A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-11-11 / 45. szám

\ l<*> fUSZTOH ,_ 8. OLDALI Pünkösd után 23. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 9. fej., 18—26. szakasz. Az időben egy elöljáró jött Jézushoz, imádá őt, mondván: Uram, leányom most halt meg, de jer, tedd rá kezedet és élni fog. Erre fölkelvén Jézus, kö­veté őt tanítványaival együtt. És ime egy asszony, ki vérfolyásban szenved 12 év óta, hozzája járulván, hátulról' megillető köntöse szegélyét, mert^ mondá magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. Jézus pedig megfordulván, s meglátván őt, szóla: Bizzál, lányom, a hited meggyógyított téged. És meg­gyógyult az asszony abban az órában. Amint pedig Jézus az elöljáró házába ért és látta a fuvolásokat és a zajongó sereget, mondá: Távozzatok, mert nem halt meg a leány, hanem alszik. És kinevették őt. •— .Miután pedig eltávolították a sereget, beméne, meg­fogó a kezét és a leányzó felkelt. jZENTBESZÉD A mai szent evangéliumot a halál gondolata len­gi át... Úgy a fejedelmet, mint a vérfolyásban szen­vedő asszonyt a halál viszi Krisztushoz, ahhoz a Krisztushoz, aki hatalmas a szavakban és tettekben egyaránt és ahhoz a Krisztushoz, akitől mindketten menekülést, szabadulást kérnek és várnak a halál elől. “Uram, leányom most halt meg, de jer, tedd rá kezedet és élni fog,’ — így könyörög a fejedelem Krisztushoz, “hacsak ruháját illetem is, meggyógyu­lok,” — igy sóhajt fel magában a szenvedő asszony, ugyancsak Krisztushoz. “Uram, halódunk, de jer, tedd reánk kezedet, adj hitet szivünkbe és mi élni fogunk,” igy kellene közülünk is mindenkinek felkiáltani Krisztushoz, a mai szent evangélium nyomán. De nemcsak az evan­gélium, hanem az élet, a tapasztalat nyomán is. Kö­zeledünk a halottak hónapjához, novemberhez, alig pár nap választ el már csak bennünket halottak nap­jától, — haldoklik körülöttünk minden, illő és méltá­nyos tehát, hogy legalább ezekben a napokban gon­doljunk mi is a halálra, gondoljunk elsősorban a m' halálunkra! Meghalunk! Ezt hirdeti a nagy természet, ez\ hirdeti nekünk a temető. “Mindennap halunk, hal­doklóik, mindennap eltávozunk és mégis örökké­­fáiknak képzeljük a földön magunkat,” — igy kiáb : el Szent Jeromos. — Az élet semmi más, mint tol hozás és foltozás; toldozzuk-foltozzuk életünk fona iát, míg egyszer mégis csak elszakad. És ki tudja, mikor halunk meg; ki tudja, hogyar. halunk meg? f Az evangéliumban azt olvasom: “Nem tudjá­tok, mikor jön el a háznak ura, este-e vagy éjfélkor, ^agy kakasszóláskor, vagy reggel.’’ Saul, a zsidók ki­rálya, Gelboe hegyén szövögeti győzelmi ábrándjait es ahonnan a dicsőségbe akart bevonulni, onnan vo­nult be a halál országába. Hány gazdag csinál magá­nak nagyszerű terveket a jövőre nézve; hány tudós, hány művész akarja még egy-két nagy hirü miivel gyarapítani hírnevét, de hát ide is, oda is belenyúl az élet Ura s azt mondja:^“esztelen, az éjjel számon ké­rik tőled lelkedet!” Hány szegény szeretne még egy­két évvel tovább élni, hogy még valamit szerezzen a családjának, hogy felnevelje kicsinyeit; de hiába minden, a halált nem lehet megvesztegetni . . . Há­nyán mondhatják el Ezekiás királlyal: “Az én nap­jaim közepén megyek az alvilág kapuihoz, keresve esztendeim maradványát.” Gondoljunk mi is gyakran, legalább ilyenkor, ősszel, a halálra, a mi halálunkra és iparkodjunk úgy élni mindennap, hogy a haláltól félni és rettegni so­hase legyen okunk. Hangnál sebesebben száguld a B-70 Hosszú időn át vitatkoztak a legfelsőbb helyeken, a kongresszus és a hadvezetőség körében, arról, hogv készitsünk-e B-70 repülőgépeket. Ezek a repülőgépek 7000 mérföldet repülhetnek egyfolytában, óránkinti 2000 mérföld sebességgel, ami több mint a hang sebes­sége és magukkal vihetnek akár atombombákat, akár távrakétákat. Remek védelmi fegyver lenne, mégis kétféle ag­gály merült fel. Az egyik: sokmillió dollárba ke­rül egy-egy B-70. Ez a kisebbik aggály. A nagyobbik az, hogy mire elegendő B-70 állna rendelkezésre, már szükségtelenné válnának, mert akkor már elég távra­kétánk lesz, melyeket 6000 mérföld távolságra ki lehet lőni. A vita vége az lett, hogy — a hadvezetőség elha­tározta B-70 repülőgépek gyártását és erre a célra már rendelkezésre áll 100 millió dollár az első évre. Felülkerekedett az a meggyőződés, hogy a B-70 egy újabb intelem a szovjetnek: Ne merjetek atombom­­bás háborút kezdeni! Közeledik a karácsony. — Már vágják a karácsonyfákat és nagy raktárakban helyezik el az "árul", hogy időben kerüljenek az amerikai családok otthonaiba. MISE BERCEN-BELSENBEN Háromezer zarándok vonult Hildesheimből Bergen-Belsen­­be Janssen Henrik Mária püspökük vezetésével. Ber­­gen-Belsenben náci koncent­rációs tábor volt, ahol mint­egy 30,000 zsidó lelte halálát és rajtuk kívül még tömérdek mindenféle nemzetből szár­mazó fogoly is. A tábor helyén jelenleg egy hatalmas obeliszk áll. Janssen püspök szentmisét mutatott be az obeliszk tövében. Érdé mesnek tartjuk közölni a püs­pök itt mondott megszívle­lendő és elgoldolkoztató sza­vait: Itt nagy, súlyos btinterhet raktak népünk vállára. Itt sok ártatlan vért ontottak ki. Igen nemes és nagyon értékes em­bereket sodortak ki itt az em­berek közül. Halálra éheztet­­ték, és nyomorultul kiirtották őket. Ezen a csendes pusztán sok ezer zsidónak található meg a tömegsírja. Itt van sok csendes papisirdomb is. Itt van Frank Anna sírja is, sok más fiatal sírjával együtt, akik még az élet küszöbén ál­lottak. Itt nyugszanak édes­apák és édesanyák és egész családok, akiket felelősség nélküli igazságtalansággal ki­irtottak. Már sokan tiltakoztak itt az itt elkövetett szörnyűségek el­len. Nem szükséges, hogy csak egy szócskát is veszte­gessünk annak a bizonyitga­­tására, hogy mi is szégyennel és undorral fordítjuk el a fe­jünket azoktól a szörnyűséges megtörtént dolgoktól, ame­lyekről ezek a sirdombok ta­núskodnak. Hiszen ez magától értetődő valami. Mi is meg akarjuk magunkat erősíteni ebben az órában abban a fá­radozásban, hogy távol tart­suk népünktől mindazt, ami újból ilyen szörnyűségbe ta­szíthatná bele őket. A múlt hetekben egy kely­­het ajándékoztak nekem, amelynek csodálatosan nagy kupá-ja van. Ma első ízben misézek ezzel a kehellyel, amelyet itt fogok most hagy­ni tinétek: tartsátok tiszte­letben ezt a kelyhet a mi Urunk Jézus Krisztusnak a vére miatt, de azók miatt az áldozatok miatt is, amelyeket ma bele imádkozunk ebbe a kehelybe, hogy azok egyesül­jenek a Krisztus áldozatával. Mindenféle nemzetbeli ha­lottak nyugszanak itt körös­körül az Isten békéjében. Bár­csak az az uj templom is, amelyet most itt Bergben akarunk felépíteni, a népek kibékülésének a jele volna, és a békéért küldött testvéri imádságok jelképévé magasz­tosulna. “UJ EMBER” Budapest A TITOKZATOS ARANYGYŰRŰ A julius 24-én ünnepelt Szent Kinga — más néven Kunigunda — az Árpádok ki­rályi törzsének egyik kedves szent hajtása. Szent volt a nagynénje, Erzsébet, szentek a a nővérei: Margit és Jolán­­ta . . . Nevét említvén egy bájos, költői szépségű középkori le­genda jut eszünkbe. Kinga ki­rálykisasszony, IV. Béla magyar király leánykája, va­lamelyik magyarországi újon­nan megnyíló sóbánya fel­avatási ünnepségén,, mint “bánya-anya”, a bányászok ősi szertartása szerint a fris­sen kiásott aknába belehaji­­totta aranygyűrűjét ... A kis Kinga később Lengyelország­ba került, mint Szemérmes Boleszláv lengyel herceg fele­sége. Égi sugallatra ásatni kezdett Krakkó környékén, s ime az ásatás nyomán csakha­mar sóra bukkantak, a sóból pedig csodálatos módon előke­rült a magyarországi bányá­ba annak idején bedobott aranygyűrű . . . Ilyen csodálatos módon fe­dezték fel a középkori legen­da szerint Lengyelország vi­lághír ü sóbányáját, a wielicz­­kai sóbányát, ma is a világ egyik leghatalmasabb, legki­­merithetetlenebb s ó t e lepét. Szent Kinga emlékezetét hir­deti ennek a bányának egy egyedülálló látványossága, a sóba vájt barlangtemplom, ahol minden csupa só, a csillá­rok gyöngyeitől kezdve a szenteket ábrázoló szobrokig, és a sóból faragott barokkos főoltáron ott áll Szent Kinga magyar királylánynak sóból faragott szép szobra is. így adóztak tiszteletének még a 17-18-ik században művészi hajlandóságú érzékti, és val­lásos érzületű bányászok. A szobor már szerzetesi ruhá­ban ábrázolja a szentet, aki férje halála után kolostorba vonult és az imádságnak és jótékonykodásnak szentelte hátralevő napjait. Mi igaz vajon Kinga gyű­rűjének szép legendájából? — A középkori legendákban rends:Asj| <j0k a költészet. Lehet, de viszont az igazi költészetben mindig van va­lamilyen — magasabb siku— igazság. S talán nem téve­dünk, ha mi ebben a legendá­ban a magyar és lengyel nép testvériségének, évezredes egymás iránti rokonszenvé­­nek mély értelmű szimbólu­mát véljük felfedezni. TÚL A SZÁZON EDGE'WOOD, Pa. — John H. Quick, 105 éves, valószí­nűleg a legrégibb szavazópol­gár Amerikában. 1876-ban szavazott először. # NEW YORK.— 72 éves ko­ráig dolgozott, a Stern Bro­thers department store eláru­­sitónője volt Mrs. Fanny Nel­son, aki a napokban lett 102 éves. Angliából került el ide 12 éves korában. íj: úgy határozott, hogy azt a rozoga kunyhót le kell rombol­ni, de aztán megkegyelmez­tek a háznak és lakójának: a kunyhó megharadhat és Mrs. Ttonor élhet abban akár 110 éves koráig. Ez a rendelet nyolc évi haladékot jelent, mert Mrs. Stonor most 102 éves. * BETHLEHEM, Pa. — Özv. Opelz Jakabné 101-ik szüle-SAN FRANCISCO. — Gép­műhelye volt Jim Haughty­­nak, már régen nyugalomba vonult. 100-ik születésnapján elárulta hosszú életének tit­kát, jelszó formájában: “Óva­kodj az orvosoktól!” * EVANSTON, 111. — Miss Annie Rowland, aki a napok­ban ünnepelte meg 101-ik szü­letésnapját, Angliában szüle­tett, onnan Kanadába vándo­rolt ki családjával és Chicagó­ban 1871-ben kevéssel a nagy tiiz után telepedtek meg. :Jí CORBIN, Ky. — Egy nap­pal 111-ik születésnapja után halt meg Robert Early, aki farmer, füszerkereskedő és rendőrbiró volt. HAVANA. — Juana Rodri­guez özvegyasszony 112 éves korában meghalt Pinar del Rio szigeten. % BARíCKNELL, Anglia. — Remeteéletet él városszéli kunyhójában Mrs. Annie Sto­nor. A városi tanács egyszer tésnapját ünnepelte meg. Fér­jét 30 év előtt vesztette el, azóta felváltva három leányá­nál lakik. * CLEVELAND. — John Gariner 100-ik születésnapján vígan énekelte Pat Rooney nótáját: “95 éves vagyok, 95 éves vagyok és olyan fiatal vagyok, mint valaha . . Kalandozó, vándorló fiatal­ság után Gardiner, aki Ari­zonában született, megtanul­ta az ácsmesterséget és, hogy, hogy nem, ez lett a végzete. Ötven év előtt egy hatalmas dorong a fejére esett, szem­idege megsérült és nem tud­tak rajta segíteni, elvesztet­te szemelvilágát. Azóta sze­génysegélyen él. Hogy minek köszönheti hosszú fiatalsá­gát? “Fogalmam sincs,” — mondja. Ami pedig politikai nézeteit illeti, demokrata, mindig demokratákra szava­zott — egy novemberi kedd kivételével, amikor nem jöt­tek érte és igy elvesztette sza­vazójogát. Általában az a fő j panasza, hogy csak ritkán hagyhatja el a szobáját, mert I nincs pénze, hogy kísérőt tud­jon fizetni . . . Pünkösd után 23-ik vasárnap EVANGÉLIUM Azon időben: Jőve Jézus a gadarenusok tarto­mányába, mely Galileának átellenében vagyon. És amint kiszállott a szárazra, egy férfiú jőve eléje a városból, kiben ördögök valának már sok idő óta, és nem öltözött ruhába, sem házban nem lakott, ha­nem a sírboltokban. Ez a mint meglátta Jézust, le­­borula előtte, és fölkiáltvan nagy szóval, mondá: Mi közöm veled? Jézus, a magasságbeli Istennek Fia! Kérlek téged, ne gyötörj engem. (Mert paran­csolt a tisztátlan léleknek, hogy menjen ki az ember­ből) ; mivel már sok idő óta gyötörte őt, és meg vala kötözve láncokkal, és bilincsekben őrizteték, de el­szaggatván a köteleket, a pusztákba üzeték az ördö­göktől. Kérdé pedig őt Jézus, mondván: mi a neved?, Az pedig mondá: Sereg; mert sok ördög ment vala beléje. És kérék őt, ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek. Vala pedig ott nagy sertésnyáj, legelvén a hegyen; és kérék őt, engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. És megengedő nekik. Az ör­dögök tehát kimenvén az emberből, a sertésekbe me­nőnek, és a nyáj, a tóba rohana, és megfullada. Mely dolgot látván a legeltetők, elfutának, és megjelen­ték a városban és majorokban. Kimenőnek tehát lát­ni mi történt, és Jézushoz jövének, és ülve találák az embert, akiből az ördögök kimentek vala, felöltözöt­ten és ép ésszel az ő lábainál, és megfélemlének. És elbeszélők nekik, a kik látták vala, mint szabadult meg az ördögtől megszállott. És kéré őt a gadarenu­sok tartományának egész népsége, hogy távozzék el tőlük; mert nagy félelemben valának. Ő pedig a ha­jóba menvén, visszatére. És kéré őt ama férfiú, kiből kimentek vala az ördögök, hogy vele lehessen. De Jé­zus elbocsátá őt, mondván: Térj vissza házadba és beszéld el, mely nagy dolgot cselekedett veled az Is­ten. És az egész várost eljárja, hirdetvén, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus. Krisztus Urunk a galileai tengertől nem messze fekvő gedarenusok tartományába ment, hol két ör­­döngősök a sírboltokból jöttek ki és oly dühösek vol­tak, hogy senki sem mehetett el azon az utón mellet­tük. ■' ; *. ? SZENTBESZÉD Amint az ördöngősök Krisztushoz értek, kiáltot­tak: Mi közünk veled? Jézus, Istennek Fia! — Mint­ha mondták volna az ördöngősök: Hagyjál békét ne­künk, Jézus! E szavak: Jézus, Istennek Fia, világo­san mutatják, hogy ezen emberekből másnemű lélek szólt, mert az ördöngősök sem azt nem tudhatták, hog ya patrraszállottak között Jézus ott van, sem azt, hogy ő Isten Fia; legkevéshbé lehetett pedig ördön­­gősöktől várni ily vallomást . . . Idő előtt jöttél ide minden gyötörni? — kérdék az ördöngősök Jézustól. Azt hitték az ördöngősök, hogy Jézus az utolsó ítéletet idő előtt már most akarja megtartani és azért intézték Jézushoz eme kérdést: Már most idő élőit hol Krisztus kiűzte az ördöngősökből az ördögöt, jöttél ide minket gyötörni? Közel pedig a helyhez, nagy sertésnyáj legelt: Az ördögök tehát kérék Jé­zust ,mondván: Ha kiüzesz bennünket, hagyj min­ket a sertésnyájba szaliani. Ne zárj el a pokm mély. Bégébe, hagyj élnünk a földön. A sertéseket azéH választhatták a gonosz szellemek, hogy a gerazenu­­soknak azáltal kárt okozzanak és őket Jézus ellen fellázítsák^ Az Ur erre mondá az ördögöknek: Ered­jetek tudniillik a sertésekbe. Az ördöngősök pedig ki­menvén, s ime az egész nyáj a tengerbe rohana és a vizbe vészének mind a sertések. Buzgón esedezzünk az Ur Jézushoz, hogy tá­vozhassa tőlünk a sátán cselszövévenyeit, a rendetlen testi kívánságokat, a rossz indulatokat és gonosz szenvedélyeket, e világ örömeihez s a földi javakhoz való ragaszkodás vágyát. Mert ha ezek erőt vesznek az emberen, akkor az eredmény nem lesz más, mint aggodalom és nyugtalanság, ellenségeskedés, lelki furdalás, balsors a családban, egészség elvesztése, Isten haragja és —örök kárhozat. Törekedjünk te­hát az örök mennyei javak után, nemkülönben Isten bírása és élvezése után. Aki Istent szereti, már e vi­lágon boldogul s egykor élvezni fogja a tulvilági örök boldogságot, melyet Isten azoknak készített, kik sze­retik. A Northwest Airlines DC-4 gépje, egy darabig íorditotl helyzetben, a hatan repülve, beleütközött egy hegyoldalba Missoula, Monl.-tól nyugatra és mind a 12 utas és a személyzet életét vesztette. Ez utób> biak közül háromnak: Harry C. LaBarl első tisztnek, Ethel Mari« iBeFreese stewardessnek és James R. Perkins kapitánynak (balról jobbra) fényképét mutatjuk be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom