A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-12-30 / 51. szám

Irta: TÖLGYESY MIHÁLY Hosszas keresés után, ezt is megtalálta. És most elcsodálkozott. A nyomozólevél szerint Balmoral Ar­mand lopás és tulajdon édesanyján elkövetett gyilkos­ság gyanúja miatt lett vád alá helyezve, mely elöl a jómadár megszökött. Felfedezését rögtön közölte a vizsgálóbíróval, ki szintén elszörnyüködött. — Akkor hát egy nagyszerű fogást csináltunk, — mondotta. — A személyleirás tökéletesen ráillik s ennek az embernek egész modora is elárulja, hogy megrögzött gazember, aki minden rosszra képes. — Mi legyen már most vele? — kérdezte a de­tektív. — Mindenesetre visszakisértetjük Londonba, ahonnét megszökött. Itteni bünlajstromját is vele küldjük emiatt is kiszabják rá a büntetést, ha ugyan másik bűne miatt halálra nem Ítélik. Hajmeresztő tettéért valóban nem érdemel egyebet. Balmorral Armandot legott átszállították Alex­andriába, ahonnét a legközelebb induló hajón Lon­donba vitték. 9. FEJEZET Különös végrendelet Mikor Nemeshegyi Ödönt Etelka teljesen kifosz­totta, az ifjú báró az adósok börtönébe került. El lehet képzelni, mennyire átkozta Etelkát, ki őt ebbe a kellemetlen helyzetbe sodorta. Végre azon­ban az öreg Nemeshegyi, fiának számos levelei ál­tal indíttatva, összeszedett néhány száz forintot s elküldte neki azzal, hogy azonnal jöjjön haza. Ámde Ödönnek most előbbrevaló volt a bosszú. E pillanatban mitsem óhajtott forróban, mint meg­bosszulni magát Etelkán, ki őt ily csuful cserben hagyta. De hol keresse? Abban a hiszemben, hogy a lord bizonyára tudni fog róla valamit, legelőször is ezt kereste fel. De ott azzal a hírrel lepték meg, hogy a lord nincs az élők között. *** — Hogy lehet az? — kiáltott fel Ödön meglepet­ve. — Nem is volt beteg! Erre mindenki csak a vállát vonta. Restelték bevallani, hogy a lord nem természetes halállal múlt ki. Etelkáról senki se tud semmit, miután senki sem látta azóta, mióta a lord házából ki lett utasítva. — Vájjon kire marad a vagyon? — kérdezte úgy mellesleg. Erre azt a felvilágosítást nyerte, hogy kezdet­ben úgy volt, hogy végrendelet hiányában a rokonok örökölnek, később azonban előkerült a lord végren­delete, mely a maga nemében a legkülönösebb az egész világon. — Hogy-hogy? — kérdezte Ödön. Az öreg John, ki neki mindezt elbeszélte, a kö­vetkezőkben adta elő a dolgot. — A végrendelet úgy szól, hogy az egyetemes örökös az lesz, aki alkalmazottai közül ő utána három j hónapon belül legelsőnek elveszti életét. — De mikép örököljön az, aki életét elveszti? — Ezen mi is gondolkodtunk, de a bíróság úgy magyarázta, hogy az örökség a halott hátrahagyott jaira is átszáll. — De remélem, — jegyezte meg Ödön, — azóta még senki sem halt meg a lord alkalmazottai közül. — De bizony meghalt egy! — Kicsoda? — Lady Balmoral, — válaszolt John. — Amint a különös végrendeletnek hire ment, a lady, kit a lord halála előtt újra visszafogadott, halva találtatott és pedig felakasztva. Szörnyűség, — csapta össze kezeit Ödön. — Csak nem lett öngyilkossá? — Kezdetben azt hitte mindenki! Később azon­ban mindegyre több gyanuok merült fel arra nézve, hogy a ladyt tulajdon fia akasztotta fel. — No már ez igazán borzasztó! — kiáltott fel Ödön. — És miért tette ezt? — A magyarázat igen egyszerű, — viszonzá John. — A gonosz fiú valahogy tudomást nyert a vég­rendelet tartalmáról s a kedvező alkalmat kilesve, felakasztotta anyját. Ily módon akarta anyját, ille­tőleg ennek elhatálozása folytán önmagát egyetemes örökössé tenni. Az azonnal megindított vizsgálat iger nyomós bizonyitékokat szerzett arra nézve, hogy a gyilkosságot senki más nem követhette el, mint csakis az a rossz fiú. Rögtön kerestették is mindenfelé, de nem birtak ráakadni. — De azért mégis örkölni fog a lady? Mert a végrendelet, ha jól értettem, úgy szólt, hogy az lesz az egyetemes örökös, aki ő utána három hónapon belül legelőször veszti el életé.t Ezalatt tehát gyilkos­ságot yagy bármi balesetet is kell érteni, mert az il-A Jő PÁSZTOR ető drága életét igy is elveszti. — Ebben igaza van! A fickó be is jelentette any­­a halálát és az örökséghez való igényét, mert anyja itán ő örököl! A hatóság azonban nem vette oly köny­­íyen a dolgot s megindította a lady halála ugyeben a vizsgálatot. Ekkor az a meglepető tény állapítta­tott meg, hogy a lady nem önként vetett véget életé­­íek, hanem valaki felakasztotta őt egy zsineg segé­lyével, melynek eredete is ki van puhatolva. Ugyanis a lady halála után mindjárt jött egy szatócs, aki a íalott nyakán levő zsineget megtekintvén, kijelentet­te, hogy a zsineg az ő boltjából való s egy fiatal ur vásárolta, kinek fekete haja van, melyet közepén el­választva visel. Mindenki tudta, hogy ez nem lehet más, mint Armand, ki oly furfangos módon akart örökséghez jutni. A fickó azonban megérezte a pecsenye illatát és megszökött. — Ez már csakugyan különös végrendelet, — szólt Cdön. — Ilyet csakis angol gondolhat ki. — John erre csak a vállát vonogatta. Nemeshegyi Ödön most igy szólt: — Sajnálom Lorántffyékat, hogy mitsem örököl­nek. Pedig megérdemelnék. — Ahogy vesszük, uram, — válaszolt John. — Az öröklésnél az érdem nem határoz, hanem a sze­rencse ! — Most csak az a kérdés, — jegyezte meg Ödön, — mikép fog ítélni a bíróság? Tény az, hogy a vég­rendelet szerint a lady az örökös. De mivel ő nem örökölhet, ennélfogva az lép jogaiba, ki hozzá legkö­zelebb áll és ez a fia! Ennek egyenes leszármazottjai nem lévén, nincs ki utána örököljön, ennélfogva a vagyon mégis csak a rokonokra fog szállni. — Nem egészen úgy áll uram! A rokonok legfel­jebb akkor fognak örökölni, ha Balmoral Armandot anyagyilkosság miatt halálra Ítélik. Ám, ha tizenöt esztendei fegyházat kap és valamikor kiszabadul, ak­kor az övé lesz az örökség, mely az örökhagyó vég­akaratából a londoni bankban őriztetik. — Ez igazán bolond helyzet! — kiáltott fel Ödön. — Ha a tettes véletlenül ki tudja magát vágni, akkor igen könnyen kinevetné az egész világot, mert a vég­rendelet szószerinti értelmében ő örökölne mindent. És valóban úgy is állott a dolog. A végrendelet­ben az áll, hogy aki alkalmazottai közül ő utána leg­először veszti el életét, arra esik a vagyon. Az örök­hagyó nem tesz különbséget sem természetes halál, sem baleset, sem gyilkosság között. A főfeltétel az, hogy elveszítse életét. Már pedig lady Balmoral elvesztette. Egy napon az ajtószegen felakasztva találták. Már meg is volt halva, mikor levágták. A zsámoly, melyre felállott, ki volt taszítva lába alól. Ebből az látszott, mintha önmagát akasztotta volna fel. És ez ki is telhetett tőle! Tudva volt, hogy drá­­galátos kis fiacskáján igazi majomszeretettel csün­gött. Valószínű tehát, hogy a végrendelet tartalmát megtudva, felakasztotta magát, hogy ezáltal fiacs­kájának juttassa a vagyont. Ha bolond tudott lenni a lord, mikor ilyen vég­rendeletet csinált, akkor ő is lehetett oly bolond, hogy felakassza magát. Az öngyilkossági eset-annak rendje és módja sze­rint a rendőrségnél bejelentetvén, a vizsgálat azon­nal meg is kezdődött. A rendőrségnél és általában a hivatalokban nem szeretik a sok munkát és még kevésbé a fejtörést. Ne­kik úgy legjobb, ha bizonyos zsinór szerint megy min­den és semmivel sem kell sokat vesződni vagy bíbe­lődni. De azért mégis akadnak köztük, akik gondol­kodni tudnak és nem veszik a dolgot, úgy amint mu­tatkozik, hanem egy kicsit mélyebbre is nyúlnak. Lady Balmoral halálesete is ilyen hivatalnok ke­iébe került, aki véletlenül nem riadt vissza a feles­leges munkától, hanem éppen kereste. Elve volt: min­dennek alaposan a végére járni! Ez az ur tehát nem érte be a baleset egyszerű megállapításával, hanem tovább kutatott. A kötél már el volt ugyan vágva, de a szegre kötött rész még megvolt s elsősorban ott kezdte meg a nyomozást. Az volt a kérdés, egy öngyilkos megköthette-e a kötelet ugv, ahogy ő azt megkötve találta. A szék még úgy volt, ahogy azt az öngyilkosnc állítólag maga alól kirúgta. Az egyedüli lehetséges feltevés tehát az volt, hogy a lady felállott a székre, nyakára csavarta a kötelet és feje fölött felnyúlva, a szegen megkötötte, ily helyzetben a kötést nem lehetett oly erősen meg­csinálni, hogy az legalább valamit ne engedjen. A jelen esetben azonban a kötés oly erős volt és többszörösen úgy körül volt csavarva, hogy ezt nem íz öngyilkos, hanem más kezek végezhették csak. Ebből kiindulva, a rendőrtiszt tovább nyomo­­:ott. Ugyanis az a lehetőség lebegett szemei előtt hogy a ladyt már nem mint élőt, hanem halva akasz­tották fel. Ennek kiderítése végett tüzetes vizsgálat alá vette a halottat és különböző gyanús kék foltokat ta­lált karjain, amiből azt kellett következtetni, hogy valaki igen erősen szorította, vagyis hogy küzdelem előzhette meg halálát. Megnézte továbbá nyakát is és ott is a vágáso: kívül, mit a kötél okozott, kék foltokat talált, me íyek emberi ujjak nyomásából keletkeztek. Ezt is igen gyanúsnak találta és felvette a látle letbe. Az áldozat kezén még karmolások és horzsolá sok is látszottak, amik nagyban megerősíteni látszot tak a feltevést, hogy a lady nem önmaga vetett vége életének, hanem gyilkosságnak esett áldozatul. A halottat a boncterembe vitték s az orvosok ot felboncolták. A nyomozó rendőrtiszt a nyak belső átváltozó saira igen nagy súlyt fektetett s a boncoló orvost gya nujára különösen figyelmeztette. A boncolás azt a meglepő eredményt hozta nap fényre, hogy a külső kék foltoknak megfelelő belst nyomok is látszanak a gégén. A nyomások helyén ; gége meg volt törve, össze volt roncsolva, ami mái magában véve is az áldozat halálát okozhatta. Ezután következett csak az akasztás. Már most biztos volt, hogy nem öngyilkosság, hanem gyilkos ság esete forog fenn. A további kérdés az volt, ki lehetett a gyilkos ■ A gyanú legelsősorban tulajdon fiára irányult. A jómadár megérezte a pecsenye illatát és meg szökött. Pénze lehetett, mert ki is rabolhatta anyját, mi után egyetlen fillért sem találtak a lakásban, am szintén megerősítette azt a feltevést, hogy gyilkos ság történt. Mikor aztán a nyomozás eredménye nyilvános ságra jutott, mindjárt jelentkezett is a szomszéd sza tócs, s a kötelet, melyet az áldozat nyakán találtak nála vásároltnak jelenté ki. A vevőről adott személyleirás tökéletesen a lad; fiára illett. Tehát kétséget sem szenved, hogy ő i gyilkos. Megkezdődött tehát a hajsza. Londonnal egész rendőrsége éjjel-nappal kereste a gyilkost é, mivel sehol sem találták, kiadták a köröző levelet. — így történt, hogy a fickó Kairóban hurokr: került. Tudta már, hogy miért viszik haza. A nyomozó eredményét még nem ismerve, bízott magában, hog; ebből a bajból is majd csak kivágja magát. Ahogy megérkezett, a rendőrség vizsgálóbiráj; rögtön munkába vette őt. — Ön, Balmoral Armand, azzal van vádolva hogy megfojtotta tulajdon édesanyját, — mondotta Ez a szó: megfojtotta, s még inkább a hangsu lyozás, mellyel a biró kiejtette, szeget ütött Armam fejébe. — Ki vádol engem ezzel? — kérdezte. — Én, — jelentette ki a biró határozottan. Armand megdöbbent. Ez azonban csak egy per cig tartott. A fickó csakhamar összeszedte magát é szokott hetyke modorával ezt felelte: — Ez ellen tiltakoznom kell! Ezt a vádat én e nem fogadhatom. — ön tehát azt állítja, hogy anyja felakasztott.' magát? — Sajnos, a dolog igy áll és nem máskép. — Be van bizonyítva, hogy ön a haláleset napjái még nála volt. Emlitette-e, hogy megunta az életét' — Nem emlékszem, hogy ilyesmit említett volna — Miről beszélgettek? — Szó volt lord Parley sajátszerü végrendeleté ről s ő akkor tréfásan mondotta: lásd fiam, ha él most meghalnék, milyen gazdag lehetnél te, mert : /agyon a végrendelet értelmében terád szállana. Er re én egész tréfásan mondottam: akaszd fel magac anyám! Mily határtalan volt megdöbbenésem, midői i következő napon azzal a hírrel leptek meg a ház jeliek, hogy anyám felakasztotta magát. — Ne hazudjék, maga örült, hogy ily módon megkaphatja a vagyont. Armand vállat vont és cinikusan igy felelt: — Az igazat megvallva, ebben a gondolatban ke­restem vigaszt fájdalmamra. — De miért szökött meg Londonból? — Azért kérem, mert hallottam, hogy engem jyanusitani akarnak. — No hallja, ez nem ok a szökésre. Ha önnek úszta a lelkiismerete, akkor nem kellett volna meg­szökni. — Bocsánat biró ur, de én nem akartam maga­­nat kellemetlen zaklatásoknak kitenni. — Be van igazolva az is, hogy a kötelet ön vásá­rolta . . . — Erre valóban nem emlékszem! — Majd szembesíteni fogom önt azzal a szatócs­nál, akitől a kötelet vásárolta. — Ah igen! — szólt Armand egyszerre. — Most már kezdek rá visszaemlékezni, hogy anyám megbí­zásából vásároltam azt a kötelet. — Úgy, — szólt a biró gúnyosan. — Anyja persze ájelentette, hogy fel akarja magát akasztani. — Oh nem, — vetette ellen Armand komolyan. — Erről nem volt szó. Nem is gondoltam, hogy ilyen célra kell neki. Azt hittem, hogy ruhaszárítónak kell az a kötél. A biró átlátta, hogy egy megrögzött és körmön­font fickóval van dolga. — Ön téhát tagadja, hogy anyját megölte volna? (Folytatjuk) 7. OLDAL TÜRELEM LONDON. — A Reuter hír­ügynökség jelenti: Hivatalos statisztikák sze­rint Hongkongban a legtöbb az öngyilkosság. Az angol gyarmati terület hárommillió lakosa közül tavaly 314 férfi és 442 nő tett kísérletet önma­ga megölésére. Minden száz­ezer lakosra számítva évente 25.2 az öngyilkosok száma, te­hát jóval meghaladja az Eu­rópában első helyen álló svéd öngyilkossági arányt. Svéd­országban százezer lakosra 17,3. Angliában 11,8 öngyil­kosság történik. Hongkongban a kétségbeej­tő -‘Tápotokon most egy külön­leges bizottság igyekszik se­jteni, melynek elnöke sze­­int az öngyilkossági hullám egfőbb oka a kínai nemzeti­ségű lakosság fantasztikus íyomora. Az öngyilkosságok :sökkentésére alakult bizott­ság megpróbál állást szerezni i munkanélkülieknek. Mivel íz súlyos nehézségekbe ütkö­­ik, egyelőre lebeszélő takti­­tához folyamodtak. Röplapo­kat térj észtének, amelyeknek szövege nagyjából a követke­­reményt és mindenekelőtt ágy türelemmel!” lóvá tűni a segítség? Februárban történt, hogy a narokkói Agadir földrengés 'olytán rommá változott. A cép azóta sem sokat változott. A város halott és üres, a sát­rakban otthon és munka nél­kül tengődő lakosságot néhány jótékony szervezet tartja el, le már nem sokáig, mert myagi erőforrásaik kifogyó­ban vannak. De elfogyott tü­relmük is. Marokkóban fő szó­rakozás a találgatás, milyen módon és kikhez szivárgott el íz újjáépítésre adományozott )énz. Junius végén a király dhelyezte az uj kórház, az uj •ádióállomás és egy uj iskola alapkövét, ennél több csak izavakban és papíron történt, űz emberek ülnek a sátrak Jött, nézik a romokat meg az ires térségeket, és várják, nikor kezdenek hozzá az épi­­őmunkához. A JÖVŐ ZENÉJE? TOKIO A japán felderi- 3 szolgálat (kémszolgálat) negszerzett fényképfelvéte­­eket egy Kamcsatka félszige­­en épített uj rakétaállomás­­ól. Ezt hiteles értesülés sze­­int 3000 mérföldre lövő raké­­ákkal látják el. Amiből — nondják a japán katonai szakértők — csak egy követ­keztetést lehet levonni: azt, hogy a bázis célpontjai a kom­munista Kínában vannak. Szerccsenmosdatás Lucky Luciano, az Egye­sült Államokból évekkel ez­előtt kiutasított és jelenleg szülőhazájában, Olaszország­ban élő gangsztervezér, beje­lentette, hogy filmet fog Írni saját életéről, amit igy okolt meg: — Nemrég láttam az A1 Ca­­poneról szóló filmet. Nagyon nem tetszett nekem. Én iga­zán ismertem A1 Caponet és mondhatom, nagyon rendes ember volt. A film pedig bű­nözőt csinált belőle. Az ilyes­mit el akarom kerülni s ezért magam irom meg az életem­ről szóló film szövegkönyvét. Robinson! álom Carl Möhnert megkérdezte egy londoni újságíró, kikkel vétetné magát körül, ha egy elhagyott szigeten kellene él­nie? — Először is egy elsőrendű francia szakácsot vélnék ma­gammal, — mondta Carl Möh­­ner; — azután hét ország szép­ségkirálynője képezné társa­ságomat, végül két testőrt vinnék magammal, hogy tes­ti épségemre vigyázzon. SZÉP ILONKA Moli

Next

/
Oldalképek
Tartalom