkortese a papája volt: a republikánus Burdick ex-képviselő. Kevertvíérü republikánus helyébe kevertvérü demokrata lépett - mindössze ennyi változás történt North Dakotában. Ez talán tréfának tetszik, pedig politikai berkekben nagyon komc-’.y eseménynek tartják. Azt mondják: Burdick győzelme megmutatta, hogy a középnyugat farmer népessége hogyan vélekedik Benson mostani republikánus földművelésügyi miniszter farmpplitikájáról, milyén mértékben ellenzi azt. Burdick mögött nemcsak a papája állt, hanem a Farmers Union is. SZEMÉLYI HÍR EATON Cyrus Eaton clevelandi milliomos kapitalistának szülővárosában, a kanadai Pugwash városban, a véreskezü moszkvai zsarnok barátságosan vigyorgó -küldötte, Mensikov nagykövet, átnyújtotta a nagy-nagy szovjet kitüntetést, a Lenin-dijat. Gratulálunk — á véreskezünek! A LEGMAGASABB ÉS A LEGALACSONYABB Földünk legmagasabb pontja a Mount Everest csúcsa 29,141 láb magasan van a tenger színe- felett. Mindanao Deep pedig 35,400 lábbal a tenger színe alatt van, az óceán vizében. A két pont között tehát a külömbség 64,541 láb. csupa arany és ezüst, vagy kristályüveg. Legértékesebb volt a családi billikom, melyen szent György, a ház védszentjének domborművű képe látszott. Felső széle köröskörül gyöngyökkel és drágakövekkel ékesítve. (Folytatjuk)
