A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-12-30 / 51. szám

AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR HETILAPJA EGYES SZÁM ÁRA 15 CENT No. 51. SZÁM The largest Hungarian Weekly in America THE GOOD SHEPHERD Beolvadt lapok: Kereszt, Egyetértés, Városi Élet, Amerikai Magyarság, Buffaloi Híradó, Philadelphiai Függetlenség, Newarki Hírlap VOL. 40. ÉVFOLYAM Cleveland, New York, Buffalo, Newark, Philadelphia, South Bend péntek, 1960 december 30. Miért, óh, miért? - kérdi Uncle Sam Négyszáz éve folyik a nagy per Ecuador és Peru délamerikai köztársaságok közt egy háromszögért, jó­kora darab őserdőért, mely a két ország közzé van ékel­ve és amelyre 400 év óta mind a két ország igényt tart. Ez a nagy per nem vert fel nagy port az idők folyamán, 'a világ alig figyelt fel a veszekedésre. De jött a máso­dik világháború és úgy Dél-Amerikának, mint Észak- Amerikának nyugalomra volt szüksége. ABC, vagyis Argentina, Brazília és Chile, közbeléptek, hogy végre­­valahára megegyezés jöjjön létre a két szomszéd közt, és hogy szavuknak nagyobb súlya legyen, a békélte­tésbe behívták Uncle Samet is. Az egyeztetésnek ered­ménye lett, hogy Ecuador lemondott a 77,000 négyzet­­mérföldnyi őserdőről, Peru birtokba vette azt. Azóta sok viz folyt le a Volgán és, hogy hogy nem, Ecuador köztársasági elnöke, Jósé Maria Velasco Ibar­ra, rájött arra, hogy manapság sokat vagy legalábbis valamit el lehet érni, ha egy államfő elkiáltja magát: “Éljen Kruscsev!” Elkiáltotta tehát magát Senor Ve­lasco Ibarra nevében Manuel Araujo miniszter: Az az 1942 évi egyezmény jogosulatlan erős nyomás alatt jött létre, azt nem ismerjük el, a háromszöget magunk­nak követeljük, és amig nem kapjuk meg, nem lesz bé­ke, és ha máskép nem mégy, szövetségre lépünk a szov­jettel! ' Több se kellett a hazafias népnek és a rabló cső­cseléknek, elkezdtek törni, zúzni, rombolni, lopkodni, sárbataposták az amerikai csillagsávos lobogót, kövek­kel dobálták meg a U. S. nagykövetséget, felgyújtot­ták az amerikai konzul autóját. Miért, óh, miért? — kérdi Uncle Sam. Miért dü­­höngenek Amerika ellen, hiszen tudják, hogy azt az 1942 évi egyezményt ABC kezdeményezte és Uncle Sam csak amolyan tanúképpen szerepelt a szerződés­' kötésnél. Miért, óh, miért? Azért, mert Latin-Amerikában a kubai körszakállas vasgyuró népszerűvé tette a föld­osztáson és amerikai vagyonok elrablásán kívül az Egyesült Államok gyalázását is minden alkalommal, minden okból és minden ok nélkül. ... A nagy törés-zuzás-lopkodási népünnepély le­zajlott s Senor Velasco Ibarra ráeszmélt arra, hogy el­vetette a sulykot. Elfogadta Araujo miniszter lemon­dását . . . KIRÁLYI NAPOK Az utóbbi napokban a csillagok kedvező állásban ragyogtak koronás fejek felett. Ethiopiában (Abesszí­nia) a Királyok Királya, a császár, hazatérve brazíliai látogatásáról, mindjárt ráülhetett aranyozott trónjá­ra, miután hü katonasága leverte a lázadást. Hogy a pár napig győzelmes lázadók csakugyan a nép feleme­lését célzó reformokat szándékoztak-e végrehajtani, azt nem lehet biztosan tudni, és az a kérdés is nyitva maradt, hogy a Haile Selassie császár elleni lázadás­ban külföldi kezék is benn voltak-e. Egy bizonyos: a lázadók vezérét Addis Ababa főváros főterén felakasz­tották. Most a Királyok Királya feladata lesz, hogy cselekedjék a nép javára, mert országában nagy a nyo­morúság. Ugyanezekben a napokban Arábiában eldőlt a testvérharc a rijadi trónteremben. Szaud király, akit 1958-ban az öccse, Faiszal, félretolt, most félretolta, lemondatta miniszterelnöki tisztségéről Faiszalt. An­nakidején az öccs azért emelte le a trónról a bátyját, mert ez nem tudott a pénzzel gazdálkodni s az a veszély Ifenyegette, hogy az ország — vagyis a Szaud királyi icsalád, merthiszen az ország a család tulajdona, — csődbe megy, pedighát az országló családnak évi 300 millió dollár jövedelme van: ennyit kap az amerikai olajvállalatoktól az arábiai olaj kitermelésének meg­engedéséért. Az öccs ugy-ahogy rendbehozta a pénz­ügyeket, megtette szolgálatát, mehet — igy határozott 1 király. Persze nem pusztán családi viszály volt ez. Az öccs nemcsak az ellen lázadozott, hogy bátyja a dollármil­liókat bőkezűen osztogatja a messzeágazó család tag­jainak és minden rendű és rangú sejkeknek, hanem az ellen is, hogy Száud király elkezdett valamit tenni a nép javára, iskolákat, kórházakat építtetett. Az öccse úgy vélte, hogy a népjóléti kormányzás újra veszélyez­tetné az állam financiális egyensúlyát. Itt is, mint Abesszíniában, a nép elmaradottsága az oka a nyugta­lanságnak és a változásoknak. Ellis Island — nemzeti emlékmű legyen! AZ ORSZÁGOS NEMZETISÉGI SZOLGALAT JAVASLATA Hat év óta folyik a nagy vita: mi történjék a kis szi­gettel, amely egyik régi tu­lajdonosának nevét viseli, Ellis Island a neve, de 1891 óta lakóinak milliói a Köny­­nyek Szigetének nevezték el. 1954-ig a sziget kapu volt az óvilág és az újvilág közt. Mil­liók jöttek a földkerekség minden részéből, hátukon ba­tyu, zsebükben pár dollár, szivükben reménység, hogy a hires amerikai földi paradi­csomban sok dollárt, boldogu­lást és talán uj hazát találnak. A kaput a Bevándorlási Hiva­tal emberei őrizték és bizony sokakat nem engedtek át. Az első világháború után, amikor Oroszországban fel­ütötte fejét a kommunista rém, Amerika korlátozta a bevándorlást, a következő év­tizedek kvótás éveiben egyre csökkent az európai beözön­­lés, az Ellis szigeti szűk tanya túlságosan tágasnak bizo­nyult és ezért a kormány be­csukta ezt a barátságos-ba­rátságtalan vendégfogadét és hat év óta New Yorkban ho­telekben látja vendégül a jö­vevényeket és azokat is, akikre deportálás vár. A szi­get azóta uj gazdára vár. A kormány licitálási vásárra bo­csátotta a szigetet, jelentkez­tek sokan vállalkozó szel­lemű emberek mindenféle ter­vekkel, de eddig egyetlen vé­teli ajánlat se volt elfogadha­tó. Most a nemzetiségi cso­portok, régi és uj bevándor­lók érdekeit védő országos ■társadalmi szövetség, az Ame­rican Council for Nationali­ties Service, akcióba lépett, hogy biztosítsa a Remények és Könnyek Szigetének meg­maradását, amerikai nemzeti emlékmű jellegével. A kong­resszusban benyújtanak egy törvényjavaslatot ennek az eszmének megvalósitása érde­kében. A mozgalom kezdeménye­zőinek névsorában két ismert névvel találkozunk: Edward Corsi volt bevándorlási biztos és Allan Nevis történelemtu­dós neveivel. A New York Times utján a nemzet közvé­leményéhez fordulnak felhí­vással és kérik, hogy azok — egyének és társadalmi alaku­latok vezetői —, akik szüksé­gesnek és fontosnak tartják egy Ellis Island Nemzeti Em­lékmű megalkotását, kong­resszusi képviselőik és szená­toraik figyelmét és érdeklődé­sét igyekezzenek felhívni er­re a mozgalomra. Joggal mutatnak rá arra a történelmi tényre, hogy az El­lis Islandot megjárt beván­dorlók milliói éppen úgy az amerikai életnek, az amerikai gazdagságnak és hatalomnak úttörői voltak, mint Ply­mouth Rock pilgrimjei. Ellis Island az amerikai örökség­nek egy értékes darabja, ame­rikaiak millióinak ereklyéje. Jelképe a tipikus amerikai nemzeti sajátságnak: külön­böző népi, faji és vallási cso­portok eggyéforrásának az amerikai szabadság és egyen­lőség szellemében. Azt ajánl­ják tehát a kongresszusnak, hogy hozzon törvényt, mely Ellis Island méltó jövőjét megalapozza. Legyen a sziget nemzeti emlékmű, amolyan kis nemzetközi város, kiállí­tási teremmel, esetleg beván­dorlási múzeummal, oktatást és szórakozást szolgáló park­kal. Ily módon Ellis Island nemcsak a múlt emléke len­ne, hanem a nemzetiségi együvétartozás és együttmű­ködés centruma is. A fő épü­letet, amelyben a múltban oly sok sóhaj tört ki a szivek­ből s oly sok könny omlott, nemzeti és nemzetközi kultu­rális összejövetelek céljaira kellene átalakítani. Mind­ezeknek az elgondolásoknak megvalósitása a kormány és közéleti személyiségek együt­tes feladata lenne. A költsége­ket vagy azok egy részét ma­gán adományokból lehetne fe­dezni. KI LESZ ELSŐ? Dr. Wernher von Braun, az amerikai rakétaprogram ve­zetője, bízik abban, hogy az első ember, akinek lába “föl­det ér” a Holdon vagy a Mar­son, amerikai lesz. Az ameri­kai program nagy lépésekkel halad előre. Még azt az érdekes meg­jegyzést is tette a kiváló ra­kétaszakértő, hogy az ember valamelyik csillagon hosz­­szabb ideig lesz képes veszély nélkül tartózkodni, mint a trópusok lakója a hideg sark­körön. Le? Dehogy! Fel! A szovjet kihirdette az uj évi költségvetést. Ennek fő jellegzetessége, hogy lényege­sen csökkentették a katonai kiadásokat és lényegesen emelték a tudományos mun­ka kiadásait. Ami egészen világos jele annak, hogy fokozták a kato­nai kiadásokat. Mert éppen a legdrágább fegyverkezési ágat, a rakétatechnikát, a költségvetés “tudományos” bélyeggel ellátva állították be a hazug költségvetésbe. A szovjet politikai szótár­ban Da annyi, mint Nyet és Le annyi mint Fel. Hírek a világ minden részéből MOSZKVA. — Ghana afrikai országból a jövő évben 3000 diák jön Oroszországba és csatlós országok­ba tudományos kiképzésre. TOKIO. — A japán kormány jelenti, hogy az or­szágban óriási gazdasági fellendülés mutatkozik. A munkanélküliek száma kevesebb, mint valaha volt: a múlt hónapban mindössze 280,000 volt. NEW DELHI, India. — East Punjab államban sú­lyos veszteség érte a kommunista pártot: 48 vezető párttag lemondott, köztük egy országos parlamenti képviselő és három állami képviselő. Az ex-kommunis­­ták beléptek Nehru miniszterelnök pártjába, a kong­­ressz pártba. Lépésüket azzal indokolták meg, hogy az indiai kommunista pártvezetőség hűtlen lett hazájá­hoz, támogatta a kínai kommunista kormányt, amikor ez indiai területet rabolt. CATANIA, Olaszország. — A szicíliai községi vá­lasztások idején a katolikus templomban a plébános szentbeszédében felhívta a hívőket, hogy senkise sza­vazzon kommunista jelöltekre. Giuseppe di Bella köz­bekiáltott: “Ne politizáljon, misézzen!” Di Bellát perbe fogták a törvény alapján, amely tiltja templomi beszé­dek és más aktusok zavarását. De a catanai bíróság a vádlottat felmentette, azzal az indokolással, hogy a tör­vény csak a vallási szertartást védi, nem pedig politi­kai nyilatkozatokat. BAD GODESBERG, Nyugat-Németország. — Dr. Zinke ügyvédet a feleségével együtt letartóztatták, miután kiderítették, hogy ők 1956 óta a keletnémet szovjetzóna kémhálózatát szolgálták. Dr. Zinke, mielőtt Nyugat-Németországba jött, a keletnémet szovjetzóná­ban, Halle városában, egy állami építkezési vállalat igazgatója volt. Ezt a vállalatot megszüntették s azóta Dr. Zinke nem kapott megfelelő állást. Ekkor kivetette rá a hálóját a kémszervezet. Bőséges jutalom ígéretéi­vel rávették kémkedésre. Szokásuk ellenére a kommu­nisták ebben az esetben be is váltották ígéretüket, oly bőségesen látták el Dr. Zinkét és feleségét pénzzel, hogy ezek a legnagyobb kényelemben és fényűzésben élhet­tek, saját házban laktak Bad Godesbergben. MANILA, Fülöp Szigetek. — A város határában felszentelték az amerikai hősi halottak temetőjét, a leg­nagyobb ilyen külföldi katonatemetőt. A 152 akeres te­metőben nyugszik 17,182 amerikai katona, a Japán el­leni háború áldozatai. És a temető falán fel vannak jegyezve 36,279 “eltűnt” amerikai katonai nevei. ACCRA, Ghana. — Az első afrikai sporttalálkozót 1961 végén vagy 1962 elején rendezik meg. A Ghana fővárosában székelő előkészítő bizottság elhatározta, hogy a nagyszabású versenyre meghívja az Egyesült Államokban, Latin-Amerikában és Európában élő né­ger sportolókat is. HAVANA. — A Kegyes Szüzanya katolikus tem­plomban bomba robbant; csak anyagi kárt okozott. A széttört padok közt találtak egy vörös zászlót, ezzel a felirattal: “Éljen Kruscsev! Halál a papokra!” AMSTERDAM, Hollandia. — Egy újságban tiz napon át a következő szövegű hirdetés jelent meg: “Hendrik, könyörgöm, írjál! Mária.” Egyik nap ugyan­abban a lapban, ugyanazon a helyen a következő hir­detést tették közzé: “Hendrik irj neki már végre! Unom. Egy olvasó.”, 1 f‘ RIO DE JANEIRO, Brazília. — Egy színház igaz­gatója személymérleget állíttatott fel a pénztár előtt, melyen minden nehezebb súlyú vendégnek meg kell mérnie magát. Aki kétszáz fontnál nehezebb, pótdijat kell fizetnie a jegy után. Indokolás: A nehézsúlyú szín­házlátogatók tönkretették a nézőtér zsöllyéit és sokba kerül azok megjavítása. MADRID. — Roman Urdiales, 22 éves fasiszta párttag árulónak nevezte Franco diktátort, a párt fe­jét. 12 évi börtönt kapott a “felségsértésért”. HAVANA. — Francisco Alabau Trelles, a Legfel­sőbb Bíróság bírája, egy kis csónakon átszökött Flori­dába. Második szökése volt ez. Először azért kellett ha­záját elhagynia, mert megdorgált egy magasállásu rendőr hivatalnokot, Batista diktátor hívét, akit gyil­kossággal vádoltak. Castro győzelme után visszatért Kubába, Castro kinevezte a főbirósághoz, de kegyvesz­tett lett, amikor vonakodott árulónak megbélyegezni kollégáját, Menendez főbírót, aki Amerikába mene­kült. Másik bűne volt, hogy vonakodott aláírni egy ün­nepélyes hazugságnyilatkozatot, mely szerint őt soha­sem kényszeritették meggyőződése ellenére ítélkezni. DZSAKARTA. — Nem engedélyezik katonáknak a többnejüséget Indonéziában, hacsak a katona nem tud írást felmutatni feleségétől, amelyben az hozzájá­rul férje újabb házasságához ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom