A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-06-24 / 25. szám
A TfS PÄ«S/TOR 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE mmmammamammmmmmmmmmmammmmmmammmmmam Irta: TÖLGYESY MIHÁLY ' " ___ _______:________________________ __________ — Jer be, te füles. Osztég össze szedd ám magadat a hadnagy ur előtt, mert te kerülsz kalodába, ha nem jól beszélsz. Füstös Gabi jobbról-balról feljebb tolta nadrágja korcát, kérges tenyerével lesimitotta borzas haját és belépett. Látszik rajta, hogy meg van illetődve, mert keskeny karimáju kalapját ugyancsak forgatja kezében. — Mi a neved? — kérdezte a hadnagy. — Füstös Gábor, instálom. — Hol vagy szolgálatban? — Vasas urnái. — Mondd el hát, mit hallottál ? Füstös Gabi — most már legalább is huszadszor elbeszélte a történteket. Már olyan jól volt begyakorolva, hogy szinte hadart. — Csóti Lénárdot tehát ismered? — Már hogyne ismerném. Az egész falu ismeri. — Verekedő legény, ugye? — Ő vele bizony bajosan lehetett volna meglenni egy kenyéren. — Füstös Gábor, — szólt most igen komolyan a csendőrhadnagy, majd szembesittetni fogsz Csóti Lénárddal. Szavadnak állasz-e? — Ha állok-e? Hát ha most mindjárt rám szakadna a templom tornya, mondhatnék-e mást, mint amit hallottam? A csendőrhadnagy most bevezetette Csóti Lénárdot, ki nem is annyira megtörtnek, mint rezignáltnak látszott. — No Csóti Lénárd, — kérdeztea hadnagy gúnyosan. — Hát ki ölte meg Szitás Lajost? — Én! — válaszolta a legény kurtán. E vallomás szinte meghökkentette a csendőrhadnagyot. Ez bizony nagyon gyorsan jön. Azt hitte, hogy a lelki kínzás minden fokozatán végig fogja hajtani a vádlottat, ki mint halálra üldözött vad, végre kimerültén megadja magát. És most evvel az egy beismerő szócskával egyszerre meg van oldva a bonyolódott kérdés. Kínvallatás, fortélyoskodás, sakkhuzás, fogós kérdések kelepcéje, mind elmaradt. Itt áll előtte a gyilkos, csak meg kell fogni. Meg se kell kötözni. Úgy el van készülve a halálra, hogy nem tenne kifogást, ha most mindjárt a legelső fára felhúznák. ' Egy jó percbe telt, mig a csendőrhadnagy magához tudott térni. — Tehát még is te gyilkoltad meg, — szólt végre, s hosszan ránézett. — Én! — Mondd el, hogy történt? Csóti elmondta. A csendőrhadnagy egyet bólintott a fejével. — Úgyis kisütöttem volna előbb-utóbb, — mondotta. — A viaszlenyomat el van téve, fokosod is csak megkerült volria valamikor. Szólj, hova tetted a fokosod ? — Azt is bedobtam a patakba. — Hol, melyik helyen? — Lefelé nem messzire attól a helytől, ahol a tettet elkövettem. — És miért követted el? Csóti Lénárd erre csak fohászkodott egyet. — Nos, miért nem válaszolsz? Add elő okaidat, valamelyikük talán jó lesz enyhítő körülménynek. A legény megcsóválta fejét. — Nincs már nekem szükségem semmiféle enyhítő körülményre, — mondotta. — Akasszanak fel, nekem az lesz a legjobb. Már én belőlem úgy se lenne semmi jó, ha életben hagynának. — Ej, ej, de el vagy keseredve Csóti Lénárd, — szólt a csendőrhadnagy, ki most csak azért se szalasztotta el az alkalmat, hogy egy kis vallatás gyönyörét ne szerezze meg magának, de másrészt a szabály is úgy hozza magával, hogy nemcsak a tettest kell kipuhatolni, hanem a tett indokait is, mert csak igy lehet az esetet helyesen elbírálni és a büntetést is helyesen kiszabni. Ez ugyan a vizsgálóbíró, meg a törvényszék dolga, a csendőrhadnagy azonban mint szivvel-lélekkei kriminalista, az ilyenek kutatását el nem mulasztotta. — Most azt mondd meg nekem, Csóti Lénárd, mit kerestél te Vasas Jucinál, illetőleg most már özvegy Szitás Lajosnénál? E kérdés hallatára a vádlott szinte felszisszent, de nem szólt. — Válaszolj kérdésemre, Lénárd. Miért kerested fel a menyecskét? — Ahhoz senkinek semmi köze, — pattant fel végre Csóti Lénárd ingerülten. — Tehát nem akarod megmondani. No jó. Majd hát tőle magától fogom megkérdezni. Szembesítve leszel vele. Erre nagy indulatba jött Csóti Lénárd s kiáltott: — Ne tegyék ezt. Nem elég az, amit igy szenvedek ? — Tehát félsz a szembesítéstől. Már sejtem a valót. Alighanem szeretted a menyecskét, ugye? Csóti Lénárd megrázkódott. — No miért nem beszélsz? Ugye hogy szeretted? Hisz ez nem is lenne éppen olyan nagy bűn. Szemre való legény vagy, könnyen megakadhat rajtad még egy szép asszonynak is a szeme. Most kitört Csóti Lénárdból az elkeseredés. — Mit használ mai napság a szemrevalóság. Mindenki csak arra néz, kinek van több pénze. Jucinak is inkább kellett a gazdag Szitás fia, mint a szegény Csóti Lénárd, kinek a két erős kezén kívül semmi más vagyona nem volt. Pedig még se lett boldog. Megverte az Isten, mert csak a pénzre nézett. Mindenki tudja, hogy el is hagyta az urát . . . — Te akkor is utána jártál? Csóti hallgatott. , — Beszélj Lénárd, mert csak igy lesz kikerülhető a szembesítés. A vádlott egyet rántott a vállával s igy szólt elkeseredetten. l — Ha már nem lehet máskép, bevallom, hogy miért tettem. Utáltam, gyűlöltem azt az embert, mert elrabolta tőlem azt, akit mindenek fölött szerettem. Régóta vártam a kedvező alkalomra, hogy őt kipusztitsam ebből a világból. Mikor aztán az asszony ott hagyta őt, e vágy még erősebb lett bennem, mert azt hittem, hogy igy hamarább enyém lehet Vasas Juci. — Hogy gondoltál ilyet, Lénárd? — Bolond voltam, hadnagy ur. — Jól van, Lénárd. Most már meg van az enyhítő körülmény. Bolond voltál. Boldogtalan szerelmed elvette az eszedet. Lásd az őszinte vallomás hova nem segíti az embert. Bizony nagy bolondság is a szerelem. No de ez nem tartozik ide. Most megírom a jegyzőkönyvet és te is alá kanyaritod a neved. Ezt mondva, papirt vett elő, megírta a jegyzőkönyvet, röviden előadva abban a tényállást, úgy amint az most ki lett puhatolva. — írd alá Csóti Lénárd, — mondotta a végén. A legény nehéz kézzel irta le a nevét. Bizony nehezebb volt neki a könnyű tollat fogni, mint a nehéz fokost. A csendőrhadnagy porzót hintett az írásra, borítékba tette, rátette a hivatalos pecsétet és behívta az őrsvezetőt. — Itt a paksaméta, János. Ezt tedd ' táskádba és vigyázz rá jól, hogy el ne veszítsed. GÁotít x^edig azon melegiben beviszitek a törvényszékhez Most mégis összerezzent Csóti Lénárd. Azáltal, hogy kitárta szivét, a keserűség kimúlt belőle s most kedvet kapott volna az élethez. — Hadnagy ur, — mondotta szinte könyörögve, — ne tegye ezt. : y — Nem lehet Lénárd. Tudd meg, hogy embert öltél. — Az már nem is ember, hanem egy haszontalan bitang volt. — Az nem határoz. Aki embert öl, annak törvény elé kell jutnia. De azért légy nyugodt Csóti Lénárd. Én mondom, hogy felakasztva nem leszel. Kapsz néhány esztendőt, s ha kiszabadulsz, akkor majd becsületes emberré leszel és nem lehetetlen, hogy eléred azt, amit eddig elérni nem bírtál. — Köszönöm hadnagy ur, — szólt alázatosan. — Vigyenek a törvény elé. A csendőrhadnagy útnak eresztette a legényt, íme milyen szépen kivett belőle mindent. Jóságos okosságával, emberséges bánásmódjával, hogy kiderítette az igazságot. Ilyesmire csak a magyar kriminalisták között van példa, de csakis azoknál, akik ismerik a magyar ember természetét. A kemény szótól megbicsakolja magát és minnél jobban ütik, annál keményebb lesz, mint a vas, de a szó melegétől megpuhul s úgy lehet idomítani, ahogy valakinek tetszik. De most hirtelen eszébe jutott a másik gyilkosság. — Hé Lénárd! — kiáltott a legény után, — jer csak vissza egy szóra. Vájj on* a kötélgyárost is nem te ölted-e meg? — Nem, — válaszolt Lénárd határozottan. — Nem tudod, ki tette? — Más nem tehette, mint Tömöc Gábor. Akkor este onnét láttam jönni. Futott, menekült, mint akit az ördög kerget. — Jól van, mehetsz Lénárd. A tömegnek nagy része még ott ácsorgott a községháza körül. A kiváncsiabbak kitartottak, mert tudni akarták, mi lesz Lénárddal? Végre kihozták őt a csendőrök. Most egyszerre élénk mozgalom keletkezett. Az emberek törték magukat érte, hogy lássák. Eddig semmibe se vették, a módosabbak még szóba se álltak vele. Most mióta gyilkosnak bizonyult, mindenki látni akarta. Csóti Lénárd nyugodtan lépdelt a két csendőr között, kiknek nem volt feltüzve a szuronyuk. Ez a körülmény egy kis kiábrándulást keltett. — Talán még sem ő a gyilkos, — mondták többen. , (Folytatjuk) MIRE VALÓ A KOPORSÓ? A newyorki Commodore hotelben szállt meg Stephen Semmelmeyer 19 éves pittsburghi műegyetemi diák. Letelefonált szobájából, egy üveg sört rendelt. Pár perc múlva kopogtattak az ajtaján. Nem a bellboy volt egy üveg sörrel, hanem egy kékinges, nem uniformisos fiatalember, sörösfiaskó nélkül, így szólt a fiatal hotelvendéghez : “Fiatalember, tudod-e, mire való a koporsó? Hát figyeljél ide: Ha nem csinálod azt, amit én mondok neked, akkor kapsz egy koporsót. Mert nekem van egy késem. Ide a pénzzel!” A pittsburghi diák kivett a pénztárcájából 45 dollárt és átadta a koporsós embernek. De volt nála más is: karóra, két gyűrű és egy füzet travellers check. A csekkfüzet nem kellett az embernek, csak az értékesíthető darabokat vette el és a travelers csekkek beváltására megbízást adott a diáknak ekképpen: “Ezeket az ékszereket vfszszakapod, ha beváltod a csekkeket és elhozol nekem 50 dollárt, tízesekben, pont éjféli 12-kor az 52-ik utcába, a kilencedik és tizedik avenue közt. Taxiban gyere oda.” A kisértetek órájában a diák taxija megállt a megparancsolt helyen és a kapu aljában meghúzódott három detektív érdekes párbeszédnek volt tanúja. Azt mondta a rabló, sajnos, nincs nála az óra meg a két gyűrű, otthagyta a hoteljében, a Sherman hotelben, mert félt, hogy itt az utcán valaki ellophatja azokat tőle. A detektívek elvitték a dutyiba a koporsós fiatalembert, James Diunn 22 éves rádió technikust. Kiderült, hogy igazat mondott,: Csakugyan, az óra és a két gyűrű ott volt ,a Sherman hotelben. Italkedvelő — ísoffőr köszönettel visszautasította az italt, mert amikor szolgálatban van, neki nem szabad innia. Több mint félóra hosszat ültek ott a leparkolt taxiban. Az utas újra meg újra húzott egyet a nehéz italból. Közben a cirkáló rendőrök már a nyomában voltak, mert a bartender megjegyezte magának a taxi rendszámát. Egyszerre ott állt a taxi mellett két rendőr. “Fel a kezekkel!” Catalano kiugrott a kocsiból, nekiugrott a két rendőrnek, de ezek a részeg alakot könnyűszerrel lefogták, megbilincselték. A nadrágzsebéből kiszedtek egy 10 incs hosszú konyhakést és 97 dollárt. Most már két Catalano ül. Az italos rabló fivére Charlie 25 évi büntetését tölti a börtönben. Öt évvel ezelőtt egyike volt a vakmerő rablóknak, akik a Eank of Manhattanban nagy összeget zsákmányoltak. Miért rövid a Joe holduprabló i A newyorki Third Avenun levő Minute Bar gyakori vendége volt Gerard Catalano, aki 26 éves és ismeretlen foglalkozású egyén. Egy este megint betért a bárba. Leült és a, bartender kérdésére, hogy mit kíván, azt mondta: “Pénzt.” Minthogy a vendég a jobbkezét a nadrágzsebében tartotta, a bartender kivett a kasszából 85 dollárt és átadta a vendégnek. “Inni is akarok”, mondta a rabló, és a bartender átnyújtott neki egy whiskyt. Nem poharat, hanem üveget. A vendég néhány kortyot felhajtott a whiskyből, aztán kiment, odafütyült egy taxit: “Times Square!” A 36-ik utcában újabb parancsot adott a taxisofőrnek: “Állj le a járda szélén.” A sofför leparkolta a kocsit, mire az utasa odanyujtóttá neki a fiaskót: “Igyál!” A nadrágja? Ha a Joe nadrágja nem lett volna tulrövid, Frank Figureoa 22 éves fiatalember ma élne és a jövőben talán boldog életet élne. Különös história ez, Brooklyn nem nagyon jóhirü Williamsburg városnegyedéből. Az A&A vendéglő találkozóhelye a közeli ruhagyárak munkásainak. Esténkint ott jönnek össze, beszélgetnek, tréfálkoznak, esznek-isznak. Azon az estén is tréfálkoz tak, Jósé Ortiz 19 éves fiú nadárgja volt a viccelődés célpontja. Bokájáig sem ért, olyan rövid volt. Vájjon mitől rövidült meg? Egymást érték rossz viccek. Egyik is, másik is nevetve .tagadta, hogy az ő keze alól került ki az a roszszul sikerült nadrág. A vita nagyban folyt, amikor belépett a vendéglőbe Max Kirmayer, az egyik ruhagyár tulajdonosa, a viccelődök egyik csoportjának munkaadója. Kirmayer is vitába elegyedett a tréfálkozókkal. de a vita egyre hevesebb lett és a humor elpárolgott. Amikor egyesek a vitázók közül ordítozni és káromkodni kezd tek, Kirmayer revolvert rántott és kétszer a padlóba lőtt hogy lecsendesitse őket. Kint az utcán tovább folyt a vita, de tréfa kizárásával. Kirmayer újra előrántotta a fegyverét, megint két lövést adott le. Az egyik Frank Figueroa hátába hatolt és nyomban halálát okozta. A másik Frank Cruz 21 éves ifjú szive alatt a mellébe fúródott. Kirmayer azt mondja, azért lőtt, mert ezek fenyegetően reá rontottak. Gyilkosság cinjén letartóztatták Kirmayert. Kirmayer 42 éves. Háborús veterán. Fegyverviselési engedélyt kapott több mint 10 év előtt, amikor holduprabló járt az irodájában. MINDENT TUD A TELEFONKÖZPONT BUDAPEST. — Telefontudakozó már eddig is volt Budapesten, de most megnagyobitották, az eddigi 18 felelő és informáló szolgálatot kibővítették 36-ra, úgy hogy most egyszerre 36 kérdezősködőnek tudnak felvilágosítást adni.— mindenről, a pontos időtől kezdve politikai kérdésekig, időjóslástól politikai jóslásig. Amit tudnak az informátorok, azt vagy megmondják vagy nem mondják meg, mert az igazságnál fontosabb a propaganda. Mindenesetre hasznos ez a telefontudakozó, amit két szám bizonyít: Havonta két és fél millió a kérdézösködések száma és ebből két millió hivó sémmi másra nem kiváncsi, csak a pontos időre. Mit kérdez a többi félmillió pesti lakos? És hogyan elégítik ki kíváncsiságukat ? A Népszava Írja: A legtöbb kérdésre a 170- 100-as telefonszámon kaphatunk választ. A posta munkatársai segítenek a földrajzi, történelmi, irodalmi, kulturális és egyéb kérdések megoldásában, ételreceptet adnak, közlik a színházak, mozik műsorát, a múzeumok, kiállítások nyitvatartási idejét, a közlekedési menetrendeket. A különleges tudakozó dolgozóinak munkáját több mint 200 lexikon, atlasz,'könyv segíti. A terem végén egy ellenőrző asztalt helyeztek el, a melynek fehér, piros lámpái jelzik, mióta vár egy-égy hivó, s az éllenőrök intézkednek, hogy gyorsan kapjanak fel világositásökat. A jövőben uj szolgáltatások bevezetését is tervezik: igy például az olimpiai sporteseményekről részletes tájékoztatásokat adnak majd telefonon. Tatul Skony KAIRO. — Nasser diktátor ráüzent a lapokra, hogy fürdőruhás szépségek helyett inkább mérnökök, technikusok és gyári üzemek képeit közöljék. Nasser megtanulta a szovjet leckét. “Natasa beleszeretett Ivánba, mert kitüntetést kapott, mint élenjáró traktoros . . .” HALÁSZOK FIGYELMÉBE! PÁRIS. — Több mint száz halász versenyében az első dijat Mike Greentree 13 éves fiú nyerte el, aki egy óra alatt 13 pontyot fogott. Mike győzelmének és versenytársai vereségének titka az, hogy mig a többiek kukacokat vagy kenyérbelet használtak csaléteknek, Mike toiletpapirt göngyölt a horogra. HŐGUTA LASHORE, Pakisztán. — Az utóbbi napokban a hőség 120 fokig emelkedett. Több mint 30 halálos áldozata volt a hőhullámnak. A FIRST LADY HONLEÁNY LEGYEN! SEOUL. — Az egyik koreai újságban felvettették az eszmét, hogy az alkotmány módosításával ki kellene mondani, hogy nem lehet elnöknek megválasztani oly férfit, akinek külföldi származású felesége van. Syngman Rhee lemondott elnök felesége tudvalévőén osztrák nő. Csempészhistória BUDAPEST. — Csepeli József pincér, aki 1922 óta áll a Magyar Államvasutak szolgálatában, néhány év óta a nemzetközi forgalomban kapott beosztást és Budapest és Becs közti utjain nagyszabású csempészést folytatott. Egy Bécsben élő szabadságharcos menekülttel dolgozott együtt. A menekült eladott neki nylont, fehérneműt, finom öltözködési cikkeket, órákat, ő magyar pálinkát, szalámit és egyebeket szállított. Amikor Csepelit elfogták, lakásán 40,000 forint értékű csempészárut rejtegetett, közte 299 karórát. Szigorú büntetés vár az élelmes pincérre. RAJNAI GÁBOR 75 ÉVES BUDAPEST. _ (FEC). A magyar színházi világ egyik legnagyobb élő művésze, Rajnai Gábor, 75 éves. Hosszú, színes pályát futott be, alig volt színész, akit a magyar közönség jobban becsült volna, mint ezt az örökké jókedélyü, kedves, finom művészt. Élete egyik legnagyobb sikerét “A faun”-ban aratta. A négy evangélium mikrohanglemezen MILANO. — Mint a Corriére della Sera megírja, az egyik olasz hanglemezgyártó válla!at 12 mikrolemezre felvette az újszövetségi szentirás négy evangéliumát. A lemezek teljes lejátszási ideje 500 perc. Az egyes evangéliumokat négy kiváló prózai színész mondta el, a nevüket azonban a lemezeken nem tüntették fel, nehogy reklám ize legyen a dolognak. A felvételhez készült uj fordításokat a legnevesebb olasz írók neve fémjelzi. A művészek a felvétel során egészen közel tartották szájukhoz a mikrofont, hogy a hangviszszaadás a legtökéletesebb legyen. A dikció nagyobb ünnepélyessége érdekében az eredetileg tervezett zenei alá füstét elhagyták.
