A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-07-15 / 28. szám
4. OLDAU a ja pásztor j ÓHAZAI HÍRADÓ I I ■■■•'- ...' .............. ~ ■' -h hosszú élet titka a népszámlálás tükrében Dr. Helen Keller egy braille szövegel olvas azon a plaketten, melyet tiszteletére készítetlek és nyújtottak ál a vakok ipari intézetének tagjai. NEM VESZIK BE Ä TANÍTÓK Ä KOMMÜNITÄ ESZMÉKET BUDAPEST. — A Népszava jelenti: Sokszor keresték, kutatták már tudósok, orvosok, közjrazdászök az emberek millióit érdeleid kérdésre a válasz; mi a hosszú élet titka? ! «* *•**• — A népszámlálás adatainak feldolgozása sordán mi is próbálunk e kérdésre választ kapni — mondotta Kiinger András, a Statisztikai Hivatal osztályvezetője. — Mintegy 26,000 85 évesnél idősebb lakos összeíró lapját tanulmányoztuk. Különös, nagy gonddal kérdezzük ki azokat, akik már betöltötték 100-ik életévüket. Az eddigi jelentések szerint Mohácson él az ország legidősebb lakosa, egy 105 éves bácsi. A nők között legidősebb az 1857. december 6-án született Cz. Józsefné, a Fejér megyei Enying községben. A statisztikusok a vizsgálatok során kutatják, menynyiben befolyásolják az életkörülmények, a betegségek, a foglalkozások, az alkohol fogyasztása, a családi élet, a dohányzás, a különböző ételek az életkort. Arra is választ keresnek: örökölhető-e BUDAPEST. (FEC) — A férjét kisérő Mrs. Cyrus Eaton magyarországi látogatása alkalmával nyilatkozatot adott a helyi újságíróknak, amely a “Nők Lapja”ban megjelent. Megkérdezték Mrs. Eatont, hogy miként élnek a magyarok Clevelandban. Ezt mondta: “Nagyon jól. Kitünően. Csak éppen egy tömbben élnek. Saját újságjaik, klubjaik, iskoláik vannak. Ez helyes abból a szempontból, hogy megőrzik a múltjukat, — de nem olvadnak bele az ország együttesébe. Szeretnének hazajönni. Különösen BUDAPEST. — A magyarországi szovjetkormány, miután hazacsalogatási akciói csak kevés eredménnyel jártak, uj utakon próbál külföldre menkülteket hazakényszeriteni: fiatal apáknak tartásdij-pért akasztanak a nyakába, abban reménykedve, hogy a menekült esetleg inkább hazatér, mintsem felesége vagy gyermekei részére tartásdijat kelljen fizetnie. De ha ez nem is sikerül, mindenesetre valuta jön be az országba tartásdijak fejében. Mert a szabadságharc menekülj ei csupa olyan országba mentek, melynek jó a pénze, a valutája. Szovjetcsatlós országba nem rííenekültek azok, akiket a szovjet ágyúi és tangjai kergettek hontalanságba, illetőleg azután uj hazába. Politikai menekülteket az üldöző országnak nem szolgáltatnak ki, igy hát az üldöző ország, ez esetben Magyarország kommunista kormánya a befogadó országnak csakis polgári bíróságaitól kaphat valamelyes együttműködést. Ezzel a meggondolással a Kádár-Münnich kormány az Egyesült Nemzetek szervezetében nemzetközi tartásdijegyezményt javasolt. A világszervezet a javaslatot elfogadhatónak találta emberisségi okokból: mert csakugyan a férj és az apa, ha hazát is cserélt, nem mentesülhet attól a kötelezettségétől, hogy felesége és gyermekei létfenntartásához erejéhez mérten hozzájáruljon. A tartásdijegyezményt eddig tizennégy állam ratifikálta, és pedig Magyarországon kívül a következők: Svédország, Norvéa hosszú élet? Az eddig megkérdezett öregek többségének hosszuéletüek voltak a szüleik is. A válaszok sokszof meglepőek. Találtak olyan aszszonyt a 95 évesek között, akinek gyerekkorában betegsége miatt abba kellett hagynia tanulmányait, és azóta is orvosok kezelik. , A vizsgálatok eddigi tapasztalatai att mutatják, hogy a magas korúak nagy többsége egész életében dolgozott, s ma is, ha ereje engedi, szívesen segít az otthoni munkák elvégzésében. A pesterzsébeti 101 éves L. néni például még most is jár vásárolni, főz, sőt rendben tartja a családját is. Miután a 95 évnél idősebbeket felkeresték, most már az adatok birtokában megkezdik a részletes statisztikai feldolgozást. Hamarosan az orvosok, tudósok redelkezésére bocsátják az eredményeket. A statisztikai vizsgálatot tudományos kutatómunka követi: a 95 évnél idősebbeket orvos-specialisták keresik majd fel. az idősebbek mondogatják, hogy itthon szeretnének meghalni. És mind vágyódik legalább még egyszer látni a hazáját.” Ezt Amerikában akadályozzák, nem itthon — tette hozzá az uj ságiró. b i. “Sajnos — folytatta a férje Lenin dijára módfelett, büszke hölgy —, a magyarországi ellenforradalom ufán kétezer disszidens jött hozzánk Clevelandba. Ezek rossz emberek. Hihetetlen zavart keltettek, összekuszálták a fogalmakat. Felkavarták a lelkeket, ellenségeskedést szítottak a magyarok közt.” gia, Dánia, Nyugat-Németország, Olaszország, Jugoszlávia, Izráel, Ceylon, Marokkó, Pakistán, Guatemala, Haiti és Csehszlovákia. (Hogy Csehszlovákiát mi késztette az egyezmény aláírására-, az rejtély, hiszen a magyar szabadságharc menekültjei közül egy sem helyezte magát a csehszlovákiai szovjetkormány védelme alá.) A magyar kormány azoknak a nőknek, akiknek férjeik külföldre menekültek, azt ajánlja, hogy tartásdij igényüket jelentsék be az illetékes járásbíróságnál. Ha a bíróság a tartásdijat megítéli, a külügyminisztérium a külföldi ország kormányát kérni fogja, hogy szerezzen érvényt a magyar járásbíróság Ítéletének és kötelezze a menekültet tartásdij fizetésére. A felsorolt országok közt csak néhány van (Nyugat-Németország, Izráel, a skandináv országok), amelyekben nagyobb számban telepedtek, meg a szabadságharc menekültjei; ezekben az országokban a magyar külügyminisztérium próbálkozhat. A menekültek nagy többsége azonban oly országokba került, amelyek nem ratifikálták a Kádárék által kezdeményezett egyezményt. Ezek: Egyesült Államok, Anglia, Fi*anciaország, Belgium, Hollandia, Svájc, Kanada, Ausztrália, Ujzéland. Ezekben az országokban tartásdij ak behajtásának csak egy módja van: ottani ügyvéd utján a bíróságnál perelni az ottani menekültet. A Kádár-Münnich kormány az Általános Értékforgalmi Bankot bizta (FEC) A “Köznevelés” júniusi számában az alábbi figyelemre méltó sorok jelentek meg: “Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy nevelőink nem látják tisztán azokat a nevelési szempontokat; amiket társadalmunk fejlődése megkövetel. Nem látják fejlődésünk távlatait talán még maguk sem, hogyan tudnák akkor megláttatni. Feltétlenül segítséget kell nyújtanunk a nézetek tisztázódásához. Ezt hivatott pótolni eszmei továbbképzési rendszerünk, a melyről el kell mondanunk, hogy eredményességét illetően A FELGYÜLEMLETT - MÉREG A pesti ember egész héten szorgalmasán dolgozik, küszködik a közlekedéssel, bajlódik a háztartással és a kellemetlenségeket viccel üti el. Csak vasárnap , változik meg. A pesti ember vasárnap kirándul és dühös. Csodálatos dolog! Amikor végre élvez- ^ hetné a szabad levegőt, gyönyörködhetne a természetben és fenékig üríthetné a nyugalom és pihenés örömeit, akkor egész nap mérgelődik. Kezdődik a zöldvendéglőben. A jókedély érői hires pesti ember valósággal önkívületbe esik, ha várnia kell a kispörköltre vagy a sörre. Érthetetlen! Hát nem elég baj, hogy a nagy torlódásban késik a sör, minek ezt még dühöngéssel is tetézni? Rejtély, hogy erre az egyszerű igazságra az okos pestiek nem jönnek rá. meg azzal, hogy ilyen perek megindítása dolgában az elhagyott nőknek segítségére legyen. De — egyben felhívja a kormány az érdekeltek figyelmét arra is, hogy pereskedéstől nem mindig lehet eredményt várni. Ha a perbefogott férj és apa kifogásokkal él, a bizonyítási eljárás lefolytatása külföldön sokszor leküzdhetetlen akadályokba ütközik, arról nem is szólva, hogy a bírói Ítélet még nem jelent készpénzt, hátra van még a nehezebbje: a behajtás hónapról hónapra. A befogadó országban, például Amerikában, az ezzel járó ügyvédi költségek felemészthetik az esetleg megitélt egész tartásdijat. A nehézségek és akadályok már az első lépésnél mutatkoznak : Hol a férj és apa ? Mi a pontos lakáscíme? És — mi a neve az uj hazában? . . . Ezeknek az adatoknak nemtudása már a kereset kikézbesítését is kizárja. Kisebb országokban kisebbek a nehézségek. A Belgiumban élő menekültek lapjában olvastuk, hogy ott folyamatban vannak magyar részről elindított tartásdij-perek. nem mindig a legmegnyugtatóbb. Itt-ott egyhangú, unalmas, kevésbé meggyőző erejű. Vannak közöttük, akiknél kifogásolható a munkafegyelem, nem törődnek a rájuk bízott tanulókkal. Sokat az elszürkülés veszélye fenyeget. Ezek inkább ártanak, mint használnak az ügynek. Sokan nem találják a helyüket a tantestületekben, meghasonlanak. Ez elég gyakori jelenség. A kép nem kecsegtető. Olyan tény, amelyen változtatni kell, mert ha nem változtatunk, akkor valóban szólammá válik a pedagógiai egység szép gondolata. Nem! A pesti ember inkább belelovalja magát a mérgelődésbe, goromba szópárbajt viv a pincérrel, összevész a többi kirándulóval és hajbakap a feleségével, aki emiatt három napig nem szól hozzá, bár nem lehetetlen, hogy az asszonnyal már éppen ennek reményében tűzött össze ... És igy megy ez egész vasárnap. Szakértők becslése szerint minden vasárnap legalább 10-12 ezer dühös ember tombol a budai hegyekben és egyéb kirándulóhelyeken. (Népszava) A FELGYÜLEMLETT ALKOHOL A pesti rendőrség régi ismerőse egy alkoholista férfi, akit ittasan már többször kiraboltak. Először akkor, amikor munkatársai — akik igyekeztek rajta segíteni — addig ügyeskedtek, amig 4000 forintja gyűlt össze náluk. Ebből két rend ruhát vásároltak neki, az egyiket mindjárt felvette, a másikat egy csomagban, a kezében vitte. Ezután megköszönte, hogy vigyáztak rá és nem hagyták, hogy eligya a pénzét, s elbúcsúzott munkatársaitól. Hazafelé menet bement az egyik italboltba. Pohár poharat, italbolt italboltot követett, s végül, a Fehér ut környékén, egy elhagyott helyen arra eszmélt, hogy — ingbengatyában van. Az egyik italbolti “ismerőse” vezette a magáról mint sem tudó részeget arra az elhagyatott helyre, leütötte, levetkőztette, s elrabolta a csomagban levő uj öltönyt is. Ezenkiviil a megörgzött iszákos olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy három hétig nyomta az ágyat. De ez a lecke sem használt. Továbbra is mértéktelenül ivott, s azóta még egyszer kirabolták, sőt, a napokban ellenőrzést végző rendőrök keltették fel a Baross téren; tökrészegen ott aludt a földön, zsebében több száz forinttal, könnyű prédát kínálva a bűnözőknek. (Népszabadság) A CLEVELANDI MILLIOMOSNŐ GYALÄZZA A SZABADSÁGHARCOSOKAT KADAREK TARTÁSDÍJ PEREI PESTI GÖRBE TÜKÖR A RABNEMZETEK HETE JULIUS 17-23 A kongresszus mindkét házának egyhangú határozata és Eisenhower elnök proklamációja értelmében minden év júliusában egy hét a rabnemzetek hete; ebben az évben julius 17 vasárnaptól julius 23 szombatig. A Rabnemzetek Hetét Amerikában minden évben proklamálni fogjuk, addig, amig a kommulista elnyomás alatt álló nemzetek vissza nem nyerik szabadságukat és függetlenségüket. Mi az értelme és célja a tüntető megemlékezésnek? A Rabnemzetek Hete emlékeztető üzenet a vasfüggöny mögött élő népeknek, hogy a szabad világ s annak vezető hatalma, Amerika, nem feledkezik meg balsorsukról. Ez az üzenet erősítheti a rabnépek reményét, hogy eljön részükre a felszabadulás napja. Nem ágyukkal és tankokkal és atombombákkal akarjuk Őket felszabadítani, hanem az eszme erej ével; ezért kell a szabadság eszméjét és reményét ébrentartani. A rabnépek, szabadságvágya a legerősebb fegyver, amely végül is meghozza a győzelmet. Az, alávetett népek rabsága a szovjet gyarmatbirodalom Achilles-sarka, gyengéje. A szovjet örökösen fenyegetőzik távrakétákkal, hidrogénbombákkal, de hogy nem mer, bármennyire szeretne, támadó háborút kezdeni, annak egyik, nem kis oda a félelem, hogy háború kitörése esetében a rabnépek oly erővel fogják a vörös hadsereget hátbatámadni, amilyen elszántsággal szálltak szembe a vörös hadserég túlerejével Budapesten a diákok, a munkások, fiuk és lányok. A Rabnemzetek Hete emlékeztesse a rabnépeket és az egész világot, hogy mi átláttunk az álnok “békés .együttélési” jelszó hazugságfátylán. Mi tudj Ük, högy ez a jelszó lenini eredetű. Lenin azt hirdette, hogy a háborús végső leszámolás a kommunizmus és a kapitalizmus közt elkerülhetetlen, de a hadakozás során szükséges, hogy időm kint egy lépéssel viszakozzanak a kommunisták, hogy időt és erőt nyerjenek arra, hogy aztán két lépést tehessenek előre. A most a békés együtt élés kérdésében Moszkva és Peking közt folyó vita minket teljesen hidegenhagy. Mi tudjuk, hogy a véreskezü Kruscsev a békés együttélést avégböl prédikálja, hogy kisürgesse, kiserőszakolja a szabad világtól eddigi hódításainak elismerését, a rabnemzetek végleges feláldozását, a vasfüggöny v é g 1 e g e sitését. Azt reméli a szovjet, hogy a zárt területen, nemzetek nagy börtönében, felnő egy uj generáció, amey nem ismerte a szabadságot és nem is vágyik szabadságra. A budapesti fiatal generáció megadta a feleletet arra a kérdésre, hogy lehetséges-e a szabadság vágyát kiölni az emberek szivéből. Nincsen oly madár, amely, ha kinyitják ketrece ajtaját, ki ne repülne. És a szabadság vágya az embernél éppen úgy a természetben gyökerezik, mint a madárnál. A HÉT PROGRAMJA A kongresszusi határozat és az elnöki proklamáció szellemében Washingtonban megalakult a Rabnemzetek Hetének Országos Bizottsága (National Captive Nations Week Committee). Ennek a bizottságnak munkájában résztvesznek országosan ismert közéleti személyiségek, tanítók és tanárok, papok, munkásvezérek, az ipari és üzleti világ kiemelkedő egyéniségei, társadalmi szervezetek, nemzetiségi csoportok. Munkájuk elősegítésére államok és nagy városok kormányzói, illetőleg polgármesterei sorra kihirdetik a Rabnembetek Hetét. Mindenütt az országban gyűlések és tüntetések lesznek, melyeknek vezérlő gondolatát Justin McCarthy, a New York állami bizottság elnöke igy fogalmazta meg: “A Rabnemzetek Hetének tüntetéseivel adjunk méltóságteljesen választ Kruscsev gyalázkodásaira.” Az első . napon, vasárnap, julius 17-én, a new yorki St. Patrick katedrálisban Spellman bíboros érsek elnöklésével mise lesz a kommunista rabságban élő több mint 800 millió emberért. Ujamerikás, Columbus, O.— Levelét érdeklődéssel olvasttuk, mint általában ujamerikásoktól jött leveleket, mert mi öregebbamerikások tudni akarjuk, hogyan vélekednek az itteni dolgokról az újonnan jöttek. Nagyjában ez a levelének tartalma: Egy vasárnap reggel 7 órakor egy hat lájnos utón, amelyen jóformán senkisem volt, hajtani mertem a 35-Ös zónában 45-Ös sebességgel talán két blokkot, amikor jön az elegáns autós rendőr és azt mondja; “Szpid, 25 dollár.” A féleségem fejgörcsöt kapott, hogy mi lesz most, a rendőr nem egészen barátságos kinézésű volt. De nem történt semmi, mi maradtunk a 35-ösben a 25 dolláros tikettel, a biztos ur pedig elkarikázott a szegény adófizetők pénzén vett, áramvonalas 1959-es automobillal.-Állítom, hogy ez az állapot semmiben sem különbözik az Ávósok által hajszolt autósoktól. Érvbéjártam több európai országot éá láttam, hogy a szabály tálánkodó embert a rendőr udvariassággal figyelíméztette és majd csak aztán kisebb bírságot szabott ki. Ez itt Columbusban biznisz és ha valaki korira merészkedik menni igazáért vagy helyesebben -thyhitésért, az még rosszabbul'jár, mert a bölcs biró' is egyetért az offiszerrel. Itt említenem kell a külföldit, aki még beszélni se tud, csak mutogat, hogy megértsék, de nem hogy ezt figyelembe vennék, hanem megtörtént, hogy az illető magyart a cellába tették mert ki kell váltani és ez is biznisz. Ohio államnak bölcs kormányzója van, aki küzd a halálos Ítéletek ellen. Szeretnénk, ha utasítaná a columbusi rendőrfőnököt, hogy alárendeltjei több udvariassággal és nem terrorral szolgálják a közt, mert tudtommal nem a rendőr tartja az adófizetőt, hanem inkább az adófizető a rendőrt. Sokszor úgy gondoljuk, hogy nem a szabadság hazájában élünk, mert a polic állandóan leselkedik ránk, mi nem ezért jöttünk Amerikába és ez is hozzájárul a többi gondolathoz, hogy megbántuk, hogy kijöttünk Amerikába. * Kedves columbusi ujameirikás olvasónk: Már azért is érdemes volt a kommunista rendőrállamból a szabadság hazájába jönnie, mert itt bátran megírhatta, sőt még az újságban nyomtatásban is viszontláthatja ezt a haragos kitörését. Próbálta volna meg ezt Kádárországban! Menten elvitték volna a Gyűjtőbe és a felesége nem is érezné fejgörcsét, mert annál kinzóbb fájdalmai lennének. Ami a panaszát illeti, az lényegében alapos. “Szpid”ért 25 tallér — ez méltánytalanul sok, különösen vasárnap reggel 7-kor, amikor a népek inkább a templomban, mint az utcán vannak. Igaza van abban is, hogy ha Di Salle kormányzó kegyelmes a gyilkos urakhoz, az ő rendőrfőnöke lehetne kegyelmesebb az autósokkal. Ami a bizniszt illeti, ez egy tipikusan amerikai eset: Ebben a szabad or-Hasonióképpen alkalmi istentiszteletek lesznek a többi vallásfelekezetek templomaiban. Alkalmi imákat Írtak ez istentiszteletek papi rendezői számára: Dr. Harris, a szenátus lelkésze, Dr. Gerstenfeld rabbi, Msgr. Reeder washingtoni érsekség! alkancellár és Geshe Wangyal tibeti buddhista pap. New York városában, ahol valamennyi rabnemzet fiai szabadságban élnek, a Rabnemzetek Hetét julius 24-én, vasárnap nagygyűlés fogja lezárni a Manhattan Centerben, szágban szabad a rendőröknek szemükre vetni, hogy neim annyira a 10 mile a gondjuk,, mint a 25 tallér. Próbált már ön vagy valamelyik idejött vagy otthonmaradt barátja ilyesmit kimondani odahaza? Ugye, nem reszketett a keze,, amikor ezt papírra vetette! Lássa, már csak ezért is érdemes volt Amerikába jönnie. (Csak egyre akarjuk figyelmeztetni: Ne mondjon nyilvánosan olyamit, hogy itt a biró egy húron ■ pendui a rendőrrel. Mert a bírák pártatlanságát itt. nagyon komo-. lyan vesszük. Ön az újságban néhanapján olvashat olyasmit, hogy még nagy gazembereket is a bíróság futni hagyott csak azért, mert a rendőrségen szabálytalanul bántak vele.) Ami pedig a rendőr udvariasságát illeti, általában nem lehet panasz. De elismerjük, hogy “Szpid, 25 dollár” nem udvarias beszéd. Ilyesmiért panaszt lehet tenni, akár a kormányzó címére is. Fogadjon el egy jó tanácsot tőlünk: 35 mérföldes utón hajtson 35 mérföld sebességgel legalábbis áz első évek-' ben, nehogy megint meggyűljön a baja a policcal, ami pár dollárba és enyhe fejgörcsbe kerülhet. És gondoljon arra, hogy odahaza autóról csak álmodhatna. No meg talán arra is gondolhatna, hogy a sebeshajtás tilalmának és büntetésének nagyon, komoly oka van. a ratikus orvosok BUDAPEST. — A Népszava nagyon kíméletesen beszámol egy orvos és egy gyógy-, szerész csalási bünperérőí, olyan kiméletesen, hogy a nevüket sem irja ki. Dr. K. Tivadar, az István kórház sebésze, kiállított recepteket betegei nevére és P Károly, á 20-ik kerületi gyógyszertár vezetője, a receptekre ráhamisitotta a beteg aláírását, felvette a betegségélyzőtől a ki nem adott gyógyszerek árát és azon becsületesen megosztozott bűntársával, a kórházi orvossal. A bíróság előtt mindkét vádlott töredelmes vallomást tett, amely úgy kezdődött, hogy “Nem tudom, miért csináltam ezt ...” Mindketten jól kerestek, miért csinálták hát ezt? Ha ők nem tudják, ugyan ki tudhatja? A tárgyalásnak, legérdekesebb mozzanata a védőbeszéd volt. A doktor ur védője azt állította, hogy a magyarországi orvostársadalomban szokásos az úgynevezett szívességi receptek kiállítása. Szívességi recept az olyan recept, amelyet nem beteg részére, nem gyógyítási célra Írnak ki, hanem avégböl, hogy a gyógyszerész a felirt orvosság árát felvehesse. A 20-ik kerületi bíróság Dr. K. Tivadart egy évi börtönré, P. Károly gyógyszerészt két évi börtönre ítélte. SZERKESZTŐI ÜZENET ____________ ■ .«>, Szívesség-recepteket írnak a népidemoki
