A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-12-23 / 50. szám
Ámde az éjjeliőr teljesen feladatának magasla tán állott s nem akarta elbocsátani zsákmányát. Barriet a maga részéről kevesebb ellenállást tanúsított s mindjárt az első felszólításra leszállott a magas állásról, melyet az éjjeliőrökkel szemben elfoglalt. Végre Armandot is leráncigálták, ki az éjjeliőrök társaságát azonban magához méltónak nem tartván, attól mindenáron szabadulni igyekezett. Ebből lárma és dulakodás keletkezett, minek hallatára csakhamar ott termett egy rendőr. — Mi történt itt? — kérdezte fontos személyiségének megfelelő stentori hangon. — Két tolvajt fogtunk, — válaszolták az éjjeliőrök. Éppen átmászni akartak a vasrácson, de még jókor csíptük meg őket. A huncutok meg sem akartak állani. — Ez igen természetes, — jegyezte meg a rendőr. — Minden tolvajnak természetes vágya elmenekülni. Nekünk meg az a kötelességünk, hogy ezt ne engedjük! Mars előre a tömlöcbe! — Ez ellen tiltakozom, — kiáltott Armand. — Előre, ha mondom, — ismételte a rendőr keményen. — De kérem, mi nem loptunk! — Nem ám, mert nem lehetett. — De nem is akartunk . . . — Ej lári fari, — vágott a szavába a rendőr. — Mit fecseg nekem itt sokat? Előre! A két éjjeliőr segítségével közre fogta a két tolvajt és bekísérte a legközelebbi őrtanyára. Innét másnap bekísérték őket a rendőrségi épületbe. Mindketten intelligens külsejüek lévén, átkisérés közben sok bámulójuk akadt. A rendőrtiszt egyszerűen átvette őket és meghagyta a kulcsárnak, hogy zárja el őket. Barrietnek ez lévén legelső ilyen kalandja, teljesen le volt sújtva és hallgatott. Armand azonban még most is hetvenkedett. — Tiltakozom a letartóztatás ellen! — kiáltott. — Mi alapon tiltakozik? — kérdezte a rendőrtiszt csodálkozva. — Mert ártatlanok vagyunk ! ~‘~'**A rendőrtiszt most bepillantott a kisérőkönyvbe. s kiolvasta belőle a tényállást. Az állott benne, hogy tolvajlási kísérleten az éjjeliőrök által rajta kapattak. Ez elég! — Mars! — mutatott áz ajtó felé és többé nem is foglalkozott velük. Bezárták őket és pedig mindegyiket külön-külön cellába, hogy ne érintkezzenek egymással és össze ne beszélhessenek. Már két napig voltak bezárva és még mindig nem hallgatták ki őket. Barrietnek tehát elég ideje volt sorsának szomorú fordulata fölött búsulni s a történteket keserűen megbánni. Az ilyenre azonban azt mondja a közmondás: késő bánat ebgondolat. Végre harmadnapon a rendőrség vizsgálóbirája maga elé idézte őket. A kihallgatás nem egyszerre történt, hanem előbb az egyiket vette elő, utána a másikat. A véletlen úgy hozta magával, hogy Armandra került a sor először. Hetykén, elbizakodást mutatva lépett be. Nyilván biztosra vette, hogy nem történhetik vele semmi. Még átkisérés közben azt súgta társának: csak igazi nevünket ne mondjuk meg és tagadni mindent — úgy se lesz semmi bajunk, inert nem loptunk. Most is ebben reménykedett. A vizsgálóbíró szemügyre vette őt, hogy mindenekelőtt véleményt alkosson magában a vádlott jelleme felett. Az első benyomás az volt, hogy nem büntetlen előéletű emberrel van dolga. — Mi a neve? — kérdezte. — James Ward, — felelt Armand egész nyugodtan. — Hova való? Illetőleg honnét jött ön ide? — Chicagóból, — hazudott vakmerőén Armard — Mi végből jött ide? — Magas sem tudom! A sors ide vezetett, s ér itt akartam élni egy ideig világomat. Hála Istennek van miből. — Ön tehát vagyonos? — Nagybátyámnak, aki egyúttal gyámom, töbt milliónyi vagyona van. A vizsgálóbíró kutató pillantást vetett rá: — Nagybátyja Chicagóban lakik? — Oh nem, hanem New Yorkban. — És mit keresett ön Chicagóban ? — Kedvtelésből utaztam oda, onnét meg ide mert véletlenül összejöttem egy idegen családdal melynél egy igen csinos szobacicus volt. Ennek a ked véért jöttem egész idáig. — Önnek tehát van pénze? — Van még 1,800 frankom, de sürgönyöztem mái i nagybátyámnak, hogy küldjön még néhány eze. lollárt, mert most már meguntam a kóborlást és haa akarok térni. — De miért akart átmászni egy idegen ház vasrácsán ? — Ezt is avégett a szobacicus végett tettem. Szerelmi légyottra mentem. — Másodmagával? — kérdezte a biró kétkedve. — Társam is ugyanoly célból a szakácsnőt akar;a felkeresni. — Úgy vagyok értesülve, hogy abban a házban nár vagy öt-hat nap óta nem lakott senki. Armand kissé zavarba jött. De ebből is csakhanar kivágta magát. — Akkor bizonyára eltévesztettük a házat a nagy sötétségben! A biró meg volt lepetve. A készség, mellyel ez a iatal ur mindenre meg tudott felelni, bámulatba ejtette őt. Hátha csakugyan úgy van, amint állítja? — Hol lakik az ön nagybátyja? — kérdezte. — Közölje velem pontos lakcimét. Armand még Londonból ismerte a fiatal Wariot, aki ottlétének ideje alatt számos csínyt vitt végíez. Nagybátyájának lakcimét is tudta és minden tétovázás nélkül közölte a vizsgálóbiróval. — Van-e arcképe? — kérdezte most az utóbbi. — Minek az? — Fényképét is közölni fogjuk nagybátyjával. — Arcképem nincs, — felelt a szélhámos mogorván. — Akkor le fogom önt fényképeztetni, — jelentette ki a biró. — Ez ellen tiltakozom! — kiáltott Armand. — És miért? — kérdezte a biró. —^ Ha~ün igazat mondott, akkor nincs mitől félnie. Egyébiránt egyelőre vissza fog térni cellájába. A többi majd elválik. A vizsgálóbíró elvezetette őt, mindjárt rá maga elé rendelte a másik vádlottat. Barriet belépett. A vizsgálóbíró ezt is szemügyre vette. Úgy érezte, hogy egy sötét elkeseredett ember benyomását teszi és egészen ellenkezője a másiknak. — Mi a neve ? — Barriet Amádé! — Igazat mond ? — Tudtommal az a nevem! — Vannak-e igazolványai? — Igen is vannak, — kívánatra azonnal felmutathatom. — Jó! Maradjunk tehát amellett, hogy ön Barriet Amádé. Mi a foglalkozása? — Jelenleg semmi. — Mi volt azelőtt? — Legutoljára titkárja voltam Krecsun hercegnek. Most egyszerre figyelmes lett a vizsgálóbiró. Úgy hallotta, hogy ennek az urnák valamely ügye már megfordult a rendőrségnél. — Ön éjnek idején be akart mászni egy idegen házba, mi végből tette ezt? — Társam rábeszélésére tettem azt — nagy szükségben vagyok s ő azzal biztatott, hogy ott találhatunk valamit, amit hasznunkra fordíthatunk. — Ez már megközelíti az igazságot! — felelt a biró. — Ön legalább őszinte. És most azt mondja meg nekem, mi az igazi neve társának? — Az igazi neve? Mit tudom én, melyik az! Én akkor találkoztam vele először, midőn arra az őrült csínyre rábeszélt. — Mondja el, hogyan történt ez! Barriet néhány szóval elmondta, a végén hozzá tette, hogy a fiatal ember Balmoral Armandnak mutatta be magát neki. A biró ezt feljegyezte magának. — Mondja meg, vájjon tudta-e, ki lakott abban a házban, melybe betörni akartak? — Tudtam, hogy Krecsun herceg lakott benne. — Ön azt mondta az imént, hogy a herceg titkárja volt. Az ilyen álláshoz már nagyobb műveltség is több értelmesség szükségeltetik — mikép tudott ;ehát lopási szándékra vetemedni? — A végső szükség vitt rá. — Egy müveit ember hogyan tud ily állapotba ütni? Titkárságának ideje alatt még annyit sem tulőtt magának megtakarítani, hogy szolgálatából kiepvén, mindjárt lopásra kellett vetemednie? — Nem itt állottam én szolgálatában, hanem még Romániában. Volt pénzem, hanem elutaztam az égé zet. Egy őrült tervem volt, melyre mindenemet fel íldoztam és mégis felsültem vele. A vizsgálóbiró erre a tervre egyáltalán nem vol dváncsi és csengetett. A belépő törvényszolgánal neghagyta, hogy vezesse be a másik vádlottat. Armand csakhamar megjelent. — Megmarad amellett, hogy ön James Ward? A vádlott rögtön Barrietre vetett egy pillantást szinte megsejtvén, hogy ez elárulta őt. — Nos? Nem felel kérdésemre? — Én az vagyok, akinek' mondtam magam, — válaszolt Armand odavetőleg. A biró Barriethez fordult: — Megmarad ön ama állítása mellett, hogy vád’ott társa ön előtt Balmoral Armandnak mondta magát? — Ettől el nem állhatok, mert úgy van, — erős! tette Barriet. Balmoral Armand erre igy szólt gúnyosan: — Hiszen egy ilyen embernek nem is kötöm a: orrára igazi nevemet! A biró szigorúan rászólt: — Viselje magát illedelmesen és gondolja meg hogy törvény előtt áll. Vádlott társa beismeri, hog; lopási szándékból akartak betörni abba a házba. — Nem igaz! — kiáltott Armand. — Én arra nen voltam rászorulva. ő meglehet, hogy lopni akart mert hisz nincs betevő falatja. Nekem azonban elég pénzem van. Erre mély felháborodással szólt Barriet: — Ezt is lopással szerezte! Komornyikja vol Krecsun hercegnek s mint ilyen, visszaélt bizalmával és két darab ezrest lopott ki tárcájából! Most a biró visszaemlékezett a minapi esetre Hamar magához kérette a detektivfőnököt, ki mind járt az első tekintetre ráismert Armandra. — Ah, ez a minapi jó madár, — mondotta. — Emlékszik még rá? — Hogyne IKomornyik volt egy gazdag romár bojárnál, ki ide jött üdülni. A kedves két nap egymáí után egy-egy ezrest lopott ki a gazdája tárcájából — Beismerésben volt akkor? — El kellett ismernie, mert kézzelfoghatólag rí bizonyítottuk. — És miért aludt el a dolog? — A bojár, vagy herceg, visszalépett a panasz tói és csak azt kívánta, hogy a fickó távozzék Egyip tómból, de amint látom, visszatért és bizonyára ismét lopni akart, vagy lopott is. — És ha itt lenne még az a bojár, megint vissz?; kellene lépnie, — szólt Armand hetykén. — Oly fegyver van a kezemben, mellyel mindenre rákényszerit hetem. A hivatalos személyek meglepetve néztek rá. — Talán nem is herceg az illető, hanem valam; szökött bankpénztárnok? —• kérdezte á biró. — Hogy herceg-e vagy nem, azt ez az ember mondhatná meg legjobban, mert hiszen titkárja volt Nekem a nejé ellen volt és van fegyver a kezemben Kompromittálhatom, amikor akarom. Ugyanezt tehétte volna ez az ur is! De ő ügyetlenül csinálta a dolgot! Zsarolólevelet irt neki, kétszázezer frankot kérve hallgatásáért — erre a herceg nyomban elutazott mindenét cserben hagyva. — Igaz ez? — kérdezte a biró Barriet Amádétól — Nem tagadhatom, mert igaz, — válaszolt ez sötéten.. / ■ A bsiró'-egy percig halkan beszélgetett a detektivfönökkel. Azután igy szólt: — A herceggel vagy nejével itt semmi dolgunk! Ahogy szabadságában állott ide jönni, ép úgy szabadságában állott el is menni. Most a lopás tényérő' van szó. önről, fordult Armandhoz, be van bizonyítva, hogy Krecsun hercegtől kétezer frankot lopott Be van igazolva továbbá, hogy lopási szándékból éj nek idején házába akart törni. Ezért el fogja venni a megérdemelt büntetést! Majd a másik vádlotthoz fordulva folytatta: — A lopási kísérletben ön is részes — önre nézyt enyhitőkörülmény ínséges anyagi helyzete s a csá bitás bűntársa részéről. Miután a lopás tényleg bt nem következett és őszinténteségével a tényállás tel jes kiderítését lehetővé tette, ennélfogva a követke ző ítéletet hozom: “Barriet Amádé lopás kísérletében vétkesnél nyilvánittatik ugyan, de mivel kárt tényleg senkinél sem okozott, másrészt töredelmesen bevallott mindent, ami a javulás első feltétele: ennélfogva csak há rom napi fogságra Ítéltetik, mely az eddigi Vizsgála^fogsággal kitöltöttnek vétetik.” — Belenyugszik ebbe az ítéletbe? -A kérdezte í biró. —- Nem kívánok fellebbezni, — jelentette ki Barriet. — Ámbár higyjék el, nem bántam volna, ha ha lóra elitéinek. Egy embernek, aki az éhenhalás küszöbén áll, ez csak jótétemény lenne. A biró megszánta őt. — Legyen nyugodt, — mondotta. — Lesz rí gondom, hogy foglalkozást nyerjen! Majd a detektivfőnökhöz fordult: — A másik vádlottat önre bízom! Kutasson utá iá, mert az a gyanúm, hogy még más bűnök is nyom látják a fickó lelkét. Balmoral Armandot visszavitték a börtönbe, : letektivfőnök pedig elővette azt a jegyzéket, mely len az anyaországból különféle büntettek miatt körö :ött szökevények nevei előfordulnak. Keresése nem volt sikertelen. A körözöttek ke ött előfordult Balmoral Armand neve is. Hogy minő bűntény miatt lett ellene a nyomozó svél a londoni rendőrség által kibocsájtva, az a jegp lékből nem tűnt ki. Meg kellett tehát keresni magát körözőlevelet is. Majd abból az is ki fog tűnni, vaj :on a személy leírás ráillik-e? (Folytatjuk) CSENDELET A VASFÜGGÖNYNÉL BÉCS. — A vasfüggöny “védelmére”, mindkét oldali behatolás ellen, kettesével, vagy hármasával közlekednek % kommunista őrjáratok az osztrák-magyar határon. Posztoló kőrútjuk két vona-. Ion történik. Az egyik a drótakadályokkal párhuzamosan, a határmentén kitisztított és jól átlátható sávon, a másik beljebb a nagyszámú őrtorony között. Az őrjáratok ideje úgy van beosztva, hogy a haár mentén minden órában az ígyik őrjáratnak találkoznia kell a szembejövő őrjárattal. Ha az őrjárat határ sértést vesz észre .nyomban megáll síz egyik katona a legközelebbi 'írtoronyhoz siet és jelenti. Az írtoronynak közvetlen telefon összeköttetése van a legcözelebbi toronnyal, amely ha. jónak látja, felhívhatja Budaaesten a hadügyminisztériumot. A hadügyminisztérium ugyanis feltétlenül értesítenie, ha a határátlépők száma meghaladja a tizet. Ha a határsértők száma vsak kettő, vagy három, ez már elegendő, hogy szinte légmentesen lezárják, a 6-12 mérföld mélységű határzónát. Ez úgy történik, hogy megduplázzák a járőröket, ellenőrzik íz Összes utakat katonákkal és értesítik a közelben lévő öszizes titkos ügynököket és besúgókat. Vérebeket hoznak a “veszélykörzetbe” és a vasfüggöny rövid idő alatt katonailag ellenőrzött vasövezetté válik. Mindezen intézkedések ellenére is számos esetben sikerül a nyugatra való menekülés. Kivéve azonban azokat az eseteket, mikor az őrjáratot megvesztegetik, ami 1000-5000 tollárba kerül fejenkint, a határon át való menekülés az aknamezőkön keresztül nem egyéb, mint hazárdjáték. M.OSZKVA-HAVANA Ez év eleje óét 69 orosz te- ; herhajó és 78 olajszállító hajó futott be Havana kikötőjébe. Tavaly az egész évben összesen 16 szovjet hajó jött. 7c OLDAL B I N G Ö! ALBANY, N. Y. — Amióta New York államban meg van ■ngedve a bingózás, az állam' ,öbb mint 14 millió dolár adót szedett be — többet, mint ’ vmennyi jövedelmet a bingó megengedésétől reméltek. A lóverseny fogadásokból >bben az évben New York álamban több mint ezer millió lollár volt a bevétel és ebből idó fejében az államnak 96 és fél millió dolár jutott. A hét legjobb vicce (EEC) A délutáni csúcsforgalomban egy jól öltözött férfi bemégy az egyik pesti körúti italboltba és egy pohár izódavizet kér. Egy kicsit már becsipett vendég odaszól neki: A- Szódavíz . . . rendes ember nem iszik szódavizet . . . igyon inkább fröccsöt . . . — Nekem arra nem telik — válaszolja a férfi. — Nem? Hát mi a maga ‘‘oglalkozása? — Tanár. — Vagy úgy, tanár ... akkor elhiszem . . . mit is lehet ott lopni? Krétát? A ,fó ' rÁgZTOrt ' ~ V/ÍI* IIOVKA SZERENCSE JI Irta; TOLGYESY MIHÁLY
