A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-07 / 32. szám

4. OLDAL A Jó PÁSZTOR m HÁZASODNAK? A BUDAPTESTI NŐK LAPJA RIPORTJA Egy nagyon csinos, tizenki­lenc éves, szőke hajú kislány­nyal beszélgettem a napok­ban. Dicsekedve újságolta: — Férjhez megyek ám! — és hóditóan mosolygott hozzá. — Kihez? — kérdeztem kí­váncsian. Megmondta. Kissé meglepődtem, mert a férfijelöltet én is ismerem. Pocakos . Testvérek között is betöltötte az ötvenedik évet. — Ha nem haragszik, meg­kérdezem: szereti? — Majd megszeretem. És ha nem, akkor elválunk! Mindezt olyan könnyedén mondta ki, mintha arról be­szélne, hogy próbaképpen vesz egy doboz cigarettát, s ha nem Ízlik, eldobja. — Gondolja meg! — mond­tam neki búcsúzóul. A kislány elmosolyodott. — Ki sem nézném magából, hogy ilyen maradi ember. Pe­dig még nem is nagyon öreg. Aztán minden további kér­dezés . nélkül elmondta: — A vőlegényemnek autó­ja van, s sokat jár külföldre. Én is menni akarok. Addig, amíg fiatal vagyok. Ezzel kezetnyujtott, s utá­na megfenyegetett az ujjá­­val: — Ne féltsen engem! Nem vagyok én már kislány! Nem féltem, mondtam ma­gamban mérgesen. Aztán gondolkoztam a sza­vain.-és, rájöttem, hogy mégis félteni kell. Félteni kellene az édesanyjának. Félteni kellene a válópertől. És, nem féltik. Megtudtam, hogy , szülei örülnek a tervezett jó házas­ságnak.-—• Én sem szerettem olyan nagyon a férjemet, amikor hozzámentem, mégis megva­gyunk, — mondta az anyja. Örülnek az autónak, a há­romszobás budai lakásnak és [ a férjjelölt jó állásának. , Örülnek az érdekházasság­nak. örülnek a meggondolatlan házasságnak. Pedig az ilyen házasság sokszor a bíróságon fejeződik be . . . Miért van napjainkban any­­nyi válóper? Többek között azért, mert sok a meggondolatlan házas­ság. De ez is csak az igazság egyik oldala. Mert felomlik számtalan, jól induló házas­ság is. Miért ? Erre akarok feleletet kap­ni. Itt ülök a fővárosi bírósá­gon és hallgatom a válóperi tárgyalásokat. M i n d e g y ik más tanulsággal szolgál. I. ,S. budapesti egyetemi hallgató megismerkedett egy vidéki kisleánnyal. A kislány jól öltözött volt és szép. A fiatalembernek tetszett, hogy egy ilyen szépséggel büszkélkedhet társai előtt. A büszkélkedéshez azonban sok pénz .is kellett. Eleinte szülei segítették. A f!ia|talo,k szórakozóhelyekre jártak, de ehhez nem volt elég a zsebpénz. A leány biztatá­sára a fiatalember abbahagy­ta egyetemi tanulmányait és állást vállalt az egyik tudomá­nyos intézetben. Elég jó fize­téssel. A kisleány kijelentette: — Szeretném otthagyni a vidéki állásomat. Minden vá­gyam, hogy Pesten élhessek, s ne abban az unalmas fészek­ben. Majd hosszan a fiúra füg­gesztette tekintetét, és úgy kérdezte: — Ugy-e, ha összeházaso­dunk, megkapom a letelepedé­si engedélyt? 1955-ben megesküdtek és a fiú szüleinek budapesti laká­sába költöztek. A feleség fel­mondta vidéki állását, de nem akart újra elhelyezked­ni. örült, hogy végre a fővá­rosba került. Szabad akart lenni. Minden pénzt öltözködésre költött. Nem segített az anyó­sának a házi munkában sem. A fiatal férj pedig annál in­kább szerette. Pedig a feleség már nem mutatta, hogy nagyon szere­ti férjét. Egyik nap gúnyosan igy szólt férjéhez: — Nem kell félni, hogy agyonkeresed magad. — Ez igaz. De te tudtad, ha abbahagyom az egyete­met, nem kaphatok főmérnö­ki fizetést. — Ha valaki megnősül, tartsa el a feleségét. Én nem akarok elmenni dolgozni, mert én müvészlélek vagyok. Szépen énekelek. A feleségnek az volt a ter­ve, hogy először valamelyik együttesbe, azután az Operá­ba megy énekelni. Ehhez az kellett, hogy csi­nosan öltözködjön és kapcso­latokat teremtsen. Volt egy régi ismerőse, aki­vel Győrben találkozott elő­ször. A negyvenes férfi egy művészeti intézmény alkal­mazottja volt és szeretett volna magának egy csinos leányt. Sokat járt Győrbe. Azonban ánnak idején esze­­ágában sem tolt feleségül venni a leányt. Most a nő felkereste Buda­pesten. A férfinek tetszett a fiatalasszony, aki ráadásul délelőtt otthon van — egye­dül. Megígérte, hogy rövide­sen művésznőt csinál belőle. Az asszony hozzákezdett a karrierje megvalósitásához és közben egyre sarkallta a fér­jét: — Intéztesd már el a lete­lepedési engedélyemet! A férj elintézte, s egyre in­kább marcangolni kezdte a féltékenység. Úgy érezte, a felesége csak a letelepedési engedély megszerzőjét látja benne. A feleség egyedül járt a strandokra, eszpresszókba, s sűrűn találkozott a negyvenes férfi ismerősével. Főleg dél­előtt. Otthon, apósa lakásán. Az anyós ugyanis keveset volt otthon. Aztán kiderült minden . . . A férj idegrohamoakt ka­pott és inni kezdett. Lassan­­kint az alkohol rabja lett. Fél­tékenységében többször meg­verte a feleségét, akit még mindig nagyon szeretett. Napirenden voltak a vesze­kedések. A feleség azonban úgy érezte, karrierje biztosít­va van. Segít a patrónus-is­­merős. Este későn járt haza s más férfiakkal is megismerkedett. Újra veszekedtek és az asz­­szony elköltözött egy ismerő­séhez. Azután megbocsájtott a férj, az asszony visszaköltö­zött. Ez megismétlődött vagy kétszer. Aztán különmentek. Az asszony bízott a flörtjé­ben és egyik nő-ismerősénél kapott szállást. Heteken ke­resztül nagyvilági életet élt, az ígért, nagyszerű állás vi­szont késett. A lovag nevetve otthagyta. Már nem volt ereje ahhoz, hogy visszamenjen a férjé­hez, aki még mindig vissza­fogadta volna. Utálta a fér­jét. Teljesen elzüllött, s végül Lawrence Welk, a hires TV karmester gondterhelten nyilatkozik a sajtókonferencián arról, hogy műsorának egyik szereplője, Alice Lon, kivált az együttesből, mert mást akart énekelni, mint amit előirtak neki. DÖLYFÖS KISKIRÁLY BASÁSKODIK A MAGYAR "NÉPI DEMOKRÁCIÁBAN Budapesti Népszava riportja. PÉCS. — A Pécs felé hala­dó sebesvonat motorkocsija kigyulladt. A baleset oka: Ta­­polczai László motorvezető ételt melegített a, kocsiban elhelyezett petróleumfőzőn, ez súlyos szabálysértés volt. A bíróság ezért elás Ítélte. Szeg­halmi József vonatvezetőt pe­dig az igazgatóság büntette meg, mert kötelessége lett volna a petróleumfozőt eltá­volítani. Bárki mondhatná, hogy ezzel az intézkedéssel le is zárult az ügy. Szeghalmi József — aki az­óta betegállományban van — többször szólalt fel állomás­­főnökénél, Vajda Gyulánál, a pártszervezetnél, a szakszer­vezeti bizottságnál, mert mél­tánytalannak találta a fe­gyelmi büntetést. De hiába. így hát levelet irt szerkesz­tőségünknek. Közölte hogy 28 éve vasutas, s ezidő alatt említésre méltó szabálytalan­ságot nem követett el. Szerinte a fegyelmi bür>e­­tés bosszuállás volt az állo­másfőnök részéről, ugyanis a korábbi időben többször meg­mondta véleményét helytelen magatartásáról, rossz mód­szeréről. Ebből azt a követ­keztetést vonta le, hogy az állomáson üldözik azokat, kik bírálni merészelnek. A súlyos megállapításokat tartalmazó levél alapján a vasutas-szakszervezet meg­bízottjával Bátaszékre utaz­tunk. kel személyesen beszélget­tünk. Egyikük kijelentette: “Ün­nepszámba megy az a nap, amikor nincs itthon a főnök. Rettenetesen bosszúálló ter­mészetű.” Az egyik kalauznő kisgyer­mekére való tekintettel jobb beosztást kért tőle. Megígérte de “egy éjszakát” kért ezért. A pártszervezet kivizsgálta az ügyet és az állomásfőnök bocsánatot kért tisztességte­len ajánlatáért. . . Ferencz Béla kalauzt lé­nyegtelen hibáért egy hó­napig fékezői szolgálatra osz­totta be, fegyelmi eljárás nél­kül. Alig akad Bátaszéken vasutas, akinek ilyen vagy olyan összetűzése ne támadt volna főnökével. Mit szólnak ehhez a báta­széki állomás párt- és szak­­szervezet vezetői ? — Vezetőségi üléseken szinte állandó napirenden sze­repel a főnök magatartása. Beszéltünk vele, sőt taggyű­léseinken is bíráltuk. De a szép szó nem használt — je­lenti ki Takács Kornél, az őszülő hajú párttitkár. Minderről tudtak a MÁV pécsi igazgatóságán, de sem a személyzeti osztály, sem az igazgató nem vett fáradságot hogy közelebbről megvizsgál­ja a bátaszéki áldatlan álla­potokat. Már régen közbe kel­lett volna lépnie az igazgató­ságnak, a vasutasszakszerve­zet bizottságának is és meg­akadályozni Vajda Gyula kis­királykodását. így lest a vallásszabadság ott ahol nincsen vallásszabadság Victor Jory színész filmíel­­vétel közben olyan élethű­en esett le a lépcsőn, hogy orvosi kezelésre szorul. kénytelen volt hazamenni Győrbe, a szüleihez. Közben eltörölték a buda­pesti letelepedési engedélyét is, amiért végigcsinálta az egész házasságot. Most otthon él szüleinél, ál­lás nélkül. A férj pedig lassankint le­szokott az alkoholról, és meg­próbál uj életet kezdeni. M. F. BUDAPEST. _ “Történe­ti statisztika” cimen dr. Ko­­vacsics József egyetemi ta­nár, könyvtárigazgató szer­kesztésében nagyjelentőségű könyvsorozatot indított meg a Közgazdasági és Jogi Kiadó. A sorozatban Magyarország történelmét dolgozzák fel — statisztikai módszerekkel. Az első kötet áttekintést ad azokról az egykori népes­ségi és vagyoni összeírások­ról, amelyek - jóval a hiva­talos statisztikai szolgálat megalakulása előtt — a feudá­lis Magyarország gazdasági s társadalmi fejlődésére pon­tos és hiteles adatokat tartal­maznak. Eddig a történészek és statisztikusok is úgy tud­ták, hogy megbízható adatok csak II. József első népszám­lálása óta állnak rendelkezé­sünkre. A régi egyházi össze­írások összehasonlító vizsgá­lata során azonban kiderült, hogy ezek a hajdani népszám­lálások is a lakosság egészére vonatkoznak és adataikat — bizonyos hibahatárok között — valóságosnak fogadhatjuk el. Acsády Ignácz, a jobbágy­ság történetének nagy kutató­ja, még azt tételezte fel, hogy 1715 és 1720 között Magyar­­ország lakosainak száma alig két és fél millió lehetett. Az egyházi összeirások kritikai vizsgálata kimutatta, hogy a magyarság tényleges száma abban az időben megközeli­­tette a négymilliót. Ez a pél­da is mutatja, hogy a törté­neti statisztika segítségével a történettudomány ponto­sabb képet alkothat majd a hűbéri .és kora-kapitalista Magyarország gazdasági és társadalmi életéről. Az -első kötet rövidesen kö­veti majd a másikat, amely Magyarország népesedési vi­szonyéival foglalkozik. Szent István király korától egészen az 1949-es népszámlálásig. Ez a kötet — eddig fel nem tárt összeirások és egyházi nnya­­könyvek alapján — népmoz­galmi adatokat is tartalmaz és választ ad a társadalomtu­domány számos nyitott kérdé­sére is. Milyen volt az arány a ter­melő lakosság között? Mikor kezdődött és milyen mérete­ket öltött a jobbágyság? Ho­gyan nőtt egyre rohamosab­ban ■ a földnélküli zsellérek száma? Hogyan folyt le az az átalakulás, amely a kisnemes­­ség egy részének elszegénye­déséhez és a városi kézmű­vesség fokozatos felemelkedé­séhez vezetett? A török ura­lom, mely vidékek népessé­gét pusztította ki leginkább? Hányán haltak meg a nagy pestis.- és kolerajárványok idején? Ezekre és még sok más kér­désre is választ ad a soro­zat néprajzi kötete. A további kötetek összeállí­tását — melyek a gazdasági s kulturális életre vonatkozó adatokat közölnek majd — a levéltárakban nagyarányú gyűjtőmunka előzi meg. BUDAPEST. — Ugyanak­kor, amikor a magyarországi szovjetkormány göbbelsi szó­szólója a külföldi újságírók előtt sajtókonferencián bizo­nyítgatja, hogy sehol, még Olaszországban sincsen olyan jó dolga a katolikus egyház­nak, mint a Kádár-Münnich­­féle kommunista paradicsom­ban, a pesti Népszabadság­ban azt olvassuk, hogy a kom­munisták, elveikhez híven, hozzáláttak a vallás és szer­tartásai kiküszöböléséhez az az élet határköveinél. íme a Népszabadság elmélkedése a nagy változásról, amely he­­lyenkint észlelhető, de a ma­gyar nép zömének leikétől idegen és mindig is idegen fog maradni. Hazánkban a felszabadulás óta tartó kulturális forrada­lom hatalmas tömegeket sza­badított meg a vallási babo­nák béklyóitól, a tudomány által régen megcáfolt tévesz­méktől. Érthető hát, ha családi éle­tük nagy eseményei köré is világi, s az eddiginél tartal­masabb formát kívánnak. Bi­zonyítja azt a fővárosi tanács házasságkötő díszterme, ahol csak sokhetes előjegyzéssel lehet a nagy ^forgalmat lebo­nyolítani. Családi ünnep a gyárban Legutóbb a Győri Pamut­szövő legszebb helyiségében zajlott le a város első szocia­lista névadó ünnepsége. Göncz Lajos technikus és felesége elsőszülött kislányá­nak, a kéthetes Jutkának tiszteletére összegyűltek a rokonok, a munkatársak, a gyár gazdasági és mozgalmi vezetői, hogy együtt ünnepel­jék az örömteljes családi ese­ményt. A gyár derűs és barátságos termében az igazgató szívből fakadt szavai hangzottak el. A megkapó ünnepség részve­vői azzal a jókívánsággal for­dultak az örvendő szülőkhöz, hogy becsületes embert ne­veljenek a kis Jutkából és a földi valóságban, munkájuk­kal, teremtsenek boldog életet az újszülött számára. Ebben mindig számíthatnak a társa­dalomra, elsősorban a gyár ' összeforrott kollektívájának támogatására. Évezredes előítéletek he­lyett Győrben is uj és remél­hetőleg egyre szépülő for­mákban hagyománnyá váló szokás magját hintették el. Nem kell az egyház! Itt tulajdonképen ősi szo­kások korunkhoz illő' megúj­hodásáról van szó. A különböző vallások, egy­házak kisajátították az ősi tradíciókat, a misztikus szer-1 tartások a születéstől a halá­lig behálózták az emberi éle­tet. Az egyházak befolyása, nem kis mértékben ma is ezen nyugszik. A mi társadalmunk bizto­sítja a vallás- és lelkiismereti szabadságot. Ez egyrészt azt jelenti, hogy akinek az öröm­ben és bánatban még lelki szüksége az egyházi segédlet — élhet vele. Másrészt vi­szont a felvilágosult emberek­nek is joguk, hogy kivonják magukat az egyházak lelki és érzelmi monopóliumána köré­ből, és családi életük esemé­nyeit saját igényeik szerint tehessék ünnepélyessé. Éppen ezért célszerű lenne olyan társadalmi bizottságot létrehozni, amelynek felada­ta lenne az emberi élet fon­tos eseményei, a születés, az esküvő, a gyász ünnepélyes­ségét az érdekelt családokkal együtt megszervezni. Albertfalvai pincében találták meg Caius Octavms romai obsitos műhelyét GYANÚS TEJ! BERLIN — A nyugatnémet kormány nagy tej szállít­mányt Ígért a keleti szovjet­zóna népének az élelmiszer­­hiány enyhítésére. De a zóna kommunista kormánya az ajánlatot nem fogadta el, mert a nyugatiak állítólag atomhamuval megfertőzött tejet akartak küldeni. Fidel Castro Havanában jó hangulatban beszélt a tex­tilmunkások kong resszu­­sánf a sporipaloiában, BUDAPEST. — Caius Oc­tavius kis egyszobás, alápin­cézett házikója itt állt a» északnak vezető hadi ut mel­lett 1800 évvel ezelőtt. A kis ház beszakadt pincéjében ta­lálták meg a bronzba vésett, összetört elbocsátólevelet. A latin irás arról tanúskodik, hogy Caius Octavius, az I. számú thráciai lovasosztag katonáját, 2l5 évi kifogásta­lan szolgálat után elbocsátot­ták és ő családjával együtt Róma teljesjogu polgára lett. Nagy dolog volt ez egy bar­bár származású katona életé­ben. Mihez kezdhetett K. u. 139- ben egy trák obsitos itt Pan­nóniában, a Duna partján, a római birodalom szélén? Akkoriban ezer főnyi római segédcsapat táborozott azon a területen, amelyen a mai uj lakótelep van. A déli és nyu­gati részen éltek a katonák, a tábort ellátó kereskedők, földművelők, állattenyésztők, az ut mentén, az északi ré­szen, az iparosok telepedtek le. Itt voltak műhelyeik és la­kásaik is. Caius Octavius nyilván ér­tett a fémöntéshez, kovácso­láshoz, ahhoz pedig különösen hogy milyen legyen a jó fegy­ver, vértezet, lószerszám. Ön­­tőmühelyt nyitott. Az obsitból szerszámokat vásárolt, asszonyával és ró­mai polgárrá lett két gyerme­kével hozzálátott az agyag­kemence megépítéséhez, a munkaasztal ledöngöléséhez. Az ásatások színhelyén dr. Nagy Tibor régészeti kutató magyarázza az árkok, dom­bok, gödrök rendeltetését és történetét: — Itt volt a körteformáju égetőkemence, mellette a kö­rülárkolt, döngölt munkaasz­tal, arrébb a lakóház és a kút, Még aszemétgödröt is meg­találták cserépmaradványok­kal és jókora marha- és ló­csontokkal. Sok ép edényt, szerszámot, öntött munkada­rabot és fémes salakot is fék szinre hoztak az ásók. A leg­értékesebb a kupalaku, grafit szemcsés égetett anyagból készült merítőkanál. A leletek alapján rekon­struálni lehet, hogyan dolgoz­tak a budapesti kohászok és öntők római korbeli elődei. — Nem római kemencéket használtak, mert azok kőfala­sak voltak. Ilyen agyagke­mencéket az itt élő kelták épí­tettek. Ők honosították meg a Duna vidékén a vasöntést, és ők tudtak először olyan hő­fokot elérni, amely a bronz­öntésnél lehetővé tette a tö-, meggy ártást. — A maga nemében egye­dülálló az itt feltárt 9x1:2 mé­teres öntőmühely 5x3 méteres nagy kemencéjével és nagy méretű munkaasztalával, ahol egyszerre 15-20 ember is dol­gozhatott. Ez már kétségte­lenül ipari nagyüzem volt. így dolgozott Caius Octa­vius. Két fia az árokban áll, harapófogószerü szerszámuk­kal összeszoritották az ége­tett cserépből vagy kőből fa­ragott öntőforma két felét. Caius mester megmeritette a kanalát, egy gyors fordulat, két ügyes mozdulat, és már kész is a két lándzsahegy Az ásatások még sok ér-, dekes tanuságtételt Ígérnek az albertfalvi római tábor éle­téről. HALLOTTA MÁR . .,? . . . hogy lokomotív és va­súti teherkocsi gyártásban Amerika az első helyen áll. OHAZAI HÍRADÓ A magyarság története számokban — Hogy mi a véleményem a főnökről? Sokat mondhat­nék — mondja Molnár János poggyászkocsi-kezelő —, de nem beszélek, mert félek, hogy kiebrudalnak. Ugyanigy nyilatkozott Ja­kab Márton tolatásvezető, Mezei Alfonz távirász, Pécsi József kalauz és még vagy 150 bátaszéki vasutas, akik-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom